Táborhelyek

Creigh && Venus

I'm still standing 393 @

végig gondolom, hogy talán, mondom csak talán, nem ártana mentőt hívnom, vagy éppen a rendőrséget, de mivel New York-ról van szó, a rendőrnek ugyan semmi értelme nem volna. Legyintene egyet, majd menne tovább, mint egy téves riasztásnál. A mentős pedig, nos nem hiszem, hogy hamar kiérne, addigra tán' magától is feláll, azt pedig most inkább nem várnám meg. Isten se tudja mi történne ha ez itt rám terülne egész súlyából. Valószínűleg hozzám már nem kéne mentőt hívni. – Mikor érzékelem, hogy a lány nem óhajt válaszolni, közelebb lépek hozzá. - Minden rendben? Bizonyára jól esne egy zuhany. - Invitálom előre, mondván majd mutatom a házamat. Persze ez nem feltétlenül a legjobb ötlet jelenleg, hiszen bárhogy is nézem, egy ilyen alkalom után mindenkiben van egy félsz, ami undort kelt attól a bizonyos nemtől, amit az erőszakos elkövető tulajdonít magának. Itt pedig direkt nem is részletezném, hiszen mint tudjuk, nem csak nőket erőszakolnak meg nap mint nap és nem is csak férfiak. Bár ahhoz kétség sem fér, hogy a legtöbben van annyi kultúra, hogy ha már nem is lakáson csinálja, akkor megvárja a napnyugtát.
Mivel látom rajta, hogy nem túl egyszerű a két lábon állás így kisebb hezitálást követően elszánom, hogy kockáztatok pár pofont és sikítást, de felkarolom. Azzal tenyeremet a hátára helyezve, majd enyhén lehajolva, másik tenyeremet a combjára, felemelem és úgy indulok tovább. Remélve pedig a legjobbakat, nem állok meg, míg a park mocsaras „vidékeiből” ki nem érünk. Amennyiben nyugton tűri a cipelést, tovább megyek és néhány háztömbnyire megállok. Amennyiben pedig rúgkapál, vagy esetleg hangot ad nem tetszésének, leteszem és átkarolva teszem meg az utamat a házig. Megnyomom a kapucsengőt, ami szokványos hangját bejelentkezik, majd megszólal az ismerős portás hangja. - Creigh Kasas vagyok. - Azzal már nyílik is a kapuajtó és én a liftig meg sem állok. Kivételesen úgy teszek, mintha a portás ott sem lenne, nem is szeretném hallani ahogy kommentálja a helyzetemet. A lift zenéje szokásosan idegőrlő, de ügyet sem vetve rá nyomom meg a hármas gombot, majd a zárást. Felérve a kulcsom után matatok és nagy nehezen szinte beesve az ajtón tárom azt ki. Mielőtt tovább mennék, beinvitálom a még továbbra is ismeretlen lányt. - Hogy hívnak? - Révén, hogy az imént elhangzott a nevem, így Ő már tisztában lehet a nevemmel, azonban előttem még hatalmas titok voltaképpen kit mentettem ki egy pedofil markaiból és hurcoltam fel a házamba.

Elnézést a megvárakoztatásért

Creigh && Venus

Zene Szószám @

Egyre jobban kezdem azt érezni, hogy rossz ötlet volt idejönnöm New Yorkba és elhagyni a tündéreket. A Tündérek Birodalmában mindenem megvolt amire csak szükségem lehet. Volt egy befogadó és egyben elfogadó társaság is ahol mindenki azt hitte, hogy közéjük illek, pedig én 18 éven keresztül minden egyes nap azt éreztem, hogy én teljesen más vagyok, mint ők. Nem vagyok közéjük való és hiába mutatják azt, hogy elfogadnak, tudom, hogy a hátam mögött elítéltek amiért Lucifer az apám, hiába, hogy nem tehetek arról, hogy ki az apám, hiszen a családunkat nem mi magunk választjuk, hanem a sors dönti el, hogy ki-kihez tartozik. Nos, én Luciferhez.
Mindig is vágytam arra, hogy legyen egy apa az életemben, hogy legyen valaki aki megvéd úgymond a srácokhoz, akihez mehetek sírva amikor éppen összetörték a szívemet, de nekem soha nem volt ilyen ember az életemben és ez minden egyes nap eszembe jutott. Aztán végül elhatároztam, hogy ott hagyom a biztonságot nyújtó otthont és eljövök onnan egyenesen ide, New Yorkba, hogy megkeressem az apámat és esetlegesen sikerüljön új életet kezdenem, de ez eddig nem igazán halad jól.
Az első napomon itt New Yorkban össze találkoztam egy boszorkánymesterrel, Silviusnak hívják. Hát, hogy is mondjam, nos, a találkozásunk vége az lett, hogy én majdnem meghaltam. Volt ott minden, fuccsba ment küldetés/megbízás, tűzkör, és a leleplezés, hogy még is ki az apám. Nem volt más tervem, muszáj voltam kijátszani ezt a kártyát, hiszen csak így maradhattam életben.
Aztán ott van Lucifer is, aki hogy is mondjam, nem lelkesedett attól, hogy van egy lánya akiről 18 éven keresztül tudomása sem volt.
Ilyen gondolatok járnak a fejemben amikor a sötét parkban sétálok az egyik motel felé ahol megszállhatok, amíg kitalálom, hogy hogyan tudjak bérelni egy házat, főleg mivel a motelre áldozott pénzem is egy idő után elfog fogyni.
Hirtelen valaki odaránt az egyik fához, én pedig a hirtelen meglepődöttség miatt megszólalni sem tudok, csak pár pillanat múlva, amikor már próbálom kiszabadítani a karjaimat a szorításából.
A két kezemet a fejem fölött fogja össze, szorosan oda szorítva a fához, miközben elkezdi kigombolni a nadrágomat és feltűri a pólómat annyira, hogy még a melltartóm is kilátszódjon. Ekkor már megtalálom a hangomat és elkezdek segítségért kiabálni.
Hirtelen meglátok egy férfit aki leszedi rólam a vén pasast, engem meg félrelök így pedig a földre kerülök. Igazából nem is foglalkozok azzal, hogy csupa sáros leszek, csak üveges tekintettel nézek magam elé, és csak pár pillanat múlva sikerül szép lassan magamhoz térnem. Lehúzom a pólómat, hogy a melltartóm ne látszódjon ki, majd felállok a földről és begombolom a nadrágomat, de muszáj megtámaszkodnom a fánál, mert a lábamból szinte az erő is kiment. Teljesen le vagyok döbbenve, hirtelen azt sem tudom, hogy hol vagyok és mi folyik itt, még a férfi kérdésére sem válaszolok, csak továbbra is magam elé nézek, a földre lefelé.

Üzenet

Creigh && Venus

I'm still standing 489 @

mekkora egy igazi seggfej volt az imént ez a nagy hírű Runex vagy ki a fene. Annyira lényegtelen, hogy a nevét sem voltam képes megjegyezni. Szoktak szörnyű tárgyalásaim lenni, de ez viszi a pálmát. Mondhatom gyönyörű, még csak most kezdődött a nap, de nekem már most elegem van az egészből. Legszívesebben most helyben fognék egy prostituáltat és jól megdugnám. Bár minek nekem prosti, ha itt van az én helyes, formás seggű, mámorító muffú barátnőm. Nem igaz? De mindegy is, igyekszem haza és megpróbálok kicsit pihenni, hogy az éjszaka csak a miénk lehessen és kiheverhessem ezt a balfasz milliárdost. Ha nem tudnám mekkora seggfejek a milliárdosok, elítélném magamat is, amiért követem a példájukat. De így nemigen izgat a helyzet, sőt, még kedvemre is való, hogy ekkora seggfej lehetek.
Már fél úton tartottam, mikor a parkhoz értem. Jól tudtam, hogy kora hajnalban zuhogott az eső, így jelenleg minden sár és hamarabb hasonlít egy mocsárra, mintsem egy parkra. Előre sajnáltam a frissen fényezett cipőimet, de arra már kénytelen voltam venni a fáradságot, hogy kerüljek. Ez a tárgyalás minden szempontból kimerítő volt én pedig nem vagyok ehhez hozzászokva. Legtöbbször én csak figyelek a háttérben és az embereim beszélnek, de ez ehhez túl kényes ügy volt. - A parkot meghódítva vettem a saras akadályokat, mikor egy nagyobb pocsolyába léptem és elszitkozódtam magamat. Ekkor a fene se tudja, hogy a szitokszóra válaszként, vagy csak úgy, de egy hapsi felém kurjantott, hogy takarodjak. Mondanom sem kell, lelkiekben már porig aláztam, felégettem és megettem tízóraira. A hang irányába fordulva indultam meg a pasas felé, kicsit sem békés szándékkal, paprikás hangulatban. Ekkor láttam meg a lényeget, amin nem tudtam hirtelen, hogy nevessek, vagy ordítsak. Egy nő, nem is, egy fiatal lány, max. 20 éves. Teljesen kiszolgáltatottan annak a vén fasznak a karmai között. Egyből beugrott az a bizonyos éjszaka, mikor megismertem a kedvesemet. Pont egy ilyen faszi cuppant rá. Csakhogy ez most éppen vagy kitekeredni készül a farkánál fogva, vagy meg akarja erőszakolni ezt a szerencsétlent. - Hé! Igen Te, Te mocsadék. Az egy dolog, hogy kutyához sem méltón szólsz vadidegenekhez, de hogy ilyen undorító légy. - Még mondanék jó pár alázási mondatot, de inkább cselekvésre szánom el magam, mielőtt totálisan késő lenne. Neki rohanok ennek a hájas pacáknak és a lányt jóformán kiverve a kezéből a földre terítem. Térdemmel mindössze négyszer térdelek bele teljes erőmből az ágyékába, de közben végig ütöm, vágom ahol érem. Mikor látom, hogy már alig mozog, felállok és leporlom magamat. Mondhatni már nincs mit aggódnom a cipőmért, ugyanis a kedvenc öltönyöm megy a kukába este. Teljesen sárba borítva és immáron két lábon, fordulok a lány felé és kérdőn felvonom szemöldökömet. Mivel a pólója feltűrve, egy hajszál választja el attól, hogy minden lényeges kint legyen. Nadrágja pedig kigombolva, egy rántás és gyakorlatilag már pucér is. - Óvatosabbnak kéne lenned, látod mennyi disznó jár errefelé. - Kivételesen nem magamra célzok, aki valóban úgy fest, akár egy jó méretezett koca, hanem a földön eszméletét vesztő faszira.

Szavakért elnézést, elragadtattam magamat +16