Figyelmen kívül hagyom, hogy hellyel kínál, jobb nekem így, tisztes távolban, mint a közelében. Ezt valahogy a zsigereimben érzem és én hajlamos vagyok bízni az effajta megérzéseimben. - Akkor talán emelkedjen fel hozzám, Mr. Morningstar. Amúgy ez valami művésznévféle, igaz? - kérdezem, miközben tollat és egy kis jegyzettömböt húzok elő farzsebemből, majd folyó írásommal rávezetem az előttem terpeszkedő férfi nevét egy frissen felütött lapra. Később majd jobban utánanézek. Közben ő beszél és elmondja, hogy a nő drogos volt. Mit nem mond, azért ezt mi is tudtuk. A boncoláskor igazolták, de már a helyszíni szemlén is feltűnt, hogy tele van a karja gyógyulóban lévő tűnyomokkal. Talán le akart szokni, de nem bírta, ennek is lehet köze a halálához. Gondolom végig gyorsan, ám szemöldököm, hirtelen összeszalad a férfi pökhendi szövege hallatán. Most már biztos, ennek a pasinak nincs ki mind a négy kereke. Fut át agyamon, ahogyan arról beszél, hogy szerinte már találkoztunk. Ajkam szegletébe halvány de annál cinikusabb mosoly ül, de hamar eltűnik, amikor megszólalok - Igen úgy nagyjából hat perce találkoztunk, és itt én teszek fel kérdéseket - nézek rá füst szürkés szemeimmel úgy, hogy megértse ki az, aki a szálakat most mozgatja - Hogy értette, hogy rá szólt Zenaidára, hogy ne drogozzon? Talán az őrangyala volt vagy mi? - ez a férfi kész lidércnyomás, nagyképű, tahó, aki most előadja itt az aggódót, miközben valószínű a nő tőle vagy egy haverjától szerezte az anyagot. Ez szánalmas és piszokul dühítő. Miden estere nem szabad ennek ellenére sem hirtelen következtetéseket levonnom, sem ítélkeznem, ezért gyorsan elhessegetem feldúltságomat és törekszem arra, hogy arcom rezzenéstelen maradjon, míg válaszára várok.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Pént. Aug. 03, 2018 2:17 pm
•• Chloe && Lucifer ••
Hát igen, nem éppen úriember módjára köszöntöttem a tekintetemmel ezt a fiatal nőt, és így gondolhattam volna, hogy az első megítélés nem éppen lesz, khm, pozitív. De hát lelketlen szörnyeteg vagyok, most miért kellene ennek érdekelnie engem? Látom, hogy kiszúrt amikor végigmértem, és a testi jelekből ítélve nem annyira tetszett ez neki. Szórakoztató a helyzet, imádom ha sikerül valakit felhúznom már csak egy pillantásból is. Nem kell tartanom semmitől, enyém a világ így hát úgy vagyok vele, hogy megtehetem. Veszély nem fenyeget sehol sem, mindegy kit húzok fel. Aki tudna nekem ártani az túlságosan messze van. - Személyesen, életnagyságban. Kérem foglaljon helyet, rosszul érzem így magam ha fel kell magára néznem. Mosolygok bájosan, és mutatok az előttem lévő székre s ha megteszi akkor le is veszem a lábam az asztalról. Ha nem, akkor tovább pihentetem ott. Nem kér semmit, ki gondolta volna? De hát ez nem állítja meg a pultosomat, ha alkoholt nem iszik akkor is elé tesznek egy pohár mentes vizet citromkarikával. Ez így szokás, ha érkezik hozzám valaki tárgyalni, vagy tervezni. Nehogy már kiszáradjon nekem, vagy azt mondja, hogy nem vagyok jó vendéglátó. - Ismertem. Miért kérdezi? Valami bajba került? Ehj, pedig mondtam neki, hogy ne drogozzon ha már fizetés emelést is kapott. Drámaian sóhajtok, majd belekortyolok az italomba. S újra a nyomozóra téved a tekintetem. - S mi az ön kedves neve, ha szabad kérdeznem? Olyan ismerős. Biztos vagyok benne, hogy találkoztunk valahol. Egy ilyen szép este nem adtuk át magunkat az emberi lét örömeinek?
A tulaj akkora suttyó, mint egy ház, ez vitán felül áll. Végigmér mint húst a piacon, szánalmas és elcsépelt férfiklisé. Ha táncosnői állásra jelentkeznék még valahol meg is érteném, de így...mit ne mondjak kissé felhúz. Minden esetre figyelmen kívül hagyom, hiszen volt már részem párszor. Szép lassan közelebb megyek hozzá, majd megállok előtte és lenézek rá, amíg még tudok mert, ahogy elnézem jóval magasabb nálam. Lábát feltéve, beszél hozzám, bár szavai igen választékosak. Van benne valami mézes-mázasság, mégis valahogy olyan sötét és veszélyes az egész megjelenése. - Lucifer Morningstar, igaz? - kérdezem kertelés nélkül, abszolut nyugodt hangon, ám a válasszal tökéletesen tisztában vagyok. Tudom, hogy ő az, hiszen ki lehetne más aki ugráltathatja például a pultost - Nem kérek semmit, köszönöm - utasítom vissza határozottan, majd folytatom - Ismerte ön Zenaidát, az énekesnőt? Míg válaszát várom én is megnézem őt magamnak, persze sokkal óvatosabban, feltűnés nélkül. A szemei beszédesek azt meg kell hagyni, de furcsa mód olyan kíváncsiságot ébresztenek bennem, amit nem tudok hová tenni ezért inkább folytatom elemzését. Öltözéke elegáns, már-már túlzottan is, ami egy másik olyan pont vele kapcsolatban ami érdekessé teszi. Nincs tippem arra, hogy miért ilyen szokatlan, de a hely is az amit vezet. A neve, a vendégei, a zenéje. Lázadó, vakmerő és kaotikus. Ez a legtökéletesebb szó rá az egész egy rejtélyes káoszhalom, aminek a tetején, ott csücsül ő Lucifer Morningstar, mint egy király. Jesszusom, még a neve is olyan rebellis. Biztos művésznév, utána fogok nézni ennek a fickónak, annyi szent. Gyanús, valamiért elképesztően gyanús. A mosolya és a hangja is megkongatják bennem a vészharangot. Összességében véve alig két percnyi ismeretség után már minden kétséget kizáróan ki merem jelenteni, hogy ez a férfi hihetetlenül idegesít engem. Nem szoktam egykönnyen zavarba jönni, vagy frusztrálttá válni de tőle azonnal elpattant bennem minden idegszál. Új rekordot döntött. Bár tudnám az okát, miért? De egyelőre nem tudom és most sokkal fontosabb az, hogy kihallgassam és minél többet megtudjak tőle az áldozatról.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Csüt. Júl. 26, 2018 5:29 pm
Chloe & Lucifer
A dolgok úgy alakultak, ahogy vártam. Teljes káosz uralkodik az emberi világon, a mondénok nem tudják, hogy miért van ennyi gyilkosság és megmagyarázhatatlan eltűnés. Nevetséges bolond népség. Hát persze, hogy az én szörnyeim vették kezelésbe Apám legkedvesebb teremtményeit. A Pokol Kapui nyitva vannak, most már minden démon fel tud jönni a földfelszínre, a kicsitől a nagyig. S ez egyet jelent a teljes apokalipszissel. De még nem kezdem el ezt a folyamatot, hiszen miért siessem el úgy a dolgokat? Az angyalok tehetetlenek a seregeimmel szemben, kevesebben vannak, sokkal kevesebben. Most perpillanat kiélvezem azt a tényt, hogy én vagyok a nyerő pozícióba. Persze tudom azt, hogy nem szabad elbíznom magam, mert a végén arra leszek figyelmes, hogy legyőztek minket. Így hát mindig van egy A és egy B tervem, de néha még C és az ábécé összes betűi. Ó és, hogy mikor akarom elkezdeni? Akkor amint sikerül eltakarítani az útból a testvéreimet. A többi szárnyas nem érdekel, felőlem őket el is égethetnék elevenen, viszont az arkok élni fognak. Nem mondom azt, hogy nem fog bántódásuk esni mert ez hazugság lenne, de egyik teremtményemnek sem engedem, hogy halálos sebet ejtsenek rajtuk. Meg hát őszintén szólva talán egy kezemen megtudnám számolni azokat akik fel tudnák venni az arkangyalokkal a versenyt. Folyamatos gondolkodás, folyamatos tervezés. Belefogok őrülni egyszer. Ásítok egy nagyot a VIP teremben, s feldobom a lábam az asztalra. - Stevie, hozzad már azt a piát. Már a kiszáradás veszélyeztet. Szólok oda a felszolgálónak, ki egyben az egyik katonám. Igen, a személyzet csak alvilágiakból áll. Védelemnek kell lenni egy ilyen nagy szórakozóhelyen. Amint megkapom az italomat, belekortyolok egyet majd a tekintetem az ajtó felé irányul, ahol belép a nyomozó. Villog itt a jelvényével szegény lányka, de ha tudná azt, hogy semmit nem ér vele. Ejj-ejj. Feltűnően végigmérem, szinte levetkőztetem a szememmel és egy szemtelen félmosoly kíséretében megemelem a poharamat felé. - Miben lehetünk szolgálatára, hölgyem? Továbbra sem veszem le a lábam az asztalról akármennyire hozzábeszélek. Az illem nem így diktálná? Nem érdekel. - Stevie, a nyomozónak is valamit inni. Amit csak akar.
A dolog egyszerű, mint egy pont, már ami az ittlétemet illeti. A manhattani kollégák a segítségünket kérték egy ügyben, amiben egy fiatal nőt megöltek, aki Los Angeles egyik felkapott bárjának énekesnője volt, mielőtt itt lett több golyó céltáblája. Első ránézésre drog áll a dolog mögött, de nemek az az érzésem, hogy ez csak a látszat. Túl sima, túl tiszta a kép. Gyanúsan könnyen találtunk nyomot a bandához és a kábítószerhez, és olyat is, ami ide vezetett, ehhez a klubhoz. Ma azért jöttem, hogy kikérdezzek pár embert, hátha volt olyan aki látta itt a nőt vagy bármi olyat tud, ami elkerülte a kollégák figyelmét. Kiszállva a kocsimból felpillantok a vöröses színben játszó neon feliratra az impozáns épület homlokzatán. Pandemonium, fura név, de láttam más kacifántosabbat is LA-ben, így nem időzöm soká, hiszen fontos dolgom van. Jelvényem könnyen utat nyitott számomra a hely legfőbb és titkosabb részébe, ahová csak a bennfentesek jutnak be, így most itt vagyok a VIP teremben. Hajam lazán kiengedtem, fekete felsőm fölé ugyanolyan színű bőrdzsekit vettem fel, hozzá farmert és kényelmesen magas sarkú de meglehetősen robusztus küllemű cipőt. Nem szórakozni jöttem, akkor kicsit másképp öltöztem volna fel, de ez munka és amúgy sem vagyok oda az ilyen helyekért. A fények halványak a füst viszont kisebb, mint hittem. Farzsebembe dugott kézzel elkezdek sétálni a helységben, mint áldozatát becserkésző vad sorjázok a táncolók között. Elvegyülök és figyelem az embereket, akik azon szerencsések csoportjába tartoznak, hogy bebocsátást nyerhettek a terembe. El tudom képzelni mennyit perkálhattak ezért egyesek a kint strázsáló tagba szakadt biztonságiaknak. A zene ugyan nagyon jó, de irtó hangos, a táncos lányok pedig igencsak alul öltözöttek, az italokat pedig meg sem nézem, úgyis tudom, hogy az áruk horribilis és több csillag van rajtuk mint az égen, amik mind a minőségüket jelölik. Tehát úgy tűnik minden megvan, ami egy kétes kimenetelű, de igazán rongyrázó bulihoz kell. Fanyar mosoly fut át ajkamon, majd tovább folytatom a szemlélődő őrjáratomat. Ha jobban belegondolok talán egyszerűbb lenne egyenesen megkeresni a tulajt vagy néhány még nagyjából józan duhajt és velük beszélni, de egyelőre mégis inkább maradok. Van egy olyan sejtésem, hogy hamarosan fel fog bukkanni az aki nekem kell. Addig is egy falnak vetve hátamat várakozom. Amikor fentről szóltak, hogy nekem kell eljönnöm nem igazán voltam oda az ötletért. A repülés nem a kedvencem és ami azt illeti ezután sem lesz az szerintem. Nincs tériszonyom, sőt elég szerencsés vagyok, mert nagyjából semmilyen fóbiában nem szenvedek, csak a tudat, hogy egy konzervdobozban szelem át keresztben az országot a felhők felett, na az valahogy nem volt rám jó hatással. Az itteniek mentalitása is más, amit még igencsak szoknom kell még. Az ahogy kezelik az ügyet, mintha mielőbb le akarnák zárni, szőnyeg alá söpörve a tényeket, gyorsan bűnbakot találva az alapos nyomozás helyett. Nem is tudom, ez az egész segítségkérésesdi is olyan álszentnek tűnik. Főleg azért, mert bár rendesek, kocsit és szállást is biztosítanak, de nem sok igazán hasznos információt osztottak meg eddig velem. Azt is magam fedeztem fel a helyszíni fotókat és rögzített bizonyítékokat átnézve, hogy a lány pályafutását valójában itt kezdte és nem csak az köti ehhez a klubhoz, hogy itt találták meg az épület hátsó kijáratától nem messze a holttestét. Valami nagyon nincs rendben, de feltett szándékom, hogy kiderítem az igazságot.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Pént. Május 26, 2017 11:20 pm
Aires && Mathias
Nem a hülye kézirat miatt kéne aggódnom. Barátnőm van! Hűséget fogadtam valakinek, akit most elég aljas módon csalok meg... Igaz, a kapcsolatunk jóformán érdekekre épült. Szükségünk volt egymásra, a falkának szüksége volt ránk, és megbeszéltük, hogy megadjuk a másiknak a szabadságot - talán még azt is sejtette, mi a helyzet velem, és miért hagyok félbe bármit, ha a telefonom kijelzőjén megpillantok egy bizonyos nevet... De ettől függetlenül még mindig a barátnőm volt, és csókolózni egy sráccal a bárban nem valami tisztességes. De ez a srác Aires volt, akinek a közelében mindig elvesztem a fejem. Kár lenne a piára fogni, mert józanul is ugyanúgy megrészegülök mellette... Friss levegő! Kell az a friss levegő! Meglepetten pillantok a felém kínált cigarettára, és azon kezdek el töprengeni, mióta dohányzik. Aztán inkább hagyom a fenébe, és megadva magam, lusta bólintással kikapok egy szálat a dobozból. - Köszi! Nekem is van ugyan, de ez az övé. Kíváncsi vagyok, mit szív. Ha tüzet is ad, közelebb húzódom hozzá az ajkaim közé csippentett cigivel, míg meggyullad, majd mélyet tüdőzve belőle visszahúzódom a helyemre. Nem merészkedem túl közel hozzá, nem akarom, hogy a közelsége miatt újból meggondolatlanságokat műveljünk. Egyáltalán miért csókolt meg? Bárhogy is nézzük és bármennyire is vagyok szemét, ő kezdte az egészet. Ha egy pillanatra félreteszem a bűntudatomat, még mindig ott a tény, hogy visszacsókolt... Bár tudnám, mit jelent! A fölfelé szálló füstön át sandítok rá, csendben értelmezem a szavait. Pontosan tudom, mire próbál kilyukadni: jobb lesz, ha nem maradok nála, mert nem biztos, hogy tiszta lelkiismerettel távoznék. Mégis rám bízza a döntést, az én akaratom pedig olyan gyenge, főleg, ha az alkohol és a cigaretta tovább tompítja. Különben is, felnőtt emberek vagyunk, mi baj történhetne? - Nem gond, maradok. Pár óra alatt megvan, utána meg majd hívok egy taxit - elégedetten szívok bele a cigibe, hiszen ez talán elég ahhoz, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Nála leszek, mégsem kell attól tartanom, hogy bármi baj történhetne. - Nem muszáj megvárnod. Lefeküdhetsz aludni, ha elfáradtál. - teszem még hozzá, hogy érezze, nem akarom sarokba szorítani, sőt, azt sem szeretném, ha ő tenné ezt velem. Ami a bárban történt... nos, az egyelőre maradjon is odabent. Még fogalmam sincs, hogyan kéne kezelnünk a helyzetet, és nem is részegen fogom kitalálni. Lehamuzom a cigit, majd elnyomom az egyik kuka oldalán, mielőtt kidobnám. Az utolsó füstkarikákat az éjsötét égbolt felé fújom, aztán zsebre vágott kezekkel visszahúzódom Aires oldalára. Igaza volt, nem esik olyan jól a séta, mint gondoltam, de nem akarom beismerni, hogy mégis csak kocsival kellett volna jönnünk. - Szóval... - kezdek bele, de nem tudom, mit akarok mondani. Csak kínosnak éreztem a kettőnk közé beálló csendet, meg akartam törni valahogy. Kapkodva nézek körbe az utcán, valami téma után kutatva, de tekintetem végül a csillagokon állapodik meg. Olyan szépen ragyognak... Annyira elmerülök a látványban, hogy elfelejtem befejezni a mondatot, és ha Aires nem húz félre, nekimegyek egy lámpaoszlopnak. Még dolgozik az alkohol. - Szóval - próbálkozom ismét, hátha ezúttal bármi értelmesre jutok. -, ezúttal miről írsz? Tudom, megint csak a munka, de ez nem annyira szakmai kérdés, annál sokkal érdeklődőbb. Szeretem a könyveit, és talán nem tudja, de az összes megvan nekem otthon. Megvettem őket a boltban, némelyiket dedikáltan szereztem be, és el is olvastam őket, többször is. Kívülről tudnék idézni, de azzal lebuktatnám magam. - Remélem, elvetetted azt az ufós sztorit, amiben megszállják a földönkívüliek a Földet, és a vezérüket rólam mintáztad. Nem igazán tetszett, hogy hat lábujjam van - mosolyogva, de kissé még feszengve oldalra sandítok rá. Igyekszem megtörni a jeget kettőnk közt, még ha ez azt is jelenti, hogy a szőnyeg alá kell söpörnöm a történteket.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Hétf. Május 15, 2017 6:02 pm
Egy pillanat. Vajon mennyi időt is jelent ez pontosan? Olyan sokszor használjuk ezt az egyetlen szót az idő mérésére, mégsem tudom pontosan, hogy mit is jelenthet. Egy másodperc, egy perc vagy akár egy óra hosszát? Talán a jelentése attól függ, hogy ki milyen hosszú ideig él. Egy tiszavirágnak egy pillanat akár az élete felét is jelentheti, míg én, aki talán sohasem halok meg fel sem tűnik, most mégis, elég volt csak egy pillanat ahhoz, hogy az életem a feje tetejére álljon, hiszen végre ott vagyok ahol úgy érzem mindig is lennem kellett volna. A legrosszabb az az, hogy tudom, az idő megállíthatatlanul halad előre, bármennyire is szeretném megfagyasztani a világot, hogy örökre így maradjon, sajnos nem áll rendelkezésemre ekkora varászerő. Tudom, mert már egyszer megpróbáltam, mikor kivételesen tényleg el voltam csúszva egy határidővel, és nem csak a saját makacsságom miatt nem adtam le a kéziratot időben. A pillanat hamarosan tovább áll és vissza kell majd zökkennem a régi kerékvágásba, de amíg nem történik ez meg addig igyekszem minél tovább húzni, minél tovább élvezni ezt az egészet. Kezei a derekam körül, szinte vas marokkal fognak, és húznak egyre közelebb és közelebb hozzá, én pedig nem állok ellent, sőt, megyek teljes mértékben magamtól is. Számat az övéihez érintem, apró csók, olyan mintha csak egy pillangó szárnya simított volna végig ajkain, szemeim nem csukom be, kíváncsi vagyok a reakciójára, ha ellök akkor arra fel akarok készülni időben, de semmi erre utaló szándékot nem látok a lélektükreiben, azok csak tele vannak kérdésekkel, olyanokkal amiket nem tudok és nem is akarok megválaszolni, ezért gyorsan be is csukom a szemem majd újra megcsókolom. Csókom viszonzásra talált, nem is akár hogyan. Nem tudok betelni vele, teljesen hozzá simulok, kezeim hol a hátán simítanak végig, hol pedig a hajába tárnak bele, de sajnos nem élvezhetem sokáig ezt a helyzetet. PAnaszosan nyögök fel, mikor beszélni kezd, hogy lehet neki máris elég ennyi? HA évekig csak ezt csinálnánk akkor sem tudnék betelni vele, de úgy tűnik, hogy Ő más állásponton van, vagy mégsem? Újra foglyul ejt az ajkaival, de mát tudom, hogy rögtön vége. Egyszer már sikerült "észhez térnie" és tudom, hogy ez hamarosan újra megtörténik. Nem akarom, hogy gondolkozzon, azt akarom, hogy érezzen, érezze azt, hogy ez mennyire jó dolog lehetne... A pillanatnak vége szakad. Elhúzódik, én pedig össze zavartan állok ott, és próbálom felfogni azt, hogy mi is történik éppen, majd elindulok kifelé. Talán a hűs levegő majd segíteni fog, hogy kitisztuljon a fejünk, de én ezt nem akarom. - Menjünk, vár a kézirat. - Egyezek bele, és legszívesebben darabokra tépném azt az átkozott köteg papírt, vagy felgyújtanám egyesével. Megtehetném, hogy felgyújtom, ahhoz van elég mágia bennem, de nem akarom, hogy miattam rúgják ki őt az állásából. Kell az a nyomorult kézirat. Amint kiérünk a klubból elhúzódok tőle, hogy legalább másfél lépésnyi távolságra legyek tőle... így kartávolságon kívül kerülök, nem akarom, azt, hogy amikor elkezd a történteken gondolkodni mérges legyen rám és megüssön amiért megcsókoltam. Gondolkodni fog, először rám lesz majd mérges, majd a zenére és a táncra, végül saját magára és ez a legrosszabb. Azt szeretném ha boldog lenne, de mellettem soha nem lenne az... ő a nőket szereti bármennyire is szeretném azt bemesélni magamnak, hogy igenis érdeklődik irántam, ez nincsen így. Már régen lépett volna ha tetszenék neki. Ez a mai este... csak az alkoholnak köszönhető, többször nem fog megismétlődni, és emiatt össze szorul a szívem. Fájni kezd rettenetesen, és legszívesebben kitépném a mellkasomból. A hátsó zsebemből előveszek egy doboz cigit, majd felé nyújtom. - Kérsz? - Kínálom meg, és azt kívánom bár nem sima dohány lenne a papírba csavarva, hanem valami más. IGaz akkor nem adnék neki belőle. - Kétszáz oldal a kézirat. Nem kell nálam átolvasnod az egészet ha nem akarod. - Gyakorlatilag a könyv harmada. Mindent odaadok neki ami készen van, így megadom neki azt a lehetőséget, hogy majd otthon vagy majd csak a szerkesztőségben olvassa el. Nem kell nálam maradnia az éjszaka hátralévő részére, bármennyire is szeretném maradásra bírni tudom, hogy nem tehetem.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Pént. Május 12, 2017 7:42 pm
Aires && Mathias
Egyszer talán tényleg beavatom őt abba, ki vagyok, mi vagyok valójában. Már többször eljátszottam a gondolattal, milyen lenne felfednem előtte a titkaimat, kiterítenem a kártyákat, de nem tehetem, mert azzal el kéne árulnom minden mást is... A falka hierarchiáját, a kötelességeimet, mint alfa és mint családfő. Azt, milyen szívesen félredobnám érte az egészet, mert többet jelent számomra, mint a fogadott családom. Nem is tudom, melyik reakciójától tartok jobban, és melyik titkot őrzöm keményebben: azt, hogy vérfarkas vagyok, vagy azt, hogy tetszik nekem. - Alig tíz háztömbnyire laksz... Majd viszlek a hátamon. - csóválom meg tiltakozón a fejem. Nem-nem, az autómat nem adom! Talán, majd picivel később, ha táncoltam rá egyet, de jelenleg minden erőmmel tiltakozom ellene. Inkább tényleg elcipelném ölben vagy nyakban hazáig, csak az én drága négykerekűmet hagyjuk ki a dologból. Na jó, talán ettől még felelőtlenség volt felajánlani, hogy a hátamon viszem. Veszélyes közelségbe kerül hozzám, mégsem bánom. Sőt, szinte már vágyom rá, hogy még közelebb legyen, öntudatlanul jobban húzom magamhoz, ahogy megérzem a karomon végigfutó érintését. Mintha egy rég keresett puzzle darab illeszkedne a helyére, valami átkattan bennem, a jelenléte feltölti azt a feszítő ürességérzetet, ami állandóan kínoz, ha nincs velem. Most valahogy minden jó... Engedek az ölelésének, szorosabbra fonom karjaimat a derekán. Érzem, hogy csípőnk egymásnak feszül, és az a minimális táv is megszűnik kettőnk között. Szeretném megérinteni, megízlelni... s mintha a gondolataimban olvasna, puha ajkai végre az enyémhez simulnak. A tekintetét keresem, az enyém tele van kérdésekkel, kimondatlan igazságokkal, majd ahogy újabb csókot ad, behunyom a szemem és átadom magam neki. Önuralmam vesztve felelek ajkai becézésére, az apró kis kóstolókat rendes, hosszú csókká nyújtva. Kezem megpihen a hátán, míg kiesünk a zene üteméből, de már egyáltalán nem érdekel, hol vagyunk és kik vesznek minket körül, egyedül ő számít. Mohó szenvedéllyel csókolom, ujjaim a hajába túrnak a tarkójánál, finoman masszírozom. Nem bírok magammal, másik kezem már a felsője alatt jár... Levegőért kapva szakítom el magam tőle, nem húzodom messzire, csak annyira, hogy ránézhessek. A fejem kitisztul egyetlen pillanatra, de a közelsége, a pillantása újból megrészegít. A fenébe! Mit művelek? Nem szabadna... - Nem szabad... A kézirat... - ismétlem hangosan is, szavaim azonban suttogva elhalnak az ajkán, ahogy újból megcsókolom. Ujjaim combjára marnak, feljebb húzom, a derekam köré fonva lábát, végigsimítva rajta egészen a fenekéig. Ha ilyen megrészegülni benne, hát sosem akarok kijózanodni... Lassacskán viszont muszáj. Mintha örökké tartana az a pár perc, míg elmerülünk egymásban, utána viszont, mint egy rossz kattanás, ismét képen töröl a valóság. Feltöröm a csókot épp csak annyira, hogy ajkaim még érintsék az övét, ahogy szavakat formálok. - Mennünk kell... Menjünk - megköszörülöm a torkom. Mást kéne mondanom, kérdőre kéne vonnom őt is, magamat is, megkérdezni, mi van köztünk pontosan, és mi lesz ezek után... De nem teszem, csak a derekára simítok, és ha hagyja magát, a kijárat felé húzom. Ezúttal nem nyugszom addig, míg ki nem érünk a friss levegőre, ahol aztán elszakadhatok tőle. Úgy érzem, mindkettőnknek szüksége lesz a józanító hidegre, a csendre. Persze, ha nem akar jönni, akkor én is maradok. Nem merek ránézni. Annyi minden kavarog a fejemben, az alkohol pedig eltompít mindent, képtelen vagyok gondolkodni. Csak az ajkaira tudok koncentrálni, a csókjára, és arra, hogy többet akarok...
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Szer. Május 10, 2017 9:56 pm
Sohasem lehet komolyabb bajom. Semmi, sem a zsarukkal, sem az olyan kétajtós szekrényekkel akik bele akarnak kötni egy látszólag fiatal fiúcskába és ki akarják használni. Mathias sem tudja ezt, és ez így jó, ha tudná az igazat akkor talán soha többé nem jönne utánam, mert tudja, hogy nem eshet igazából semmi komolyabb bántódásom, csak általa, úgy, ha össze töri a szívemet. Nagyra nyílnak a szemeim a gondolatsor hatására, és egy pillanatig eltöprengek az igazság tartalmán, de... rá kell jönnöm, hogy az első következtetésem nagyon is igaz volt, egyedül csak ő tud bántani engem, és meg is teszi ezt minden egyes pillanatban, hiszen nem lát engem úgy ahogy én azt szeretném. Számára csak egy kis vakarcs vagyok, és ez bosszant, annyira, hogy fel is húzom magam rajta, de a dühöm egy pillanat alatt elszáll, hiszen tekintetem rásiklik és máris szebbnek látom a világot. Utálom és egyben imádom is hogy ez így van, ő a múzsám és soha sem akarom elveszíteni. Vajon rájött már, hogy az utóbbi könyvem férfi főszereplőit mind róla mintáztam? Nem tudatosan, nekem is csak pár napja jutott el a tudatomig ez a tény, lehet ő erre soha nem is fog rájönni... ne is jöjjön, azzal csak elrontaná a varázst, többet képzelne bele a dolgokba, mint amit valójában jelentenek. Egyszer… Egyszer majd beavat a családja titkaiba, én pedig talán egyszer beavatom őt abba, hogy milyen gondolatok is cikáztak át az elmémen ebben a pár pillanatban. Szeretném az alkoholra fogni, és holnap egészen biztosan ezt fogom tenni, és máris nem akarok majd neki elmondani soha semmit. Elsőre legalábbis. Másodjára vallok, elsőre sohasem, mert eddig mindig csak megszívtam ha nekem járt el a szám korábban. - Egyszer elmeséled, ezt már nem úszod meg. - bármennyire is szeretnék az ő meséjére türelmesen várni, tudom, hogy nem fog menni. ki fogom belőle húzni az információkat, legalábbis minden erőmmel azon leszek, hogy felfedje előttem a titkát. Előttem senki sem titkolózhat! Ha én nem hazudhatok, ezáltal titkaim sem nagyon lehetnek akkor másnak se legyen… az már egészen más kérdés, hogy megoldom, hogy mégis mindenki előtt elhallgassak egy két fontos információt. Megyek vele, bár ez egyáltalán nem tetszik. Miért akarja mindig elrontani a kedvemet? Folyton csak a munka semmi szórakozás, és nem tudom mivel állíthatnám meg. Az ingyen pia már nem kell neki, meg amúgy is ő fizetett, akkor most hogyan is tovább? Úgy hogy vonszol kifelé. - El kell mennem de nem vezethetem a kocsidat? Nem mehetünk gyalog hazáig, tudod milyen baromi messze lakom? Nagyon is jó sofőr vagyok, igazán rám bízhatnád a kocsidat, tényleg nagyon vigyáznék rá . - A baromi messze körülbelül tíz háztömb, ami igazából nem is olyan vészes, de így hogy már a két lábamon kell járnom érzem meg azt, hogy igen, én ma tényleg ittam. Bizonytalanok kissé a lépteim, de ez nem akadályoz meg semmiben sem. Már éppen kiérnének, de meggondolja magát és inkább visszahúz a táncolók közé. Nem értem a helyzetet, mert nem minden szava jut el hozzám, de az úti cél váltást csak egy széles mosollyal nyugtázom. Sokkal inkább maradnék és táncolnék vele, mint hogy hazamenjünk aztán a kanapén fetrengve várjam, hogy végre végez az olvasással A csípőmre teszi a kezét, nagyon tetszik, hogy ott van, de annyira távol van tőlem a teste többi része! Felsimítok a karján és lassan közelebb kerülök hozzá, végül már nem tudom, hogy ki szelte át a köztünk lévő pár centit, de most már egész közel van hozzám, és lassan már csak mi ketten létezünk. Csípőm az övével együtt mozog, ajkaim mosolyra húzódnak ahogy igyekszem elkapni a pillantását. El akarok veszni a tekintetében egy pillanatra és még többet akarok, játszani vele és még közelebb tudni magamhoz, de azt már csak két féle képpen lehetne. Kezeimmel a vállainál fogva ölelem magamhoz, arcunkat csak alig pár centi választja el egymástól, majd egyre kevesebb és kevesebb. Próbálok a szemébe nézni, de nem megy, folyton az ajkaira téved a tekintetem és nem bírok magammal, muszáj megízlelnem őket. Puha csókot kap ajkaira, majd még egyet, nem érdekel semmi sem, csak ő és az, hogy jól érezzük magunkat. Aggódni ráérünk majd holnap is.
A hozzászólást Aires Emerson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 20, 2017 11:16 am-kor.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Kedd Ápr. 18, 2017 8:48 pm
Aires && Mathias
Érdeklődve hallgatom Ai szokásos agymenését, amit persze a maga bolondos, eredeti és hosszú stílusában ad elő. Hirtelen megfordul a fejemben, hogy be kéne tapasztanom a száját az ajkaimmal, és ez az a pont, ahol azt is eldöntöm, hogy elég az alkoholból és menjünk haza. Ha egy srác, akinek barátnője van, azon kezd el agyalni, hogy lesmárolja a munkatársát, akkor igenis véget kell vetni az estének és pizsibe bújni. - Nyugodj meg - helyezem a kezem a vállára, ravaszkás mosollyal megpaskolom. - A te szád és az egód biztosan nem férne bele egy gyufásskatulyába. Nem akarom megbántani, de be kell ismernie, hogy így van. Annyit tud beszélni, hogy szerintem pár napon belül az összes rab azért könyörögne, dugják inkább egy elkülönített kis lyukba a srácot. De persze kizárt, hogy tétlenül hagyjam, hogy sittre vágják. Szerencsére a falkám néhány tagja a rendőrségen dolgozik, így hozzájuk bármikor fordulhatnék, ha Airest baj éri. Más kérdés, hogy sokkal könnyebb lenne az életem, ha ő nem élné ilyen veszélyesen a magáét... Hosszasan fürkészem az arcát, mielőtt még fizetnék. Kíváncsivá tett, vajon honnan tudja, hogy az autóbalesetet csak kitaláltam. Jó, tény, elég általános és elcsépelt sztori, de attól még igaz lehetne... - Egyszer - válaszolom a pultot bámulva, és hálás vagyok, amiért kivételesen nem feszegeti tovább a témát. Nem hiszem, hogy készen állnánk erre a történetre, sem ő, sem én. Elégedett vigyorra húzom a számat, hallva, hogy végül csak sikerül kicsikarnom belőle azt a kéziratot. Győzelem! Természetesen nem mozdulnék a lakásáról addig, míg legalább egyszer át nem futottam, mert a végén még eltűnnek a betűk a lapról, mire hazaérek, vagy egyéb borzalmat küld rám a karma. Nem-nem, ma éjjel munka lesz, átolvasom a kéziratot és azon nyomban lediktálom neki a javításokat, reggel pedig egyeztethetek a szerkesztőséggel az újabb határidőkről és az előkészületekről. - Ez a beszéd, Aires! Irány a lakásod. Hosszú éjszakánk lesz. Nem teszem hozzá, hogy valószínűleg nem sok szerkesztő vállalná el helyettem a munkát, sőt, a legtöbben talán fel is adnák pár hét után. Nem tudják, mit veszítenének, mert minden bosszantó tulajdonsága ellenére Aires fantasztikus. Fejben azonban már egészen máshol járok, a holnapi munkálatokat tervezgetem, illetve a ma estét. Valószínűleg reggelre érek csak a kézirat végére, addigra meg Aires simán leissza magát, és akkor egy egész napig nem tudok vele mit kezdeni... El kell érnem, hogy ne nyúlhasson piához, csak azt nem tudom még, hogy mivel tereljem el a figyelmét, míg olvasok. - Most úgy teszek, mintha ezt meg sem hallottam volna - szúrós oldalpillantást vetek rá. - Természetesen nem terveztem volán mögé ülni, de kizárt, hogy hagynám, hogy te vezesd a kocsimat. Ugyanúgy ittál, mint én, csak te jobban viseled. Szépen lesétáljuk a hazautat, reggel meg majd visszajövök a kocsimért... Nem élném túl, ha nekihajtana valaminek és összetörné a drágaságomat. Meg persze annak sem örülnék jobban, ha magában tenne kárt. Eleve úgy készültem, hogy sétálunk, és a friss levegő talán még jót is fog tenni, hogy kijózanodjak egy kicsit. - Gyerünk, nincs hiszti, nyomás! Sosem érünk haza. A hátára teszem a kezem és megtolom magam előtt a kijárat felé. Talán majd egyszer fényes nappal, józanul megengedem neki, hogy vezesse a kocsimat, és utána már elhiszem, hogy épségben haza tudna fuvarozni minket, de addig szó sem lehet róla. Már épp lekeverednénk a táncparkettről, amikor felcsendül egy új szám. Hirtelen megtorpanok és szembefordulok a fiúval. - Ne már, ez a szám még mindig megy? Tudod, mennyit buliztunk erre fiatalkoromban? Gyere csak, mutatok pár lépést! - elkapom a kezét és visszahúzom a táncolók közé. Ha már úgyis átdolgozzuk az estét, még öt percbe nem halunk bele... A józan felem ezt gondolja, a másik meg azt, hogy leért a pia. Egyik kezem a csípőjén pihen meg, csak úgy, hogy ne sodorja el tőlem a tömeg. Közelebb lépek hozzá, térdem a combjai közé simul, ahogy a ritmus egyre közelebb visz hozzá.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Kedd Ápr. 18, 2017 2:14 pm
Pontosan tudom, hogy az a pár tucat személyi ami otthon csücsül az egyik fiókomban azok mind illegálisak, de ha másik oldalról szemléljük az egészet akkor már az én jelenlétem is az. Ha az emberek rájönnének arra, hogy mi is vagyok igazából akkor nagy valószínűséggel bezárnának egy laborba és elkezdenének mindenféle pálcákkal meg injekciós tűkkel böködni, hogy rájöjjenek arra, mi is az örök élet, vagy legalábbis a több száz éves élet titka, na meg honnan is származik a mágiám. Nem szeretem az ilyen embereket.... a túl kíváncsiakat. Egy hamar feltennének olyan kérdést amire nem tudnék felelni. Igazán nagy kicseszés velem szemben hogy nem tudok hazudni, pedig igazán megengedhetné nekem ezt a természet… viszont így mindig készen kell állnom minden helyzetre egy olyan mesével ami akár igaz is lehet, legalábbis ha nagyon hiszek benne. - A börtönből? Nem szeretnék oda kerülni, mivel nem igazán vagyok az a macsó alkat, vagy kétajtós szekrény, ezért könnyedén a többiek kifutó fiúja lennék… legalábbis megpróbálnának beszervezni, de tudod én azt nem hagynám, így egészen nagy a valószínűsége annak, hogy körülbelül másfél hét után egy gyufás skatulyában adnák oda neked azt ami megmaradt belőlem. - Az pedig megint más dolog, hogy egyáltalán nem bírom a bezártságot. Inkább növesztek majd szárnyakat és repülök el mikor kimehetünk az udvarra… vagy még mielőtt jönnének a zsaruk, hogy elvigyenek. Elszomorodok azon, hogy elveszítette a rokonait, szívesen meghallgatnám az egész történetet, nem csak annyit, hogy „autóbaleset” de van egy olyan tippem, hogy most nem akar róla beszélni valamint nem is ez a teljes igazság. Az, hogy autóbaleset annyira… hétköznapi és amúgy is, Harry Potternek is ezt a dumát adták be Dursley-ék és nem is volt igaz. Szóval ha valaki azt mondja, hogy autóbalesetben hunytak el a hozzátartozói én azt némi cinizmussal kezelem. – egyszer el kell mondanod majd az igazat. - Nézem ahogy pénzt csúsztat az asztalra és már menni is akar. De én még nem akarok! Még nem érzem azt, hogy a fejembe szállt volna az elfogyasztott alkohol. - Nem, azt nem engedhetjük meg. Nekem nincsen semmi kedvem ahhoz, hogy egy másik szerkesztőt kelljen betörnöm, veled már olyan jól sikerült egy hullámhosszra jutnom! Más tuti nem járkálna utánam szinte minden este. Jó… megkapod azt a fránya kéziratot. De ott kell maradnod nálam és azonnal véleményezned kell amit írtam, míg én folytatom majd az ivást. - apró csel, hogy ne érjen olyan hamar az éjszakánk, és ne menjen vissza ahhoz az idióta barátnőjéhez. Jó lehet, hogy nem idióta, de én akkor is ki nem állhatom a nőszemélyt. Ha akarnék se tudnék maradni a kényelmes kis bárszékemen, mert húz magával kifelé. - Ugye tudod, hogy így nem vezethetsz? Szóval nekem kell, ugye a kocsiddal jöttél? Mindenképpen én akarok vezetni, vagy ha gyalog jöttél akkor el kell kötnünk egy autót, hogy azt vezethessem. - lelkesülök fel, és van egy olyan érzésem ha nem maradok nyugton legfeljebb azt fogja megengedni, hogy áramot vezessek, nem pedig gépkocsit.
A hozzászólást Aires Emerson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 20, 2017 11:16 am-kor.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Vas. Ápr. 02, 2017 10:57 am
Aires && Mathias
Kezd megártani az alkohol - nem igazán nevezhetném magam csiccsesnek, de már érzem, hogyan tompul az ítélőképességem és támad indokolatlanul jó kedvem annak ellenére is, hol vagyunk és mi mindenről beszélgetünk. Így hát lassan kortyolgatom az utolsó pohár tartalmát, és azon töröm a fejem, hogyan tudnám utána hazacsalni Airest. A gondolataim azonban egyre nagyobb ellenségemmé válnak, lomhák és nehezek. - Nahát, milyen figyelmes tőled... Csak a fejemet csóválom. Nem vonz a fogócska gondolata, sokkal kimerítőbb, mint bújócskázni. Így legalább tudom, hogy biztosan ott van valahol, de ha állandóan mozgásban lenne... Inkább nem! De azt hiszem, ez a legtöbb, amit tőle várhatok, így mosolyogva elkönyvelem az infót és nem firtatom tovább a témát. Meglepett pislogással hallgatom a hamis személyikre vonatkozó szavait. - Ööö, de ugye tudod, hogy ez illegális? - suttogóra fogom, nehogy meghallják körülöttünk, miről beszélünk. Annak idején nekem is voltak hamis irataim, az én időmben csak így engedtek be minket a különböző szórakozóhelyekre. Aztán ahogy nagykorú lettem, kinőttem az efféle csínyt, meg a szórakozóhelyeket is. - Biztos vagyok benne, hogy a börtönből is remek sztorikat lehet írni, de jobb szeretem, amikor szabadlábon vagy. Az kéne még nekem, hogy bajba kerüljön! A bosszantásomnak biztosan van legális módja is. Elgondolkodom, néhány pillanatra fogságba ejtenek a múltam emlékei. Ai kérdése zökkent csak ki a réveteg bambulásból. - Autóbaleset - sóhajtom fáradtan az unalomig szajkózott hazugságot. Szeretném elmondani az igazat, elmesélni, hogy a bátyám tisztességesen harcolt, mégis elbukott, szeretnék mesélni azokról, akiket maga mögött hagyott, de nem megy. Nem tehetem, így kénytelen vagyok beérni ennyivel: autóbaleset. - Ilyen az élet... A pulton dobolok az ujjammal, majd megelégelvén a dolgot az asztalra csúsztatom a fogyasztásnak megfelelő összeget - meg annál még egy kicsivel többet, borravaló gyanánt. - Na jó, ideje indulni! Elkísérlek, szükségem van arra a kéziratra, ha továbbra is velem akarsz dolgozni, máskülönben a főnökeim kicsinálnak holnap reggel és kereshetsz új szerkesztőt magadnak - feltápászkodom a pult mellől. Egy pillanatra megszédülök, ahogy az alkohol a fejembe száll, kénytelen vagyok megkapaszkodni. Elég hamar visszatalál alám a talaj, szóval a kezemet a pultról Aires vállára helyezem. - Nyomás! - ellentmondást nem tűrve vontatni kezdem kifelé a bárból. Ahhoz előbb azonban át kell valahogy jutnunk a zsúfolt táncparketten, ami első látásra nem is tűnik annyira egyszerű feladatnak, főleg, ahogy látom, hogy lányok közelednek felénk, készen rá, hogy becserkésszék a vadat.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Szomb. Ápr. 01, 2017 8:29 pm
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem esnek piszok jól a szavai. Azt szeretném, hogy dicsérjen még, mondja azt, hogy mennyire jó vagyok, mert csak tőle kell a magasztos szó, senki mástól nincs rá szükségem. Tudom, hogy milyen tehetséggel lettem megáldva éppen ezért eléggé fent is hordom az orrom néha, de... kell az hogy ezt ő is elismerje. Sajnos nem szólhatok rá, hogy márpedig neked most öt percen keresztül dicsérned kell, első sorban azért, mert nyilván valóan körbe röhögne, másodszor meg azért, mert ilyet nem mondhatok. Élete végéig azzal cikizne, és nem akarok neki jó heccelés alapot adni. Minden alkalmat kiélvezek mikor megkapom, hogy milyen ügyes vagyok, ez olyan ritkán történik meg, nem tudom miért, talán nem akar elkényeztetni, de ez butaság. Semmi sem történne másként, mint ahogy most, csak az lenne más, hogy én sokkalta boldogabb lennék... bár nem hiszem, hogy ez őt egy cseppet is érdekelné. Neki csak pénzforrás vagyok, egy kis elcseszett kamasz. Amit mondtam neki csak részben igaz, de igaz, szóval még kimondhattam. Azért megyek el, hogy utánam kelljen jönnie, fel kelljen kutatnia, és velem kelljen töltenie az estét. - Gondolod, hogy meg szeretném könnyíteni ennyire az életedet? Nem, továbbra is szekálnod kell majd a munka miatt, de azt megtehetem, hogy nem kell majd minden este utána loholnod ezer báron keresztül, hanem megírom majd néha hogy hol is vagyok pontosan. Azt viszont már nem ígérhetem, hogy mire oda érsz én még mindig ott leszek. - Ennél többre ne igazán számítson tőlem, így is éppen elég kedves ajánlatot tettem neki, mert... szeretnék valamilyen szinten a kedvében is járni, nem pedig folyamatosan csak bosszantani őt. Felnevetek jóízűen. Csak vele tudom igazán jól érezni magam. - tényleg van olyanom! Rendszeresen gyártom magamnak a hamis személyiket, ki tudja mikor milyenre lesz szükségem. Nem akarom, hogy mindig neked kelljen kihúzni engem a slamasztikából. - Éppen elég dolgot tesz meg értem, nem akarom fölöslegesen az idejét pazarolni… na jó ez nem igaz, de ha a bíróságra kell járnia miattam akkor ennyi erővel akár velem is töltheti azt az időt, így igyekszem néha jó kisfiú módjára viselkedni. Nagy kő esik le a szívemről amikor nem nekem kell fizetni az italokat, hanem ő bevállalja. Elég lesz nekem ma MAthias fogyasztásáért perkálni, nem akarom más lerészegedését is én fizetni. Azokból nekem nem lesz semmi hasznom sem. Hirtelen nem tudom, hogy mit is mondjak, nagyon nem szeretnék a lelkébe gázolni. - Sajnálom. mi történt? - most az egyszer talán jó leszek és nem török ma este már több borsot az orra alá. Talán.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Szomb. Márc. 25, 2017 3:24 pm
Aires && Mathias
Eszembe jut egy nem túl költői mondás arról, hogy lehet-e szarból várat építeni, de még uralom annyira a nyelvemet, hogy ezt ne hozzam fel. Talán még egy pohár abból az édes nedűből, amit kortyolgatok, és már képtelen leszek olyan ügyesen koordinálni a mondandómat, meg a viselkedésemet. Ki tudja, talán pontosan ez volt Aires célja. - Szerinted itt ülnék most melletted, ha nem hinnék benned? Nincs szükséged elcsépelt ötletekre, magadtól is kirázol a kisujjadból bármit, amit aztán mindenki másolni akar majd. Csak aztán nehogy nekem elbízza magát. Általában óvatosan bánok a bókokkal és dicséretekkel, mert így is olyan nehéz betartatnom vele a határidőket - hát ha még tudná, milyen értékes és mennyi pénzt hoz a kiadónak! Az csak tovább ösztönözné, hogy maga alkossa a szabályokat, nekem meg többet fájhatna miatta a fejem. Meglepetten hallgattam a szavait, nem igazán erre számítottam. Azt hittem, azért vágott bele szerda este a bulizásba, hogy ezzel is bosszantson. Sosem gondoltam volna, hogy valójában így akar rávenni, hogy ne törődjek annyit a munkával. Mintha csak a húgomat hallanám; futott át a fejemen, és ahogy Sarára gondoltam, rögtön szélesebb mosoly jelent meg az arcomon. - Legközelebb, ha ki szeretnél kapcsolni, írd meg sms-ben, melyik bárban keresselek, hogy ne kelljen bejárnom az összeset a városban. Plusz akkor is nyugodtabb lenne az életem, ha nem kéne folyton a tiedre törnöm a munka miatt - csóválom meg a fejem, de arcomon állandósult a mosoly. Őszintén szólva abszolút nem bánom, hogy az estét nem Cassie mellett kell töltenem a kanapén, ahogy azt az évődést is szerettem, ami kettőnk közt kialakult az együtt átdolgozott hónapok során. Túl unalmas lett volna, ha egyszerűen csak a megbeszéltek szerint átküldi nekem e-mailben az anyagot. Más kérdés, hogy ez az évődés merre halad... Eszembe jutott a karácsonyi party és az a pár szívdobbanásnyi pillanat a fagyöngy alatt. Az egész olyan volt, mint egy groteszk vicc, de a rövid csend alatt, amely kettőnk közé beállt akkor, halálosan komolyan megfordult a fejemben, hogy megcsókolom. Pedig aznap nem is ittam olyan sokat! Máig nem tudom, mi üthetett belém, és ez azóta is nyomaszt. - Kikérem magamnak, nekem jól állnak a ráncok - játékosan meglököm a vállát a vállammal. Tetszik, ahogy pillanatok alatt kibújik a felelősség súlya alól, de képtelen vagyok nevetés nélkül megállni a füllentését. - Na persze, az öt évvel ezelőtti személyiden talán... Intek a csaposnak, hogy a beígért kört majd én állom. Aires hangját hallva érdeklődve ráemelem a tekintetem, a látvány azonban gyomron üt. Hogy tud egyszerre idegesítő kis pukkancsnak és ártatlan tizenhat évesnek kinézni? Valamit megmozgat bennem, és ezért csakis az alkoholt tudom utálni, bosszúként pedig újabb pohárral rendelek. Ördögi kör. A végén még nem is én kísérem haza Airest, hanem neki kell majd engem. - A módszereim elég csiszolatlanok még, bocsi. Más valakinek a szerkesztőjeként dolgozni, és más hirtelen családfőnek előlépni. Néha elkezdem keverni a kettőt, és úgy nevelem az öcsémet, ahogy mondjuk veled beszélnék - magyarázom a poharam szélén körözve az ujjammal. Sosem szerettem összevonni a munkát a magánéletemmel, nem is emlékszem, hogy Airesnak egyáltalán meséltem-e valaha a családomról, a testvéreimről. Valószínűleg soha, vagy csupán elejtett félmondatokban. Most viszont ez a hely, a nyugodt kis iszogatás és a fiú társasága megoldották a nyelvem. - A bátyám múlt hónapban halt meg. Ő gondoskodott mindannyiunkról, és hidd el, ezerszer jobban csinálta, mint én - sóhajtva kortyolok egyet az italomból. Egy pontot bámulok magam előtt a pulton és próbálom átgondolni, mit is keresek én itt.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Szomb. Márc. 25, 2017 1:17 pm
Amint meglátom azt az apró mosolyt az arcán tudom, hogy máris nyertem. Nem fog kirúgni, nem fog csinálni semmi olyat sem amiből én rosszul jöhetnék ki, legalábbis nagyon remélem. Nyugodtan kezelhetem ezt a helyzetet, játszhatok vele és végre élvezhetem egy kicsit a társaságát, bár azt nem tudom, hogy ő mennyire fog annak örülni, hogy egy újabb estét tölthet a társaságomban. Biztos jó pár vitán már túlvannak a barátnőjével miattam. Kár, hogy nem nézhetek végig egy ilyet, de… az is lehet, hogy majd egyszer kilesem egy beszélgetésüket, hogy utána majd felhasználhassam MAthias ellen az ott hallottakat. - Ezek szerint nem hiszel bennem. Azt hittem ennyi együtt töltött idő után már tudod, hogy én még az elcsépelt dolgokból is olyat tudok alkotni, amit utána mindenki utánozni kezd, mi meg szépen tele tömhetjük a zsebeinket pár zöld hasúval. - Igaz, ilyen még nem fordult elő, hogy egy elcsépelt témát vettem volna elő, de tudhatná, hogy képes vagyok még abból is valami jó és izgalmas történetet kialakítani. Lehet meg is próbálom, most úgyis menőnek számít a mami pornó lehet a következő művemben azt dolgozom fel. Már csak azért is, hogy megnézhessem Mathias fejét mikor megkapja az első kéziratot és elolvassa. Vigyorog, amit egy hatalmas mosollyal az arcomon nézek, nagyon tetszik, hogy már nem is mérges rám, vagy igen, csak piszok jól álcázza? Valószínűleg ez lesz az igaz, de amíg nem csinál semmi csintalanságot, addig én örülök annak, hogy jó kedve van. - A te eszed folyton csak a munkán jár, nem jó dolgo ez még a végén be fogsz csavarodni, ezért is jöttem ide el ma este. Mert tudtam, hogy utánam fogsz jönni és kell neked egy kis pihenés meg kikapcsolódás azon kívül, hogy folyton miattam zsörtölődsz. Komolyan, ha így folytatod hamarabb megjelennek az arcodon a ráncok, mint szeretnéd. Majd szerzek neked valami menő krémet, és akkor nem fogsz miattam vacakul kinézni. - Szövegelek, hogy eltereljem a figyelmét, na meg azért is, mert baromira szeretem hallatni a hangomat és minden áron azon vagyok, hogy másokkal is megszerettessem azt. Hatalmasra nyílnak a szemeim, mikor közli, hogy a következő kört én fizetem. - Nem nem nem, én nem fizethetem. – mondom gyorsan a csaposnak. - Én kiskorú vagyok a személyi igazolványom szerint. - Nagyon jól ki tudom kerülni a hazugságokat, hisz ez igaz. Az egyik személyim szerint még csak tizenhat éves vagyok. Csak kár, hogy az nincsen itt velem, ezért bizonyítani nem igazán tudom majd, de remélem nem is lesz rá szükség. - Miért csinálod ezt velem? Én csak téged szeretnélek meghívni. Ma nagyon jó voltam eddig hozzád. - nézek Matre, hátha megesik rajtam a szíve.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Szomb. Márc. 18, 2017 5:11 pm
Aires && Mathias
Kíváncsi vagyok, milyen kifogást talál ki, és ezúttal sem okoz csalódást. Igyekszem leplezni a mosolyomat, mert hát mégis csak mérgesnek kéne lennem, haragudnom kéne rá, szigorúnak és eltántoríthatatlannak kéne mutatkoznom, de amint meghallom azt a tipikusan Aireses szöveget, egyszerűen elmosolyodom. - Elég elcsépelt, ha engem kérdezel - felelem, mielőtt kortyolnék az italomból. Mindig is kegyetlenül őszinte voltam vele. Sosem akartam célzottan megbántani, de visszaküldtem ötödszörre is a kéziratát, hogy javítsa, ha valami baj volt vele. Az emberek lelki világának ápolása nem az én reszortom. - Hihetetlen! Csak a fejemet csóválom, de a vigyor ezúttal már fülig ér az arcomon. Fel sem tűnik, hogy a pultos újratöltötte a poharamat, csak amikor rendelnék még egy kört és látom, hogy már tele van. Ez baj, sosem voltam az az ivós fajta, épp ezért nem is bírom olyan jól az alkoholt. Azért nem utasítom el, de a második kört már megfontoltabban kortyolgatom, mielőtt még leitatna. - Persze, úgysincs jobb dolgom szerda este - ellágyul a mosolyom, ahogy rápillantok a poharam felett. Hangom nem bántó, talán egy kicsit szúrós csak. - Veszélyes már ilyenkor egyedül kószálnod, hazakísérlek. És ha már ott vagyok, a szolgálataimért cserébe megjutalmazhatnál a múlt hétre megbeszélt fejezetekkel. Felesleges tovább kerülgetni a témát, úgyis tudja, hogy ezért jöttem, és nem vagyok hajlandó nélküle távozni. De előtte nem árthat nagyon, ha egy kicsit megleckéztetem... Ha van ideje szórakozni, az azt jelenti, hogy semmi szüksége a munkára, mert anélkül is bőven jut neki pénz. Hát akkor meg semmi akadálya, hogy meghívassam magam, sőt... Közelebb húzódom hozzá, szabad kezemmel átkarolom a vállát, poharammal pedig intek a pultosnak. - Ingyen kör mindenkinek! Ez a srác állja. Öten-hatan lébecolhatnak a pultnál, kisebb üdvrivalgást vált ki belőlük az ingyen ital gondolata. Kajánul Airesra kacsintok, aztán kiürítem az utolsó cseppig a poharamat.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Pént. Márc. 17, 2017 11:46 pm
Senki sem környékez meg, aminek felettébb örülök, nincs kedvem elhajtani ma este senkit sem, ami azt jelentené, hogy ha megtalálna valaki, akkor feltehetőleg lenne egy igen csak pocsék társaságom az est további részére. A pultossal váltok néhány szót, mikor éppen van ideje, de sajnos túl sokan vannak itt ahhoz, hogy valamilyen témában jobban el tudjunk merülni. Pedig érdekelne egy két dolog… na jó csak jó lenne dumálni valaki olyannak akinek van is esze és az est további részében is tudatánál lesz. Talán nem is kellett volna eljönnöm ma este egyedül… de nem, meg sem fordul a fejemben az, hogy tovább álljak innen, pláne nem az, hogy esetleg haza menjek. Olyan nincs, hogy rossz buli, csak nem megfelelő mennyiségű alkohol létezik. Mivel még csak az első, illetve már a második koktélomat iszom hamarosan én is bevetem majd magam a tánctérre. Megrendelem a harmadik koktélomat, mikor letelepszik mellém valaki, és rendel egy rövidet. A hangját egyből felismerem, naná, hogy megtalált! Már ha értem jött… de tuti, hogy értem jött, nem járna ő magától ilyen helyekre. Nem nézek oldalra, hátha nem ismer fel, de ez csak a gyerekek tévhite. Ha becsukom a szemem akkor én sem látok senkit és engem sem lát senki sem… nincs ekkora mázlim. Miattam jött, és…. a fenébe is pont ezt akartam. - Kitaláltad a gondolataim. Ha egyszer a gazdag ficsúrokról akarok írni amint lecsúsztak és próbálják túlélni a mindennapokat akkor felhasználhatom az itt gyűjtött tapasztalataimat. Hát nem fantasztikus ötlet? - Nem, nem az, rengeteg ilyen van, nem fogok én is egy hasonlót írni. Inkább én legyek az akit másolnak, nem pedig az aki másoktól koppintja az ötleteit. - Nem hallottad? Van az az új fajta amit ha felteszel töltőre akkor tönkre megy. Az enyémmel is ugyan ez történt. Hihetetlen! - Ez igaz is… meg egy kicsit nem is, hiszen tényleg van egy olyan telefonom és tényleg tönkre ment, de ez nem jelenti azt, hogy nincsen másik három amik tökéletesen üzemelnek. Míg felhajtja az italát addig intek a csaposnak, hogy töltsön ki neki még egyet. Talán ha leitatom akkor nem fog annyit cseszegetni, bár ki tudja… lehet akkor még több fejmosást kapok. - Jöttél vigyázni rám? Igazán hízelgő.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Pént. Márc. 17, 2017 2:46 pm
Aires && Mathias
Nehezen sikerült megértetnem a barátnőmmel, hogy miért tartozik hozzá a munkámhoz az is, hogy szerda esténként New York füstös szórakozóhelyein töltsem az időt, az egyik könyvszerzőnk után koslatva, miközben ő otthon üldögél egymaga a kanapémon és bámulja a tv-t. Nem igazán tetszett neki, hogy nem jöhet velem legurítani egy-egy felest a bárokban, pedig ez nem valami könnyed kocsmatúra, hanem a karrierem érdekében megtett, komoly idő- és energia-befektetés. Na jó, talán egyszer-egyszer belefér az, hogy lányokkal táncoljak és megkóstoljak valamit az itallapról, de muszáj józannak maradnom. Ha azelőtt becsiccsentek, hogy Aires nyomára akadnék, akkor megint pillanatok alatt túljár az eszemen, jó alaposan berúgok, ő eltűnik, mint a kámfor, és újra napokig nyaggathatom a kézirat miatt. Ma este megszerzem tőle, még akkor is, ha egész éjszaka a nyakán kell lógnom. Szerencsére kiismertem már a kedvenc helyeit, és egyből azokkal kezdem a keresést. A harmadik bárban sikerrel járok, már messziről kiszúrom az ismerős alakot a pultnál. Még érzem az ajkamon a legurított tequila aromáját, a fülemben még ott dübörög az előző bár zenéje, de elég gyorsan sikerül áthangolódnom ahhoz, hogy pillanatok alatt elvegyüljek a tömegben. Egy szép szemű, barna lány nagyvonalú ajánlatot tesz, de csak mosolyogva elhárítom és folytatom az utamat a bárpulthoz. Halkan, nesztelenül közelítem meg, mintha csak vadászaton lennék. Belső farkasom nyugtalanul, éhesen mocorog, nyugalomra intem. - Whisky-t, jég nélkül - szólítom meg a csapost, amint helyet foglalok a fiú melletti bárszéken. Leveszem a napszemüveget, amit igen, még este is hordok, mert jól áll, és mert már annyira elengedhetetlen tartozékává vált az életemnek, mint a mobilom vagy a határidőnaplóm. Elég lenne oldalra pillantanom, hogy lássam, milyen arcot vág, de türtőztetem magam és úgy teszek, mintha észre sem venném, egészen addig, míg a pultos úriember le nem teszi elém a kért italt. Aprót kortyolok belőle, fejem kissé oldalra billentve ráemelm a tekintetem végre. - Remek hely az ihletgyűjtésre, nem igaz? Olyan... bájos - akaratlanul is elfintorodom, mert ez a hely aztán minden, csak az nem. Kinőttem már az efféle szórakozásból, és az időm sem nagyon engedi, hogy bulizni járjak - kivéve, amikor éppen Airest kell hajkurásznom. - Feltételezem, a telefonod elromlott. Megint - alaposan megnyomom az utolsó szót, tekintetem vészjóslón vibrál a félhomályban, de amúgy maga vagyok a megtestesült hidegvér. Üdvözlésként megemelem felé a poharamat, aztán nagyot kortyolok belőle és élvezem, ahogy az ital végigmarja a torkom.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Pént. Márc. 17, 2017 1:37 pm
Ha szerda, akkor irány a buli, az egyetemisták ilyenkor szabadulnak ki a kollégiumokból és az albérletből, ez az a nap amikor még mindenki itt van, holnap pedig majd másnaposan mehetnek haza. Épp ezért nem lógok ki a sorból a kis fiatal képemmel, nem kezdenek el bámulni, talán csak egy kicsit, mert fiatalabbnak tűnök az átlagnál. Idióta genetika. A hét többi napján is rengeteg fiatal mászkál a klubokba, de a szerda az amikor mindig telt ház van… tudom jól, hiszen szinte minden este ilyen helyeken forgok, nem tudok otthon ülni és csak nézni ki a fejemből, tudván, hogy közben valahol sokkal jobban is érezhetném magamat. Vannak persze olyan napok amikor egyszerűen nem lehet engem kirobbantani a lakásból, azokon a napokon amikor végre elkezdek írni és jobban belemerülök az adott témába. Akkor jó darabig se kép se hang, csak én létezem meg a billentyűzet, meg a Lorie által behozott üveg italok és szendvicsek. Egy áldás az a lány, de ma este sajnos nem jött velem, amiért majd jól össze is fogok veszni vele, vagy csak egyszerűen addig szekálom amíg hozzám nem vág valamit. Remélhetőleg valami puhát, mondjuk egy párnát, de sajnos nem mindig van ilyen szerencsém. A klubba érkezve a vip részleg felé veszem az irányt, tapasztalat, hogy itt kevesebb az esély arra, hogy valaki lerókázza a cipőnket vagy egyéb más ruhadarabunkat. Láttam már olyat, hogy valaki a tánctér kellős közepén guggolt le és állt neki könnyíteni magán… na azt a helyet messziről elkerülöm. A bárpulthoz megyek és kérek magamnak egy italt, míg arra várok felülök az egyik székre és csak nézem az embereket akik ma este tiszteletüket tették itt.
A hozzászólást Aires Emerson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 20, 2017 11:17 am-kor.
Katherine Wright
Vámpír
❖ new york
Tartózkodási hely :
2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :
Re: VIP részleg ↠ Vas. Nov. 13, 2016 12:44 pm
Annyira furcsa az, hogy itt van az öcsém, hiszen olyan sok évszázadon keresztül éltem abban a hitben, hogy a családomból mindenki halott, senki sem maradt már. Végig néztem ahogyan a szüleim megöregednek és meghalnak. Szerettem őket, még akkor is, hogy eléggé kemény volt akkoriban velük, de a sírjukhoz azóta sem járok ki, utoljára a temetésükön voltam a sírjuknál. Nem szoktam kilátogatni hozzájuk, nem viszek virágot nekik, egyszerűen csak elakarom felejteni őket. A szeretetem amit éreztem irántuk soha nem szűnik meg létezni, de szerintem érthető, hogy miért nem látogatok ki hozzájuk, hiszen apámnak berögződése volt az, hogy keressen nekem valami pénzes pasit, egy olyan férfit akinek jó a családi háttere és akihez bátran adhatja a lányát. Én mindvégig elleneztem ezt az egész kényszerházasság témát, de engem sosem hallgattak meg a szüleim, sosem érdekelte őket az, hogy én mit is gondolok valójában erről, tettek arra, hogy nekem esetleg nem jön be az a pasi. Egyedül csak az öcsémet, Curtist foglalkoztatta ez a téma, ő akkor is tudta, hogy szarul érzem magam emiatt, amikor még csak meg sem szólaltam, hiszen szemmel látható volt rajtam, hogy zavar, még a vak is láthatta, a családból még is csak a testvéremet érdekelte, hogy nem akarok valami vadidegen férfihoz feleségül menni. De mit lehetett volna tenni? Abban a korban ez volt az elvárás, nem lehetett ellene mit tenni, ezt megértem, csak... Több száz év telt el a haláluk óta, de emiatt szerintem örökre dühös leszek valamilyen szinten rájuk. Sosem érdekeltem őket annyira, hogy foglalkozzanak azzal, hogy én mit is szeretnék igazán. - Mindketten sokat hibáztunk, tehettünk volna többet a másikért, de hagyjuk a múltat, jó? Hiszen az már csak a múlt, már elmúlt, nem számít. - mondom halványan mosolyogva, miközben elhúzódok tőle. Ideje vissza térni a régi kerékvágásba, legalábbis egy kicsit. - Most mennem kell, de találkozzunk majd valamikor később, jó? Van egy olyan érzésem, hogy össze fogunk még futni, nem olyan nagy ez a város. - mondom még mindig mosolyogva, majd besétálva a tömegbe, a kijárat felé tartva tűnök el a sok táncoló mondén és alvilági között.
Curtis & Katherine
köszönöm a játékot, egy élmény volt ণ let me love you ণ xxx
Én nem tudom mit érezzek a család szó fogalmával kapcsolatban. Azt hittem volt családom, de igazából nem, a nővéremen kívül senki sem tekintet a család tagjának és ezt máig nem tudom mivel érdemeltem ki. Olyan volt mindig mintha csak egy szükséges rossz lennék, akit maguk mellett tartanak csak, mert így valahogy jobban jöttek ki a dologból bármi legyen is az. Mindig felnéztem az apámra, olyan akartam lenni, mint Ő, nagy, erős és remek vadász, csakhogy akkor még nem tudtam a külsőség egy dolog, az pedig, ami belül van egy másik. Ma már csak megvetéssel gondolok rá és az akkori énemre is, az a naiv kölyök mindenben reménykedett és buta mód azt hitte, az apja elfogadja akkor, ha majd felnő és bizonyít neki. Nem hagyom Katherine-t szóhoz jutni, mondom, amit érzek és gondolok, mert, ha most nem teszem tudom, hogy nem is fogom soha elmondani neki, még akkor sem, ha újra találkozunk, mert meg van az esélye, hogy újra összefutunk valahol. Megdöbbenek mikor karjai körrém fonódnak és megölel. Egy pillanatig csak állok ott, mint egy darab fa aztán óvatosan magamhoz ölelem. Fura így ölelve tartani Őt, pont úgy, mint régen mikor az utolsó gyertya is elaludt a szobánkban és a vihartól félve egymásba kapaszkodva az ágyamban próbáltunk elaludni, védve egymást, ölelve. Szavai még inkább megdöbbentenek, nem tudok mit mondani csak szorosabban ölelem és próbálom magam újra rendbe szedni. Ide jöttem, hogy lássam, hogy megszakítsam vele végleg a kapcsolatot és most ez történik, egy olyan helyzet, amivel nem tudom mit kezdjek. Megszűnik a club őrült moraja, a testek ritmikus tánca, csak ketten vagyunk. -Én is sajnálom, hogy ott hagytalak, velük. – Suttogom, bár nem tudom hallja-e a zenétől, remélem nem, mert ettől gyengének érzem magam pedig jó ideje nem vagyok gyenge, jó hosszú ideje.
Katherine Wright
Vámpír
❖ new york
Tartózkodási hely :
2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :
Re: VIP részleg ↠ Vas. Okt. 16, 2016 7:06 pm
Erős akartam maradni, nem akartam megtörni, de érzem, hogy minél több időt töltök az öcsémmel annál inkább kudarcba fog fulladni ez a tervem, hiszen a családot mindig is megbecsültem világéletemben, aztán elveszítettem őket, az öcsémet túl hamar és nocsak, a sors furcsa fintora, hogy pont most sodorta az utamba azt az embert akinek talán sikerülhet megváltoztatnia engem, legalábbis egy bizonyos szintig. Tudom, hogy vele, az ő társaságában tudnék újra a régi lenni, viszont mások előtt nem igazán szeretnék, nem igazán akarom megmutatni az érző és törékeny énemet, mert akkor megint rengeteg fájdalmon kéne keresztül mennem azt pedig nagyon nem akarom. - Curtis... - mondom halkan, de szinte belém folytja a szót a szavaival, de jelen esetben ezt nem is bánom annyira, hiszen nem tudtam volna normálisan megfogalmazni azt amit mondani szeretnék neki. Még magam sem tudom, hogy mit akarok mondani az öcsémnek, fájnak a szavai, a jelenléte teljes mértékben felkavarta a napomat és szinte egy csapással az egész életemet és azt is tudom, hogy ha egy hamar elmegy innen a klubból, akkor sem ez lesz az utolsó alkalom, hogy láttam őt, mert van egy olyan érzésem, hogy itt fog maradni New Yorkban, aminek én egy szinten örülök is, hiszen még is csak a testvéremről van szó, az egyetlen emberről aki megmaradt a családomból, az egyetlen olyan személy akit mindig is igazán szerettem. Ennyi, kész, megtörtem. Közelebb léptem hozzá és megöleltem. Nem bírtam tovább, muszáj éreznem, hogy ez tényleg a valóság, hogy ő tényleg itt van. - Sajnálom, hogy nem voltam jó testvér és, hogy sosem kerestelek meg... - mondom halkan, de tudom, hogy tökéletesen hallja. Fejemet vállára hajtom, pár pillanatra lehunyom a szememet és megfeledkezek a külvilágról, megfeledkezek a helyszínről, hogy még is hol vagyunk, nem érdekel jelen pillanatban senki és semmi, csak ő, csak a testvérem.
-Nekem eddig ment és ahogy elnézem neked is, az, hogy ez meddig fog tartani majd elválik, nincsenek tévképzeteim. – Fura úgy bánni vele mintha nem lenne a nővérem, mintha csupán csak egy idegen lenne, akivel szólt váltok. Ez régen annyira más volt, persze akkor is rengetegszer vitatkoztunk és nem egyszer vesztünk össze úgy, hogy nem szóltunk egy ideig egymáshoz, de mindig ott voltunk, ha a másiknak szüksége volt rá. Nem is tudom igazán, mit akarok tőle, megkerestem, itt van, látom, hogy életben van, de mintha már a célomat el is feledtem volna. Megbánást akartam kapni? Sajnálatot? Vagy csak azt, hogy valóban nem számíthattam rá? Nem tudom. Most, hogy itt áll előttem teljesen törlődtek a céljaim, de az érzéseim még mindig kuszák és fogalmam sincs ezek után mitévő legyek. -Tudod egy jó ideig másra sem voltam képes, mint azon gondolkodni mi lesz veled, ha Én nem vagyok otthon, hogy mi lesz akkor, ha apánk begurul és megver, mert míg ott voltam magamra tudtam terelni a figyelmét és Én kaptam helyetted is. Azon is folyton gondolkodtam vajon kivesz majd el feleségül téged, mert ott kellene lennem, hogy a legjobb partit válaszd és ne egy olyat, mint apánk. – Sóhajtok és hirtelen a cipőm érdekesebbnek tűnik, mint a nővérem és azt kezdem el bámulni. Pokolnak éltem meg az emberi éveimet, mert csakis Ő jutott eszembe, a családunkból az egyetlen olyan valaki, aki számított is és akinek Én is számítottam. -Mikor megtudtam, hogy mind a ketten halottak, először sokként ért aztán letaglózott majd végül valamilyen megkönnyebbülést okozott, de mindig volt egy űr, mert fogalmam sem volt, hogy veled mi lett. – Mindent elmondok, ami annyi évszázadig kísértett, hiszen most már mindegy, lezárhatom a múltamat és ahogy ígértem Camille-nek visszafizetem az adósságom, amiért pátyolgatott évtizedeken át.
Katherine Wright
Vámpír
❖ new york
Tartózkodási hely :
2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :
Re: VIP részleg ↠ Vas. Okt. 09, 2016 7:26 pm
- Fogalmad sincs arról, hogy mi zajlik valójában körülöttünk. Azt hiszed, hogy könnyű vámpírként élni? Hát képzeld el nem.- aggódom érte? Talán. Habár ez felettébb érdekes és új érzés számomra, hiszen valljuk csak be, eléggé régen aggódtam már bárkiért is, de most... Curtis még is csak az egyetlen öcsikém volna és pont ezért is ébresztette fel bennem a régi érzéseket, azokat amiket anno éreztem iránta. Nagyon szerettem őt, habár sokszor, sőt szinte mindig csak a civakodásokra voltunk képesek, de emellett azt is tudtuk, hogy bármiről is legyen szó, bármilyen helyzetről, de számíthatunk egymásra és most ahogyan rá nézek... Az ő tekintetében többé nem látom ezeket az érzéseket, nem látom benne azokat az érzéseket amiket anno régen egymás iránt éreztünk. Hallgatom őt és egyszerűen nem tudok megszólalni, teljesen lesokkolnak a szavai. Még is hogyan merészeli ezt mondani? Hogyan meri azt gondolni, hogy sosem szerettem őt, hogy sosem érdekelt ő engem? Mindig is számíthatott rám, mindig is mellette voltam támaszként, nővérként, most még is azt gondolja és feltételezi rólam, hogy nem számított ő nekem soha egy cseppet sem. Inkább meg sem szólalok erre a kitörésére, mert még inkább össze vesznénk és erre most nem vagyok hajlandó, nem vagyok olyan hangulatban, hogy veszekedjek vele. Abban viszont muszáj vagyok igazat adni neki, hogy anya sosem döntött nálunk a családban, apa volt a főfő, amit mondott az mindig szent és sérthetetlen volt, sosem változtathatott apa döntésén, amit ő meghozott annak úgy kellett történnie és maradnia is. Talán ezért is tudok olyan keveset az öcsémről, sőt, biztos, hogy ezért sem tudtam mindezidáig arról, hogy egyáltalán életben van. Fogjuk rá.
Kezdőlap
Re: VIP részleg ↠ Pént. Jún. 30, 2023 7:28 pm
§§ 
§§ 
ণ let me love you ণ xxx
|| 
REDIT
