Mr. Morningstar

*köhögés* *erős, fulladozó köhögés* *levegő után kapkodás*
Hirtelen fordultam oldalamra, majd hasamra. Alkarjaimmal a mocsokba támaszkodtam. Köhintettem még párat, mielőtt fejemet megemelve egyenesen egy malac szemeibe révedtem volna. Egyik kezemmel az orránál fogva toltam odébb a képét. Kellemetlenül vettem tudomásul, hogy sertések vesznek körül. Dagonyájuk és bűzük körbeölel és amint talpra álltam, már meg is csúszott elegáns cipőm talpa. Seggre ültem. Dühödten markoltam meg a sarat, hogy karom lendítve dobjam meg vele az egyik jószágot. Visítva szaladtak odébb. Voltak vagy nyolcan, de legalább mind nőstény. Meleg bárban magamhoz térni még rosszabb lenne, azt hiszem. Kelletlenül húzom el számat, amikor egy férfi lép a kerítéshez.
- Hát már megint itt vagy, te perverz állatbaszó? Hagyd békén a disznóimat! – kérdőn döntöttem oldalra a fejemet, ahogy rám szegezte a sörétest. Kissé… idegesnek látszott.
- Nézze, én nem… - kezdtem volna bele, de elsütötte a fegyvert. Magamra pillantottam, feltápászkodtam a sárból, valamint szarból álló dagonyából és elindultam a férfi felé. Ezt most nagyon, de nagyon meg fogja bánni…
Vibrál a nappali felett lógó villanykörte. Vér csík húzódik végig a padlón, mely a folyosón végig haladva egyenesen a hálószobáig terjed. A falakon tenyérnyomok jelzik a menekülő ember útvonalát. Vörös testnedvtől koszos kilincsek és poros bútorok. A tanyasi ház nem volt épp egy arisztokrata kúria, ám most, egy tetthely. Emberi belsőségek az ágy szélén, tátott szájú holttest az átázott dunyha közepén. Egy leszakadt lábfej a nappaliban, levágott ujjak a konyhában és egy…
A kezemet mostam a fürdőszobában, amikor hangokat hallottam odakintről. Elzártam a csapot és átsétáltam a nappaliba, hogy a redőny apró résein át kikukucskáljak. Egy fiatal, talán a húszas éveit járó srác közeledett a veranda felé. Az elhunytat szólongatta gyanakvó tekintetével. Azt gondoltam, hogy semmibe sem kerülne őt is megölni, de valami nem hagyott nyugodni ezzel az alakkal kapcsolatban. Furcsa, szokatlan érzésem támadt, ami beleférkőzött az elmémbe és nem hagyott nyugodni. Mondjuk úgy, hogy kíváncsi lettem. Kiléptem az ajtón és vigyorogva megálltam a teraszon. Magam előtt kulcsoltam össze ujjaimat.
- Miben segíthetek? – kérdeztem önelégülten. A halandó végigmért.
- Mit tettél vele? – válaszra sem méltatott, ezt pedig nem szeretem. Felemeltem egyik mutatóujjamat, hogy megmondjam a magamét annak a kis mitugrász kölyöknek, de, mielőtt bármilyen hang is elhagyhatta volna ajkaimat, ő a háta mögé nyúlva előhúzott egy szeráfpengét – Megdöglesz, démon!
- Majdnem! – kissé zavart, hogy ennyire lealacsonyított, ám, ami ezután történt, nos, az kissé szórakoztató volt. Ironikusan fogalmazva…
Átrepültem a konyhapulton és a padlón kötöttem ki. Az árnyvadász fölém magasodva sújtott le fegyverével. Sikerült elhajolnom előle, így az belemélyedt a fa rétegeibe. Öklömmel vágtam orrba néhányszor, majd lábammal lerúgtam magamról a harcias kis jótevőt. Egyenesen neki szállt az egyik szekrénynek, így nyertem magamnak egy kis időt. Felkeltem a földről és elindultam a nappali irányába, hogy új terepet válasszak a harcunkhoz, csakhogy ez nem valósulhatott meg. Megragadta a vállamat, hátrébb húzott, míg szeráfpengéjét tartó kezével hátulról előre nyújtva sújtott le rám. Hiába akarta mellkasomba döfni, védekezőn emeltem fel alkaromat. Na, neeem, öcsi, ilyen könnyen nem adom meg magam!
Hogy ezek után mi következett, azt mindenki döntse el magának, elég legyen annyi, hogy testem több pontjából is folyt a vér. Hát igen, akad olyan fegyver, amivel meg lehet állítani, csak nem egy kezdő kezébe kell adni.
Átkutattam a holttesteket, a lakás több pontját, de nem találtam semmi értékeset vagy hasznosat. Így, jobb híján felültem az istállóban pihengető ló hátára és átvágtattam vele a pár mérföldre lévő kisvárosba. Nos, itt már jóval egyszerűbb dolgom volt. Megtudtam, hogy az Amerikai Egyesült Államokban vagyok, azon belül is egy texasi porfészekben. Hónapokba telt, mire sikerült összeszednem magam az emberek furcsa világában. Megismertem a dolgok működését, szert tettem pár igazán eredeti hamis igazolványra s ezáltal részesévé váltam a társadalomnak. Los Angeles-be utaztam, felépítettem a Lux nevezetű klubbot, gazdag és befolyásos üzletemberré lettem és bizton állíthatom – mindamellett, hogy a szórakozás és nagyzolás fényében úszok, nem lesz örökké béke és nyugalom a világban – az Ördög Prada-t visel.