Asmodeus ↬ "King of Lust"

Sóvárogj! Kínozzon a gyötrelem, a vágyakozás, valami olyasmi után ami sosem lehet a tiéd. Vagy valaha a tiéd volt és te eldobtad. Mert mást akartál. Szabadságra vágytál. Olyan szabadságra ami messzemenőleg szembe ment mindazzal amit képviselsz. Miért ne történhetett volna éppen így? Miért ne lehetett volna pontosan ez a probléma? Hiszen bizonyosan mindenki tudja, hogy nem csak és kizárólag simán elfordulnak az angyalok a teremtőjüktől, a saját atyjuktól, hanem kőkeményen ellent kell mondaniuk neki, hogy majd zuhanhassanak egy nagyot. Ám a zuhanás nem mindig jelenthet rosszat. Ez kell ahhoz, hogy egy személy szeme teljesen felnyíljon és kiderüljön, legbelül milyen is valójában. Mert már nem kell rejtegetnie, szégyenkeznie azért, ahogy érez és gondolkodik. Ezért sem érzek bűnt, ami a szívemen peshedne mindazért amit akkor elkövettem és még azután is számtalanszor más formában megtettem és mások bosszankodóan fogadták volna a következményeit. Soha nem is fogom bűnnek nevezni, mindazt amit tettem. Mert miért volna az? Talán felvállalni valamit amit gondolunk, az lenne? Hiszen ha sokan még a halandók közöl is, begubózva éltek volna, feltalálták volna az áramot? Na persze, hogy nem! Sőt a repülőt, vagy a hőn imádott wifit sem. Ennyit a pillangókról!
Az álszenteskedés jóhoz nem vezet, prűdnek lenni sem szükséges, mert ugyanazon masszába tartoznak, ami csak emészti az elméd nagy részét és feleslegesen károsodni kezdenek az idegsejtjeid. Miért is akarnál idős korodra szinte semmire sem emlékezni? Na látod, tehát ne aggódj feleslegesen, a dolgok így is úgy is megtörténnek ha akarod ha nem. Tudom. Megannyi határozottnak ható nemet hallottam már, amiből gyönge majd biztos akarom lett, hogy már szinte unottan mormolom a lehetséges történéseket. Hiszen miért ne szeretne mindenki belém? Semmi undorító nincs bennem, a külsőmben legalábbis. Hogy bájosan bájcsevegve bájolok bárkit bármivel bármilyen bálványozásomba, bárminő bámulatba ejtő nem én tehetek. Csak a szavak, amiket másokkal ellentétben valóban okosan használok ott ahol és amikor kell. A szó fegyver, melynek ereje van, csak meg kell tanulnia mindenkinek megfelelően használni és akkor… akkor anya-apaszomorításra képes. Vagy a mi esetünkben Kath szomorítására. Hiszen mi mást tennék, tehetnék? Ha túlságosan kötődni kezd hozzám, én is hozzá, akkor befolyásolhatnak. Mindenki tudja, hogyha az érzéseinkről van szó, befolyásolhatóak vagyunk. Az én gyenge pontom meg, nem lehet ő. Egyszer talán egy egész kicsit aggódtam érte. Hogy elveszíthetem. Éppen ezért szembe kellett néznem a ténnyel, hogy nekem kell ellöknöm őt magamtól, olyan messze amennyire csak lehet. Miért akarnám még jobban magamhoz melengetni, amikor tudom, hogy egy nap köztünk mindennek vége lesz? Miért ne tehetném meg pontosan a legelején? A közepén vagy a legvégén? Ja, pontosan azért! Mert nem akarom és jól szórakozok! Még, egy darabig. Ugyan most úgy hiszi egyedül van és magára maradt, pusztán csak kíváncsi vagyok. Kíváncsi. Hát persze. Ha nem lennék az még nem lennék mindig itt. Nem tenném minden egyes nappal egyre érdeklődőbbé és fennhéjázóbbá a testvéreimet. Még mindig a poligámiában hiszek, hogy nem éri meg elköteleződni egy nő mellett, mert egy idő után biztos, garantáltan befásulunk és unalmasnak tartjuk mindazt amit a legelején, talán nem. Ezért is volt szükségem, talán egy kis szünetre, amit szakításnak álcázva próbáltam lerendezni vele. Vagy nem is lerendezni, hanem… Egyszerűen csak eltűntem, látszólag, előle.