|
Discord szerver
Shadowhunters
|
Utolsó posztok Tagjaink tollaiból | |
User statisztika Belépett tagjaink | Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég Nincs A legtöbb felhasználó (138 fő) Kedd Okt. 15, 2024 8:05 pm-kor volt itt. |
| Lélekszámláló Elfogadott tagjaink
Csoportok :: | | | | |
Összesen :: | 21 | | 11 | 10 |
Angyalok :: | 2 | | 2 | 0 |
Klávé tagok :: | 1 | | 0 | 1 |
Árnyvadászok :: | 2 | | 2 | 0 |
Kör tagok :: | 0 | | 0 | 0 |
Tündérek :: | 1 | | 0 | 1 |
Mondének :: | 3 | | 0 | 3 |
Félvérek :: | 1 | | 0 | 1 |
Dámpírok :: | 0 | | 0 | 0 |
Vámpírok :: | 3 | | 1 | 2 |
Vérfarkasok :: | 6 | | 4 | 2 |
Boszimesterek :: | 2 | | 2 | 0 |
Bukott angyalok :: | 0 | | 0 | 0 |
Démonok :: | 0 | | 0 | 0 |
|
Legaktívabbak A hónap méhecskéi | |
|
|
| Re: Wendy Howard ↠ Szer. Május 03, 2017 6:08 pm |
gratulálunk elfogadva! Üdvözöllek az oldalon az egész staff nevében, kívánok jó szórakozást és beilleszkedést kis közösségünkbe Először is, átesve a formalitáson, elolvasva a lapodat nem véltem felfedezni helyesírási hibát vagy elgépelést, úgyhogy ez a pont pipa ^^ Másrészről ha jól értelmeztem nem egy hétköznapi mondénnal állok most szemben, hanem egy "látóval", aki ugyan nem szeretne belecsöppenni a világunkba, de ezt nem dönthette el, mert igenis látja azt amellyet más mondénok nem. Ha pedig tényleg így van (ha nem, javíts ki xd), akkor jobb lesz ha nem menekül el, hanem megpróbál együttélni ezzel. Beleőrülni semmi képen nem kéne a történtekbe. De, mivel még van időd dönteni afelől, hogy együtt élsz-e vagy menekülsz a tudat elől, ezért, hogy sürgessem kissé a döntési "határidőt", el is fogadlak, foglald le a csodás kis pofidat, aztán gyerünk neki, szaladj játszani shadowhunters frpg |
| | |
| Wendy Howard ↠ Hétf. Május 01, 2017 9:59 pm |
Wendy Anastasia Howard 1 évvel ezelőtt
- Ms. Howard, kérem, rám figyeljen - a professzor rekedtes hangja betölti a teret, minden háttérzaj hirtelen megszűnni látszik, s ez engem - aki nem mellesleg a nem túl kedvesen megszólított személy - arra az apró dologra sarkall, hogy a férfi irányába kapjam a fejem. Érzem, ahogy a fejemet ellepi a pír, s amilyen őszintén, annál rémültebben kezdek el azon agyalni, hogyan kerültem ide. Minden emlékem homályos az elmúlt huszonnégy órával kapcsolatban. Szédülök. Forog velem a világ. A fejembe nyilal a fájdalom. Bambán tekintek a hatvanas évei elején járó férfira, s most már bizton állíthatom, hogy a következő vizsgáján meghúz - na senki se gondoljon rosszra -, mint annak a rendje. Ez már régen nem a gimnázium és a római jog, amit ezen idősödő férfi oktat sem egy finom csemege. Szeretnék válaszolni, de egyszerűen nem megy, úgy érzem, ha szólásra nyitnám a szám habogáson kívül nem sok dolog jönne ki, ami egy leendő ügyvédnél nem a legjobb. Beszéd helyett gyorsan cselekszem, a poros, már több hete mosatlan hátizsákom után kapok, ami többnyire az egyetemen a lábamnál fekszik, s összevisszarúgdosom. A hátamra kapom a fekete bőr szépségem és felpattanok a székből, éles fájdalom árad szét a testemben, amikor nagy csörömpölések közepette beütöm a lábam a modern padba. Ez a szerencsétlenség is kizárólag engem jellemez. Senki sem szól semmit, amikor kirohanok az ajtón. Sok hülye jog hallgató! Most biztosan azt hiszik, hogy már nem bírom az egyetemmel járó megpróbáltatásokat és feladom. Nem, ez nem fedi a teljes valóságot. S hogy mi történik most velem? Az imáim nem kerülnek meghallgattatásra. Az Isten, akiben egész életemben hittem nem segít életem legnehezebb időszakában. Hallucinálok, folyton csak az agyam által kreált képzeteket látom, s kezdem összekeverni a valósággal. Összeszedetlen vagyok, a gondolataim ugrálnak egyik témáról a másikra. Úgy érzem az a kedves és rendkívül aranyos lány, aki egykoron voltam kezd eltűnni, elnyeli valami, amiről még csak nem is tud. Az utolsó emlékem az, hogy otthon fekszem, s az egyik tankönyvemet bújom buzgón, majd itt vagyok az egyetemen. Eddig csak fura alakokat láttam, torz teremtményeket életem egészében, de ezt eddig természetesnek tartottam egészen mostanáig. Valami történt velem, valami felfoghatatlan, hiszen az emlékezetkiesések nem a teljes gondmentességet hirdetik. Aggódom a lelki, s testi épségem miatt és közben mindvégig azt mutatom a világnak, hogy minden rendben van.
Napjainkban
Kicsattanok a bőrömből. Az egyetem még sosem ment ilyen jól! Még az a csúnya, görbeorrú professzor is hármassal átengedett a római jog vizsgán, ami kicsit sem könnyű. Van pár dolog az életemben, amiket még mindig nem értek, de már feladtam a józan ésszel való gondolkodást, s beláttam, hogy jobb, ha ignorálok néhány dolgot a saját magam érdekében. Mindig lesznek megválaszolhatatlan kérdések kifürkészhetetlen válaszokkal, de vagyok annyira okos, hogy tudjam figyelmen kívül hagyni.
◆ Lisa Teige ◆ ◆ 21 év ◆ mondén ◆ ◆ New York, New York állam, USA, 1996. február 1. ◆ ◆ egyetemista ◆ |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |