Tény és való, hogy nem szívesen jöttem ide a tündérek birodalmába, de jelenleg nem vagyok olyan helyzetben hogy válogathassak szövetségesek terén, így meg kell próbálnom magam mellé állítanom a királynőt, és minden népét, mert ennél jobb esélyem nem lesz már erre. A kerthelységbe követem az őröket és itt tárgyalok a királynővel magával, aki oly vonzó és bájos, és mégis rettegett vezető. Nem szabad lebecsülnöm, és a hatalma talán nem a szó szerint vett ereje, de a szavakat trükkösen is lehet forgatni és a tündérek ezeknek mesterei. Mit várhatnék hát a királynőjüktől? Tudom, hogy sok élet felett kell döntenie, de az én ügyemben ez mit sem számít. Nekem azt kell tudnom, hogy mire számítsak, velem vagy ellenem vannak. Elmosolyodom, megnyerően ahogy a bókra legyint, de a kötelező köröket le kell futni, és meg is tettem, hogy ne érhesse szó a ház elejét. A tündéreknek nagyon fontos a protokoll és én követem, ennyiben kedvezhetek nekik. - Ahogy kívánod, de az igazságot nem tagadhatom meg - válaszolok neki, miközben letelepszem és körülpillantok, amolyan érdeklődően. Aligha látnék bármit is, amit nem akarnak hogy lássak, így hát nem is erőltetem meg magam, egyszerűen csak próbálok kicsit ellazulni itt. Bár nem éppen itt szeretnék lenni. - Igen, ezt sejtettem magam is, de az ember nem lehet elég elővigyázatos - értek egyet, mert nekem is mindenütt van szemem és fülem, máshogy nem is igazán lehetnék képben azzal hogy mi történik körülöttem, és nem engedhetem meg magamnak hogy le legyek maradva a hírekkel. Ezt a luxust nem engedhetem meg. A kijelentésére biccentek. - Ez így is van. Nem kedvelem őket, sőt mi több. A démonok förtelmes teremtmények, és mégis... készséggel irtják egymást ha valaki megparancsolja nekik. Meg akarom szabadítani a világot minden förtelemtől. Démonok, vámpírok, vérfarkasok... Mikor tett egyikük is valami jót, valamit a világért? Csak pusztítani tudnak - felelem és kissé sötétebben villan a pillantásom, mint szeretném, de akkor is utálom őket. Nem képesek semmi mása csak a fajtánkat pusztítani, és mindent tönkretenni ami nekünk kedves. - Való igaz, de a tündérek népe nem tartozik az alvilághoz, és ha segítenek nekem, én sem leszek hálátlan. Ez kétoldalú ajánlat, és hiszem hogy mindketten jól jöhetünk ki belőle - nézek rá vissza, felszegve az állam, hiszen én ebben tényleg hiszek, és el kell hinnem, hogy ő is elhihesse nekem. A tündérek a legkevésbé rossz alvilágiak, és meg tudok velük békélni, sőt mi több. Békében tudnék velük élni ha ezen múlna hogy a dimenziónk férgei eltűnjenek végleg. Raziel angyal megtenné, a mennyek akaratának parancsolva megszabadulhatnék minden démontól.
Az árnyvadászok bátorsága régóta legendás, hiszen egy egyszerű rúnával képesek eliminálni minden félelmüket a harctéren, és akit a halálra nevelnek, annak ezekből a rettegésekből amúgy sincs sok. Vallom, hogy ők nem is emberek - sokkal inkább hűvös gépezetek, gyilkos, öldöklő gépezetek. A démonok, alvilágiak vérétől lesznek hatalmasak, rettegettek, erőteljesek, s nem egyszer esett meg, hogy az én tündéreim halálával lettek hírhedtebbek. Régebben egy épeszű alvilági sem bízott bennük, ha megjelentek a nephilimek menekülésre adták a fejüket, esetleg harcba szálltak, de ma már nem 1400-at írunk, s állítólag nem az ellenségeink - akkor meg miért érzem úgy, hogyha rossz oldalra állok, kiirtanak minket? Valentine valóban csodálatra méltóan bátor. Nem pusztán a harcban, de a politikában is képes kockázatokat vállalni, más embereket megszégyenítő lelkesítő ereje van. Elindított egy teljes lázadást, egy titkos csoportot! Nem fél csatába szállni a saját fajtájával, sőt, a saját szeretteivel sem, ami azért az érző lényeknél általában visszahúzó erő volna. Idejött, hogy meggyőzzön az igazáról, arról, hogy ő fog nyerni, miközben a bátor hőst és a sült bolondot elválasztó apró hajszálon egyensúlyozik. Valóban, mikortól számít valaki elvakultnak, nem pedig vakmerőnek? - Ó, kérem... - legyintek mosolyogva bókjára, mert azokkal ebben a helyzetben nem fog elérni semmit. Megértem, hogy lefutja a kötelező tiszteletköröket, próbál nyájasnak, tapintatosnak tűnni, adni a külsőségekre, s ezt értékelem nagyon. Ám ennyivel nem győzhet meg, hogy álljak mellé - biztos vagyok benne, hogy a gyermekei is tudnak ugyanilyen szépen bókolni, ha nem szebben. - Mindenhol vannak szemeim, tudom, hogyan áll a háború. - mondom, bár nem fejtem ki, hogy egyelőre fogalmam sincs melyik fél kerekedik végleg felül. - S azt is tudom, hogy maga ki nem állhatja az alvilágiakat. - folytatom. Igaza volt abban, hogy legszívesebben mindenkit elpusztítanék, aki tündére vért ont, ám ezekből mindkét oldalon van bőven. Magukkal az árnyvadászokkal, más alvilágiakkal van a probléma, nem az ideológiával, amely körül a háború forog. - Ha jól hallottam, maga minden alvilágitól meg akar szabadulni. - szegezem Morgensternre a tekintetemet, szemeim kissé kihívóan méregetik őt. Nem tudom, bízhatok-e benne. Mi a biztosíték, hogy minket életben hagy? Én bármit megígérhetek, be kell tartanom, de az ő nyelvét nem köti angyali erő - a bizonytalanságot pedig nem viselem jól. A legjobb az lenne, ha teljesen kimaradnánk ebből a gyermeteg vitából, ám erre nincs már lehetőségünk, sajnos túlságosan előrehaladt a konfliktus, akárcsak egy parázsló gallyból támadt megállíthatatlan, vad erdőtűz. Tombol, s alattomosan, de sebesen közeleg az Udvarom felé. Nekem kell bölcsen oldalt választanom, nekem kell eloltanom ezt a tüzet, vagy felégetnem minden mást magam körül, hogy én és a tündéreim sértetlenek maradjanak.
code by Silver Lungs
Vendég
Vendég
Re: Titkos kert ↠ Szer. Júl. 26, 2017 1:50 am
Hazel & Val
Nem szándékoztam ide jönni. A tündérek udvara nem éppen kellemes hely és még a tapasztalt árnyvadászokat is érhtik kellemetlen meglepetések ha nem figyelnek eléggé oda. Ismerni kell hozzá a tündérek álnok természetét, mert előszeretettel kínoznak olyasmikkel, amire vágysz, és mindezt játéknak nevezik. Egy játéknak, amit játszanod kell, vagy nem jutsz ki a birodalmukból. Ott vannak mindenhol és mégsem. Egyetlen térkép sem jelzi Tündérföldét, ahogyan Idrist sem. Idris, édes otthon... Vágyom vissza, hogy lássam Alicante üvegtornyait. Amikor ott éltem, még anyival egyszerűbbnek tűnt az életem, és mennyivel egyszerűbb volt felnevelni Johnatont. Most pedig a tündérlovagokat követve járulok Hazel elé, akinek megadom a rangját, bár nekem aztán senkim sem. Ha szövetségre akarok lépni vele, akkor igazán megerőltethetem magam, és elővehetem szebbik modorom, amivel annó Jocelyn kezét is elnyertem. Tudtam udvarolni, igen. Nem vagyok akkora szörnyeteg mint aminek mindenki hisz engem. - Nem is vártam mást. Bölcsessége épp oly lenyűgöző mint a szépsége, Királynő - mosolyodom el megnyerően, és enyhe noszogatásának engedve önszántamból követem, hogy letelepedhessek vele szemben egy kényelmes pad szerűségre. Terített asztal választ el minket egymástól, és végigpillantva rajtuk az ember nehezen állja meg hogy ne válasszon semmit. Csábító, és hívogató de hamis valót rejt. Mint a tündérek mindegyike, Hazel is. - Igazság szerint, Királynő... nem gondoltam arra hogy meg kellene győznöm, mert szeritnem ön is éppolyan tisztán látja merre halad ez a háború, mint jómagam. Mindössze azt szeretném, hogy az egy oldalon állók fogjanak össze. Ön talán nem mentené meg a népét ha lehetőség adódna minden gonoszt elpusztítani akik veszélyeztetik létüket? - kérdezem tőle, ahogy egy kicsit helyezkedek. Legjobb tudomásom szerint én vagyok az első nephilim itt, és a Klávé nevében senki nem jött. Jace és Clary látogatása is csupán kényszerű lépés volt, nem igazán ezzel foglalkoztak. Oh drága gyermekeim, mennyi mindent taníthattam volna, ha mellém álltok, és olyan forró fejűen hoztok döntést! Mély fájdalom egy apának, gyermekei árulása.
Az ilyesfajta találkákat jobban szeretem, kellemesebb a levegő s a hangulat a saját kertemben. Ide nem léphet be akárki, így aki egy kicsit is többet tud, mint egy átlag nephilim vagy alvilági, értékelheti a gesztust. Ha jól sejtem, Valentine sem éppen az iskolapéldája az árnyvadászoknak, kíváncsibb, kísérletezőbb, sokkal nagyobb kockázatokat vállal. Nem fáradok át a tróntermembe, minek is, nagylelkű látogatását eme csodás környezettel hálálom meg elsősorban; Ennél nagyobb ajándékot jelenleg kétlem, hogy nyújthatok neki. Nem tudok eleget erről a háborúról, s még nem hallottam semmit a másik féltől. Nem fogom élből elásni őket! Boromat, ahogyan sejtettem, visszautasítja, így az egyik fánál zizegő udvarhölgyem csalódottan helyezi vissza aranytálcájára a kancsót, melyben ott lötyög az édes, és erre a nephilimre minden bizonnyal veszélyes nedű. Kérdése pimasz, ám tetszik, hogy van mersze idejönni és ilyen nyílt lenni. Mi jobb szeretjük, ha kétértelműen fogalmazhatunk, s ha szavainknak szabadságot kölcsönözhetünk - akárhogyan értelmezhetjük őket. E hatalmunk segített az idők nehéz vaskereke alatti őrlődést túlélnünk; s bár az angyalok odafent azt gondolták, megbéklyózhatnak eme képességgel, nem számoltak éles eszünkkel. Vallom, hogy még segítettek is nekünk. Szavunkat el kell hinniük, azoknak, kik hallják őket, s ez sokkalta megkönnyíti az életünket. - A nyertes oldalhoz. - válaszolom szimplán, egy ravasz kis mosollyal arcomon. - Még mielőtt folytatnánk eme társalgást, miért nem foglalunk helyet? - kérdezem, s elbocsájtom a kémemet. Nem várom meg válaszát, ha magától nem követ, a lovagjaim eléggé meggyőzően megtaszítják majd úgyis. Ha leül, megkínálom az előttem elterülő gazdag lakomával. Nem várom, hogy elfogadja, ám, ahogyan előbb említettem már, királynőként ez a kötelességem. - Nos, Morgenstern, ugye jól hiszem, maga azért jött, hogy meggyőzzön: az öné a nyertes a oldal? - kérdem, s magam elveszek néhány szem málnát az aprócska asztalról, melyet udvarhölgyeim visznek-hoznak, ha úgy kívánom, majd vendégem arcára nézek. Az ábrázata, mondjuk úgy... eléggé elszántnak tűnik. Vártam, hogy megkeressen valaki a nephilimek közül, de nem tudhattam előre melyik oldal lesz a gyorsabb. A Klávéval való kapcsolata a népünknek nem szűkölködik bukkanókban, és várom, mikor kerülnek annyira szorult helyzetbe, hogy hozzám forduljanak. Talán büszkeségük nem engedi majd, s kénytelen leszek Morgenstern hadát erősítenem, kinek szavában nem hihetek úgy, mint fajtársaiméba.
code by Silver Lungs
Vendég
Vendég
Re: Titkos kert ↠ Csüt. Júl. 20, 2017 1:13 am
Hazel & Val
Utoljára még ifjú árnyvadászként jártam tündérföldön, amikor még az akadémiára jártam a barátaimmal és a Kör csak egy szép eszme volt, de még nem volt mögötte sötét tartalom. Amikor még élt az apám. Egy kaland folyamán kerültem ide, és nem időztem sokat de akkor még nem ő volt a királynő. Utána változott valami. A régi szép időkben még máshogy volt sok minden. Mi még akadémiára jártunk, és nem az intézet nevelt fel, hanem rendes oktatók. Igaz, apám rengeteget foglalkozott velem, és ennek meg is lett az eredménye, még mindig páratlan harcosnak számítok az árnyvadászok között. Erre a tényre büszke is vagyok. A trónterem helyett viszont egy kertbe vezetnek az engem kalauzoló őrök, tehát nem hivatalos minőségben fogad a királynő, vagy valami más áll emögött? Mindenesetre végig pillantok rajta, vonzó és vörös gyönyörűség de a haja sosem lenne olyan vörös mint Jocelyné, és sosem.... elég! El kell űznöm a zavaró gondolataimat, a tündérek népe trükkös nép, oda kell figyelnem a szavaimra. - Személyesen - mosolyodom el, a szavaira. Személyes varázsom, hogy néha nem vagyok túl alkalmazkodó de eddig még egy nő sem rótta fel nekem. Remélem nem ő kezdi el. - Igazán értékelem a gesztust, de nem élek vele - utasítom el a bort, hiszen megtanultam a leckét. Semmit ne fogadj el a tündérektől, mert itt ragadsz, és meg kell fizetni a szabadulás árát. Ami mindenkinél más, és én nem akarom tudni, tőlem mit kérne ezért a királynő. Ezért ahogy megkérdezi hogy miért jöttem, nem is rejtegetem a szándékaimat. - Szeretnék veled beszélni pár dologról, Királynő. A támadások és merényletek egyikünket sem kerülték el. Kíváncsi lennék, melyik oldalra húz a szíve a királynőnek - vezetem fel, mert legendás tény, hogy a győztes oldalon szeretnek állni, és ez jelen esetben én leszek. Nekem kell annak lennem. Nincs más opció.
A nephilimek gyerekes játszmáit csupa szórakozás végignézni. Innen olybá tűnik, hogy két gyerek összeveszett egy játékon, s most az egész óvoda az udvaron bohóckodik; Ki ide áll, ki oda. Ez a gyermekded balgaság egészen bájos volt addig a pontig, amíg Morgenstern magukat az Alvilágiakat nem rángatta bele, pedig nem hiszem, hogy bárkinek kedve lett volna a marakodásukat végigkövetni a tűzvonalból. Az első láng egészen hamar elhalt, bár akkoriban még nem ültem a trónon, de ez a Morgenstern csak nem akar elhamvadni, s újra meg újra kivirágzik. Olyan, mint egy kipusztíthatatlan gyom. Bár nem tudhatom biztosan, melyik oldal fog végül győzedelmeskedni, most már magam is be kell szállnom a játékba, különben a tündérkéim élete mehet rá. Ha a Köré lenne a legvégső diadal, nem lenne éppen rossz dolog a védelem ígérete. A legfőbb problémám az, hogy amíg én nem hazudhatok, a nephilimek igen, s sohasem lehetek száz százalékosan biztos, jól döntöttem-e. A Klávé bosszúja sem utolsó, bár halállal nem fenyegetnének sosem; A legfőbb szervezet nem engedheti meg ezt magának. Ha Morgenstern a gyom, akkor a Klávé a csodaszép orchidea, mely leírhatatlanul gyönyörű, ám bármilyen apró nehézségtől, változástól könnyen elpusztul. Akármennyire is imádom a virágaimat, nem engedhetem, hogy a Birodalmam is elhervadjon. A titkos kert illatos atmoszférájában múlatom az időm. Tele van rózsával, a kedvencemmel, liliommal, nárcisszal, hortenziával, s tölgyekkel, platánokkal, csipkebokrokkal. Az egyik kémem jelent nekem, de semmi érdekfeszítőt nem tud mondani, így csak csendben iszom a friss boromat egy fából ácsolt széken pihenve. Nem viselem jól, hogy az egyik lovagom megzavar, de illendően feltápászkodom, talán valami érdekesebb információhoz jutok, mint a kémem locsogása, s megnézem magamnak a csoportot, mely a kert határában időzik egy hatalmas hortenzia bokor tövében. Valentine Morgenstern. A férfi vonásai erősek, de szemrevalóak, elmosolyodom rajta, ahogyan ő is teszi. Kétségkívül van néhány nephilim, akinek az angyal vére gyönyörűséget is kölcsönzött, nem csak erőt, jómagam pedig szeretem pillantásomat ilyen látványokon időztetni. - Valentine Morgenstern. - felelem, s egy halványat biccentek – tudomásul vettem tiszteletének jelét. Furcsa hallani a nevemet. Általában a címemen szólítanak, s ez így van rendjén. A neveknek hatalmuk van, s az, hogy tudja a keresztnevem, illetve használja is, baljós árnyékot vet rám. Már vagy húsz éve nem is hallottam, csak kivételes szájakból, kivételes alkalmakkor, de nem zökkenek ki, meleg mosolyomat megtartva felelek a bókjára. - Köszönöm szépen. Mi szél hozta erre? - mutatok körbe a jobb karommal lassan a kertemen, melynek virágokkal övezett bejárata után egy apró liget következik, jó magam már szinte az első fa mellett állok. - Esetleg megkínálhatom borral? - kérdem, bár tudom, nem ostoba, s nemet fog mondani. Azért az udvariassági formákat mégsem hagyhatom el, az tekintélyem zuhanását okozná.
code by Silver Lungs
Vendég
Vendég
Re: Titkos kert ↠ Kedd Júl. 18, 2017 10:14 pm
Hazel & Val
A mai utam, egészen különleges lesz. New York igen csak nagy, és még minden árnyvadász sem képes egyszerre lefedni az egészet, bőven akad mozgásterem, még úgy is hogy az egész árnyvadász világ engem keres, mert kiléptem az intézetből. Mondjuk tény hogy a jobb karom rondán megsínylette a szökést, és így kellett egy fél napot, és pár tucat iratze-t várnom, míg elég erős lettem az utazáshoz. Kellemetlen dolog harcba keveredni egy kiadós kínzás után, amit elszenved az ember. Harci öltözetet viselek, hosszú fekete kabáttal és az alá rejtett fegyverekkel kiegészülve, de nem első sorban harcolni indulok, ma a tündérek földjére, hanem sokkal inkább tárgyalni. Magam mellé akarom állítani a tündéreket, nem tagadom, szükségem van minden elérhető segítségére, még ha nem is a szívem csücskei. Össze kell dolgoznunk, most hogy legyőzzük az árnyvadászokat. A Central Parkban sétálok, és a tündér világ egyik bejáratához igyekszem a kis tóhoz. Csak én tudom hogy hol van ez a bejárat, amolyan joker kártya. Nem szeretek erre jönni, mert tiszta víz leszek mindig. Mégis ahogy haladok befelé, egyszer csak eltűnik alólam a talaj és a víz, és egy száraz helyre pottyanok, de felkészültem erre, így guggolásban érek földet, és úgy egyenesedek fel. Ismeretlen hely, de a tündérekre jellemző, innen is tudom biztosan hogy jó helyen járok. Nem is kell sok hogy tündérharcosokba ütközzek, akik elkísérnek a királynőjük elé. Sok mindent hallottam már Hazelről, és vannak tündérek, akikről tudom hogy felém hajlanának inkább, de nekem biztosra kell mennem. -Hazel, királynő - üdvözlöm ajkaimon egy viszonylag kellemes mosollyal, hiszen tudom hogy megnyerőnek kell lennem, és egyik tündértől hallottam hogy nem veti meg a szemrevaló férfiakat. Már csak abban kell bíznom hogy engem annak talál majd, úgy könnyebben mennének a dolgok egy kicsit. A kertben tőle nem messze állok meg, közrefogva két harcos által, de nem teszek fenyegető mozdulatokat, nem adok okot rá hogy megtámadjanak. - Öröm látni, hogy szépséged mit sem halványult, sőt... - bókolok neki, mert a tündérek roppant hiú és önérzetes lények, ebből még nem lehet bajom. Nagyon sok mindenre hajlandó vagyok a céljaim elérése érdekébe.
Kezdőlap
Re: Titkos kert ↠ Pént. Jún. 30, 2023 8:12 pm
//
