Tánctér - Page 2
Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.





 



Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vezetőségünk
Fordulj hozzánk

Clary Fray
Alapító adminisztrátor
pmprofil
cissy, katherine, cornelia, raven
Simon Lewis
Admin
pmprofil
curtis, daimon, victor
Sebastian Verlac
Admin
pmprofil
Dylan, Caleb
Csicseregj valamit
Mondj el bármit

Az előforduló hiba vagy észrevétel bejelentése e-mailben vagy privát üzenetben esedékes!!!
Ha írtál, jelezd a chatben, ha nem kapsz választ két napon belül, jelezd ismét a chatben :)


Utolsó bejegyzéseink
Gyorspostával firkálva
Silvius Septimus Hildenborough
firkálta:  Sebastian Verlac
Today at 2:11 pm-kor

Boxok
firkálta:  Benedict Ericson
Today at 12:45 pm-kor

Drammen, Norvégia
firkálta:  Arne Rikard Torkel
Today at 12:58 am-kor

Tisztás az erdő mélyén
firkálta:  Seymour Foley
Yesterday at 11:48 pm-kor

Daddy's Lil Monster
firkálta:  Venus Cooper
Yesterday at 11:02 pm-kor

Templom
firkálta:  August A. Littlebury
Yesterday at 9:39 pm-kor

Könyvesbolt
firkálta:  River Luna Villalobos
Yesterday at 8:52 pm-kor

Asztalok
firkálta:  Cerviel
Yesterday at 8:31 pm-kor



Jelenlévő fórumozók
Itt rontják a levegőt

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Iviry Wade

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.


Legtöbbet firkáltak
Legszorgosabb tagjaink

Lucifer
 
Simon Lewis
 
Cerviel
 
Bonnie Malone
 
Kara Moon
 
Seymour Foley
 
Gabriel Sinclair
 
Alice Whitley
 
Sebastian Verlac
 
Katherine Wright
 

Share| .

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Vas. Dec. 18, 2016 8:08 pm ➹ Vendég
Cissy & Kym & Eric

Miközben nézelődök egy pillanatra Cissyre ugrik a tekintetem, s úgy látom, mintha halványan mosolyogna, bár a gyér világítás nem elég hozzá, hogy olyan biztos legyek ebben, ráadásul nem is tudok vele nagyon mit kezdeni. Az már az elején feltűnt, hogy nem tettem rá valami jó benyomást, pedig ez a rámenős stílus a legtöbb csajnál bejön, de nála úgy tűnik nem, úgyhogy ha mosolyog is, akkor biztos nem miattam, úgy pedig, hogy szinte semmit sem tudok róla, nem tudom hová tenni, így nem éri meg különösebben foglalkoznom vele, úgysem fogok rájönni, hogy miért van. Továbbra is magabiztosan mosolygok, s arcomról akkor sem fagy le a mosoly, mikor egy gúnyos megjegyzést tesz, s leemeli kezemet a válláról.
- Ch, hidd el, sokan cserélnének veled. – Válaszolom neki, sértődöttséget színlelve. Ahogy lassan beljebb érünk, megcsap az alkohol és az izzadság keverékének bűze, ami a legtöbb clubban megtalálható. Ha először lennék itt biztos, hogy nem lenne kellemes, de így, hogy egész gyakran járok ide, már annyira nem zavar.
- Szia, édes! Hoznál egy italt? Valami erőset ! – Szólok oda az egyik pincérszerűségnek, vagy tudom is én, hogy mik vannak itt, mire az szégyenlősen elmosolyodik és elsiet. Nem foglalkozok vele többet, hátammal az egyik oszlopot támasztom, így szemlélve a táncoló tömeget. Csak fél füllel figyelek Cissyre amikor beszél, de így is feltűnik hangjában az önfeledtség, ami meglep. Eddig nem úgy tűnt, hogy nagyon örül annak, hogy itt van, most pedig olyan, mintha csak arra vágyott volna, hogy ide jöjjön.
- Szívtál valamit? – Teszem fel a kérdést, mintha csak próbálnék tréfálkozni, ám hangomból kicseng az értetlenség, amit egy mosollyal próbálok leplezni. Így végig gondolva fura lehet az összkép; mosolyom mellé értetlenség társul, ami nem éppen egy megszokott kombináció, nálam meg végképp nem. Miután végig gondolom, hogy mit mondott be kell látnom, hogy igaza van.
- Akkor táncoljunk. – Hangomba ismét visszatér a magabiztosság, az értetlenség teljesen eltűnik belőle. Ismét megvillantom mosolyom, majd hirtelen kiegyenesedek, aztán egészen közel lépek hozzá, s ráfogok a csípőjére, majd elkezdek táncolni, vagy legalábbis valami olyasmit csinálni. Nem telik el sok idő és látom közeledni a csajt, akitől italt kértem. Mikor hozzám ér kiveszem kezéből a poharat és fenékig kiiszom a tartalmát, meg se nézve, hogy mi az, ki tudja mit keverhettek bele, bár bízom benne, hogy a csaj nem akar velem kibaszni.
- Kösz, bébi. – Azzal visszanyomom a kezébe a poharat, s rá is rávillantom mosolyom, mire ő csak sarkon fordul és elmegy. Visszafordulok Cissy felé, de nem nézek rá, hanem a mögötte táncolókat figyelem. Miközben próbálok olyat találni, aki csak egy kicsit is gyanúsan viselkedik, szemet szúr egy fiatalabb lány, aki valahogy nem illik a tömegbe. Nem esik le rögtön, de így is csak pár másodpercbe telik, mire rájövök, hogy ez az a csaj, aki nekem jött a bejáratnál. Ott nem nagyon néztem meg magamnak, így csak most veszem észre, hogy elég fiatal még, ráadásul úgy tűnik, hogy mondén. Lassan kezd megfogalmazódni fejemben egy terv, méghozzá a lányra alapozva. Mi lehetne jobb célpont egy démonnak egy fiatal mondén lánynál? Szinte biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb a démonnak is szemet fog szúrni, sőt, már lehet, hogy a közelében van valahol, ezért elkezdem a körülötte táncolókat fürkészni, miközben Cissyt próbálom egy kicsit közelebb vezetni, hogyha közbe kell lépni, ne kelljen átvágni annyi mindenkin. Kezem továbbra is csípőjén pihentetem, feltéve, hogy nem próbálta lerázni magáról kezeimet ismét. Miközben próbálok szépen lassan közelebb jutni, a tömeget fürkészem a lány körül, nehogy a démon hamarabb csapjon le, minthogy elég közel kerüljek. Az biztos, hogy ha valami rosszul sül el, akkor jó sok álmatlan éjszakám lesz.

XXX   || zene || note   ||





A hozzászólást Eric Fox összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 01, 2017 9:56 pm-kor.



Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Tartózkodási hely :
•• new york

Csatlakozás ideje :
2016. Jul. 12.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Szomb. Dec. 17, 2016 8:55 pm Cissy Parker

to Eric & Kim

Örülök annak, hogy végre a "fejesek" kiküldtek engem terepre, méghozzá egy komolyabb küldetésre, egy szórakozóhelyre kell menni, bár abban még a vezetők sem voltak biztosak, hogy milyen démont kell keresnünk, de szerintük ráfogunk jönni, ha meglátjuk. Eric legalábbis. Jah hát igen, ha már végre kiélvezném azt, hogy elmehetek életem első komolyabb bevetésére, akkor egy beképzelt, önjelölt sztárfiúcskával lettem párba téve, hát fenséges nemde? Már csak ez kellett nekem, hogy egy beképzelt sráccal menjek egy klubba.
[center]Ƹ̵̡ Ƹ̵̡ Ƹ̵̡ [/center]
Amikor este belépnük a klubba, halvány mosoly szökik az arcomra, beljebb lépek, a fények homályosan világítanak be, így nem tudom, hogy mennyire tánik fel a mellettem lévő srácnak a boldog mosolyom. Igen, eszembe jutott az amikor besokalltam, amikor eljöttem egyik este, hogy kiengedjem a fáradt gőzt, hogy tudjak egy jót bulizni, és akkor találkoztam össze Dylannal. Itt borította rám a piáját és kezdte el már-már kínosan törölgetni a felsőmről az italát, én pedig ahelyett, hogy elküldtem volna őt melegebb éghajlatra, csak elnevettem magamat. Nem tudtam mást csak nevetni, aztán a dolgok gyorsan követték egymást, részegek voltunk mindketten, csókolóztunk, számot cseréltünk, aztán máskor is találkoztunk, és hát kikötöttünk ott ahol most vagyunk: egymás mellett. Boldog vagyok vele és örülök, hogy akkor este egymásnak ütköztünk. Nem tudom, hogy melyikünk ment neki a másiknak, de nem is hiszem, hogy nagyon számítana.
- Persze, minden lány álma, hogy az estéjét veled töltse. - mondom neki gúnyosan mosolyogva mikor mellé lépek, de a kezét leemelem a vállamról. Ilyen bensőséges viszonyunk nincs, alig beszéltünk eddig vagy 5 szót, és szerintem ezzel sokat is mondok. nem ismerjük egymást, nem tudjuk a másik múltját és ez így is van jól.
- Táncoljunk. - mondom önfeledten. Mitagadás, vonz a táncparkett, a zene, az italok, küldetés közben is lehet jól szórakozni. - Ha itt állunk nem fogjuk észrevenni, és a környezetbe is jobban bevegyülnénk, ha úgy viselkednénk, mint a többiek. - mondom miközben körbe nézek és a táncoló embereket vizslatom.
Majd megpillantok egy szokatlanul fiatal lányt, akinek nem hiszem, hogy itt lenne a helye, veszélyes itt lenni, főleg, mert még gyerek.

Ƹ̵̡ lesz ez jobb is Ƹ̵̡ bring me back to life Ƹ̵̡ xxx Ƹ̵̡ ©








you are strong, kind, and adaptable. Constantly moving forward, you change with the times and you don't get caught up in the past. You have a nurturing soul that shows compassion to outcasts and the less fortunate.


Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Kedd Dec. 13, 2016 9:27 pm ➹ Vendég
Cissy & Eric & Kimmy
dancing does make me whole

Egy klub előtt toporgok, ahová a barátaim irányítottak el. Nem sokan ismerik New Yorkot, ahogyan én sem, így reménykedem benne, hogy jó helyre jöttem. Muszáj volt valahova eljönnöm, az életem a feje tetejére állt, egyedül a zene és atánc maradt ugyanaz. Furcsa alakok jönnek-mennek a hely előtt, de szerencsére nem tűnök ki annyira, egy fekete ruhában és egy fekete bőrkabátban vagyok, na meg persze a zsebemben lapul a hamis személyim. Enélkül be se tudnék jutni, szerencsére, az előbb említett két New yorki barátnőm ezt is elintézte nekem. Kicsit ódzkodtam tőle az elején, de ragaszkodtak hozzá, hogy eljöjjek velük. Szerintük rám fér, és az igazság az, hogy valóban jót fog tenni nekem, hogy tombolhatok egy kicsit. Túl régóta vagyok elszigetelve mindenkitől, magamba zárkóztam, és nem szabadna, tanulva a bátyám hibájából. Nem akarok olyanná válni, amilyen ő.
A többiek késnek. Idegesebben nézelődök a klub környékén, várom, hogy feltűnjenek a távolban. De senki ismerős nem érkezik.
Helyette a telefonom rezeg, és a barátnőm neve virít a képernyő közepén. Hálásan felveszem, a fülemhez emelem a készüléket. Minden jól alakulna, ha nem éppen azokat a szavakat hallanám a vonal másik végéről, amiktől picit tartottam; mégsem jönnek el. Engem kirángattak az új otthonomból, a gyászomból, csakhogy aztán itt hagyjanak a klub előtt. Fújtatok egy sort nekik, dühösen elküldöm őket egy melegebb éghajlatra, végül kinyomom a hívást. Nem szeretem, ha faképnél hagynak, én általában mindig megtartom a szavam, és ezt elvárom másoktól is. Nem értem, miért nem lehetett előbb értesíteni engem, gondolhattak volna rám is. Már megvettem ezt a kamuszemélyit, felöltöztem, kicsinosítottam magam. Mindhiába.
Hacsak… Á, nem érdekes, hülyén festenék egyedül a táncparkett közepén. Be sem engednének, ki hinné el, hogy már nagykorú vagyok? Olyan az arcom, mint egy tizenkét évesnek. Az egész egy hülye ötlet volt. Eleve halott ötlet. Marhaság.
Megfordulok, hogy hazainduljak, a magassarkú csizmám kopog a talajon, ahogyan erőteljesen sietek el. Hazamegyek, az lesz a legjobb. Ám minél távolabb kerülök a helytől, ami a Pandemónium nevet viseli, annál inkább kívánkozok be. Jó lenne elfeledni a gondjaimat, legalább egy kis időre. Á, kit érdekel, mit gondolnak majd mások?
Csinálok egy hátraarcot, és magabiztosan odasétálok a bejárathoz, előveszem a személyim és a kidobónak adom. Mosolygok egy sort, igyekszem nem idegesnek tűnni, bár minden okom meg van rá, de a hatalmas férfi meg sem nézi rendesen a kártyát, azonnal nyújtja vissza nekem, és int, hogy mehetek befelé. Nem habozok, már bent is vagyok, érzem a mellkasomban a zene lüktetését, kezd minden kiszállni a fejemből, csak a dal ritmusát érzem és értem jelenleg. Annyira megbabonázott a hely, hogy neki is megyek egy kapucnis fiúnak, de még elnézést kérni sem tudok tőle. A táncparkett tele van csupa különös alakkal, mintha egy teljesen más világba csöppentem volna, az egész varázslatos, szinte nem e világi. Jó érzés elszakadni a valóságtól. A táncparkett közepére sietek, és minden előzmény nélkül felveszem a dal lüktetését, táncolni kezdek. Régen imádtam táncolni, és elmondhatatlanul jó volt megint zenére mozogni. Könnyebb lesz az ember lelke valahogyan, ha táncol.
A szemem sarkából kiszúrtam a fiút, akinek nekimentem az imént, halványan rámosolyogok, teljesen véletlenül, csak ösztönös reakció. Nem akarok tőle semmit, hiszen egy lánnyal van, aki ott áll mellette. Gyorsan hátat is fordítok, de biztos vagyok benne, hogy a fiú észrevett, nagyon kínosan érzem magam miatta. Mintha nem szabadott volna kiszúrnom őket, talán nem akarnak feltűnést kelteni. Ezek persze csupán az én tévképzeteim, azt se tudom, miket beszélek magamban. Nem is szabadna másra koncentrálnom, csak a ritmusra, amelyre ringatom a testem.
Code by Silver Lungs






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Szomb. Dec. 10, 2016 11:17 pm ➹ Vendég
Cissy & Kym & Eric

A kinti hideg után jó érzés belépni a jóval melegebb Pandemonium clubba. Egyáltalán nem öltöztem melegen, csak kedvenc fekete pulcsim véd valamelyest a hidegtől, kezeim is ennek a zsebeiben nyugtatom, nehogy elzsibbadjanak, füleimet pulcsim kapucnijával védem. Nem mintha ne tudnám elviselni a hideget, de idebent azért mégiscsak jobb.
- Tudom, hogy csak arra vágytál, hogy velem dolgozhass... - Mondom egy csábos mosoly kíséretében Cissynek, majd lassan átkarolom. Valahogy nem hiszem, hogy túl sokáig tűrné ezt, így ha nem rázza le magáról rögtön a kezemet, akkor magam veszem el, s dugom vissza zsebembe. Egóm továbbra is határtalan, az után a kis sérelem után is, amit azon a bizonyos estén sikerült elszenvednie, így nem jelent nagy gondot ilyen magabiztosnak lennem. Mielőtt ismét sikerülne elmerengenem azon, hogy miért is hibáztathatom magam az akkor történtek miatt, valaki figyelmetlenül nekem jön. Szavakra nem méltatom, csupán megvető pillantásom nyeri meg.
- Ideje lenne szétnézni. - Fordulok vissza Cissy felé. Arcom visszanyeri magabiztosságát, a megvetés eltűnik róla. Nem várom meg a válaszát rögtön elindulok befelé, miközben hátrahajtom kapucnimat, s jó erősen megfogom kezét, hogy ne tudja kiszabadítani és a táncparkett felé vezetem.
- Ott tudunk a legkönnyebben elvegyülni. - Magyarázom neki, hátha ezek után felhagy azzal, hogy megpróbáljon kiszabadulni, ha egyáltalán próbálkozik. Lassan megyek csak, hogy út közben szét tudjak nézni, figyelve a gyanús alakokat, bár biztos vagyok benne, hogy rengeteg démon van itt, így nem hiszem, hogy pont így fogom megtalálni azt, amelyiket mi keresünk. A táncparkettet elérve elengedem Cissy kezét, de véletlenül sem kezdek el táncolni, inkább nekidőlök az egyik közeli oszlopnak és ráemelem tekintetem.
- Na, hogy kezdjük? - Úgy érzem, ez nem az a hely, ahol csak úgy előkaphatom a szenzoromat démonokat keresve, kicsit több figyelmet vonnék magamra, mintha az utcán csinálnám ugyanezt, viszont úgy, hogy most itt várok és a tömeget fürkészem soha nem fogom elkapni a démont. Ez még akkor sem működne, ha legalább tudnám hogy néz ki, túl sokan vannak itt ahhoz, hogy egy bizonyos arcot ki tudjak szúrni, így jobb lenne tudni, hogy ő mivel próbálkozna.

XXX   || zene || note   ||





A hozzászólást Eric Fox összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 01, 2017 9:56 pm-kor.



Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Szer. Aug. 03, 2016 10:08 pm ➹ Vendég


You can do better than that




Kellemetlen egy dolog beismerni, de már megint semmi kedvem nem volt dolgozni. Bájologni itt a hülye részegekkel és úgy csinálni, mintha minden olyan marha jó lenne…hát egyre nehezebb volt már. Persze, valószínűleg velem van gáz, mivel csak ez a munkám, ezt kell csinálnom, mégha néha tündérport is tudnék okádni a kedves vendégektől.
Ma nem csak én vagyok színpadon és ez rohadtul zavar, itt én vagyok a hivatalos biodíszlet szép hanggal megspékelve erre idehoznak egy ilyen kis izét! A csaj lehet vagy százötven centi és a segge akkora, hogy  már fotel sem kell neki, bárhol kényelmesen el tud ücsörögni a saját párnáin. Kellet ez ide? Nagyjából annyira, mint farok hegyére a köröm és az bizony elég kevéssé szükséges.
Annak örömére, hogy totálisan ignorálva vagyunk, én és a tökéletesen kerek fenekem, fogtam magam és eltávolodtam a színpadtól, hogy a bárpultnál hergeljem Andrejt. Vicces manipulálni szegény srácot, halál üdítő a reményteli csillogás a szemében, hogy valaha megdughat, de erre jelenleg nem sok esélyt látunk. Sem én, sem ő, mégis próbálkozik. Hamarosan pofázni is kezd és elémtol egy koktélt, én pedig kevergetni kezdem a jeges italt a szívószállal és közben nagyon úgy csinálok, mint aki figyel,de az  eszem teljesen másfelé jár. Egy ideje nem láttam a lányt és biztos voltam benne, hogy magamtól képtelen is leszek megtalálni. Elég szar szituáció, se név, se cím, se semmi, így még ha maga Poirot volnék sem lenne kifejezetten sanszos a dolog.
Egy teljesen ismeretlen hang zökkent ki, valószínűleg elég megdöbbenve fordulok a csaj felé, mikor magamhoz térek. Ki a halál ez és mit akar? Mármint gyanítom, hogy árnyvadász, de nem állítanám, hogy van közöm a népséghez és azt sem, hogy szeretném, hogy közöm legyen hozzájuk! Minek néznek ezek engem, tudakozónak?
-Hello kislány, végül is…öreganyámnak szólítottál!-forgatom meg a szemeim, miután hülye népmesei frázissal éltem, felkapom az italom és követem a bár legeldugottabb zugába, ahová a halál is maximum halni járhat.
Kérdését hallva enyhén felhúzódik a szemöldököm, de nem mondom ki az első dolgot, ami az eszembe jut, mivel az nagyjából így hangzana: Mi az anyámért tájékoztatnálak én bárkiről vagy bármiről?
-Baba, csak jó tanács-kezdek bele a mondandómba kissé finomabb meg nőiesebb formában, miközben belekortyolok a koktélba- ha már valakiből olyan információt akarsz kihúzni, amihez nem sok közöd van legalább mutatkozz be!
Ajkamon gúnyos mosollyal fejeztem be a mondatot, hát tudja már a kiscsaj hogy kivel van dolga?


( © wyatt )








Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Vendég

Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Csüt. Júl. 21, 2016 9:16 pm ➹ Vendég

To Saskia


give me a new one ▲▼▲







Az, hogy egyedül menjek el feltérképezni egy terepet, nem volt túl szokványos dolog. A csapat mindig ott volt mellettem és ők egy kis erőt is adtak mindehhez. Most azonban nem jöhettem egyikőjükkel se mert nem csak, hogy nem értették volna meg, igazából ez az én ügyem volt, az én személyes dolgom, amit nem varrhattam az ő nyakukba is. Igazából szerettem a magam ura lenni néha és bár tudtam, hogy nem helyes, amit csinálok jobban hajtott a kíváncsiság, mint a puszta ésszerűség. Valószínű, hogy ha ezt megtudná akárki is, hogy én egyedül szimatolok…noss kitekernék a nyakamat.
A bár felé tartva próbálom minél lejjebb húzni magamon a pulóveremet és kapucnimba burkolózva a személyazonosságomat is eltűntetni. Egy bárba nem túl ésszerű bemenni úgy, hogy te árnyvadász vagy és közlöd, hogy egy fiatal vámpír után kutatsz pár információ reményében. Tudom, hogy ki az én emberem, vagyis tündérem. Azért választottam őt mert itt dolgozik, így mindent hall és mindent lát, és mert tündér volt, aki nem hazudhat nekem. Ennél tökéletesebb párosítás nem is lehetett volna. Igazából a tündér faj egy érdekes lénye volt a társadalomnak. Furcsák voltak, ugyan de épp annyira különlegesek is, és ez  hazudós rész különösen felcsigázta a fantáziám, hisz nincs olyan ember aki ne füllentene néha az önös érdekei vagy más védelme miatt.
A bárba belépve nyüzsgő tömeg fogad és a tömény alkohol szaga rögtön beférkőzik az agyam legmélyebb zugába is. Némelyik embernek tömény füst szaga van, nikotinnal átitatott bőre, és akármennyire is normális helynek tűnik ez, a nők itt is kirívó öltözetbe bújtatják a testüket, egy –két jól szituált férfi reményében. Szemem akaratlanul is megáll pár kirakott idomon, de nem a vonzalom kimutatása miatt, hanem a megrökönyödésen, hogy ők, hogy képesek így élni?! Talán velem volt a baj, de az én szüleim eléggé konzervatívan neveltek – persze nem feltétlenül sikerült ez nekik -, és az első alapszabály az volt, hogy ne rakjuk ki azt amink van, azt csak az lássa akit mi akarunk. Persze az is lehetséges, hogy ezek a hölgyek azt akarják, hogy mindenki lássa.
A bárszéken ülve meg is találom rögtön azt, akire nekem szükségem volt. Direkt nem mutatkozom be, és direkt nem veszem személyesre a hangnemet. Szeretném megtartani az inkognitómat, mert tényleg a fejem vehetik, ha rájönnek az akadémián, hogy más árnyvadászoktól külön kérdezősködöm és nyomozom, hiszen nem tudhatom, hogy melyik sarokban bújik meg démon, vagy, hogy épp a velem szemben ülő hölgyemény nem-e egy alvilági.
- Szép estét Saskia! Tudnál nekem segíteni? – Pont pihenőidejében kaphatom épp el, és ennek roppant mód örülök. Nem is akarom sokáig zavarni, nekem épp elég, ha megtudom azt, amire kíváncsi vagyok aztán hagy menjek a dolgomba.
- Igazából egy ki információra lenne szükségem. Arrébb tudnánk menni? – vonom fel a szemöldökömet kicsit, fejemen hátra csúsztatva a hirtelenjében jött csuklyámat. Ha igen mondd, a kérdésemre már indulok is el valami csendesebb hely után nézve, amit végül egy sarokban találok meg ahol egy asztal is van. Ez kiesik a bár központjából, erre még szerintem a felszolgálók sem járnak, és épp ezért üres, hiszen egy bárban ki akarnak a kuksi sötétben elzárva a tömegtől üldögélni?!
A székre leülve előre is dőlök, hogy minél közelebb kerüljek a lányhoz, és ne is kelljen ordibálnom az éppen színpadon lévő bársonyos hangú lányt elnyomva.
- Nem fogok kertelni, az ide járó vámpírokra vagyok kíváncsi! – Keresem vele a szemkontaktust, hogy rögtön ki tudjam szűrni ha mást, gondol mint amit mondd. Mert hazudni lehet nem tudnak, de kihagyni dolgokat a történetből még mindig nem tiltja a „vallásuk”.






Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre
avatar

Árnyvadász

Kor :
19

Tartózkodási hely :
₪ new york

Csatlakozás ideje :
2016. May. 28.

Shadowhunters Frpg
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás➹ Tánctér ➹ Hétf. Jún. 20, 2016 8:30 pm Clary Fray
***










Vissza az elejére Go down
Az én nevem



Figyelj a részletekre


Shadowhunters Frpg
Témanyitás➹ Re: Tánctér ➹ Sponsored content






Vissza az elejére Go down

 
Tánctér
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: