Trónterem

My strongest Prince

Előbb kellett volna elkezdenem kiképeztetni egy teljes sereget. Szerencsénkre halhatatlanságunknak köszönhetően a tudás és a gyakorlat nem vész el, és egyszerű volna egy bármikor előhúzható sereget bevetni az elkövetkezendő csatákban. Persze nem gondoltam erre - sosem akartam kicsinyes játszmákba bonyolódni a nephilimekkel. Mit érdekel engem és a népem, ha ők egymást akarják lemészárolni? Mi közünk van ehhez? Nem, mintha volna választásunk, akaratunk ellenére keveredtünk bele a viszályok közepébe. Semmi ideológiai szimpátiát nem érzek egyik oldal iránt sem, no persze, azért Morgenstern Alvilágiak elleni gyűlölete kiváltja belőlem az óvatosságot. A döntésem csupán egy dologtól függ, mégpedig attól, ki az esélyesebb győztes. Ugyanis utálok veszíteni. Ha már muszáj ezt a gyermeteg játékot űznöm, tegyem jól, s a lehető legjobbat hozzam ki belőle.
Talán a két legnagyobb szervezet közé vagyunk szorulva. A Klávé, egy ősi, hatalmas szerv, ami eddig rendíthetetlenül állt az árnyvadászok felett. Mindenki kapásból azt hangoztatná, hogy ők nyernének. A fiatalok ezek az elvek mellett küzdenek, arra tanítják őket, hogy ezen erkölcsi irányvonalakon haladva éljék az életüket, s szolgálják a tudatlan mondénokat. Magam példájából tanulva azonban tudom, hogy a régi és erős nem mindig nyertes. Ahogyan nekem is sikerült átvennem a hatalmat a királynőtől, úgy a formabontó Morgenstern is sikert arathat - az új lehet, hogy éppen sokkal jobb és kényelmesebb. A világ változott, mindig változásban van, formálódik megállás nélkül. Sosem tudhatja senki sem, hogy éppen mi az aktuális aduász, mivel lehet a leghatékonyabban átvenni az erőfölényt.
Vagyis... Nagyjából azért meg lehet tippelni.
- Morgenstern felé hajlok jelen pillanatban. Tudod, ha ő nyerne, jobb a békesség. Megegyezhetnék vele, hogy amennyiben nem lépjük át egymás világának határát, mindenféle kontakt nélkül élhetnénk egymás mellett. Meg... Nem tudom, hogy a gyermekei felülkerekedhetnének-e rajta. - mondom, és először folytatni akarom, de végül nem teszem.  Elég a latolgatásból - nincs elegendő információ a tulajdonomban, hogy biztosat kijelenthessek. Addig is felesleges szájtépés volna ezredjére is átvennem, kit miért preferálnék. Rennonnak feladata van, amit gyorsan kell elvégeznie, ha nem így volna, szívesen venném, hogy órákon át filozofáljunk a helyzetről. Sajnos, egyedül óráink nincsenek.
Bár minden háború során elkerülhetetlen a veszteség, azért a sereg megmaradt tagjainak tudása jól jöhet még a későbbiekben. Habár a Klávé elől rejtve, de sajnos, amint lecsillapodnak a kedélyek, képtelen vagyok elrendelni a mondénok tömeges "átcsábítását" Birodalmunkba. A nephilimek vezetősége nem nézi jó szemmel ugyan, ám bevett szokásunk, hogyha drasztikus népességcsökkenéssel nézünk szembe, vérfrissítés gyanánt mondénokat ejtünk foglyul, s, mint egy tenyészetben, arra használjuk őket, hogy utódokat nemzenek. Néhányan teljesen beolvadnak közénk, mások örökké kívülállóként tölti itt az idejét. Mi minden csodával ellátjuk őket, ha cserébe ők is segítenek rajtunk. Egy nyugalmas, biztonságos környezetet biztosítunk nekik, minden bőségével és szépségével együtt.
- Köszönöm, Rennon. Szükségem van most rátok és rájuk is. - bólintok egy haloványat, majd folytatom. - Ha nincs más... Elmehetsz, ha szeretnél. - Nem küldöm el, ha valamit szeretne mondani, nyugodtan megteheti. Ismer - egyetlen hercegemet sem bocsájtom útjára erőszakosan, hacsak nem érdemli ki.

My strongest Prince

Rennont szívesen avatom be a politikai ügyletekbe is, hiszen meg van a hozzá való esze, s gyakran igen hasznos tanácsokkal lát el. Ezekben az időkben sok mindenkit meg kell hallgatnom, megfontolnom szavaikat, minél több oldalról kell megvizsgálnom a helyzetet, hogy a lehető legjobb döntést tudjam meghozni. A tündérek érdekeit kell néznem elsősorban, s csupán azután jöhet a büszkeségem, a hiúságom. Ínséges időket élünk, az az igazság. Egyetlen meggondolatlan, elhamarkodott döntés, s talán az egész fajt elmossák a Föld színéről. Ezt nyilván nem engedhetem, ezért kell alaposan átgondolnom hogyan is döntök. Mikor a nyakamba vettem ezt az egészet, a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz döntések előtt fogok állni. Az előző királynő uralkodása alatt sem állt elő hasonló helyzet, neki igazán nem kellett belekeverednie egy olyan háborúba, melybe nem akart. Fel sem készülhettem erre, pedig esküszöm, rengeteget gondolkodtam, képes leszek-e uralkodni.
Rátapint a lényegre Rennon. Az árnyvadászok. Kérdésére egy kis sóhaj hagyja el ajkaimat, bár nem szeretem gondterheltnek mutatni magam az alattvalóim előtt, még veszítenék a tekintélyemből. A királynőnek egy biztonságot, nyugalmat adó, törhetetlen kősziklának kell lennie a bizonytalanság tengerén.
- Voltak már nálam. Morgenstern konkrét ajánlattal, a gyermekei meg más okból látogattak meg. - Az emlék hatására elvigyorodom. Ó, a Napjáró... Édes teremtés. Kár, hogy Roxanne körül legyeskedik. Clarissa Fairchild sem kész még megvívni ezt a háborút, hiszen még csak egy gyerek. Jonathan pedig... Kemény teremtésnek tűnik, ám belül ugyanolyan bizonytalan és törött, mint Clarissa. Nem tudom, képesek lesznek-e megnyerni ezt a háborút. Morgenstern elvetemült, az egyszer bizonyos, s nem kétlem, hogy a végsőkig elmegy, hogy nyerjen. A kérdés, elég lesz-e ez a fanatizmus egy háború megnyeréséhez?
- Köszönöm, Rennon. - nyugtázom, hogy végül a bírálásom nélkül elfogadja a feladatot. A nevekre szükségem lesz, és az előző királynőnek is szüksége lett volna. Nem akarok ugyanabba a hibába esni. Magam szúrtam hátba őt, első kézből tudom, hogy nem bízhatsz senkiben manapság. Én voltam a jobb keze, a legjobb barátnője, a bizalmasa, s hogy a saját bőröm mentsem, megölettem.
- Amit csak kívánsz, Rennon. Természetesen a rendelkezésedre állnak a Lovagok. Bízom benned és a képességeidben. - mondom bizalmasan hangnemben. Valóban így van, tudom, hogy képes egy igazán jó sereget összeütni időben - a kérdés, hogy elég lesz-e most nekiállni, és nem kellett-e volna előbb cselekednünk?

My strongest Prince

Az összes szolgálómtól elvárom a maximális tiszteletet, és hűséget, így akár csekély szolgálattal ugyan, de a Birodalmamban tartózkodhatnak. A kapuit bármikor lezárhatom, így még a legvakmerőbbek sem törhetik csak úgy át a védelmemet, bánthatják csak úgy a családomat a hatalmas Birodalmam falain belül. Sokan csak lézengenek, élvezik a természetet, fekszenek a folyóimban, erdeimben, ki-be járkálnak a mondén és a tündér világból. Megértem csapongásukat. Ha valaki nem harcos vagy nem udvarhölgy, elég nehéz munkát találnia itt. A fegyvereink kovácsolásán, a gyümölcsfák dédelgetésén és a vadaknak a felügyeletén kívül nincs sok tennivaló itt, hiszen a természet ellátja a dolgát, önfenntartó. Elég sok forrást tudunk összpontosítani a harcra tehát.
Szám egy vékony vonallá húzódik össze, mikor emlékeztet arra, hogy rengeteg dolgot kell megoldanunk mielőtt beszállhatnánk a háborúba. Sietnünk kell, nem tékozolhatjuk el azt a kevéske időnket, ami megadatik nekünk, hiszen így is pusztulnak el közülünk, így is életeket adunk egy kis haladékért cserébe, nap mint nap. A pontosságra kínosan ügyelnem kell, de meggondolatlanul sem cselekedhetek. Nem hagyhatom, hogy büntetlenül essenek el a harcosaim, de nem ölethetek meg többet egy bosszújárat parancsával. Ajkaimat könnyen hagyják el az utasítások, ám az lovagjaim vérrel fizetnek ezekért a szavakért, így hát nem köpködhetem őket csak úgy, mintha buborékokat fújnék egy virágos mező közepén táncolva.
- Először ezzel a problémával foglalkozzunk. Mindent sorjában, hogy maradéktalanul felkészülhessünk az elkövetkezendő időkre. Magam sem látom előre, mennyire súlyos lesz ez a háború. - vallom be, s kiiszom a kupámból az utolsó csepp bort is, ám azt nem teszem le az asztalra, hanem szorongatom tovább. Elkerülöm az újratöltést, hiszen idegességemet elárulja az, hogyan kortyolom a nedűt, és nem akarok megtörtnek tűnni a Hercegem előtt.
Ren tanácsa jól esik igazából. Minden segítségre és szövetségesre szükségem van, s egy-egy igazán értékes ötletet meg kell becsülnöm. Tudom, hogy csak jót akar, és hisz is bennem, de királynőként nem engedhetem meg, hogy ne tudjak valamiről, s egy Hercegem mondja meg mit tegyek és mit ne. Persze megfogadom a javaslatát, bár látszólag nem szabad így tennem.
- Rennon, arra kértelek, hogy jelents nekem, majd én eldöntöm, mit teszek a nevek ismeretében velük. - válaszolom nyugodt hangon. Mondhattam volna azt, hogy parancsolom, leordíthattam volna a fejét, vagy kiküldethettem volna, ám nem teszem. A barátomként tekintek rá, ám ezt megpróbálom véka alá rejteni. A gyengeségeim az életemet, az életünket jelenthetik, így muszáj elmaszkolnom őket a nyilvánosság elől.
- Természetesen minden forrás a rendelkezésedre áll. Csak kérned kell, és én megadom neked. Vegyél magad mellé harcosokat, kiképzőket, akikben bízol, ha erre van szükséged. - mondom, s melegen elmosolyodom azon, hogy máris a feladatának végrehajtásán tűnődik. Ilyen tündérekre van szükségem, ilyen harcosokra, akik megértik, mennyire fontos szerepet töltenek be az életünkben, az udvar, az egész faj életében. Igazán értékelem minden igyekezetét.

My strongest Prince

Rennon nem csupán az egyik legjobb harcosom, de a legértelmesebb is. Számos nézőpontot megfontoltam, mielőtt őt idehívattam, hiszen amatőr, esetlen tündér kezébe nem adhatom ezt a munkát. Az egyik fele túl kényes, s az én teljes körű bizalmamat kívánja meg a végrehajtó irányában, a másik fele pedig szakértelmet, kitartást és remek szociális képességeket igényel. Más Hercegekre máshol van szükségem, Meliorn az Intézet köreiben mozog, Rennonra pedig tökéletesen illene ez a feladat. Barátságos, tisztelik az udvarban, s nem utolsósorban magam is bízom benne. Tudom, hogy remekül végzi majd a dolgát. Nem is akarom az idejét vesztegetni, gyorsan a tárgyra térek, miután elfogadtam tőle a kupa bort.
- Köszönöm. - kortyolok bele egy aprócskát. - Nem szeretnélek feltartani, így nem kerülgetem a kását. Kevesen vagyunk - az elkövetkezendő háborúban ez elég hátrányt jelent majd. - hagyom, hadd dolgozza fel a mondandóm, esetleg kérdezzen valamit. - Mint az tudod, nem régóta ülök csak a trónon, s félek, vannak köztünk olyan harcosok, akik nem teljesen hűségesek hozzám, veled ellentétben. - kissé leviszem a hangsúlyt, várakozóan pillantok Rennon felé. Elég nekem egy megerősítő pillantás is csupán, hogy folytassam, de ha felel, természetesen, nem vágok szavába. - Ha harcba küldöm őket, szeretnék megbizonyosodni róla, hogy mindannyian hűen szolgálnak engem. - Az utolsó szót nyomatékosítom, s egy kecses mozdulattal a kupát újra az ajkaimhoz emelem. Kételkedő harcosok csak rontják az esélyeinket, a saját bajtársaikat mészárolják le a csatában, esetleg kiszivárogtatják a hadi titkainkat. Nem engedhetem meg, hogy udvarom ilyen károkat szenvedjen el, bárki oldalán is harcolunk majd. Ér majd még minket elég csapás a jövőben, nem kell önnön hibámból többet zúdítanom a saját fejemre. Nekem nem pusztán előre kell gondolkodnom, hanem az idők végezetéig kell elszámolnom, ha a következményeket latolgatnom. Ez nem holmi gyerekjáték; Ez élet és halál kérdése. Ezer s ezer tündér életének vagy halálának kérdése.
- Persze, nem csak ezért hívattalak ide. - folytatom. - Szeretném, ha több harcos állna a rendelkezésemre, erősek, képzettek, s ezeknek a kiképzésére téged kérnélek fel, Rennon. - melegen rámosolygok. Ha tehernek is találja ezt a megbízatást, szinte biztos vagyok benne, hogy nemet nem fog mondani. Magamat látom benne néha, az egykori énem, aki mindenáron a legjobb akart lenni, de nem félek attól, hogy az elődöm sorsára jutok. Nem, ha tudom, hogyan is kerültem én magam ide, s hogyha remélem, a segítségem mindig mellettem lesz. Egyetlen személyre bízom a legmélyebb titkaimat, és azt jelenleg most nem tartózkodik itt.

My strongest Prince

A közelgő háború előszele az udvaron is átsöpör, s magával ránt néhány dolgot, megtépázza a kertjeim szépségeit, s eldönti a boros kupáimat. Minden egyes tündéremre szükségem van a legnehezebb időkben, s hűségükről meg kell bizonyosodnom, mivelhogy trónra kerülésem óta nem volt hasonlóan feszült, trükkös helyzetben a Birodalmunk. Az én döntéseim kihatnak az egész fajra, őket pedig semmilyen esetben sem szeretném cserben hagyni. Nem azért lettem királynő, hogy hagyjam elenyészni a népemet! Meg kell őket védenem, mint egy családfőnek, s ehhez elég drasztikus eszközökhöz kell nyúlnom. Lassan oldalt kell választanunk, s okosan kell döntenünk, a nyerteseknek elígérni segítségünket. Vagy leginkább senkinek.
Két legerősebb és legmegbízhatóbb lovagom Meliorn és Rennon, ám az udvarban Ren nagyobb népszerűségnek örvend. Az egyik legerősebb Hercegem, és elég idős már - anyám halálakor már életben volt. Együtt küzdöttük fel magunkat a legmagasabb rangokba, s most ő az egyik leghatékonyabb harcosom, bármikor rábíznám az életemet. Ám jól tudom, a Birodalmam tündérei közt is van mozgástere, és ha valaki, ő sejti kik azok, akik nem elég hűségesek királynőjükhöz. Még nem döntöttem el, ezeknek a tündérkéknek mi lesz a sorsa - talán csak hagyom, hogy lézengjenek a Birodalomban, amíg a háború sújtotta mondén föld visszanyeri biztonságát, nem látom őket el feladatokkal, nem adok nekik információkat. Hely mindig lesz minden gyermekem számára, étellel s itallal is szívesen kínálom azokat, akik csak túlélni szeretnének. Fajunk nehezen szaporodik, a vérvonalunk korlátozott, nem hagyhatom őket meghalni.
A tróntermem leginkább egy virágos ligetre hasonlít. A fatörzsből kialakított trónomat két hatalmas kocsányos tölgy övezi, ennek a tövében pihenhetnek le az udvarhölgyeim az apró kis fasámlikra, ha éppen semmi dolguk. A trónom mellett egy faasztalon pihen egy kupa bor s egy tál barack, melyet a terem bejárata mellőli barackfáról szedtek a szolgálóim. A trónommal szemben, kissé bal oldalon helyezkedik el az az asztal, egy öreg, mohás törzsű hárs árnyékában, amelynél vendégül látom az elém járulókat; meg van terítve két főre, két puha párna várja az asztalhoz ülőket.
Mikor nyílik a terem ajtaja, mosollyal köszöntöm Rent.
- Rennon! Örülök, hogy ilyen gyorsan tudtál jönni. Kérlek, foglalj helyet! - mutatok az asztal felé, s magam is felállok, odalépkedek az asztalhoz. Valószínűleg sejti az egyik okát e találkozónak, a másikról azonban nem sejthet semmit. Nem csupán a hűtlen tündérek névsorát szeretném, hanem további lovagok képzését. Katonákból sosem elég, főleg nem most.