Dylan Bleurêver

Az időjárás hűvösen nyíllal bele a bőrömbe, de mégis van egy fajta meleg levegő körülöttem. 18 éves vagyok és hivatalosan még fiatalkorú. De bennem mégis volt az a merészség, hogy most egy klub előtt állok sorban. Sok mindent hallottam már erről a helyről. Közöttük volt az is, hogy rengetegen járnak ide az árnyvilágból. Démonok, boszorkánymesterek, tündérek és árnyvadászok is. De ritkábban még vérfarkasok is megfordulnak erre fele. Igen, sok mindent tudok erről a bizonyos árnyvilágról, de magam sem tudom, hogy is tudtam meg mindezt. Talán egy részét csak elvétve hallottam, de talán a legtöbbet és közölük a legértékesebb információk akkor hangzottak el, mikor még nem érdekelt kivel haverkodok és így bele is botlottam nem egy, nem kettő árnyvilágiba. De ez most mellékes információ. Eljutok lassan az ajtóig majd mikor már majdnem sorra kerülök az előttem álló hosszú kabátot visel és ennek köszönhetően én az alá megbújhatok így bejutva a kidobó ember szeme láttára. Vagy pont ez a lényeg, hogy nem lát engem. Bent vagyok de ami azt illeti többet vártam egy ilyen helytől. Rengeteg ember, hangos zene és a bárpult amihez nekem olyan szép hamis személyit szereztem, hogy még a pultos is hátast dobhatna. Teljesen olyan a hangulat akárcsak egy teljesen átlagos disco. A különbség az embereken vehető észre csupán. Be is rohanom a bárpultot és kapásból indítom az itt töltött perceimet egy skót whiskyvel. Kellemesen marja a torkomat az alkohol ahogy le is gurítom és kikérem a második pohárral is. Nem gondoltam, hogy ennyire jól beválik majd a személyim. Mindenesetre megindulok a táncparkettra de balszerencsémre két hölgy jön velem szemben. Elsőre csak az tűnik fel, hogy nagyon bulizós hangulatban vannak és nem figyelnek előre. A következő pillanatban pedig már a fiatalabbik lány nyakában landol a whiskym. Minden egy pillanat alatt történik és ennek köszönhetően reakcióból kezdem el törölgetni az ital foltot mire feleszmélek, hogy pont a lány melleit „nyomkodom”. A következő pillanatban már felemelem a kezeimet védekezően és arcom jobban hasonlít egy paradicsomra, mintsem egy ember arcára. Végig pörög előttem amint a lány felpofoz és kártérítést követel, majd egy másik szálon az, hogy végez velem. Egyik sem túlságosan kecsegtető gondolat. Végül arra kapom fel a fejemet, hogy csupán jót nevet a dolgon. Én csupán elkezdek pislogni jobbra-balra, azt gondolom csak képzelődök. De nem, tényleg megúsztam ennyivel? Ekkor ha ennél nem lehetne kínosabb a helyzet én ezt is kínosabbá teszem. - Bocsánat, annyira sajnálom! - Mondom tényleg mélyen megbánva a dolgot, teljesen szánalmas módon. - Tény, hogy nem örülök, de borítsunk rá fátylat. - Hangzik el a fiatal hölgy szájából az iménti és egyszeriben megnyugodva sóhajtok fel. Kárpótlásképpen azért még meghívom egy italra Őt és a barátnőjét. Ami azt illeti nincs is ellenemre, ugyanis mikor „kijózanodok” rájövök, hogy egy igencsak csinos hölgy nyakába öntöttem az italomat. Tulajdonképpen ezzel a gondolattal kezdődött minden. Ahogy telt az idő egyre jobban kezdtük magunkat érezni. Betudható ez az italoknak is, de mégis tudtam mit csinálok, nem voltam józan, azt nem mondom, de részegnek sem mondható. Aztán egyszer csak megcsókoltam. Nem tudom miért, vagy hogy egyáltalán mi cél vezérelt, de megtettem és ennyi. Nem tudtam akkor még, hogy ez mindent megváltoztat körülöttem. Utána már még többet tudtam az árnyvilágról és azt vettem észre, hogy a csókom Cissyben is megindított valamit. Igen, így hívták a gyönyörű ás fiatal hölgyet, akire ráöntöttem a whyskit. Mielőtt elköszöntünk egymástól számot is cseréltünk.