There's only one thing that I love more than the women, and it's torturing.
Ahogy a tükör előtt álltam, és fekete ingemet gombolta be a lakásomban, végig egy gondolat foglalkoztatott, még pedig az, hogy Lucifer mégis miért engem választott arra, hogy segítsek neki megbüntetni pár jómadarat, amiért kicsit túlértelmezték egy bizonyos szó jelentését. Hogy miért is agyaltam még mindig ezen? A válasz egyszerű. Mivel én is gyakran elkövettem ugyanezt a hibát, és biztos voltam abban, hogy ezt a Fényhozó is pontosan tudta. A különbség közöttünk csupán az volt, hogy én a Pokol Hercegeinek egyike voltam, ergo nem kis hatalommal rendelkeztem, azok a tökkel ütöttek pedig legfeljebb a cipőm talpát nyalogathatják csak. Innentől fogva pedig nekem szabad volt olyat is tennem következmények nélkül, amit nekik nem – természetesen csak mértékkel, hisz még sem akartam kivívni a főnök haragját. És hogy mindezen felsőbbrendűségemet ezek az alacsonyrendű, szánalmas teremtmények orra alá dörgölhessem, elvállaltam a rám bízott feladatot. Meg egyébként is, egy Pandemoniumbeli bordélyházba kellett mennünk, az pedig tényleg teljesen hozzám illő helyszín volt. Ezért némi késéssel ugyan, de miután elkészültem az öltözködéssel, oda teleportáltam magam a megbeszélt találkozó helyhez. Lucifer már ott volt, hátát a falnak döntve várakozott, s mikor meglátott megjelenni, egyből fel is rótta nekem a késedelmet – noha nem volt több pár percnél, elvégre, mégse szerettem volna késleltetni a szórakozásunkat, illetve a büntetésre várók szenvedéseit. - Pardon me, főnök, az erények soha nem tartoztak az erősségeim közé – húztam széles mosolyra ajkaimat. – Csak természetes, hogy itt vagyok. Hisz ez a feladatunk – mosolyogtam továbbra is önelégülten, tekintetemmel jól Lucifer tudtára adva, hogy igen, igazából a kínzás nyújtotta öröm volt az, ami végül elfogadtatta velem az ajánlatát, nem az, hogy kötelességtudóan végezzem a munkámat. Az épületbe belépve a Fényhozó rögtön megszólított egy idősebb nőt, hogy útba igazítást kérjen tőle, majd végül az egyik fiatalabb lánykája volt az, aki megindult előttünk, mutatva az utat előttünk. Én kezdtem el őt követni először, és bizony jól szemügyre is vettem hátulról, de csalódottan állapítottam meg, hogy még szinte egy kislány. Persze, nem volt feltétlenül gondom a korkülönbséggel, elvégre hozzám képest mindenki gyerek volt még, de neki nagyjából még fogni se volt mit, így pedig a pedofilizmus nem igazán vonzott. Kénytelen voltam hát tekintetemmel más szórakozás után nézni, de minden egyes megtett lépéssel elhagytuk a népesebb szobákat, aminek következtében a vonzó kurvák is eltűntek a szemeim elől. Emiatt nem maradt más választásom, minthogy félretegyem erre az időre a perverz vágyaimat, és ténylegesen az előttünk álló feladatra koncentráljak. Őszintén szólva, nem volt olyan könnyű, főleg hogy a levegő erotikától volt fűtött, de nem véletlenül voltam én a nagy Asmodeus. Mit árult volna el rólam, ha képtelen vagyok felülkerekedni a farkam kívánságán? Amint megérkeztünk a megfelelő szobához, a lány megállt az ajtó előtt, majd közölte, hogy itt találjuk meg a keresett személyeket. Biccentettem neki egy aprót köszönet gyanánt, de nem vártam meg, hogy bármi mást tudjon mondani, vagy cselekedni, egyből beléptem a helyiségbe. Orromat rögtön megcsapta a vér szaga, mely keveredett a levegőben a szex szagával, aminek hála a fantáziám kissé elszabadult, de mielőtt túl messze engedtem volna szárnyalni, félretettem ezeket a gondolatokat, hogy majd később foglalkozzak velük, s inkább beljebb léptem, hogy Lucifer is beférjen mellém. Áldozataink olyannyira bele voltak merülve a szórakozásukba, hogy észre se vették érkéztűnket, én pedig hülye lettem volna szavakkal elrontani a meglepetés erejét, ezért nemes egyszerűséggel oda teleportáltam az egyik mellé. - Bú! – szólaltam meg közel hajolva a fickó füléhez, majd miközben ördögi vigyor telepedett ajkaimra, megragadtam a vállát, és annál fogva Lucifer lábai elé hajítottam őt. Ezt látva a másik kettőn egyből eluralkodott a pánik, hisz rögtön felismertek minket, s már menekülni is akartak volna, én azonban elálltam az útjukat, még arcommal is jeleztem a számukra, hogy nem túl jó ötlet a szökés – ők pedig olyannyira betojtak attól, hogy Asmodeus és Lucifer eljött értük, hogy engedelmeskedtek is nekünk. És milyen jól tették! Így sem fognak túl jól járni, de úgy... - Most pedig, kezdhetjük a mókát akkor? – tettem fel a költői kérdést, igazából csak a hatás kedvéért, de ha annyira címzettet akart volna keresni valaki, akkor egyértelműen Lucifer lett volna az. Nem hittem volna, hogy a másik háromnak szórakozást jelent a saját szenvedésük.
Eredetileg az a feladatom odalent, hogy büntessem a bűnösöket. A látszólagos felhőtlen szórakozás mellett, pontosan ugyan ezt csinálom a mondénok világában is. Viszont, olykor olyan helyekre is el kell menni, ahová nem szívesen járok. De, számít bármit is a véleményem ebben a kérdésben, amikor az egyetlen célom és vágyam, hogy üldözzem azokat, akik megérdemlik? Semmi és senki sem állhat az utamba! Hírét kaptam pár élv hajhásznak, akik túlságosan rosszul értelmezték a szó jelentését és rosszkor, rossz helyen feledkeztek bele abba, amit csináltak. Alapvetően megvetem azt, aki kezet emel gyermekre vagy nőre. Utóbbiak esetében akad kivételes helyzet, ám, most nem beszélhetünk erről. Manapság nem úgy keresem a bordélyok lányait, mint azt sokan hinnék. Ráadásul, az előkelő, igazi kurtizánok eleve másmilyenek. Két teljesen külön kategóriája az örömlánynak. Noha, magam is egyre több estét töltök el nem is egy nő társaságában, azért mindenen lehet finomítani. De, visszakanyarodva a helyzethez, most három személyt kell méltón ellátni. Meg kell tanulniuk a leckét és ebben segítségemre lesz a Pokol egyik hercege, aki hozzám hasonlóan szintén bukott angyal. Épp Asmodeus-hoz, a bujaság urához való eme feladat. Hiszen, a bűnösök idejük jó részét ezen a helyen, a szánalmas és valóban Örömtelen Bordélyházban töltik. A bejárat előtt várakoztam. Sötét bordó inget vettem fel fekete öltönyömhöz. A falnak támaszkodtam, egyik lábamat térd magasságban, neki is nyomtam. Egyik kezem zsebemben pihent, benne szorítottam az öngyújtómat, míg a másikban az égő cigarettám füstölgött. Néhány perccel később megérkezett tollas ismerősöm. - Melyikünk erénye is volt a pontosság? – kérdezem tőle mielőtt köszönnék neki – Számítottam rá, hogy nem hagysz ki egy ilyen remek alkalmat. – dobtam le a földre a bagót és elnyomva ellöktem magam az ajtófélfától – Üdvözöllek az Örömtelen Bordélyháznál. Érkezésünk valóban nem lesz vidító a bűnösök számára. – vártam be az ajtó előtt, majd mihelyt mellém lép, már el is indulok az épületbe. A helyet nem méltatnám szóra. Se a lányok, se a többi vendég nem fontos számomra. Különösen a hely berendezése. A rangidős, már koros asszonyhoz fordultam és megkérdeztem merre találjuk a három jómadarunkat, mire megkérte az egyik lányát, hogy kísérjen minket abba a hátsó szobába, ahol azok mulatnak. Intettem Asmodeus-nak, csak utána. Azt hiszem, ő jobban fogja élvezni a helyzetet, mint én, ám a büntetés része már nem csak neki fog tetszeni. Lássuk csak, merre kószál a triumvirátus!?
Kezdőlap
Re: Örömtelen bordélyház ↠ Pént. Jún. 30, 2023 8:13 pm
◯ 674 ◯ 
