Maga a Pokol érzete
Shadowhunters
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
Hello my
Little Guest
Becses nevem
Jelszavam
Jegyezz meg: 
Mi is volt a jelszóm?
Discord szerver
Shadowhunters



Utolsó posztok
Tagjaink tollaiból
Michael
Kedd Aug. 29, 2023 9:21 pm

Zoey Briggs
Csüt. Aug. 24, 2023 8:39 am

Hazel Sage Stargrace
Szer. Aug. 23, 2023 5:23 pm

Silvius S. Hildenborough
Szer. Aug. 23, 2023 5:19 pm

August A. Littlebury
Szer. Aug. 23, 2023 5:14 pm

Kimberly Storm
Szer. Aug. 23, 2023 5:09 pm

Kimberly Storm
Szer. Aug. 23, 2023 5:06 pm

Oliver Burton
Szer. Aug. 23, 2023 4:27 pm

User statisztika
Belépett tagjaink
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.
Lélekszámláló
Elfogadott tagjaink
Csoportok ::
Összesen ::
211110
Angyalok ::
220
Klávé tagok ::
101
Árnyvadászok ::
220
Kör tagok ::
000
Tündérek ::
101
Mondének ::
303
Félvérek ::
101
Dámpírok ::
000
Vámpírok ::
312
Vérfarkasok ::
642
Boszimesterek ::
220
Bukott angyalok ::
000
Démonok ::
000



Legaktívabbak
A hónap méhecskéi

Megosztás
 

Maga a Pokol érzete


Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Szomb. Szept. 17, 2016 3:52 pm

to Sebastian and Katherine
so.. miss me?

Ennek a fiúcskának a szavai éket vernek bennem.. miattam van mindez? Mondjuk, tény, hogy mindennek én vagyok a központja, de itt és most.. ami történt.. nem teljesen az én hibám. Persze nem mutatom ki hogy elgondolkodtatott, ahogy szinte nem mutatok ki semmilyen érzelmet sem, jelen esetben az aggódástól eltekintve. Hiszen igen, aggódtam Katherine iránt, és igen is ez a lány elindított egy teljesen új folyamatot bennem, bármennyire is hihetetlen ez mindenki számára. A Nagy Asmodeus megtört.. vagy legalábbis megtörni látszik. Egy nő iránt képes lettem érezni szexuális vágynál többet, s talán még erősebbet is. És ez.. megrémít. ENGEM. Igen. Bár azt nem mondom, hogy az összes többi nő megszűnt számomra létezni.. nem. Pont hogy nem. Mindennek köszönhetően, Katherine-nek köszönhetően mind eddigiektől erősebben, többször, a napnak összes szakaszában mindig egy nő mellett vagyok, és próbálok feledni.. elnyomni.. mindent, csak hogy kiűzzem mindezt magamból. Eddig sikertelenül.

A fiúcskára nézek világító szemeimmel.. az ideg megesz.. de kénytelen vagyok visszafogni magam Katherine kedvéért, ezért csak elharapom a számat, fájdalmat okozva magamnak, pusztán azon okból hogy letudjam győzni ölési szándékomat. Elpuhított ez a nő.. egy gyenge pont.. és ez idegesít. Ahogy a fiú is. - Takarodj! Most! - Szívesen levezetném rajta idegességem, mégsem tehetem.. szóval, semmi keresnivalója nincs itt többé már, ezért küldöm el ilyen kedvességgel. Elállok előle, majd sarkon fordulok, hátat fordítva a srácnak és visszamegyek az eszméletlenül fekvő, mit sem sejtő lányhoz. Ahogy az ágy mellé állok a távozó srácra nézek. - Meg ne lássalak többet a közelében! - Fűzöm hozzá még idegesen a szavaim, majd ahogy a lány felé hajolok mintha teljesen kicseréltek volna. Eltűnt az idegesség, átvette a helyét az aggódás. - Katherine... -Nyögöm ki szavaim, s végig húzom óvatosan kezeimet az arcán. Valószínűleg tényleg csak azért tudok így bánni vele, mert nem fog emlékezni rá, nem érzi, nem tudja mi történik, és így.. így valódi arcom is elő tud jönni. Hiszen nem engedhetem hogy szeressen. Végig vezetem tekintetem a testén, ám, egy pontjánál elidőzök.. a melle.. vagyis, igazából, mellkasa, szíve ami ezúttal érdekel.. ha véget vetnék életének azzal talán megoldanék mindent.. E tudat vezérel, ahogy nyúlok felé, a szíve felé.. de végül csak átcsúsztatom teste alatt a kezemet, hogy magamhoz emeljem a testét, és távozzunk e zord helyről, valami sokkalta.. kényelmesebb helyszínre, egy helyi motelbe.
made by ▲köszi a játékot, Seb!  hello Kath, veled folyt. köv! rrr



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Szomb. Szept. 17, 2016 8:37 am




[To:Kath&Asmodeus]


"Azon a napon megvál-]


Elég erőteljesen megérzem mikor meglök, és nem csak azért, mert a gerincemben érzem a falat, hanem mert egyenest a szívemet célozta. Meg sem lepődök de azért meglehetősen fájt. Körülbelül hasonló lehet mikor szó szerint tépik ki az ember szívét. Persze az emberek mások, nekem magasabb a tűrőképességem, ezért hát csupán köhintek egyet az ütésre és összeráncolom a homlokomat. Csoda, hogy nem ráncos alapjáraton is a homlokom, ugyanis nem ritka az mikor ráncolom. Szinte minden rossz dologra a homlokom „válaszol”. De visszatérve, tulajdonképpen még számítottam is rá, sőt, bizonyára könyörtelenül is megruházna ha nem Kath-ről lenne szó. Nem is értem miért olyan törődő vele. Tudom, hogy nem szereti igazából, hiába is próbálja a fülembe ültetni a bogarait. Tudom amit tudok és ebben semmi nem gyengíthet meg.  - Hiába is próbálkozol, tudom, hogy nem szereted Katherine-t, ha nem így volna, most nem lenne itt. Tudd meg, hogy csakis miattad van mindez! - Kellően haragosan nézek rá, már-már felégettem képzeletben és örömtáncot járok. Nem mondom.. nagyon felhúz, tudom ugyanis, hogy mire megy ki a kis játéka. Természetesen csak próbál bosszantani, és képzelem ha Kath magánál lenne ki sem tudta volna mondani, hogy szereti. Egyszerűen mindig meglepődök milyen szánalmas pár bukott. De nem csak bukott, hanem jó pár teremtmény is. Más esetben bizonyára meghunyászkodva könyörögnék, hogy ne bántson, sosem voltam az a keménykedő típus és szerettem elkerülni a bajt. Persze ez rossz irányba már akkor elkezdett megváltozni mikor vámpír lettem. Most pedig felettem uralkodik az a tudat, miszerint szeretem Katherine-t és nem hagyhatom, hogy egy illyes valaki elhódítsa a szívét majd félre dobja mint egy koszos rongyot. Aligha ismerem Asmodeus-t de már most megbizonyosodtam arról, hogy Ő csak ártani fog Kath lelkének és egész valójának. Nem jó egyént talált magának. Nem is értem igazán a helyzetet. Engem annak idején azért hagyott el, mert tudta hogy érzek iránta. Most pedig mégis Ő is ugyan azon megy keresztül mint én is. Ugyan azt érzi és ugyanúgy elutasítják. Sosem kívántam volna neki ezt a sorsot.. hiába is még mindig reménytelenül szeretem és.. és.. nem hagy nyugodni a tudat, hogy Asmodeus ezt az orrom alá is morzsolja. Hogy azt hazudja, hogy szereti. Ezért jött el érte. Nem vagyok biztos benne, hogy Asmodeus mit kíván tenni. Agyon verni, vagy csak félholtra verni, de egy biztos, ha életben maradok tuti nem hagyom, hogy elvegye Katherine-t tőlem!!


[tozott minden, minden!"




|| Music: Seven Years || Word: 386 ||
Note: Köszönöm a játékot, egy élmény volt *.*



[×××Záró×××]



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Vas. Szept. 11, 2016 1:36 am

to Sebastian and Katherine
so.. miss me?

Hagyd őt.. Katherine szavai mintha a füleimig sem jutnának el, úgy teszek. Most komolyan.. mit várt? Vagy egyáltalán mit akar? Mondjuk nem is lényeges.. hiába védi ezt a kölyköt, még bele sem kezdtem a megleckéztetésébe.. ő pedig szívtelen módon már most leállítana, mikor még csak most kezdem magam jól érezni? Nem.. és nem.. nem vagyok a kutyája, ki egy csettintésére ugrik, ezt pedig ő is nagyon jól tudja. Tehát, ha azt akarja hogy leálljak, szájalásnál többre lesz szüksége - amúgy is, jobb szeretem ha a száját sokkalta.. élvezetesebb dolgokra használja beszéd helyett - Meg aztán.  nem értem miért is féltené tőlem egy kicsit is..

hiszen csak egy kis jó modort nevelek belé.. vagy verek, igazából, ez már nem tartozik rá, annak ellenére is hogy adományoztam neki egy kis vért sem sikerült megtartania az eszméletét, túl legyengült, ugyanúgy, ahogy ez a srác is, de ő engem már egyáltalán nem izgat, felőlem akár meg is halhatna.. igazából, rá is segíthetnék halálára, hiszen látva állapotát nem kell sok neki.. mégis érzem, hogy Kath nem igazán repkedne az örömtől, szóval ezen tervemet kissé.. átformálom. Hogy miért is érdekel engem ennyire ez a nő akarata? Talán azon okból, ami miatt itt vagyok, ami miatt.. idegesítem magam ez a srác miatt, hogy bántotta, hogy kínozta.. s azon ok miatt, mert egyszerűen nem tudtam kiiktatni gondolataimból őt, mióta fájó búcsút vettünk a másiktól. Nem elég hogy számomra teljesen új érzelmek alakultak ki bennem , ennek a fiúcskának is igen csak megered a pofája. Amint elhangzik kérdése hátra pillantok a nőre, majd amint látom hogy eszméletlen visszafordulok a sráchoz. - Mondd csak.. hogy jössz te ahhoz hogy egyáltalán.. megkérdőjelezz?! - Emelem meg hangom, és nézek rá értetlenül. Merész, azt meg kell hagyni! - Nekem a helyedben nem lenne ekkora arcom.. ha én nem jövök, már rég végeztél volna a szív szerelmeddel! - Lököm meg a srácot egyenesen a mellkasánál, a szívénél pontosabban, ami annyira hevesen ver..vagy miattam, de inkább Kath miatt. - Egyébként.. Hajolok a srác füléhez. - Ha nem szeretném, ha nem számítana kicsit sem.. szerinted.. itt lennék ? - Suttogom szavaimat a srácnak. Valószínűleg csak azért megy ilyen egyszerűen kimondanom, sőt, valószínűleg csak azért mondom hogy szeretem ezt a nőt, hogy bosszantsam vele a srácot.. hiszen.. engem is bosszant, hogy Kath talált magának egy játékszert..
made by



Vissza az elejére Go down
Katherine Wright
Vámpír

Katherine Wright
Katherine Wright


❖ new york
Tartózkodási hely :

2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :


Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Szomb. Szept. 10, 2016 7:43 pm


from Katherine
•• Incomplete ••
Iszonyatosan erőtlennek érzem magamat és ez látszik is rajtam, sápadt vagyok, és legszívesebben lehunynám a szememet, mert ébren lenni is nehezemre esik, de mikor megláttam Asmodeust.... Nem ébredek fel tőle, de ő ad egy olyan erőt, hogy ne engedje a fáradságnak, hanem próbáljam meg ébren tartani magamat és nem becsukni a szememet.
- Haha, nagyon vicces vagy. - mondom halkan amikor oda lép hozzám és meghallom tőle azt, hogy miatta kötöztettem ki magamat, hogy még véletlenül se menjek vissza hozzá.
Fejemet oldalra hajtom amikor ellép tőlem és Sebastian felé megy. - Hagyd őt... - mondom halkan és erőtlenül. Megpróbálok felülni miután Asmo végre megszabadított a szíjaktól, de semmi esélyem sincs, a testem szinte könyörög a vérért, másra sem vágyom csak vérre, egy jó nagy adag vérre.
Ahogy a földön lévő Sebastianra nézek, hirtelen látok mindent a lelki szemeim előtt, az összes kínzást amiket az elmúlt 1 hónap leforgása alatt túl kellett élnem. Szép lassan egyre durvább kínzások következtek. Az egyik legdurvább az volt amikor a démon kivágta a májam nagy részét. Emlékszem kemény másfél napig rosszul voltam, eleve le voltam már gyengülve akkor és ezért még lassabban ment a regenerálódás, aztán jött a különbnél különb kínzó módszerek és eszközök. Lelkileg és testileg is iszonyatosan kimerült vagyok már, így 1 hónap után.
Asmodeus szemeibe tekintek mikor azt mondja, hogy igyak belőle. Próbálok valami érzelmet kiolvasni a tekintetéből, de csak az aggódást látom. Nem is foglalkozom vele sokáig, ahogy lenyelem az első pár csepp vért, lehunyom a szememet, megfogom Asmo csuklóját és úgy szívom a csuklójából a vért, de nem túl sokat tudtam inni, mert Sebastian elkezdett mozgolódni.
Bármennyire is próbálok még kitartani egy kicsit, de nem kaptam annyi adag vért, hogy jobban elkezdjek regenerálódni és tényleg a gyengeség erőt fog rajtam és a fáradság, egyszerűen nem bírok ébren maradni.
Ahogy becsukom a szememet, próbálom ismét kinyitni, próbálok ébren maradni, de nem megy, szép lassan már csak a sötétséget látom, és pár pillanat múlva a hangok is megszűnnek körülöttem.

to Seb & Asmo
•• aww ••©️






Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Szomb. Szept. 10, 2016 12:22 pm





To: Kath & Asmodeus

₰ Üzenetem:Erős idegzetűeknek! Bicskanyitogató  Cool  
₰ Zene: The Right Away – ₰ Szószám: 364

Érzem amint a fejem a padlón csattan Asmodeus durvaságát követően. Hiszen hogy is nevezhetném máshogy azt, hogy fogta a hajamat, szinte megtépet majd akárcsak egy régi focilabdát földhöz is baszta ugyan azzal a lendülettel? Nos durvaság. Tudom, hogy ha ember lennék most ki is loccsant volna az agyam, vagy minimum dőlne a vér a fejemből. De így megúsztam egy kisebb karcolással és ájulással. Mikor ismét magamhoz térek vér szagot érzek. Azt hiszem nem kéne meglepődnöm, hogy elsősorban ellátta Kath-et vérrel. De a mérhetetlen fejfájásomon csak ront, hogy én sem ittam éppen sok vért mióta a démon megszállt. Mondhatni „magamat” is éheztettem. De a kínzó éhségtől és a fejfájástól eltekintve igencsak jó dolgom van. Persze csak ezen kellett tűnődnöm és ez mindjárt meg is változott. Hogy miért reménykedek mindig ennyire... Szóval igen, lássuk csak a felállást. Megszállt egy démon és megkínoztam azt akit a világon mindennél jobban szeretek...1). 2) Hogy a fejemet a földbe verte egy bukott angyal, majd mikor végre erőm teljében lehettem volna akkor a falhoz nyomott és kigúnyolt, csak mert egy könnycsepp szaladt végig arcomon. Könnycsepp mi? Valójában ez Kath miatt van. Vagy inkább érte.. hiszen az, hogy megkínoztam, végig néztem és a démon még a lelkemet is bekebelezte, nos nem volt könnyű. Sosem volt könnyű azt sem néznem, hogy Kath nem viszonozza amit én érzek iránta és talán sosem fogja. Hiszen neki ott van Asmodeus. Őt szereti, én csak egy egy-éjszakás kaland vagyok neki. Egy bábu akit kedvére dobálhat és vehet magához mikor szex hiánya van. De ez utóbbi nem zavarna annyira talán. Hiszen bevallom imádom minden porcikáját és vele a szeretkezés egyenlő egy ember számára a mennyországgal. Ami zavar az az, hogy tudta, szerelmes vagyok belé, majd lelépett és beleszeretett egy bukottba. - Biztos könnyen beszélsz, mert Te magad nem szereted Katherine-t! - Csúszik ki a számon haragosan mondandóm, hiszen nem vagyok hajlandó egy percig sem tovább elviselni, hogy Kath olyas valakit szeret aki Ő iránta nem érez semmit. Ha pedig ez Asmodeus-nak fáj... nos itt a lehetőség, hogy változtasson. Ha nem teszi, akkor a szememben elásta magát és ha addig élek is, de el fogom csábítani Kath-et. Nem hagyom, hogy egy ilyen valaki mellett legyen.. élje le az életét.
"Azon a napon megváltozott minden, minden!"



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Szomb. Szept. 10, 2016 1:36 am

to Sebastian and Katherine
so.. miss me?

Minden szempontból bűzlik ez a hely.  Lelki szemeimmel látom Katherine-t, ahogy szenved a mögöttem nem túl messze elhelyezkedő rácsok mögött.. ahogy kapja a fél fogára sem elegendő vért, és ahogy a jelenlegi állapotában is az ágyban fekszik már - már halálra kínozva. Kicsit sem tetszik a helyzet.. amint sikerül a srácot kiütnöm a nyugtatóval, Kath-re, és a srácra nézek felváltva.. hiszen.. nem tudom, hogy először őt büntessem -e , vagy Katherine-nek segítsek. Tudom, hogy a srác nem mostanság fog felkelni, így hát a megmentett lányhoz lépek. Rá esik a választásom, úgy, ahogy mostanában feltűnően sokszor.. hiszen, lenne kivel elütnöm jelenleg is az időmet, mégis.. idejöttem. Ide vonzott egy olyan dolog, amiről egyelőre fogalmam sincs, hogy mi lenne. - Szóval.. kikötöztetted magad, hogy még véletlenül se térj vissza hozzám? - Kérdezek egy oltárian nagy baromságot, mosolyra csúsztatva ajkaimat, ahogy végig nézek a legyengült, és kikötözött lányon. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán hogy fajultak idáig a dolgok.. oké, elutasítottam, de azt nem mondtam, hogy ölesse meg magát.. bár, nem csodálnám azon tényt sem, hogy végletekig belém szeretett, és csak így tudná megfékezni irányomba történő érzéseit. Szépen lassan lefejtem róla az őt fogva tartó szíjakat, majd ahogy felvágnám egy késsel alkaromat, a srác mozgolódni kezd, így hát mellé lépek és lehajolva hozzá emelem meg fejét hajánál fogva.
- Ne aggódj.. veled is mindjárt foglalkozom! - Suttogok, és kacsintok a fiúra, majd beleverem a fejét a földbe úgy, hogy újra elájuljon. Tudom, hogy nem ő tehet a kialakult helyzetről, mégis hibáztatom, hogy volt ennyire gyenge, és hagyta, hogy beleférkőzzön a fejébe egy ekkora féreg. Visszamegyek Kath-hez, és fogva egy vérrel bemocskított kést, felvágom a alkarom úgy, hogy bőségesen jöjjön belőle vér, és a lány szájához nyomom kezem. - Igyál..- Suttogom, egy kis aggódással fűszerezve hangom. Aggódom.. persze, hogy aggódom.. hiszen, így sok mindent nem tudok kezdeni vele, és elvárom, hogy alaposan megköszönje hősködésem. A fizetség pedig.. nos, nem hiszem hogy ellenére lenne.. mégis, kinek lenne? Mondjuk talán ennek a srácnak.. aki újra felkelő félben van.. elvonom Kath-től a kezem, és a srác mellé ugrok, hogy felsegíthessem a földről, ám, amint kiegyenesedik kevésbé gyengéden falhoz vágom őt. Sír.. valószínűleg bánja tetteit, de kit érdekel? - Te.. most komolyan sírsz? - Hajolok közelebb arcához, hogy elemezhessem az arcán végigzúduló krokodil nagyságú könnycseppjeit. - Szerinted ezzel elérsz bármit is?! -  Zúdítom rá haragomat, ahogy kifakadnak belőlem szavaim. Szemeim valódi formájukban pompáznak. - Légy férfi, a pokolba is ! -Indítom arca felé jobb kezemet. - Vagy erre is nekem kell megtanítani téged? Hogy lehettél ilyen gyenge? Nézz rá! - Mutatok a még mindig gyenge ,megkínzott lányra 

made by



Vissza az elejére Go down
Katherine Wright
Vámpír

Katherine Wright
Katherine Wright


❖ new york
Tartózkodási hely :

2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :


Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Pént. Szept. 09, 2016 7:40 pm


from Katherine
•• Incomplete ••
Már nem küzdök, nem próbálok kiszabadulni, már teljes mértékben feladtam azt, hogy ezt túl fogom élni. Fogalmam sincs mióta megy ez, talán 1 hónapja, nem tudom, az idő érzékemet teljes mértékben elvesztettem már, csak azt tudom, hogy az éhség iszonyatosan kínoz, szinte érzem ahogy a torkom leginkább egy csiszoló papírhoz hasonlít a legjobban. Már-már a levegő vétel is fájdalmas, mit meg nem adnék egy nagyobb adag vérért.
A Sebastianban lévő démon úgy látszik, hogy biztosra akart menni, mert az eddigi két szíjas megoldást kibővítette háromra, így lett belőle hát három. Van egy szíj a bokámnál, egy a csípőmnél és egy a mellkasomnál, de ha akarnám sem tudnám elszakítani őket, hiszen iszonyatosan gyenge vagyok, szerintem még lábra sem tudnék állni, ha arra kerülne sor. 1 hét vér nélkül... Rettentően nehéz átvészelni, főleg úgy, hogy ezelőtt az 1 hét előtt sem kaptam túl nagy adagot, épp csak 1-fél kupakkal, így hát még jobban legyengítette a testemet ez az 1 hét éheztetés.
Folyamatosan nézem Sebastiant, és már nem is fészkelődök mikor egy újabb kínzó eszközt vesz magához, mert tudom, hogy úgy sincs esélyem, a démon eléggé legyengített, lelkileg teljesen megtört, kikészített és az sem segít rajtam, hogy az álmaimban pedig folyton az a férfi jelenik meg akit el akarok felejteni, aki elküldött magától. Asmodeus... Nem akartam, de még is beleszerettem, pedig tényleg csak egy kalandnak indult az egész, még is más volt a végkifejlet. Legalábbis az én részemről. Ugyan azon mentem, megyek keresztül amin Sebastian. Elmentem, hogy ne bántsam őt, hogy felfogja, hogy én nem akartam szexen kívül semmit sem tőle, aztán most ugyan ez a helyzet velem, Asmodeus kikosarazott, lényegében, én pedig Philibe mentem felejtés gyanánt, de bár ne mentem volna, mert ha talán máshova megyek akkor nem találkozok össze Sebbel és akkor most nem lennék itt. Kikötözve, kiszáradva már-már és nem várnám már a kegyes megváltó halált.
Pislogok párat mikor egy furcsa változást látok, egy férfi jelenik meg Seb mögül, s egyből magamhoz térek mikor meglátom, hogy Asmodeus az. Először azt hiszem, hogy képzelődök, hogy ez megint a képzeletem szüleménye, egészen addig, amíg be nem nyugtatózta Sebet aki ezáltal a földre zuhant.
Asmora nézek és rá kell döbbennem arra, hogy az érzéseim iránta mit sem változtak.

to Seb & Asmo
•• aww ••©️






Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Szept. 08, 2016 7:01 pm





To: Kath & Asmodeus

₰ Üzenetem:Erős idegzetűeknek! Uhuhuhuuuuuuu kérek verést *-*
₰ Zene: The Right Away – ₰ Szószám: 352

Megérzem a nyakamon a szúrást és csak arra eszmélek fel, hogy már nem csak a démon uralja a testemet és mikor hátra fordulok látom meg a férfit. Már meg is szólalnék de érzem, hogy elnehezedik a testem és a szemeim nyitva tartása is nagy erőfeszítésembe kerül. Felemelném a kezemet, de minden elsötétül és a földre rogyok. -Álmomban Kath szerepel. De olyan valóságos. Nem az ágyban vagyunk és pont ez a tudat az ami ráébreszt... nem vagyok magamnál. Egy étteremben vagyunk, a helyszín nyüzsög a szerelmesektől. A falak tűz vörös pompájukban kápráztatják el szemeimet. A szín egykori vágyaimat idézi fel a vérről. Kath felé pillantok, mikor a pincér két pohár pezsgővel jelenik meg. Bizonyára ünneplünk valamit. Aztán összeomlik az egész világ és hirtelen Kath előttem megkötözve jelenik meg. Kezemben egy tányér, benne nem más, mint a mája. Nem én irányítok, nem tudom mit tegyek. A falak immáron sötétek és hidegek. Minden szürke és fájdalmas. Ekkor rájövök.. Tudatosul bennem, ami történt, nos megtörtént. Minden ami eddig történt nem álom, mind a szín tiszta valóság.- Nyitogatom szemeimet, de fárasztó már ez is számomra. Arcomon könnycsepp gördül végig annak ellenére, hogy tudom a démon már nincs jelen. Végül megerőltetve magamat, nagy nehezen feltápászkodok négy kéz láb verziómba és felnézek még mindig fáradt tekintettel. Azt hiszem biztosra mondhatom... be lettem nyugtatózva. Ismét az ismeretlen férfit látom, szinte megjelenik szemeim előtt. Tudom ki ez... Ő bizonyára a Nagy Asmodeus. Akibe Kath oly' annyira szerelmes... végre jött, hogy megmentse Kath-et. Bánom, hogy nem én lehetek a megmentője, ugyanakkor inkább mentse meg más és legyen biztonságban, mint az én kezem által vesszen az örökkévalóságba.. az örökkévalóságba ahova a lelkek kerülnek halál után, ahova már csak egy módon követhetném. Ha miattam veszne oda...nem élném túl. A lelkem..hm. Ha meghalna a kezem által a lelkem elsötétedne és elvesznék. Érdekes gondolat, hiszen vámpír vagyok. Nem mondható természetesnek az illyes fajta érzés. Bűntudat, lelkiismeret furdalás. Olyan érdekes még bele gondolni is. Hiszen legtöbbünkből ez az ami hiányzik, talán engem ez tesz annyira emberivé. Olyat érzek amit nem szabadna és olyat szeretek akit nem kéne. Tipikus emberi szokások sokasága amiket én is meg annyiszor elkövettem.
"Azon a napon megváltozott minden, minden!"



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Szept. 08, 2016 1:07 am

to Sebastian and Katherine
so.. miss me?

Úgy tűnik, hogy Katherine-nek ezúttal teljesen sikerült tudtára adnom, hogy nem akarok tőle tőle semmit. Szavaim túlontúl célba értek.. talán még az állítólagosan nem létező szívét is sikerült ketté törnöm azzal, hogy elutasítottam.. de mit is tehetnék. Ez vagyok én. A lehető legrosszabb férfiba sikerült beleszeretnie, én pedig bármennyire is lehetek rossz, de nem fogok egy nő szívével játszani, hiszen pontosan tudom hogy ők a legveszélyesebb szörnyetegek ha bosszúállásról van szó. Meg talán olyan gonosz sem vagyok, csak a hírnevem megelőz. Mégis.. hiányzik valami.. az életem mióta kilépett belőle, itt hagyott, kezd unalmas lenni. Vagyis ennek tudom be azt az űrt, amit hagyott maga után a távozásával. Csak egy egyszerű nő, aki színt vitt az életembe jelenlétével..
Én pedig önző módon vissza akarom rángatni az általam gyártott pokolba, ezért hívom őt a napnak minden szakaszában. Vagyis, igazából kitartóan hívtam addig, míg rá nem untam, s rájöttem, hogy egy nő sem ér ennyit, hogy majd a Nagy Asmodeus fusson utána.. pff, na persze. Mégis.. amint félrehajítottam a telefont, nem bírt hagyni a gondolat.. hogy miért nem válaszol, hogy hogy tudja ignorálni tökéletességemet, így hát újra kezembe vettem csodaszerem - nem, nem a férfiasságom, hanem a telefonom - és kihasználva okosságát, beindítottam a helymeghatározás applikációt, ami egyszerre kidobta a lány tartózkodási helyét. Nem igazán gondoltam túl a helyzetet, egyszerre a helyszínre teleportáltam, oda, ahova a telefon jelzett.. s be kell lássam, meglepett a kép ami fogadott, de minden megmagyaráz! Egy férfi mögött találtam magam, aki éppen a megkötözött Kath felé közeledik. Rám néz segélykiáltóan a lány.. ujjaimat a szám elé helyezem, jelezve, hogy maradjon csöndbe, majd az ágy melletti asztalhoz nyúlok, egy esélyesen nyugtatófecskendőhöz, amiről számmal veszem le a tűről való takarást, és a férfi nyaka irányában szúrok vele. - Superman megérkezett! - Húzom baljós mosolyra csókolni való ajkaimat, és kiáltok fel jókedvűen egyáltalán nem véve komolyan a helyzetet! Mintha leperegne rólam, hogy Katherine min megy át, egy ilyen senki démontól. Igen. Érzem a jelenletét. Démonok aljának az alja. - Nem szép dolog egy nővel így bánni, te féreg! Ti démonok hát ehhez is hülyék vagytok? -Emelem meg hangom immár kicsit sem vicces hangnemben, kérdésem a féregnek címezve, ha még eszméleténél van, feltételezve, ha sikerült benyugtatóznom..

made by



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Kedd Aug. 23, 2016 9:20 pm





Sebastian & Katherine

₰ Üzenetem:Erős idegzetűeknek! Szeress :3
₰ Zene: All of Me – ₰ Szószám: 302

A kulcsokkal megcsörgetem a rácsot, ha aludna se legyen kellemes az álma. Bár nagyon jól tudom eddigre, hogy nem alszik. Ahogy gondoltam, már nem nagyon bírja, adjak kegyelmet? Áhh dehogy, minek azt.. Fogom a szokásos kis poharat, benne vérrel. De a vér persze csak egy félkupakkal ér fel benne. Meglóbálom, a vér illata elborítja az egész helységet, majd szépen csúsztatom be a rácsok között felnevetve. - Nesze, egyél, ha meghalsz itten nekem, nehezebben kínozlak. Persze megoldható lenne, de unalmas is. - Mondom gúnyosan, közben felegyenesedek. Végig nézve ahogy szenved, talán egy szép emlékkel álmodhatott és mikor felkelt a valóságba azt kívánhatta, bárcsak visszaaludhatna. De nyilván ez nem így lett és ez engem feldob. Abból élek, hogy elszúrom mások életét, az éltet ha másoknak rossz és szenvedni látom Őket. Nem is tudom mikor lettem én ilyen. Talán mikor Katherine hazudott nekem, majd a másik pillanatban mással hetyegett. De az is lehet még sokkal korábban, mikor magamra maradtam. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy többé nem érdekelnek mások érzései és kedvemet láttam mások megkínzásában, esetlegesen megölésében. Persze mára már csak parancsra cselekszem, de Katherine az a típus, akinél nem érdekel a parancs. Ebben talán sok közös vélhető bennem és a gazdatestemben. Csakhogy Ő szerelmes ebbe a nőbe. Ebbe a semmirekellő vérszívóba aki annyi férfi szívet tört már össze, hogy én magam nem gyilkoltam ennyit. De mit is számít ez jelenleg. Egyszerűen meg akarom kínozni, addig kínozni míg nem kívánja a saját halálát. Teljes szívéből kell kívánnia, majd kitépem a szívét. Beteszem egy üvegbe és végig nézem ahogy elaszalódik. Végül kinyitom a cella ajtaját, és vonszolva viszem a már igencsak megszokott helyre, majd a szintén megszokott módon szíjazom le az asztalra. A különbség, hogy ezúttal semmi és senki sem tudna megállítani. Már csak én és Katherine vagyunk. Semmi szerelmi szál csak a puszta gyűlölet az tán.
"Azon a napon megváltozott minden, minden!"



Vissza az elejére Go down
Katherine Wright
Vámpír

Katherine Wright
Katherine Wright


❖ new york
Tartózkodási hely :

2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :


Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 8:43 pm

Sebastian && Katherine
how can you say this without breaking?
●<3
● so cold
● xxx

Asmodeussal vagyok. Elmentünk a New York-i házába. Beszélgetünk, elmondtam neki az érzéseimet, ő pedig mosolyogva oda húz magához és gyengéden megcsókol.
- Szeretlek, Asmodeus. - mondom mosolyogva, boldog csillogással a szememben. A kanapén ülünk, átkarol, szorosan magához húz én pedig mélyen szívom magamba mennyei illatát. Úgy érzem, hogy sosem akarom azt, hogy elengedjen, imádom az érzést ami akkor kerít hatalmába amikor átkarol, amikor a karjaiban érezhetem magamat. Sok mindenen mentem keresztül, mire eljutottunk ide, annyi viszontagságot kellett átélnem mire eljutottam eddig, ehhez a boldog pillanathoz. Pandemoniumban kikosarazott, 1 hónapig Sebastian testébe bújt démon fogva tartott és kegyetlen módon kínzott meg naponta többször, általában hétszer, de mindezek ellenére is én itt vagyok, élek és boldog vagyok, mert azzal a férfival lehetek akit igazán szeretek, akibe mióta szerelmes vagyok, aki újra életet lehelt az élettelen örökkévalóságomba.

- Ahh.. - nyögök fel, mikor felébredek egy álomból, a torkom iszonyatosan kapar 1 hét vér megvonás nélkül. Átfordulok a hátamra, lehunyom a szememet és csak az álom jár a fejemben. Túl kéne lépnem Asmon, de még most is ő jár a fejemben, csak ő rá tudok gondolni. Az életem annyira egyszerű volt az életem azelőtt mielőtt megismertem, most viszont... Itt haldoklom, mert ez már az, haldoklom. Érzem ahogyan száradok ki, szinte már levegőt is nehezemre esik venni, a köhögés sem segít.

●●●



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 8:17 pm





Sebastian & Katherine

₰ Üzenetem:Erős idegzetűeknek! aww
₰ Zene: All of Me – ₰ Szószám: 162

Dühös vagyok, rendkívül dühös. Azt gondoltam legalább küzdeni fog az életéért.. Micsoda csalódás. Nem fogom kitépni a szívét.. még nem. Túl gyorsan meghalna és nem szenvedne eleget. Még egy hónapot sem bírna itt ki. De mivel eléggé bepipultam néző pont kérdése. Majd kiderül. Azzal némán, a homlokomat ráncolva szabadítom ki a szíjak fogságából és a hajánál fogva rángatom el a celláig, majd belökve zárom rá a lakatot. - Akkor legyen így, találkozunk egy hét múlva és bepótolom amit ez idő alatt kihagytam. - Mondom durcásan de annál komolyabban. Addigra legalább jól kiszárad és jobban fog esni a kínzás nekem is. A várakozás felülmúlhatatlan és mivel türelmetlen szoktam lenni, így duplán is megkínzom majd, ne legyen már annyira aranyélete.

Be is tartottam eme ígéretemet és 1 hétig hagytam éhezni, hátha átgondolja a mondatai súlyát és megjön az esze. Ez idő alatt teljesen megszerettem ezt a testet és eldöntöttem, hogy örömmel megtartom magamnak. Amúgy sem hiszem, hogy mindezek után bárki hiányolja majd Sebastian-t.
"Azon a napon megváltozott minden, minden!"



Vissza az elejére Go down
Katherine Wright
Vámpír

Katherine Wright
Katherine Wright


❖ new york
Tartózkodási hely :

2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :


Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 6:51 pm

Sebastian && Katherine
how can you say this without breaking?
●<3
● it's time
● xxx

Elképedve nézem azt ahogyan a férfi szemei szép lassan feketévé válnak. A kisugárzása is teljes mértékben kezd megváltozni.
- Sebastian... - suttogom halkan a nevét mikor látom, hogy a démon teljes mértékben átvette az uralmat a teste felett. Már nem mocorgok, csak elképedve, megdöbbenve és közben szomorúan nyugtázom azt, hogy itt a vége, nincs több esélyem. A szabadulás utolsó lángja is kialudt bennem. Elvesztettem Sebet, nincs többé velem, a démon belülről fogja szép lassan felemészteni és nem csak engem, de őt is tönkre fogja tenni.
- Elvetted tőlem Sebastiant, mit akarsz még, hahh? - kérdezem tőle ingerülten. - Miért nem ölsz meg rögtön? Tessék, most úgy is kiszolgáltatott vagyok, gyerünk, tépd ki a szívemet, mire vársz még?? - kiabálok már vele.
Mocoroghatnék még és próbálkozhatnék még azzal, hogy valahogyan kiszabaduljak innén, de már nem teszem ezt, már feladtam, tegye velem azt ami jól esik neki, engem már nem érdekel.
Figyelem ahogyan közelebb lép felém, és tisztes távolságból fölém hajol. Hallgatom a szavamat és erőltetetten, kínomban elnevetem magamat. Ez most komoly?
- Nem gondolod ezt komolyan, ugye? Nem fogok bocsánatot kérni azért amiért ilyen vagyok. megbántottalak? Sajnálom, túl kellett volna lépned rajta, ahogy mindenki más is tette. ha ez vígasztal, én el is felejtettelek, nem tudom ki vagy, de nem is érdekelsz, érted?

●●●



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 5:22 pm





Sebastian & Katherine

₰ Üzenetem:Erős idegzetűeknek! aww
₰ Zene: Stitches – ₰ Szószám: 328

- Hát ezt bizony sajnálattal hallom, majd csak eszedbe jut, ha pedig nem, hát ez van. - Ugyan azzal a gúnnyal válaszol amivel Ő is tette. Nem érdekel a kis lelkivilága, vagy hogy mi gondja van. Teszem amit tenni akarok aztán vagy túl éli, vagy nem, ez van. Rideggé váll teljesen a fiú tekintete mikor Katherine ujjainak levágására kényszerítem, tudom, hogy nemsokára elérem a célomat és feladja a harcot velem szemben. Akkor pedig, nos kitéphetem Katherine szívét. Alig várom, szinte bizsergek az izgalomtól.

Magamban már mély sóhajok hagyják el számat és próbálok levegőt venni, de egyre inkább azt érzem, hogy megfojt valami, érzem ahogy a démon egyre jobban uralja a testemet és olyan érzés kerekedik felettem, mintha én magam is le lennék szíjazva és nem tudnék mozdulni. Próbálok kiszabadulni de nem megy. Érzem, hogy már a lelkembe is bekíván férkőzni, tudom, hogy nem fogom tudni megmenteni Kath-et, nem nekem kell majd. Hanem Tőlem kell!

Átveszem végül a teljes uralmat a fiú felett és teljes mértékben bekebelezem a lelkét. Eggyé válok vele így már nem jelent gondot, hogy magaménak tudhassam ezt a testet. Későbbiek folyamán lehet meg is tartom. Nem sokkal csúnyább mint a sajátom. Üres szemek. Üres szemek... sötétednek. Az új testem nem ellenkezik többé. Szemeim teljesen befeketednek, pontosan olyan démoniak lesznek, amilyennek azokat elképzeltem. Egy széles vigyor kúszik az arcomra míg Katherine felé hajolok tisztes távolságban. - Mit szólsz, jó kis test nem? Fogadni mernék, hogy már legalább egyszer megrontottad ezt a testet. - Ezúttal felveszek magamra egy kis normális kedvességet és elárulom neki miért is gyűlölöm Őt. - Ezt a fiút is átverted, talán még nem is annyira mint engemet egykoron. Azt mondat szeretsz, majd jól leléptél. Rémlik? Vagy ilyen sok embert versz át? - Hangom tele van gyűlölettel és megvetéssel. - Mi lenne ha játszanánk egy kicsit? Ha bocsánatot kérsz és nem érzem, hogy hazudsz, elengedlek. Mit szólsz hozzá? - Persze ezúttal én hazudok, de kit érdekel. Csak hallani akarom, hogy könyörög azért, hogy elengedjem.
"Azon a napon megváltozott minden, minden!"



Vissza az elejére Go down
Katherine Wright
Vámpír

Katherine Wright
Katherine Wright


❖ new york
Tartózkodási hely :

2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :


Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 5:05 pm

Sebastian && Katherine
how can you say this without breaking?
●<3
● it's time
● xxx

- Fogalmam sincs, hogy ki vagy. 503 év alatt jó pár ellenségem lett, ne haragudj, ha nem tartom fejben őket. - mondom egy gúnyos hangnemben miközben figyelem. Habár már lassan a második zacskó is megtelik a véremmel, de megmutatom a kis drága fogva tartómnak, hogy erősebb vagyok, mint azt hinné. Akarat erőm van bőven, minden agyban dől el, én pedig eldöntöttem, hogy ezt túl fogom élni, nem fogom feladni és valahogy, így vagy úgy, de megfogok menekülni. Ha ehhez az kell, hogy kitépjem Sebastian szívét és ezzel talán megszabadulok a démontól is, akkor... Akkor megfogom tenni. Évszázadok óta mindig magammal foglalkoztam, mindig a saját bőrömet mentettem meg és ez most sincsen másképp. A végén nem fog Seb érdekelni, csak is az, hogy megmeneküljek.
Azon viszont tényleg csodálkozom, hogy egy kis szikráját sem látom annak, hogy Seb küzdene a démon ellen, olyan mintha feladta volna, mintha belenyugodott volna, hogy szép lassan lényegében Ő fog engem megölni.
- Ne, engedj el!! - kiabálom és elkezdek mozogni mikor Seb egy késsel közelít felém, majd mikor szép lassan és egyesével vágja le az ujjaimat, hangosan kiáltok fel a fájdalomtól. A létező összes izmom megfeszül, de még mindig mozgok, ki kell szabadulnom, muszáj innen kijutnom, nem maradhatok itt.

●●●



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 4:47 pm





Sebastian & Katherine

₰ Üzenetem:Erős idegzetűeknek! Nagyon gyenge lett :/
₰ Zene: Stitches – ₰ Szószám: 217

Ahogy meg telik az első zacskó kicserélem azt egy újra. Ahogy a már vérrel teli zacskót leteszem az asztalra érzem ahogy a zacskó tartalmával együtt belőlem is eltűnt valami. Már nem érzek jócskán semmit sem. Nem kapcsoltam ki az érzéseimet mégsem érzek az ég egy adta világon semmit.

- Nem egyértelmű szívecském? A szívedre fáj a fogam. És hogy mit tettél? Azt magadnak kéne megválaszolnod. Ismerjük mi egymást, jobban mint azt gondolnád. - Hangom rideg és szúrós. Semmi kedvesség vagy kegyelem nincs benne, ahogy bennem sincs- Könyörtelen vagyok és Katherine-nek hála kegyetlen gyilkos is, aki kedvére kínozza meg áldozatait. Felölhetném saját alakomat is, de miért tenném ha így sokkal szórakoztatóbb?

Végignézem ahogy szép lassan a második zacskó is csordultig telik Kath ínycsiklandó vérével, majd azt is leszedem az állványról, de ezúttal itt végeztem is. Kb -2 l vér. A maradék vére pont elég arra, hogy életben maradjon, de ne hősködjön. Nyugton fog maradni, a démon pedig nyugodt szívvel teheti a dolgát. Persze nem is habozik, teszi is. Egy nagy húsvágó kést kapok kezeim közé és szép lassan, egyenként szabadítom meg a lányt ujjaitól. Egyesével kiélvezem fájó kiáltásait és levágott ujjairól még a vért is lenyalom. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen körülmények között fogom Kath vérét magamba tömni, de ez van. Az íze nem változott meg tőle.
"Azon a napon megváltozott minden, minden!"



Vissza az elejére Go down
Katherine Wright
Vámpír

Katherine Wright
Katherine Wright


❖ new york
Tartózkodási hely :

2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :


Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 4:28 pm

Sebastian && Katherine
how can you say this without breaking?
●<3
● it's time
● xxx

Mikor meghallok egy nagyon mély, rekedtes férfi hangot akkor eszmélek rá arra, hogy nem a patkányokat hallottam, tényleg követett valaki. A démon. A következő pillanatban pedig minden elsötétül, az esés következtében beverem a fejemet pont úgy, hogy elájuljak.
Mikor felkelek és kinyitom a szememet, pár pillanatig hunyorítanom kell, mert hirtelen nagyon sok lett a fény, a fejem az hasogat. Oldalra fordítom a fejemet, lenézek a kezemre és egy komolyabb szíj éktelenkedik ott béklyóként, derekamra is kaptam egyet és a lábamra is. Úgy látszik a démon nem bíz semmit a véletlenre.
Lenézek a kezemre, mikor Sebastian egy tűt szúr a vénámba. Folyamatosan mocorgok, próbálom kiszabadítani magamat és minden erőmet össze gyűjteni, de az, hogy folyamatosan kevesebb vér van a testemben, iszonyatosan megnehezíti a dolgomat. Lényegében kivéreztet, csak a véremet tasakokba rakja.
- Mit akarsz tőlem? Mit tettem ellened? - nézek Sebre és a kérdésemet a démonnak címzem.
Már nem próbálkozom a kijutással, mert egyre kevesebb energiám van, mikor az első tasak megtelik a véremmel, és figyelem ahogyan kicseréli, egy üres vértasakra, és abba kezd el folyni a vérem. Pár pillanatra a szemeim lecsukodnak, de újra kinyitom, muszáj ébren maradnom, nem ájulhatok el megint, erősnek kell maradnom. Túl kell élnem...

●●●



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 4:09 pm





Sebastian & Katherine

₰ Üzenetem:Erős idegzetűeknek! Nagyon gyenge lett :/
₰ Zene: Stitches – ₰ Szószám: 211

Esélyem sincs megfordulni és már érzem, hogy el is vesztem eszméletemet. Ezzel minden csak komplikáltabbá válik. Esélyem sincs harcolni a démon ellen ha bennem sincs.. ha nem tudom átvenni a hatalmat felette.

Továbbra is ostobának tartom Katherine-t, azt gondolja engem is megállít ezzel? Egyszerű mozzanatokkal haladok át egyik fal után a másikon, akárcsak egy szelem. Mikor meglátom követem. Tudom, esélye sincs a szökésre, az hogy erőt kapott, nos semmit nem jelent. Mert a kijáratot úgy sem leli meg. - Hova hova Katherine?! - Szólalok meg háta mögött akárcsak egy hideg fuvallat. A következő pillanatban lelököm a lépcsőn és visszatérek Sebastian testébe aki idő közben felkelt eszméletlen pihengetéséből.

Még halott állapotomban sincs nyugtom és most megint megszállt. Nincs szerencséje Kath-nek mert a démon ezúttal rendesen bepipult rá és nem fogja hagyni, hogy játsszak vele. Elhurcolom az asztalig és leszíjazom. Jó erősen húzom ezúttal meg, majd egy tűt szúrok a bőre alá. Következő feladatom hát Kath lecsapolása ahogy elnézem. Nézem ahogy a vér gyűlik és gyűlik a zacskóban és Kath kezdi elveszteni az eszméletét. Egy pillanat erejéig az is átfut az agyamon, hogy mos kikapcsolom... kikapcsolom az érzéseimet mert nem bírom tovább. Nem akarom nézni, vagy érezni bármit is. De aztán nem teszem. Nem teszek semmit, csak hol Kath-re pillantok, hol a zacskóra.
"Azon a napon megváltozott minden, minden!"



Vissza az elejére Go down
Katherine Wright
Vámpír

Katherine Wright
Katherine Wright


❖ new york
Tartózkodási hely :

2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :


Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 3:46 pm

Sebastian && Katherine
how can you say this without breaking?
●<3
● it's time
● xxx

Folyamatosan Sebet nézem miközben a csuklómat mozgatom, próbálok lazítani a szíjakon, de nem megy, viszont mikor elfordul, egy gyors mozdulattal sikerül szét szakítanom őket, felülök és a pillanat tört része alatt szabadítom ki a lábamat, majd vámpír sebességgel ott termek Sebastian mögött.
- Ne haragudj, de nem akarok meghalni. - mondom halkan a háta mögül, és a mondatom végét meg sem várom, egy könnyed mozdulattal töröm ki a nyakát, ezáltal pedig a földre zuhan. Pár pillanatig nézem a testét, majd mikor rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mennyi időt tudtam ezzel szerezni magamnak, vámpír sebességgel tűnök el a helységből.
A föld alatt vagyunk, oké ezt jól sejtettem, rengeteg alagút járat van, szerteágazó ágak és fogalmam sincs, hogy merre lehet a kijárat, így hát elindulok jobbra, hátha szerencsével járok, de mikor zsákutcában kötök ki, dühömben beverek egyet a falnak, aminek hála az öklöm kicsit vérzik, de nem foglalkozom vele, vissza suhanok a kiindulási helyemre és körbe nézek, próbálok a megérzéseimre hallgatni, de persze, hogy most nincs. Fogalmam sincs, hogy melyik lehet a kijárat, azt sem tudom, hogy milyen mélyen lehetünk és egyáltalán, hogy hol a fenébe is vagyunk. Telefon nincs nálam és amúgy is, nem hiszem, hogy itt lenne térerő. Mondjuk remélem este van már, az időérzékemet már elveszítettem, de ha nappal van és úgy megyek ki a felszínre, akkor pár másodperc alatt porrá égek és akkor nem értem el semmit.
Elkezdek sétálni a másik irányba, hátha megtaláltam a kijáratot és sikerül épségben megmenekülnöm. Folyton hangokat hallok, mindig hátra-hátra pillantok, de remélem csak a patkányok mászkálnak itt és nem Seb testében lévő démon.

●●●



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 3:31 pm





Sebastian & Katherine

₰ Üzenetem:Erős idegzetűeknek! Nagyon gyenge lett :/
₰ Zene: Stitches – ₰ Szószám: 157

El akarok innen menni. Elmenni és vissza sem nézni. Ez a hely az összes energiámat magával rántja és nem marad más a lelkemben mint a sötét rideg valóság és az űr. Érzem ahogy lassacskán darabkáira hullik a lelkem és elenyészek. Rápillantok Katherine-re és elfog a félelem, nem is.. a rettegés. Nem akarom tovább nézni ahogy szenved, el akarom engedni. Talán emiatt is kikosaraztam a démont és nem húztam olyan szorosra a szíjakat. Abban reménykedek Kath nem halasztja el a lehetőséget és megszökik. Mondjuk a démonát is ide hívhatná, de már az egy lépés lenne ha itt hagyna és elmenne. Mivel nem engem akar, hanem Kath szívét, így ha Kath elszökik kimegy talán belőlem. Ha pedig mégsem, nos szép életem volt, kár, hogy nem tettem semmi hasznosat ez idő alatt. De nem fogok életem végéig magamba zárva élni. Akkor inkább meghalok. Elfordulok pár pillanatra Kath-től, esélyt akarok neki adni. A szökésre.. az életre. Most, vagy soha, Kath. Gyerünk.
"Azon a napon megváltozott minden, minden!"



Vissza az elejére Go down
Katherine Wright
Vámpír

Katherine Wright
Katherine Wright


❖ new york
Tartózkodási hely :

2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :


Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 2:39 pm

Sebastian && Katherine
how can you say this without breaking?
●<3
● it's time
● xxx

Vámpír hallásomnak köszönhetően tisztán hallom Sebastian szavait. Megijedtem? Igen, iszonyatosan, és fogalmam sincs, hogy mit tegyek.
Sebastiannak hála nagyobb erőre kaptam, mint amilyen eddig voltam, nem törődve a fájdalommal vámpír gyorsasággal állok fel a földről. Hangot nem hallattok csak egy fintor kerül az arcomra mikor éles fájdalom hasít bele a hasamba.
Körbe nézek, latolgatom, hogy mennyi esélyem van innen kiszökni, most vagy soha, most még van energiám, nem érzem magamat kiszáradtnak, ha valamikor van esélyem önerőből kijutni innen akkor az most lesz. Most kell másodpercek leforgása alatt kitalálnom egy jól működő tervet, különben lehet, hogy többé nem fogok olyan sokáig élni. Belső szervek... Addig jó amíg olyanra megy rá amiből kettő van vagy nem tudom, de ha nagyon megharagszik ránk és a szívemet akarja... Akkor azt már nem fogom tudni túl élni.
Egyből a rácsok irányába nézek, mikor meghallom Sebastian lépteit. Nem sikerült még kitalálnom semmit és vészesen fogy az időm, gyors vagyok, de az időt még én sem tudom legyőzni.
503 éve élek, soha senki nem tudott komolyabban kárt tenni bennem és ennek a démonnak sem fogom engedni. Úgy érzem, hogy jól ismerhet engem, nem tudom melyik tettem miatt gyűlöl engem, de valami iszonyat rosszat tehettem ellene.
Nem mondok Sebastiannak semmit, raktároznom kell az energiámat. Szinte árulkodóan nyugalomban figyelem őt, ahogy ismét a jól ismert helyre visz. Mikor leszíjaz megmozgatom picit a kezemet, nem olyan szoros, most vagy direkt csinálta vagy nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy lesz energiám ezt átszakítani. Gyorsan és a legmegfelelőbb időben kell cselekednem, itt minden az időzítésről fog most szólni, nem hibázhatok, mert csak egy esélyem lesz a menekülésre, mert a démon még jobban dühös lesz rám ezután, nagyon jól tudom, de megéri a kockázatot.

●●●



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 12:19 pm





Sebastian & Katherine

₰ Üzenetem:Erős idegzetűeknek! aww
₰ Zene: Roots – ₰ Szószám: 382

Már pedig én nem állok odébb míg nem kaptam meg amit akartam. Most pedig szépen vissza mész és ha voltál olyan ostoba, hogy adtál neki a véredből, akkor fogod és leszíjazod. Azt pedig már rád bízom, hogy elkábítod-e vagy szenvedsz vele egy sort. Magadnak köszönheted. Még békén hagytam volna egy jó órára, de akkor játszunk így.

- Nem én kínzom, hanem Te. Sosem kínoznám.. - Ismételten erőt vesz felem és kedvére mozgat akár egy bábot. Nem is.. szinte már a bábnak több akarata van mint nekem. Meg a bábok nem éreznek semmit. Üresek. Ugyanakkor én nagyon is érzek mindent. Ahogy a nyakamba nyilalló fájdalom is átjárja az egész elmémet. Nem bántam meg amit tettem, hiszen ezzel esélyt adtam Kath-nek, hogy megszökjön, vagy ha nem is, de legalább gyorsabban regenerálódjon. De úgy látszik valakit itt ez nem érdekli. Eljött a 4-dik kínzás ideje is. kínzás.. elmondhatom, hogy az elmúlt egy hétben oly’ annyira megváltozott bennem minden, hogy senki nem ismerne jelenleg rám. És nem a viselkedésem miatt. Megváltoztam, erősödtem de valami mégis meghalt bennem. - Mégis mit akarsz ezzel elérni?! - Kérdezem idegesen, hangom aggódással teli és reménnyel. Talán abban reménykedek, hogy valami finomabb dologgal rukkol elő. Vagy hogy kiderül, közel van az amit elkíván érni.

Nem egyértelmű? Szenvednie kell. A kis ribancodnak szenvednie kell. Az évek során annyira kiérdemelte de soha senki nem mert vele szembe szállni. Hát nem érdekes, hogy pont Te teszed meg az első részt még ha rajtam keresztül is, de szembe szálltál vele. Innen nincs visszaút. Elérem a célomat és még egy viszonylag ártatlan életet is tönkre tehetek. Nincs is ennél jobb érzés.

Ez beteg, egészen biztos, hogy valami az agyára ment. Élvezi... komolyan élvezi. Ha tehetném most a fejemet fognám. De ehelyett csak visszalépek Kath cellája elé. Szememben ismét látni, hogy nem én vagyok. Szemeim sötétek, már-már éj feketék és könyörtelenek. Elfordítva a lakatot nyitom ki az ajtót. Magamban azt remélem, hogy most elszalad, de tudom, hogy ahhoz jóvolta több vérre lett volna szüksége egy ilyen seb után. De örömmel nyugtázom a látványt, hogy gyógyul, méghozzá sokkal gyorsabban mint idáig. De sajnos az érzéseim mit sem érnek, hiszen megragadom a kezét és felhúzom a földről. A vállamra veszem úgy viszem el az asztalig, ahova ismét lefektetem egy savanyú ábrázat keretében és leszíjazom. - Sajnálom - Suttogom neki.
"Azon a napon megváltozott minden, minden!"





A hozzászólást Sebastian Moonroe összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 18, 2016 3:36 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Katherine Wright
Vámpír

Katherine Wright
Katherine Wright


❖ new york
Tartózkodási hely :

2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :


Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 3:44 am

Sebastian && Katherine
how can you say this without breaking?
●<3
● it's time
● xxx

- Nem volt hazugság, hogy szeretlek, Seb. - nézek fel rá, mikor fel áll mellőlem. - Igen is szeretlek. Szerelmet nem érzek, de szeretlek. - mondom még mindig a férfit nézve, majd mikor kimegy és elmegy, eltűnt a látókörömből, a fejemet ismételten a hideg falnak döntöm és jólesően érzem azt, ahogy Sebastian vére elkezdi átjárni a testemet, szó szerint regenálódok. Lenézek a hasamra és ott már nem is látszik annyira a vágás, az viszont már eléggé kérdéses, hogy a vámpírok gyógyulnak-e olyan szinten, hogy belülről is rendbe jöjjek. Szó szerint.
Nem bízom abban, hogy Asmodeus meg fog menteni, hiszen kikosarazott mikor lényegében szerelmet vallottam neki, akkor meg miért érdekelné hirtelen, hogy mi van velem? Sosem érdekelte, legalábbis csak addig amíg jó voltam neki szexre. Jó persze, nem panaszkodom, hiszen iszonyatosan élvezem a vele töltött időt, - néha egymás után többször is - de még is... Többre vágyom tőle, és tudom, hogy sosem fogja viszonozni az érzéseimet, ezért is döntöttem úgy, hogy elmegyek New Yorkból, és így kötöttem ki Philiben.
Hallom ahogy kiabál. Fogalmam sincs milyen érzés lehet, ha megszáll egy démon, de az egyszer biztos, hogy nem akarok több kínzást...

●●●



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 3:25 am






       


Sebastian & Katherine

₰ Üzenetem:Erős idegzetűeknek! aww
₰ Zene: It's Time – ₰ Szószám: 271

Felszisszenek, majd mikor komolyabban belemerül a falnak támaszkodom tenyeremmel míg lehunyom szemeimet. Azok után amit tettem.. akarat ide vagy oda, ennyit képes vagyok kiállni.. kibírni Kath-ért. Ha kell, ketten de legyőzzük ezt a mocskot bennem. Még egy ideig a szemeit fürkészem, majd felállok. Nem tudtam sosem sokáig tartani a szemkontaktust. Senkivel sem, pláne nem Katherine-el. Mélyet sóhajtva kecmergek ki a cellából és remélve, hogy tényleg csak magam voltam, zárom vissza annak az ajtaját, hogy a démon mit sem sejtsen. Már tényleg csak az a remény éltet, hogy talán Kath démona fogja a seggét és ide tolja.. megkeresi Őt és megmenti előlem (?). Szüksége lenne most rá, de nagyon is. És nem csak miattam. Mert az egy dolog, hogy a démon belülről szed szét és tesz tönkre mindent. De látom Kath-en, hogy valami nem oke. És most nem a sebére értem vagy arra amit irántam érez. Ez most más. Semmi hasonlóhoz nincs köze. Nem volt időm megkérdezni, de talán megkellet volna, hogy mit keres Philadelphia-ban. Hiszen egy ideje New York-ban volt. Valójában élveztem azt az éjszakát Kath-el, nem érdekelt akkor sem, hogy tudtam, nem szeret. Nem érdekelt mert olyan közel kerülhettem hozzá mint már nagyon rég nem.

Azt gondoltad nem jövök rá, hogy megitattad a ribancodat mi? Milyen ostobák vagytok Ti Földi szennyek.. Hát vak vagyok én szerinted? Hülyének nézel, holott a kis barátnőddel vagytok hülyék.

- Nem a barátnőm és kopj ki a fejemből, tűnj innen! - Harag, düh, az összes szinonimát felsorolhatom, egy biztos, gyűlölöm a démonokat de talán az egyetlen aki megoldhat minden bajt, az Kath démona. Biztos vagyok benne, hogy erősebb mint ez a kis szaros a fejemben.
"Azon a napon megváltozott minden, minden!"



Vissza az elejére Go down
Katherine Wright
Vámpír

Katherine Wright
Katherine Wright


❖ new york
Tartózkodási hely :

2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :


Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 3:08 am

Sebastian && Katherine
how can you say this without breaking?
●<3
● it's time
● xxx

3 óra alatt a sebem elkezdett gyógyulni, de amikor kicsit megmozdulatm, fel-felszisszentem a még gyötrő fájdalomtól. Nem pihentem 1 hete, most sem, nem tudtam. Folyamatosan azon kattog az agyam, hogy hogyan fogom ezt túl élni. Nem akarok meghalni, az évszázadok során annyi mindent kibírtam már, ezt is ki kell valahogy. Küzdenem kell, küzdenem kell az életért és nem szabad feladnom.
Mikor meglátom Sebet az ajtónál, egyből ülésbe tornázom fel magamat, nem törődve a fájdalommal, csak nem akarom, hogy bántson, viszont mikor leguggol mellém és a szemeimbe nézve kezd el beszélni, akkor jövök rá, hogy most önmaga.
Megfogom gyengéden jobb oldalt a nyakát, majd beleharapok bal oldalt és mohón kezdem el magamba szívni az éltető édes vért. Óvatos akarok lenni, de nem megy, csak szívom erősen a vért és olyan jóleső érzés kezdi el átjárni a testemet. Végre nem kapar a torkom, habár életerőm még nincs, de egy kicsivel jobban érzem magamat.
Még követelőzően szívom magamba pár pillanatig a vérét, majd hatalmas erőfeszítések gyanánt ugyan, de elválok a nyakától, és homlokomat a homlokának támasztom. Belenézek a szemeibe, majd lágyan megcsókolom.
- Köszönöm. - nézek a szemeibe, s halkan megköszönöm neki. Fogalmam sincs, hogy ezután mi jön, de ki fogom bírni. Ki fogom bírni, mert egy túl élő vagyok!

●●●



Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Maga a Pokol érzete Empty
TémanyitásRe: Maga a Pokol érzete ↠




Vissza az elejére Go down
 
Maga a Pokol érzete
   
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Pokol Kapuja

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: