Az erdőmélyi elhagyatott házikó
Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.





 



Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vezetőségünk
Fordulj hozzánk

Clary Fray
Alapító adminisztrátor
pmprofil
cissy, katherine, cornelia, raven
Simon Lewis
Admin
pmprofil
curtis, daimon, victor
Leonert Delight
Admin
pmprofil
Blaire, Jules
Sebastian Verlac
Admin
pmprofil
Dylan, Caleb
Csicseregj valamit
Mondj el bármit

Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)


Utolsó bejegyzéseink
Gyorspostával firkálva
Nappali
firkálta:  Zachary Storm
Today at 4:20 pm-kor

Nappali
firkálta:  Alice Whitley
Yesterday at 10:50 pm-kor

Avatarfoglaló
firkálta:  Zachary Storm
Yesterday at 9:25 pm-kor

Zene ajánló
firkálta:  Astrid Biersack
Yesterday at 6:55 pm-kor

Bérház alagsora
firkálta:  Isabelle Lightwood
Yesterday at 8:47 am-kor

Froy Gutierrez
firkálta:  Zachary Storm
Hétf. Okt. 16, 2017 9:37 pm-kor

Club mögötti terület
firkálta:  Alice Whitley
Hétf. Okt. 16, 2017 8:20 pm-kor

Poison After Bite
firkálta:  Zachary Storm
Hétf. Okt. 16, 2017 6:32 pm-kor



Jelenlévő fórumozók
Itt rontják a levegőt

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Legtöbbet firkáltak
Legszorgosabb tagjaink

Astrid Biersack
 
Alice Whitley
 
Clary Fray
 
Cerviel
 
Sebastian Verlac
 
Gabriel Sinclair
 
Benedict Ericson
 
Zachary Storm
 
Raven Carpenter
 
Cissy Parker
 

Share| .
Az erdőmélyi elhagyatott házikó

Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Az erdőmélyi elhagyatott házikó ➹ Csüt. Szept. 21, 2017 11:33 pm ➹ Vendég


Cain & Agrianome
 
Kizártam saját magamat a testemből. Emlékek irányítottak és az érzés, amit anno magamnak tudtam. De most nem többek, mint a múlt nem kívánatos darabkái. S nincs mit tennem. Ez teljesen újként tárult elém. Azt hittem teljesen ura vagyok önmagamnak, s nehéz belegondolni, hogy így derül ki, hogy arra is képtelen vagyok, hogy egy bestiát tartsak veszteg.
A tenyere felém mutatott. Ujjaiból vöröslő fénycsóvák gyűltek össze a tenyere közepén. S végül egyesítve azokat alkotott egy focilabda nagyságú vöröslő energia gömböt. Szinte lassított felvételben voltam szemtanúja, annak amit véghez vitt, azonban a szavai üres fülekre találtak. Mintha a víz alatt próbált volna beszélni hozzám. A hangján és néhány szaván túl, sajnálatosan nem fogtam fel semmit. Egyszerűen kioldalazva a gömb elől, figyeltem, ahogyan becsapódik a vele szembe kerülő fa törzsébe. Majd azt követően még néhány. A nyom amit hagyott maga után, egy hatalmas horpadás volt a törzsön. Ha ez eltalál...
Fogaimat vicsorogva fordultam felé, majd befeszítve vállamat, karomat, ujjaimat engedtem tüzet a tenyerem közepébe. A tűz golyóként hasított a nő felé, majd csattant be lábainál. Nem, ez nem a célzás hiánya volt. A bestiát igyekezve sikerült visszafognom egy gömböt, már amennyire lehetett... Pillanatokra nyertem vissza az irányítást önmagam felett. Ha pedig újabb gömbökkel támadott rám, tenyeremmel védtem ki azokat. Felé lépkedve, leégett felsőruházattal, kormos bőrrel álltam meg végül előtte komor pillantással.
- Fuss...- sziszegtem a nőnek, majd elveszítve az irányítást, ragadtam meg torkát, hogy a magasba emelve borítsam be lángjaimmal. A hálóing mely így sem takart túl sokat, perzselődni kezdett.
Elnyúló morgással társítva vettem egy nagy lendületet, majd hajítottam be a saját rozoga házába, így bevíve vele az ablakot és a falat, szépen komótosan sétáltam utána, magam mögött parázsló lábnyomokat hagyva a talajban.



words: no one care | tag: nope | outfit: Here








Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Boszorkánymester

Tartózkodási hely :
a nagyvilág

Csatlakozás ideje :
2017. Aug. 18.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Az erdőmélyi elhagyatott házikó ➹ Csüt. Szept. 21, 2017 9:03 pm Agrianome
Cain && Agria

Paranoid lettem az idők során, figyelmesebben nézek körül egy helyen, ha igyekszem letelepedni vagy megszállni. Alapos vagyok és körültekintő. Apám rengeteg csatlóssal rendelkezik és az életem csupán addig örök, míg el nem veszik azt tőlem. Az erőm megcsappanását követően pedig meghúzom magam, ha érzem, hogy szorul a hurok. Annak a szerencsétlennek a halála, nos járulékos hiba volt, megérdemelte, meg kellett tennem, igaz, ezzel kockáztatom, hogy rám találjanak. Nem mellesleg a helyi árnyvadász Intézettel sem volna jó összeszűrni a levet.
Mikor megérzem az idegen közeledtét átkapcsolok egy ragadozó üzemmódra, egy ragadozóéra mely fél attól ki a prédája. Valaki olyan, aki holtan akarja látni, valaki olyan, aki csupán erre tévedt, egy gyanútlan szerencsétlen. Bármi lehet. Épp ezért csendes vagyok, mindaddig legalábbis, míg mögé nem kerülve felfedem magam.
Úgy nézett rám, mint, aki ismer, ám az én emlékeim üresek voltak róla. Fenyegetően lépek fel vele szemben, szemeim vöröses fényben égnek és kész vagyok támadni. Érzem, hogy az illető nem erő nélküli kis senki és nekem ez épp elég arra, hogy fenyegetésnek érezzem.
-Eltaláltad, én vagyok a fattyú, aki Hádész lánya.
- morgom. Fenyegetés a számomra, csak ez van a fejemben. Ismer, tudja ki vagyok, ez több okból is rossz. Bizonyára apám küldte.
-Apám kis bérence vagy igaz? Egy csatlós, aki lesi minden parancsát. Jöttél, hogy végezz a fenyegetéssel. - nevetek fel. - Mert az apám gyáva és erőtlen, igaz? Nyugodtan elmondhatod, tudom. - nézek a szemeibe. Érzem a hőt, ami belőle árad. Megváltozik az aurája. Fenyegetés találkozik fenyegetéssel. Dühöm táplálja az erőmet és robbanni kész vagyok.
A lángok felcsapnak és egy pillanat műve csupán, hogy nem kapok lángra. Cain. A név, amely kísérteni fog, érzem.
-Hibát követtél el akkor amikor betetted ide a lábad. - vörös energia gömbök jelennek meg a kezemben, majd távoznak onnan egyenesen Cain felé.
I'm a monster






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Az erdőmélyi elhagyatott házikó ➹ Szomb. Szept. 09, 2017 8:33 pm ➹ Vendég


Cain & Agrianome
 
Lépteim alatt ropogott a száradt aljnövényzet. Bakancsom talpára úgy tapadt a sár, mint molylepke a légypapírra. Minden léptem mély nyomot hagyott maga után cuppogó hanggal, ahogy felemeltem a talajról a talpamat. A sötét éjszakában csak a hold világított be a hulladozó falevelek között, a fák közé. Csend vonta uralma alá az egész környéket. Úgy festett, mintha csak egy elcsépelt horrorfilmben lennék, amiért oly annyira oda vannak a nyomorult halandók. A csend riasztóbb volt, mint eddig bármikor... A tücsök hangja, a bagoly huhogása... Semmi. Mind megszűnt, mintha sosem létezett volna. Az a kísérteties légkör úgy ölelt át, mint özvegyasszonyt a halálsiralom. Sosem éreztem még ilyet. Ez a félelem?
- Cain túl sok időt töltöttél emberként, emberek között. - vettem magamhoz egy mély sóhajt a hideg légkörből, majd hajtottam el magamtól meleg leheletemet párás fehérlő köd képében. Lépteim egész addig meg nem torpantak, míg hátam mögül szűkös reccsenés nem hallatszott. Épp talajra érkező talpamat megállítva, óvatosan engedtem bele a sárba, hogy belesüppedve, ráhelyezettem testsúlyomat. S így megállva fordítom szép lassan fejemet oldalra, hogy vállam felett hátra tekintve meggyőződjek a veszély hitelességéről. De ahogy a fejem irányába mozdul, úgy orromig hamarabb jut el az információ, miszerint társaságom akadt. Ismerős illat. Talán túl régóta ismerem... De valahogy ez az illat közelibb emlékekhez fűződik... Mégsem tudom sehova sem tenni. Emlékeztet a nőre... S ahogy tengelyemen teszek egy fordulatot, hogy szembenézzek a társasággal, ezúttal a kép hamarabb kapcsol, mint az illat.
- Te...- Csak ennyi szökött ki ajkamon, ahogy eljutott a tudatomig, hogy mennyi minden változott a börtön óta. Hades óta. A megmentő "orrom előtt állt" s én még csak fel sem fogtam az illatot... Még csak le sem esett, hogy őt keresem érkezésem óta. Kezdtem úgy érezni, az orrom nem is olyan megbízható, mint ahogy én azt hittem.
- Hades leánya...- vettem nagy levegőt ajkaim közül, majd fújtam ki a szavakkal egybekötve. - A nevem - mennyire hiteles ha egy kitalált nevet mondok? Bemutatkozni... Elvégre így illik, nem? Hades sok mindent a fejünkbe vert, amivel inkább a saját maga hasznát igyekezett preferálni.
Mielőtt még bemutatkozhattam volna, mielőtt még bármit mondhattam volna, hirtelen elkezdődött ismét minden. Nálam nem számítanak a környezeti tényezők... Az emlékek és a szagok, az ízek annál inkább. És ahogy most megéreztem a nő illatát, ahogy felfogtam, hogy ő volt. Eszembe jutottak a múlt pillanatai. Az ösztön pedig vitt magával. Legalábbis a testemet igyekezett... Felső ajkam elemelkedett, majd fintorogva horkantam fel, amire kieresztettem éles agyaraimat. Szemem színe egyszeriben sárgás színben pompázott, mintha csak a tűz tükröződne benne.
Mély, eltorzuló hangon szólaltam meg hirtelen, mintha csak dramatikus módon igyekeznék mély benyomást kelteni benne. - Cain.
Arcom egyre torzult, a ráncok sorakoztak szemöldököm között és orrnyergemen. S ha hátrált hát jól tette, hiszen a lángok egyszeriben csaptak fel vállamon, végignyaldosva arcomat, fekete nyomot hagyva maga után. A felsőruházatomat is magával ragadta a baleset... Elvégre ezt mind akaratomon kívül tettem. Az átok eluralkodott rajtam, ahogy a bennem élő hűséges szellemet magával ragadták az emlékek. A gazda halála... Történetesen az okozója épp az orrom előtt állt. Nekirontottam.



words: no one care | tag: nope | outfit: Here








Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Boszorkánymester

Tartózkodási hely :
a nagyvilág

Csatlakozás ideje :
2017. Aug. 18.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Az erdőmélyi elhagyatott házikó ➹ Hétf. Szept. 04, 2017 6:51 pm Agrianome
Cain && Agria

Nem volt egyszerű ember, oh, nem, még csak hírből sem. Egy fél démon volt, azaz egy boszorkánymester volt. Fiatal, hozzám legalábbis, csupán száztíz éves. Megígértem neki nem fogom megölni, ha segít rájönni hogyan nyerhetem vissza hatalmam, de makacsul hallgatott. Pont olyan volt, mint Ragnor, a jó ügyet szolgálta, a tökéletes tiszta jóságot. Hánynom kellett tőle, mintha nem tudná maga is, hogy a jóság sosem létezett, mert a gonoszság és a romlottság már minden élő és halott lelkébe berágta magát mint valami parazita.
Meggyilkoltam. Könyörgött az életéért, gyáva volt, nem akart még meghalni, de én tettem róla, hogy ez mégis megtörténjen. Nem éreztem a hullája fölött állva semmi bűnbánatot vagy keserűséget, amiért megöltem egy fajtársam. Olyan halott, mint a többi, pont olyan, amilyennek az apámnak is lennie kellene, de Ő életben van, gyűjti az erejét és pedig itt ragadtam a felszínen, erőm felétől megfosztva.
Még mielőtt az emberi nyomozók megjelentek volna már rég messze jártam a helyszíntől. Nem érdekel ki találja meg a hullát vagy milyen következtetést von le belőle. Egyszerűen már nem volt vele több dolgom.
Újabban városról városra vándoroltam, boszorkánymesterről boszorkánymesterre, de egyikük sem tudott segíteni, illetve nem akart, megöltem őket. Mindet.
Nem maradhatott nyoma annak, hogy ott jártam, meg kell tennem minden  óvintézkedést. Apám lehet, hogy száműzött egy portálon keresztül, de az csak kétségbeesésének példája volt. Amint minden erejét összeszedte visszafog vágni és megöl, amint teheti. Ezért kell igyekeznem, hogy hatalmam előbb visszanyerjem Őnála és én léphessek először.
Most egy öreg viskó nyújt nekem szállást, ki tudja mióta rohad az erdő mélyén. Azonban tökéletes arra, hogy elrejtsem magam. Fogalmam sincs, hogy a nyomomban vannak-e apám démonai, eddig eggyel sem találkoztam, ám semmit sem szabad a véletlenre bízni, mert egyetlen egy rossz lépés is okozhatja a végem.
Odakint már felkelt a Hold, fénye bevilágít a koszos ablaküvegen. A fényében fürödve, egy halovány, szinte áttetsző köpenyben állok, erőt merítek a teliholdból, mert minden csepp energia, ami e földet mozgatja az én erőmet is szolgálja.
Ekkor hallom meg a lépteket, előbb, mint azt bármely halandó hallaná. Idegen jár a területemen. Szikráznak vörösen szemeim és másodpercek múlva már az erdőben vagyok, a betolakodó közvetlen háta mögött.
-Hogy merészelsz arra vetemedni, hogy belépsz a felségterületemre? Tán vágyod a halált? - szinte sziszegem.
I'm a monster






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Az erdőmélyi elhagyatott házikó ➹ Vas. Szept. 03, 2017 1:00 pm ➹ Vendég


Cain & Agrianome
 
Az érkezésem pillanatától kezdve kerestem őt. Biztos voltam benne, hogy itt van és biztos volt abban is, hogy nem tévedhetek. Most semmiképp nem csalhat meg a megérzésem. De volt egy aprócska akadály, amibe minden egyes alkalommal bele ütköztem, amikor a keresett nő nyomot hagyott maga után. Véres nyomokat... Bűntényének véres helyszínét. Mocskos fánkzabáló fakabátok! Hogy honnan szedtem össze ezt a közhelyes személyeskedést? Sokat töltöttem emberek között és persze hamis múltat felállítva magam is azzá váltam, ami utamba állt. Ezáltal ki tudtam kerülni a zavaró tényezőt, nem beszélve arról, hogy több infóhoz is jutottam, mint eddig bármikor. Így pár év telt el, hogy nyomozóként dolgoztam a Brooklyni rendőr-kapitányságon. Az egyik legsikeresebb kopó voltam démoni múltam által. Sok mindent hallottam és talán tudtam a bűnözők fejével is gondolkozni... Nem beszélve a szépen lassan visszatérő szaglásomról. Ami habár a keresett személyt nem találta, csak néha kapott el, egy-egy apró illatocskát, de az is legtöbbször a hotdogos bódéból jött. Úgy ismertek, mint a dupla sajtos pirított hagymás, hotdog huszár. A frászt... Mondjuk, gyakran megjegyezték, amire persze unott képpel válaszoltam, és a dolgot már nem is firtatták.
A mai nap valamivel másképp alakult, mint az azt megelőző néhány évem. Hívást kaptunk valami remegőhangú töketlentől, hogy holttestet találtak Brooklyn egy kevésbé járta területén. Sűrű erdő volt ez, sötét területekkel és vadállatokkal. S ahogy leírta a holttestet a srác, már abból arra tudtam következtetni, hogy nem két lábon jár az elkövető. Persze mivel halálos áldozatokkal járó embertámadásról volt szó, így feltétlen a helyszínre kellett sietnem.
A holttest felett állok csípőre tett kézzel, miközben hunyorgó pillantással bámulom a szétmarcangolt testet. A srácot már hazavitték, kihallgatták. Neki semmi köze nincs a történethez és emellett még csak nem is látta az állatot. A sajtó meg persze mint mindig már most csipegette fel a széthagyott morzsákat, bízva benne, hogy ez egy jó sztori lesz. Hát átsurran az első adandó alkalommal a szalagon, majd hozzám lép oda, miközben kezében szorongatja a diktafonját.
- Jó napot kívánok nyomozóúr. A nevem Margery Mouranne. Szeretnék feltenni néhány kérdést ha megengedi...
Hunyorogva nézek rá értetlenkedve, hiszen ránézésre nem tűnik kezdőnek, s nem is hülye, de mégis annak tetteti magát.
- Asszonyom, jelenleg folynak a munkálatok - vállára teszem kezemet, majd igyekszem kivezetni a szalagon túlra. - Megkérem, hogy távozzon a helyszínről! A kordonszalag nem dísznek van fent!
Persze azonnal kisurran kezem alól, majd elém áll, mintha ő nem akarna engem tovább engedni.
- Várjon. Van egy ajánlatom!
- Kérem, Ms. Mouranne... - persze hiába is próbálkozom. Túl akaratos én pedig nem tehetem azt amit tennék alapból... Elvégre hivatalban dolgozom.
- Ez nem egy egyszerű állatgyilkosság! A környékbeliek pletykálnak! - jelenteti ki, majd nyom a kezembe egy papírcetlit, amit talán előre írt meg mielőtt szóba állt velem. - Tudom, hogy tudni akarja. Jobban érinti magát, mint gondolná! Mr. Drayton... - Szinte olyan dallamosan mondja ki a nevemet, mintha tudná, hogy valójában nem az vagyok akinek látszom... Nem tetszett!
Elképedve nézek utána a kezemben az összegyűrt sárgás cetlivel, majd a nő magától távozik a helyszínről. Hunyorogva pillantok le az ökölbeszorult kézre, majd eresztek ujjaim feszítésén.


Pár órával később, olyan este 10 óra körül már az erdőben sétálok az oldalamon pisztollyal. Habár van képességem és alapvetőleg nem lenne szükségem fegyverre, de a tüzem még túl gyenge. Néhány év ide vagy oda... Itt teljesen másképp működik minden. A mágia is... Nehezen szokok hozzá.
Néhány lépést követően a fák közül feltűnik a rongyos házikó. Sötét van odabent és csend övezi az egész környéket. Ennél riasztóbb csendet még sosem hallottam. Sehol egy állat sem... Mintha elmenekült volna az összes élőlény a környékről.
words: no one care | tag: nope | outfit: Here








Vissza az elejére Go down

 
Az erdőmélyi elhagyatott házikó
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Amazóniai esőerdő - Myärn és Nemesis

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: