|
Discord szerver
Shadowhunters
|
Utolsó posztok Tagjaink tollaiból | |
User statisztika Belépett tagjaink | Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég Nincs A legtöbb felhasználó (138 fő) Kedd Okt. 15, 2024 8:05 pm-kor volt itt. |
| Lélekszámláló Elfogadott tagjaink
Csoportok :: | | | | |
Összesen :: | 21 | | 11 | 10 |
Angyalok :: | 2 | | 2 | 0 |
Klávé tagok :: | 1 | | 0 | 1 |
Árnyvadászok :: | 2 | | 2 | 0 |
Kör tagok :: | 0 | | 0 | 0 |
Tündérek :: | 1 | | 0 | 1 |
Mondének :: | 3 | | 0 | 3 |
Félvérek :: | 1 | | 0 | 1 |
Dámpírok :: | 0 | | 0 | 0 |
Vámpírok :: | 3 | | 1 | 2 |
Vérfarkasok :: | 6 | | 4 | 2 |
Boszimesterek :: | 2 | | 2 | 0 |
Bukott angyalok :: | 0 | | 0 | 0 |
Démonok :: | 0 | | 0 | 0 |
|
Legaktívabbak A hónap méhecskéi | |
|
|
| Re: Anthony Crow ↠ Hétf. Május 01, 2017 12:11 pm |
gratulálunk elfogadva! Üdv köztünk Thony, azt hiszem megérkeztél vetélytársamként ezzel a gyönyörű pofival, majd beverem, hogy ne legyen olyan szép "..Ti Wales ebek.." Egy igazi történelem jelent meg itt kérem szépen, egy azok közül akik láttak aztán mindent, a világháborút, a világ undorító cselekedeteit és minden szörnyűséget, amit az ember magával hozott. A Pokol nem lehet sokkal rosszabb, vagy mégis? Ezt Te biztos jobban tudod, ha már jártál ott. Mindenesetre szép, kerek lapot hoztál össze, különösen tetszett, hogy Budapestet is megemlítetted, hiszen nem mindennapi, hogy a karakterek Magyarországot emlegetik, ez a Te különlegességed hát. Szép munka, le vagyok nyűgözve! Nem találtam semmiféle elgépelési vagy helyesírási hibát úgyhogy utadra engedlek ebbe a szörnyű világba, hajrá, foglald le a MÉG szép pofidat, majd irány a játéktér El vagy fogadva shadowhunters frpg |
| | |
| Anthony Crow ↠ Hétf. Május 01, 2017 12:32 am |
Anthony Crow Félheti-e a halált, aki tőle fogant? Apámat, bár nagyobb démon, a legtöbb mítosz a Halállal azonosítja. Megértem, hisz előkelő helyet foglal el az alvilágban, és mögötte áll annak megtermett serege. Olykor lovasként, fekete csuhákban ábrázolják, az Apokalipszis daliás hírnökeként, három másik társával együtt - csakhogy én láttam, mi van valójában a csuklya alatt. Azóta félem a halált. Anyám harcost szült neki, nem fiút - méhének egyetlen feltétele az volt, hogy haláláig mellette cseperedhessek, emberként. Apám megkímélte, harmadik évtizedemet kezdtem el taposni, mikor utolsó, szerelmes csókjukban egyesültek. Onnantól Sammael katonájaként szolgáltam, hol mellette, abban a szörnyű dimenzióban, mit egyesek Pokolnak csúfolnak, hol a Földön. Igazából teljesen mindegy volt, mert apám harcosaként a Pokol tüzét szabadítottam az emberekre, a halál kesernyés leheletével mérgeztem meg a lelküket, s minden egyes lépésemmel megfertőztem földjeiket. Az élet a világukban semmivel sem különbözött apám birodalmától. A Halál katonájának lenni elég megterhelő meló, hosszú távon jobban kikészíti az idegeket, mintha középiskolai matek tanárnak mentem volna, így aztán alkut kötöttünk apámmal: minden páratlan évszázadot a 18. esztendőig bezárólag szabadságon tölthetek, egyszerű boszorkánymesterként élve átlagos, halhatatlan éveimet úgy, hogy ne kelljen vért és erőszakot látnom. Nos, részben bevált, részben nem - a halál elől nem lehet elfutni. Ahol háborúkat vívnak, ahol járványok tombolnak, ahol az emberi gonoszság és kapzsiság felüti a fejét... Apámnak rengeteg munkája volt - és nekem is. Elkezdtem a saját kis egyszemélyes lázadásomat. Ankara, Grünwald, Azincourt, Pávia, Mohács, Austerlitz, Waterloo, Temesvár, Sztálingrád... Életet az életért - katonaorvosnak lenni még mindig stresszesebb meló, mint a gimiben tanítani, de a két világháború alatt remekül hasznát vették gyógyító képességeimnek. A második világégés után magamnak kerestem a kisebb konfliktusokat, így kötöttem ki Irakban. Az évek homokszeme sajnos fürgén pergett, ezért a hősködésbe belefáradva New Yorkba utaztam az új évezred elején, hogy megpihenjek. Már csak egyetlen évem maradt, mielőtt a következő évszázadra újból Sammaelnek adnám a lelkem. Egyetlen év szabadság, egyetlen év bejárni a világot, törlesztve, békét keresve - de vajon meglelem valaha is?
- Mit firkálgatsz, szépfiú? A pultos lány a füzetem fölé hajolt, szűk, mélyen kivágott topja kényelmes rálátást nyújtott a dekoltázsára. Valószínűleg ez volt a célja, mert szinte az orrom alá dörgölte mesterségesen felturbózott lányait. Láttam, hogyan változik az arckifejezése, amikor észrevette a "halál" és a "katona" szavakat a füzetemben, előbbit kétszer vastagon aláhúzva. - Nevezzük egyfajta memoárnak - mosolyogva becsuktam a füzetet, és célzón megemeltem kiürült poharamat. Vette az adást, kiemelte dekoltázsát a látóteremből és eltipegett újabb kört tölteni. Az italom mellé egy cetlit is kaptam, rajta gyöngybetűkkel ráfirkantott számok, remélhetőleg a telefonszáma, és nem a mai fogyasztásom végösszege. Viszonoztam kacér mosolyát és alaposan szemügyre vettem csípője ringását, ahogy ellibegett. A mobilom türelmetlen rezgéssel vonta magára a figyelmemet. A kijelzőn megjelenő név láttán fülig szaladt a vigyorom. Árnyvadászok - mikor is kerültem ilyen szoros kapcsolatba velük? Volt pár összezördülésem a Klávéval, több országból ki is tiltottak néhány szerencsétlenül elsült ügyletem miatt. Persze, hiszen sehol nem látták szívesen Sammael fattyát - apám öröksége, mint valami neonfelirat virított a homlokomon, és képtelen voltam letörölni onnét, bárhová is mentem, bármibe is kezdtem. Tényleg a vér határoz meg valakit? Talán csak az annyira dicsőített Angyaluknak köszönhettem, hogy nem száműztek még Csontvárosba - vagy ők jobban félték nálam a halált? A Budapesti Intézet volt eddig a kedvencem, nem csak a magyar lányok híres szépsége vagy Balogh legendásan keménykezű irányítása miatt... de ez már egy másik történet. A markomba gyűrtem a cetlit és ott hagytam az ital árát a pulton, ahogy kifelé indultam. - Miféle bajba keveredtél már megint, Bonbon? Nem, persze, hogy nem hívlak így többet, Bon... bon. Az ajtó melletti szemetesbe hajítottam a pultos lány telefonszámát, mielőtt még kiléptem volna a hűvös, sötét éjszakába. Nem vagyok olyan, mint az apám. Az ő vére kering bennem, az ő parancsai szerint élek, de a szívem a sajátom - a szívem emberi...
◆ Wilson Bethel ◆ ◆ 681 év ◆ Boszorkánymester ◆ ◆Wales, 1335. november 1. ◆ ◆ Sammael katonája ◆ |
| | | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |