Arthur Wohl
Shadowhunters
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
Hello my
Little Guest
Becses nevem
Jelszavam
Jegyezz meg: 
Mi is volt a jelszóm?
Discord szerver
Shadowhunters



Utolsó posztok
Tagjaink tollaiból
Michael
Kedd Aug. 29, 2023 9:21 pm

Zoey Briggs
Csüt. Aug. 24, 2023 8:39 am

Hazel Sage Stargrace
Szer. Aug. 23, 2023 5:23 pm

Silvius S. Hildenborough
Szer. Aug. 23, 2023 5:19 pm

August A. Littlebury
Szer. Aug. 23, 2023 5:14 pm

Kimberly Storm
Szer. Aug. 23, 2023 5:09 pm

Kimberly Storm
Szer. Aug. 23, 2023 5:06 pm

Oliver Burton
Szer. Aug. 23, 2023 4:27 pm

User statisztika
Belépett tagjaink
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.
Lélekszámláló
Elfogadott tagjaink
Csoportok ::
Összesen ::
211110
Angyalok ::
220
Klávé tagok ::
101
Árnyvadászok ::
220
Kör tagok ::
000
Tündérek ::
101
Mondének ::
303
Félvérek ::
101
Dámpírok ::
000
Vámpírok ::
312
Vérfarkasok ::
642
Boszimesterek ::
220
Bukott angyalok ::
000
Démonok ::
000



Legaktívabbak
A hónap méhecskéi

Megosztás
 

Arthur Wohl


Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Arthur Wohl Empty
TémanyitásRe: Arthur Wohl ↠ Szomb. Május 06, 2017 10:49 pm

gratulálunk elfogadva!
Huh, az igen aww Rendesen végig izgultam, mert bizony az izgalomban nem volt hiány. Mondhatom csodás ET-t hoztál itt össze nekünk, izgalmas volt, ami részben meg is lepett, hiszen voltaképpen egy mondénról van szó, ráadásul nem is olyan húú de idős emberről. Persze én mindig is sejtettem, hogy egy mondén élete is lehet izgalmakkal dúsított, csak meg kell picit erőltetni magunkat, vagy talán még az sem kell, csak szabadjára kell engedni a fantáziánkat, hagyni szárnyalni.
Mindenesetre, csodálatos lett, nekem nagyon tetszik.
Egy vagy talán két elírást találtam, ami mondhatni szinte láthatatlan, szóval ezért tuti itt nem tartanálak, emellett pedig helyesírási hibát nem is vétettél, szóval ezért is biztos, hogy nem maradsz itt Razz
Részemről el van fogadva a karakterlapod és áldásomat adom az új és puccos melódhoz *.*
Irány az avatarfoglaló és szaladj játszani, le ne csússz az álommelódról Razz
shadowhunters frpg



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Arthur Wohl Empty
TémanyitásArthur Wohl ↠ Szomb. Május 06, 2017 9:06 pm

Arthur Wohl
Na hát hol is kezdjem életemet? Talán nem is annyira kellenem messzire mennem, de valahol ugyebár csak el kell kezdeni. Az nem lesz elég, hogy 175 cm vagyok, barna hajjal, barna szemmel és szakállkával.
Szóval: megszülettem, nőttem, tanultam, és még tanultam majd… Ennél azért csak bővebbre fogom mégis.
1991.január elsején születtem. Igen! Új élet, új kezdet, szó szerint! Születésem egy Dublin-tól nem messze lévő kisvárosban, Ballsbridge-ben teljesítettem… vagy teljesítettük édesanyámmal ugye. Bezony! Ír vagyok.
Gyerekkorom bár szürkének tűnhet, ám annál színesebb volt. Nem jártam elit iskolába, nem voltam a legjobb tanuló, anyám-apám nem volt gazdag. Én voltam a harmadik gyerek a négyből! Majdnem közép, de mégsem.
Viszont ez az időszak ettől volt a legszebb! Én voltam az örökmozgó, aki nem bírt megülni a fenekén, mindig ment valahova, vagy mászott, vagy futott – mert épp kergette a szomszéd ebe – vagy egyszerűen sosem ott volt ahol lennie kellett volna!
A sulit is hol jártam, hol nem. Ez persze a tanároktól és az óráktól függött. Előfordult, hogy többször voltam a kórházak váró termében, mint a suliban néha. Hát ilyen az, amikor a gyerek kiesik az ablakon… De ez mellékszál.
Az akció dús évek az egyetemnél kezdődtek.  Marketinget tanultam, üzletember szerettem volna mindig is lenni, aki puccos irodában magányosan tengeti életét egy bőrszékben.
Fejem is ebben a korszakban kezdett „beforrni”. Na nem kell félni, nem teljesen komorodtam meg! A barátkozás, bulizás, másnaposságok azért megmaradtak. Amilyen ez igazi egyetemista, pont olyan voltam én!
Egy darabig. Egészen az államvizsgáig. Ott ugye mégsem bukhattam meg! DE sikerült megcsinálnom, és utána boldog voltam, megszereztem életem első munkáját… egy gyárban. Gondoltam valahol csak el kell kezdeni ugye? Aztán sorban befutott az életem: meglett a jogsim, vettem kocsit, lett barátnőm.
És itt jött el életem fordulópontja. Mindig is földhözragadt embernek tartottam és tartom magam. Úgy vagyok vele, hogy mindenre van logikus és értelmes magyarázat. Amire nincs, az meg nem létezik! Elvileg… ugye?
Ugye?
- A teliholdas éjszaka mindig is szép... – szólalt meg barátnőm egy éjszaka a kanapén elfeküdve, ahogy nézte a tévében már elindított film kimerevített logóját.
- Igen, és sosem sétálunk olyankor! – szóltam ki a konyhából. A kukoricára vártam, hogy kipattogjon végre, és elkezdhessük a filmet, amire már napok óta készültem. A lehető legromantikusabb filmnézést terveztem. És utána úgy voltam vele, hogy ha a film bejön, majd lehet bejövök én is… vagyis „bemegyek” valahova. Két feszes, izmos comb közé… - Egyszer elmehetnénk, csak mindig van valami programod olyankor. Azt csodálom, hogy most sikerült eljönnöd hozzám. – mosolyodtam el.
- Ötleted sincs miért? – nézett rám barátnőm azzal a jéghidegen fénylő kék szemeivel. Ezt imádtam mindig is benne, ahogy szemeivel nézni tudott. – Nincs. Nem gondoltam eddig, hogy bármi oka is lenne.
- Pedig van… - suttogta. Erre viszont már megálltam a konyhaajtóban.  Sejtelmesen elmosolyodott, de volt benne valami baljós. Nem szokott ilyet. – Gyönyörűm, minden rendben? – letettem a kezemben tartott tálat az asztalra és vártam, hogy mit felel, közben odaültem mellé.
- Igen, minden. – lehunyta a szemét. – Ezt mindig is el kellett volna mondanom.  – mikor kinyitotta szemeit, sárgássá váltak. Az ajtóig hátráltam. – Ez mi? Mi ez?! – mire észbe kaphattam volna, barátnőm a szemem láttára alakult át állattá! Szó szerint! Farkassá! Sosem hittem volna.
Viszont a látvány maga annyira sokkolt, hogy valószínűleg elájulhattam… Mire magamhoz tértem, egyedül voltam a lakásban, a kanapém mellett feküdve a földön, mellkasomon egy levéllel… búcsúlevéllel. Kettős látással sikerült lassan kiolvasnom a lényeget. Vérfarkas? Az mi? Nincs olyan! Vagy van?
Ez a gondolat és esemény volt az, amely megrendítette földhöz ragadtságomat.
Eljöttem hát az Ír földről, és egyenesen Amerika felé véve az irány meg sem álltam, míg a „Lehetőségek Földjére nem léptem. Remélem, itt megkapom a bőrszékemet egy puccos irodában, és fényt deríthetek eme emlékre, amelyről lassan nem tudom eldönteni, hogy álom volt-e avagy a vérkomoly valóság!
◆ FLORENT MOTHE ◆
◆ 26 ◆ MONDÉN ◆
◆ BALLSBRIDGE 1991.JANUAR.01 ◆
◆ ÜZLETKÖTŐ ◆



Vissza az elejére Go down
 
Arthur Wohl
   
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: