Re: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 2:57 am
Sebastian & Katherine
₰ Üzenetem:Erős idegzetűeknek! ₰ Zene: Love Me Again – ₰ Szószám: 241
Az elmúlt három óra nekem is jó volt és arra is volt időm rájönni, hogy ez Kath ellen van, bár nem egészen tudom mivel húzta ki a gyufát. Mindenesetre 3 óra erejéig visszakaptam a testemet. Végig Katherine-t figyeltem. Ő bizonyára nem tud róla, hiszen a seggem nem toltam elő, a sarokból pont ráláttam a cellára és ezáltal Kath-re is. Felettébb sajnáltam és jót szerettem volna tenni, nem érdekelt hogy a démon most is bennem van, talán minden lépésemet figyelemmel követi és arra vár mikor tud úgy lecsapni, hogy nagyot robbanthasson. Egy pillanatnyi megingásom volt mikor semmi nem érdekelt. Ekkor léptem ki az árnyékból és kinyitva a cella ajtaját hajoltam le Kath-hez utalva ezzel, hogy igyon belőlem míg van lehetősége. Bár nem igazán hiszem, hogy ezt a lehetőséget jelenleg elszalasztaná. A démon úgy tűnik nyaralni ment, avagy Kath máját habzsolja.. nem is érdekel, a lényeg, hogy én megpróbálok mindent megtenni. Nem szeretném, ha úgy emlékezne rám, mint egy szörnyetegre.. egy hidegvérű szörnyetegre. Mert az nem én vagyok. Hidegvérű talán, de sosem szörnyeteg. Sosem bántanék olyat, akit nem adnak parancsba vagy nem érdemli meg. Szeretem Kath-et és nem szívesen látom szenvedni. - Jobb lesz ha sietsz, nem tudom meddig leszek önmagam -- Szólalok meg nagy nehezen mélyet nyelve. - Sajnálom - Folytatom ennyivel és ennyiben is hagyom a beszélgetést. Tekintetemben látni a bizonytalanságot ami uralkodik bennem. Hiszen tényleg nem tudom mikor üt be a mennykő és leszek ismét 'szemét’. Nem mintha én irányítanám.
"Azon a napon megváltozott minden, minden!"
Katherine Wright
Vámpír
❖ new york
Tartózkodási hely :
2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :
Re: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 2:39 am
Sebastian && Katherine
how can you say this without breaking?
●<3 ● it's time ● xxx
Kínosan hunyom le pár pillanatra a szememet amikor igazából a szemembe mondja, hogy nagyon jól tudja, hogy hazudok. Amikor szóba kerül, hogy mást szeretek, eszembe jut Asmodeus, és azt kívánom, hogy bárcsak itt lenne. Ő jóval erősebb, mint egy szimpla, egyszerű démon, ki tudna innen menteni. Szükségem van rá... Szükségem van Asmora... Közben tényleg szeretnék érezni valamit Seb iránt, mert úgy ki tudnék szeretni a bukott angyalból és az életem is egyszerűbb lenne. Már ha egyáltalán életben fogok maradni, mert az tény, hogy innen egyedül nem fogok tudni kimenekülni, már csak abban reménykedhetek, hogy végül Seb legyőzi a démont és véget vet a kínzásaimnak. Asmoban nem reménykedek, szerintem fel sem tűnik neki az, hogy én eltűntem. Keres magának egy másik csajt akit döngethet és akivel elütheti az időt, nem vagyok én olyan fontos számára, hogy különös képen foglalkoztassam ilyen szinten, hogy érdekelje, hogy vajon a hívásaira miért is nem reagálok. A vámpírok gyorsan regenerálódnak, a mostani helyzet viszont teljes mértékben más, hatalmas sebet ejtett rajtam, és komoly kárt is tett bennem, hiába vagyok vámpír, de nem tudok ilyen állapotban és ilyen gyengén olyan gyorsan gyógyulni, mint ahogyan azt szeretném. Felszisszenek amikor Sebastian a karjaiba kap. Átkarolom a nyakát és végig az arcát figyelem. Talán ez az egész a sors különös játéka ellenem. Sosem voltam jó és kedves másokkal, Sebet is megannyiszor bántottam meg lelkileg, érzelmileg. Nem foglalkoztam vele sosem igazán. Egy pillanat alatt iszom meg a kis műanyag pohárba töltött vért, majd össze gyűröm a poharat és kicsit még szorítom, majd elengedem, ezáltal pedig a földre zuhan. Úgy kívánom még a vért, szükségem van rá. - Sajnálok mindent... - mondom halkan mikor megölel, óvatosan, ügyelve arra, hogy a sebemhez ne érjen. - Szükségem van még vérr... - a mondatomat nem tudom befejezni, ugyanis feláll, leribancoz és el viharzik. A lapockámat a hűvös falnak döntöm, lehunyom a szememet és próbálok erőt gyűjteni. Muszáj ezt túl élnem.
Tisztán hallom Kath,..igen. Annyi érzés cikázik bennem, hiszen mindig féltem elmondani az érzéseimet. Ha már a kezdetektől fogva őszinte lettem volna még édesapám is tudta volna miért kattantam be és léptem tőle. De amiket most Kath mond az más. Mélyen érzem, hogy nem így van, tudom, hogy a démonját szereti. Ebbe belegondolva a kész irónia fog el, hiszen jelenleg is egy démon uralkodik a testem felett. Kényszerít dolgokra, amiket nem szeretnék. Mindenek előtt pedig nem csak Kath-ben tesz kárt, hanem bennem is. A démonok már csak ilyenek. Annyi éven át gyűlöltem a démonokat és ez a harag csak napról napra gyűlik bennem. Nagy hatalmuk van és ezt fitogtatják. Nariel sem sokkal különb. De ki nem fossa le most Nariel-t, meg ha már itt tartunk Kath démonát? Egyáltalán miért foglalkozok én még Katherine-el mikor tudom, egyértelműen nem szeret. De végül érzem amint utat enged a démon nekem és ezt kihasználva meg is szólalok. - Tudom, hogy nem szeretsz, tudom, hogy másé a szíved, igazából ez csak egy ideig zavart, már nem érdekel. - Folytatnám a mondandómat de nincs értelme a szóra pazarolnom az időmet, hiszen a démon ismét bábként bánik velem. Eloldozom a szíjak fogságából Kath-et és felkapva viszem a celláig. A cellában lefektetem. Nem igazán tudom mi lenne most neki jó, talán ülés, talán fekvés. Inkább lefektetem, mert nem kis seb tátong jelenleg a hasán. Viszont a felettem bíráskodó egyén úgy dönt, emiatt korábban megkapja Kath a vér adagját és persze erre megint én vagyok használva. Elé tolom a kis poharat, ami ezúttal csordultig van vérrel.
- Na ne hogy azt hidd, hogy most kedveskedek, csak nem kívánom a hulládat takarítani. -
Sóhajtok egyet és megölelem Katherine-t. - Nem érdekel kit szeretsz, mert nem múlik az irántad érzett szeretetem. - Fejezem be a már jóvolta korábban félbe hagyott mondandómat. Egy pillanatig még el is hiszem, hogy végre enyém a testem és elvihetem innen Kath-et, de ekkor ismét eluralkodik rajtam a démon és morcosan csapja be a cella ajtaját. - Látom bevetted. Szép kis ribanc vagy – Mondatja velem majd faképnél hagyom Katherine-t egy 3 órácskára.
"Azon a napon megváltozott minden, minden!"
Katherine Wright
Vámpír
❖ new york
Tartózkodási hely :
2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :
Re: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 1:51 am
Sebastian && Katherine
how can you say this without breaking?
●<3 ● it's time ● xxx
- Mit akarsz tőlem? Miért őt száltad meg? Mit keresel az életünkben? - nézem Sebastiant, de közben még sem őt látom. Külsőre az, akinek egy gyönyörű és egy élvezetes éjszakát köszönhetek, belsőleg viszont... Nem ő, tudom, hogy ő sosem bántana engem. A fejemben viszont nem áll össze a kép, hogy most ki kínoz kit. Ő van kínozva igazából vagy én? A démon melyikünkön akar bosszút állni, melyikünkre haragszik? Megannyi kérdés, de nem fogok rá választ kapni, viszont egy újabb kérdés, igazából egy emlékeztető üti fel magát a fejemben. Ez még csak a harmadik alkalom volt ma, hogy láttam Sebastiant, vagy is van még 4 alkalom. A gyomrom egyből görcsbe rándul annak a gondolattól, hogy miket kell ma még átélnem. Napról napra egyre jobban gyengülök, már holnap sem fogom tudni ilyen jól bírni a kínzását, minden fájdalommal csak vesz el az erőmből, főleg, hogy vért is alig kapok. - Tudom, hogy hallasz engem Seb... - mondom mikor ránézek, és próbálom legyűrni a hányingert amit akkor érzek, mikor bekap egy falatot a májamból. Őt figyelem, csak őt, és nem érdekel a démon, ismerem Sebet és tudom, hogy képes lesz rá. - Elhagytalak mikor megtudtam, hogy szeretsz, igen. De tudod miért tettem? Azért, mert az érzések gyengévé tesznek bennünket. Akkor legalábbis ezt hittem, de mára már rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van, pont, hogy az érzések tesznek bennünket erőssé, hallasz engem? - kicsit megállok, hogy kifújjam magam. Regenerálódok igen, de nagyon lassan. - Szeretlek, érted? Szeretlek Sebastian Moonroe. Bízom benned és tudom, hogy le tudod küzdeni a démont, csak akarnod kell. Küzdj ellene, tedd meg értem... - szeretem őt? Nem, nem igazán, nem vagyok belé szerelmes. Viszont mindig jól tudtam színészkedni, el kell hinnie amit mondok, mert ha ez nem válik be...akkor fogalmam sincs, hogy mivel menthetném meg magamat, kezdek egyre jobban tanácstalan lenni.
Látom és hallom ahogy szenved. Hallom amit mond, de válaszolni nem tudok. A fájdalom égető érzése, mintha csak én magam is átélném vele együtt. Nem tudom mit tegyek, nem volt még dolgom ilyen erős démonnal, mint a mostani. De Katherine látványa felébreszt minden furcsa kételyemet. Úgy éltem idáig, hogy nyugodt szívvel mészároltam. Mindenkivel végeztem akivel csak kellett, de most először azt érzem, hogy hiba volt. Ahogy az is, hogy Kath után mentem akkor. Nem kellett volna, de mi van ha már akkor is a démon uralta a testemet. Én már nem tudom. Ki szeretném onnan szabadítani, átölelni és ha kell az összes csepp véremet neki adnám, csak jöjjön rendbe. Persze ez mind csak elképzelés, mert jelenleg is a máját sütöm, melynek egy kisebb darabkája továbbra is Katherine hasában pihen. Betudható annak, hogy a démon tényleg szereti a májat, de annak is, hogy hibát vétett. Én is hibát vétettem. Mikor felül tudtam felette kerekedni inkább Katherine-nel foglalkoztam, ha akkor nem teszem most nem a máját sütögetném. Hogy lyukadtam ki itt? Miért pont engem szállt meg egyáltalán ez a mocsok? Miért? Mert én voltam kéznél? Talán külső szemmel megmenthetném, de így esélyem sincs.
- Nem jöttél még rá buta lány, hogy hiába beszélsz? Nem fog neked válaszolni, hiszen Ő is ezt akarja. -
Nem, ez nem igaz, nem ezt szeretném és nem tudom elmondani Kath, kérlek ne hallgass rá. Nincs mit tennem, egy tehetetlen lélek vagyok egy testben amit egy szadista görény ural. Látom amint elkészül a máj. Tányérra teszem és leülök Kath-el szembe és voltaképpen elkezdem enni a máját. Na az az undor ami az arcomon kiütne ha nem a démon uralná a testemet... az felülmúlhatatlan. Egyébként sem szerettem soha a belső szerveket, de ez még emberi is, ráadásul a véren kívül nem igen fogad be semmit a gyomrom. Így hát nagy nehezen de ki is adom magamból szinte azonnal.
Hogy merted? Nekem szükségem van arra a májra, nem hányhatod ki!
"Azon a napon megváltozott minden, minden!"
Katherine Wright
Vámpír
❖ new york
Tartózkodási hely :
2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :
Re: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 1:16 am
Sebastian && Katherine
how can you say this without breaking?
●<3 ● it's time ● xxx
Egy túlélő vagyok! Mindig is az voltam. 503 évem alatt rengeteget gyilkoltam, családokat mészároltam le, nem érdekeltek a gyerekek, kegyetlen gyilkos vagyok, meg sem tudnám számolni, hogy mennyi ellenséget szedtem össze az évszázadok alatt, de különösebben soha nem is érdekeltek, mindig sikerült elmenekülnöm, soha nem tudtak kárt tenni bennem, most viszont... Fogalmam sincs, hogy kivel állok szemben, hogy melyik bűnömért dühös rám, mert hát valljuk be: csináltam már jó párat. - Sebastian, erős vagy, érted? Le tudod őt győzni. - mondom mikor végre kiveszi a kesztyűt a számból. Nem válaszol semmit, csak oda visz egy olyan asztalhoz, mint ami a kórházakban is van a műtőkben, majd arra szíjaz le. - Ne, kérlek, hallod? Ne, Sebastian! - már kiabálok, félek, nem tudom mit tegyek. A szíj szorosan tart a hideg asztalon és megmozdulni sem tudok, homlokomon izzadság cseppek jelennek már meg a félelemtől. 503 évem alatt most érzem azt, hogy igazán félek. Sőt nem is félek, hanem rettegek. 1 hét leforgása alatt a poklok poklát élem át, és fogalmam sincs, hogy ez meddig fog még tartani. Hangosan felkiáltok mikor mélyen belevág a hasamba, mind két kezem ökölbe szorul a fájdalomtól, minden izmom pattanásig feszül, de mozdulni még mindig nem tudok. A testem minden egyes porcikáját átjárja a fájdalom zsibbasztó érzése. - Sebastian... - suttogom mikor levegő után kapok, mikor egy csöppet enyhül a fájdalom, de a kezemet még mindig ökölbe szorítom a fájdalomtól, az izzadság cseppek még mindig látszanak, és az izmaim is meg vannak feszülve.
Nem, nem nem.. Te tuskó. Fogd meg azt a hülye ribancot és rakd át oda az asztalra. Hogy akarod épen kiszedni a máját ha egy székben ül? Luciferre, hát mindent nekem kell csinálnom? Rendben, akkor játszunk így.
Érzem ahogy megmozdul a karom. Kiveszem Kath szájából a kesztyűt, majd eloldozva veszem a hátamra. Átviszem az asztalhoz ahol ismét leláncolom és biztosítom, hogy meg se tudjon mozdulni.
Úgyis regenerálódik, lássuk milyen gyorsan. - Ha elég gyors vagy, holnap is megeszem a májadat - na, most pedig fogd azt a kurva kést és adj nekem kaját.
Ahogy kimondom a szavakat érzem, legszívesebben magamat pofoznám fel, de még azt sem tudom megtenni. Teljesen uralja ez a mocsok a testemet ez a mocsok, de mégis.. miért nem uralja a lelkemet is? Akkor legalább nem tudnám mit teszek, nem szenvednék. Nem kéne végig néznem ahogy bántom a szeretett nőt aki számomra a legfontosabb. Még Raphi-t sem tartom annyira mint Őt és most mégis kínzom szemrebbenés nélkül. Végül ismét a kés akad a kezembe és ezúttal nem tudom megállítani a kezemet. Érzem ahogy belevágok Kath bőrébe, érzem az arcomon a forró vérét ahogy kifröccsen és az az éjszaka jut eszembe. Minden olyan tökéletes volt és minden egy pillanat alatt omlott össze. Mind ez egy démon kéje kedve szerint. Emlékszem ennek a helynek a bejáratára és minden másra is. Szörnyű. A kést mélyebbre dugom és felvágom a lány hasát. Egy kíméletlen és egyszerű mozdulattal tépem ki a máját. Undorító. Förtelmes amit teszek én.... miért kell nekem ilyet tennem? De mégis tényleg, miért? Érzem amint elfordulok a lánytól és egy rejtélyes sütőhöz sétálok. Biztosra vettem volna, hogy eddig nem volt itt. Előveszek egy sima serpenyőt. Egy olyat amivel mondénként a rántottát csináltam... már pislogok annyira kivagyok és elkezdem sütni az imént kivett májat. Közben hátra pillantok, nem-e szökik Kath.
Helyes, jó kislány, szót fogad és nem menekül. Végül is maximum benned tudna kárt tenni, bennem nem. Lehet még hagyom is, hogy elszórakozzon kicsit veled. Ingyen műsorért bármit.
"Azon a napon megváltozott minden, minden!"
Katherine Wright
Vámpír
❖ new york
Tartózkodási hely :
2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :
Re: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 12:41 am
Sebastian && Katherine
how can you say this without breaking?
●<3 ● it's time ● xxx
1 hete van az, hogy az életem kezd darabokra hullani. Az egész onnan kezdődött, mikor Philadelphiában össze futottunk Sebastiannal, szexeltünk egy jót és elmentem este tőle, de akkor történt valami, utánam jött, de akkor már nem volt önmaga, a szeme... A tekintete olyan más volt, és a következő pillanatban elkapott és mivel idősebb, így hát erősebb vámpír nálam így kiszabadítani sem tudtam magamat. Fogalmam sincs arról, hogy hol vagyunk most, egy kripta szerűségben lehetünk, valami cellában. Hideg és sötét van itt lent, fényforrás is alig van. Naponta hétszer szokott megkínozni és vért is alig kapok, szinte érzem ahogy száradok, a torkom kapar a szomjúságtól. A cella vasrácsai iszonyat erősek, esélyem sincsen kiszökni onnan, az első pár napban próbáltam, de mára már feladtam. Csak ülök a földön, a hátamat a hideg falnak döntöm és lassan veszem a levegőt, szinte már nyelni is nehezemre esik annyira száraz a torkom, annyira vágyom már a vérre. Léptek zajára leszek figyelmes, mikor meglátom Sebastiant, a fal segítségével sikerül feltornáznom magamat álló pozicíóba és hátrálok. - Seb, ez nem te vagy, küzdj ellene. Hallod? - mondom és próbálok kiszabadulni a karjai közül, ütögetem, de semmi. Folyamatosan mocorgok a székben, de nincs annyi erőm, hogy sikerüljön elszakítanom a szíjakat. Mikor meglátom a kést, a szemeimben hatalmas félelem gyúl és rázom a fejemet Sebre nézve. Próbálok beszélni, de a kesztyű miatt nem megy. Figyelem mikor eldobja a kést, de ismét mocorgok mikor újra közeledik felém.
1 hete történt minden. Akkor változott meg a világ. Sebastian világa. Sebastian világ életében másoknak próbált meg megfelelni, majd gonosszá vált. Nem érdekelte más, mint a gyilkolás és a szex. De megismert egy különleges lányt. Katherine-t. Azonban mindez a feledés bugyrába meredt. 1 hete Sebastian-t megszállta egy démon, nem sokkal azelőtt, hogy Katherine-el lefeküdtek volna ismét. Sebastian elvitte Őt egy sötét helyre, odáig ott még maga sem járt. Senki sem. Egy cellába dobta a hölgyet. Itt kezdődött minden. Sebastian nem érzett semmit és a legrosszabb, hogy nem is volt önmaga. 1 hete hát, hogy Kath tapasztalhatja magát a Poklot. Sebastian mindennap 7szer megy Katherine ketrecéhez, ebből 6szor azért, hogy elkábítsa, majd egy székhez kötözve, szíjazva és láncolva kínozza. Mikor megvágja az a legkisebb fájdalom amit jelenleg érezhet. Mikor először kínozta meg az még csupán csak a kezdet volt. A 7-dik alkalomkor vért visz Katherine-nek, de éppen csak annyit, hogy ne haljon meg. De mikor szadistább hangulatban van a démon, csak két naponta kap vért. 3 napja már, hogy Sebastian küzd a démon ellen. Tudja, hogy Kath is érzi, hogy magától nem bántaná és, hogy küzd. De egy démon sokkal erősebb mint azt egy vámpír gondolná. Oly' erős teremtmények akikkel csak a velük egyen rangúak küzdhetnek meg. A démon célja, hogy tönkre tegye Sebastian-t és elválassza Katherine-től. Így hát úgy tűnik jól is végzi a dolgát.
A mai nap folyamán csak kétszer gondoltam át, hogy nem kínzom eleget Kath-et. Semmi ez ahhoz képest, hogy mit érdemel. Sokkal több szenvedést és kínt. Ha kell, kivágom a máját is. Ha már itt tartunk, rendkívül humoros kedvemben vagyok, úgyhogy most fogod magad kicsi Sebby-m és kihurcolod azt a ribancot a rácsok mögül és kivágod a máját. Megéheztem, úgyhogy mindezek után süsd is meg és edd is meg. Nem szereted? Hát nagyon sajnálom, akkor is megeszed. A démon amely megszállt.. nos nem tudom mit akar tőlem, de ha tovább kell bántanom Kath-et, leszúrom magam egy karóval. Nem akarom bántani és még meg sem mondhatom neki. Nem vagyok elég erős és ez lelomboz. Egy démonról van szó. Az ereimben félig démon vér folyik, akkor miért vagyok számára ilyen gyenge? Végül akaratlanul is de szót fogad a testem, míg a lelkem már kiabál és ennek köszönhetően egy könnycsepp is végig gördül az arcomon. Felemelem Kath-et a földről és sajnálkozó tekintettel hurcolom el a székig. Bár még nem annyira gyenge, hogy ne tudjon meglógni, de ahhoz elég gyenge, hogy velem... pontosabban a démonnal ne tudjon szembeszállni. Belevágom egy durva mozdulattal a székbe és elkezdem először leláncolni, majd leszíjazni. Szájába egy bőr kesztyűt helyezek, így legalább magamat is megkímélem, mert nem lesz olyan szörnyű végig néznem ahogy megkínzom.. ismét. Fogom az ezüst kést és már közelítek a hasához. Megáll a kezem és eldobom a kést. Ez az. Megtaláltam ennek a semmirekellőnek a gyenge pontját. Felsóhajtok megnyugodva és megfogom Kath kezét. De persze a démon is tudja már régens régen a gyenge pontomat. Visszaveszi az irányítást és letörve indulok a késért.
Kezdőlap
Re: Maga a Pokol érzete ↠ Csüt. Aug. 18, 2016 2:57 am
