Azazel

- Lépj elő, Azazel a Halál Angyala, hogy elvégezzük az ítéletet és száműzzünk a Mennyországból! Samael követése az emberek iránti gyűlöletben bűn. Ezennel megfosztunk a rangodtól és soha többet nem tehetted be a lábadat az égi területekre! Kezeim, lábaim, szárnyaim megbilincselve, de én mosolyogva topogok Sariel elé, és a szemébe nézek az arkangyalnak, s a tekintetemben nem látszik semmiféle félelem, csak izgalom és kalandvágyás.
- Gyerünk már, Nővérem! Még a végén azt hiszem, hogy puhány vagy és nem mered megtenni azt a feladatot amit kiszabtak rád! Mert hát elég nehéz hóhérnak lenni nem igaz? Elvégezni az ítéleteket, megölni a testvéreidet. Mert hát tudjuk azt, hogy nagyon kevés angyal éli túl a zuhanást. Mondd milyen érzés megölni egy fajtársadat? Ez nem nagyobb bűn, mint amit én elkövettem? Te kis képmutató, álszent szárnyas. Mániákusan nevetek fel és hirtelen közelebb hajolok az arcához mindenki nagy ijedtségére.
- Eljövök érted, Sariel. S a levágott szárnyaid fogják majd díszíteni az új otthonom falait. Mert én túl fogom élni, ezt elhiheted. Suttogom a fülébe a szavakat, majd hátrébb állok és a kezeimet széttárva a levegőbe kiálltok egy óriási nagy kacajjal.
- Az egyetlen igaz Úr, Lucifer! S akkor lehajítanak a Mennyországból, a zuhanásom emberi szemekkel olyan lehet, mintha egy hullócsillag lenne. A bilincseim maguktól szakadnak le rólam, a testem ég belülről, ordítok a fájdalomtól. Ki kell bírnom, nem halhatok meg. Lucifer mellett kell lennem, és meg kell bosszulnom ezt a tettet. Becsapódásom pillanatában elvesztem az eszméletemet és csak néhány nap múlva térek magamhoz. A szárnyaimról is leégtek a bilincsek, ahogy észrevettem. Szépen lassan feltámaszkodok, és kimászok a kráterből amit én okoztam. Körbepillantok ezen az új világon és elvigyorodom. Szabad vagyok.

Nem sűrűn hagyom el a Poklot, de már kellett egy kicsit a kikapcsolódás. Már komolyan a fejem szétmegy azoktól a rengeteg új lélektől akiket kapok, hogy kiképezzem őket tökéletes katonákká. Mert hát biztos vagyok benne, hogy nem sokára háború lesz és minél több a csapataink létszáma annál jobb. S több ember választja a rossz utat, mint a jót, így sokkal több emberi lélek száll le hozzánk, mint fel a tollasokhoz. Teleportációval érkezem meg az egyik bár hátsó bejáratához és egy mosolyt varázsolva az arcomra kerülöm meg az épületet, hogy a főbejáraton át bejussak a pulthoz, ahol az alkohol vár. Ránézek az ott szaladgáló személyzetre és szinte már elnevetem magam annyira nevetségesek ezek a halandók.
- Dupla whisky. Adom le a rendelésemet, majd amint megkapom az italomat biccentek egyet köszönésképpen és a bárszékkel hátat fordítok a pultnak, hogy lássam a benti tömeget. A szemmel végigpásztázom a környéket, és egy személyen áll meg a tekintetem. Éreztem én, hogy amióta bejöttem valaki néz, de azt hittem csak paranoiás vagyok. De hát ezek szerint kiderült, hogy nem. Mert ott bizony egy árnyvadász áll és eléggé kiszemelt. Jaaj, most mit tegyek? Elfutok. Háhh, apró elemeire szakítom a kis pajtást. Egy ideig farkasszemet nézek vele, majd a fejemmel intek neki, hogy fáradjon ide mellém, s visszafordulok a pulthoz.
- Hozz egy kört neki is. Mutatok már a mellettem megjelenő srácra. Kis fiatal szegény, túl fiatal a halálhoz. De hát fiatalság bolondság szokták mondani.
- Meg foglak ölni démon. Nem hagyod el élve ezt a kocsmát! Elnevetem magam erre az üres fenyegetésre és a poharára mutatok, hogy igya meg.
- Elsőnek is, el fogom élve hagyni ezt a helyet, mivel nem fogod ezt a halandók előtt művelni, ugye? Másodszor, biztos vagyok benne, hogy ha el is hagyom ezt a helyet, nem én fogok meghalni, hanem te. Szóval idd meg azt a sz*rt mielőtt ledugom a torkodon és gyere ki, hogy a végtagjaidat fellógassam a városháza kapuira! Villan meg a szemem, majd lehúzom az italomat.
- Ő állja a számlát. Mutatok a vadászra, majd indulok is kifelé s meg nem állok míg be nem térek az egyik sikátorba. Amint meglátom a kis ellenségemet elmosolyodom.
- Mielőtt megölnélek, azért bemutatkozom, hogy tudd ki küldött a halálba. A fekete szárnyaimat kitárom, amik a zuhanás időpontjában színeződtek át.
- Én vagyok Azazel, a Pokol seregeinek hadvezére! S ezennel téged darabokra szaggatlak!