Club mögötti terület

Sara & Eric

- Ez nem az én gondom, cica. - Kacsintok rá, arcom egyből jobb kedvre derül, mintha felvidítana a halál gondolata. Valójában csak nem zavar, megtűröm, s úgy teszek, mintha nem lenne jelentősége. Pedig nagyon is van... Két „fontos” személyt is elveszítettem, de ez egyáltalán nem viselt meg, mégis, tudom, ha egyszer valaki olyan hagyna itt, aki tényleg számít, nem lennék ilyen vidám.
- Viccelsz? Ennél jobb? Vad álmaid vannak, cica! – Alig bírom visszatartani nevetésem addig, amíg végig mondom a mondatot. Vigyorogva figyelem, ahogy végigmér, be is feszítek a kedvéért.
- Nem kell letépni... Eleinte elég, ha simogatod. – Vigyorom kiül arcomra, láthatóan jól szórakozok – Majd később durvulunk. – Kacsintok rá ismét. Bevallom, ez az egyik kedvenc mozdulatom, s egyben a leggyakrabban használt is, már amennyire lehet mozdulatnak nevezni.
- Te smároltál le, cica. – Az utolsó szót megnyomom, tovább hergelve vele a csajt. Nem tehetek róla, a véremben van talán, hogy szeretek az emberek idegeire menni. Jó érzéssel tölt el, ha idegesíthetek valakit...
Csókja kellemetlenül ér, s bár nem rossz, mégis elhúzódnék tőle inkább ebben a pillanatban. Levegőm hamarabb elfogy, mint szeretném, így hirtelen rántom el fejem, hogy mélyeket szippantva, megtöltsem tüdőmet oxigénnel. Az alkohol mindent betöltő szaga is orromba szökik, s rámtör a köhögés.
Élvezem közelségét, kifejezetten jó érzés, ahogy teste enyémnek feszül, s mikor kezem eléri célpontját... Belemarkolok fenekébe, tudtára adva, mit is gondolok, immár második alkalommal, egy másik úton. Gondolataim szüntelenül körülötte forognak, na persze nem úgy, ahogy a szerelmesek gondolnak párjukra... Nem, dehogy is úgy, soha, senki nem tudta még elcsavarni a fejem. Elcsábítani már sokaknak sikerült, na de olyat, hogy ÉN szerelmes legyek... Ez egy olyan dolog, ami soha sem fog megtörténni.
Nem válaszolok semmit, de nem is tudnék mit. Jókedvem bár alábbhagy, arcomon ez mégsem tükröződik, sőt, olyan, mintha egyre vidámabb lennék.
Ha látnám mosolyát, egész biztos rájönnék mire készül, s lenne időm cselekedni, csukott szemhéjamon azonban nem látok át, Isten sajnos nem adott röntgenlátást ajándékba, még az Angyalvérhez sem. Milyen szép is lenne! Nem érne több csalódás, amikor egy csaj leveszi a push-upját, s fény derül arra, hogy csak megtévesztés volt az egész.
Az imént érzett forróság, mely belőle áradt, egy pillanat alatt lesz semmivé, s erre felnyitom szememet. Megdöbbenve fedezem fel, az imént csaj, akivel csókcsatát vívtunk, már nincs itt. Nos, azt hiszem, ezek után egyértelmű, ki is győzött.
Mosolyt csal arcomra az, ahogy néz rám. Fura érzés, hogy én futok egy csaj után, s remélem, nem ismétlődik meg. Makacsságom az egyetlen, ami még hajt, ha józanul tudnék gondolkodni, már rég tovább álltam volna, egy könnyebb préda után nézve.
Halkan felsóhajtok, ahogy megérzem kezét ágyékomnál, de gondoskodik arról is, hogy örömöm ne tartson soká. Fájdalom nyilall kedvenc testrészembe kezei nyomán, halk, fájdalomteljes nyögéseket csalva ki számból. Nem tudom, mit reagálhatnék, sőt, mozdulni se merek nagyon, a még nagyobb fájdalom gondolata sakkban tart.
- Durván szereted, cica? – Nem bírom megállni ezt a mondatot, de csak akkor eresztem szabadon, amikor kicsivel távolabb kerül tőlem. Az esti programomnak ezzel lőttek... Szóval tényleg nem marad más, mint zaklatni ezt a csajt.
Nehezen állom csak meg, hogy egy könnycsepp kiszökjön lehunyt szemhéjam mögül, tanúskodva fájdalmaimról. Nem, nem mutathatom gyengének magam! Nem veszem észre, mikor lép le, hiába a sikoltás, a zene és a hangzavar elnyomja hangját, ráadásul most akkor se foglalkoznék vele, ha hallanám. Az ágyékomba nyilalló fájdalom minden másról eltereli a figyelmem.
Mikor végre csillapodnak fájdalmaim, félve nyitom ki szemeimet, de hamar csodálkozás költözik félelmem helyére. Körbe kémlelek, hátha csak meg akar szivatni, de csalódottan tapasztalom, hogy végleg eltűnt.
- Oh, hogy rohadna meg... - Lemondóan fordulok meg, rögtön egy italt rendelve. Egyetlen húzásra lemegy az ital, én pedig rögtön megindulok, tekintetem a falra tapad, ajtó után kutakodva, hogy végre leléphessek. Hamarosan rá is lelek, az épület mögé vezető kijáratra, s rögtön kilépek rajta.
- Mikor lett ilyen rohadt hideg? - Teszem fel magamnak a kérdést. Igaz, lehet, csak azért fázok, mert póló nélkül érkeztem... De ez semmin sem változtat. Remegve nézek körbe, szemetes után kutatva, hátha valaki kidobott egy pólót, vagy valamit, amit felvehetnék. Nos, nem éppen a leggusztusosabb módszer, való igaz, jelenleg azonban ez érdekel a legkevésbé. Nem vagyok amúgy se finnyás, ráadásul szarrá fagyok, s ez ösztönzőleg hat rám. Nem találok kukát... Helyette azonban valami sokkal jobbra lelek.
Sietve indulok meg a lány felé a klubból, s amint elérem, kikapom kezéből a cigit.
- Azt hagyd, cica! Elrondítja a cuki pofid – Vigyorgok, mint a tejbetök. Nem várom meg, mit reagál, szorosan magamhoz ölelem, s amint megérzem teste melegét, egyből jobban érzem magam, de ugyanúgy remegek, mint azelőtt.
- Meg ne mozdulj! – Kiáltok rá. - Kurva hideg van.... – Csak remélni tudom, hogy nem lök el magától, akkor annyi nekem. Nem akarok az Akadémiáig futni, hogy melegre leljek, főleg, hogy itt van valaki, aki úgyszintén felmelegíthet.

How many | Csak nem hitted, hogy leléphetsz?