A rémület csillogása a szemedben, a félelem érzete a lelkedben, és a rettegés pillére a testedben az, mely engem tettekre inspirál. Ihletet ad a vérző seb látványa, hogy újabbat ejtsek rajtad, és a könny lefolyása az arcodon, hiszen szeretném, sőt akarnám azt, hogy újra átéld, mintsem egyféle kínzást. Egyszerűen tündöklő, ahogy az élet kérdését a kezedben tarthatod, ahogy dönthetsz arról, miszerint esélyt adsz-e a veled szemben álló félnek, s hogy a szavak, amelyeket az ajkaddal kiejtesz, mily' hatással bírnak. Hatalom. Csupán egyetlen szó, és mégis mennyi embert képes mozgósítani, avagy késztetésre bírni. Egyetlen jelentéskör, és annyian szeretnék áhítattal megkaparintani, mintha egyféle érték adottsággal bírna, míg holott csupán csak annyiról van szó, hogy valami felett uralkodhatsz. Kifejezett módon élvezi Valentine ezt, s főként azt, ahogy bábként kezelhet bennünket. Már felmerült bennem egy kérdés jó párszor, miszerint vajon tényleg csak egy bábu vagyok-e a sakktábláján, avagy tán többre tart, bár mindenesetre ez a feltételezés az ő esetében, nos egyértelműen a sakktáblára korlátozódik. Képtelen szeretni, képtelen érezni, avagy bárkit is többre tartani annál, mintsem egy csicska. Azt hiszem, ezért is halnak meg oly' sokan az emberei közül, hiszen csak pusztán idiótákkal veteti körül magát, ahelyett, hogy olyanokat győzne meg, akiknek az értelmi szintje is a helyén van. Kissé sajnálom is emiatt, viszont tökéletes választás volt a részéről, hogy rám szabta a lehető legfontosabb feladatot: a kehelyt. A kis Clary Fray persze, nos mit sem sejt a terveimről, ahogy szinte az egész Intézet naivan megtűr. Szánalmasak. Lassú léptekkel érkezem meg Bleurêver lakáshoz, miközben egy könnyed kis mozdulattal sikerül átugranom a kaput. A kezemben tartott pizzára szinte ügyelek, ugyanis nem szeretném, ha csak úgy kárba menne. Néhány lépés után, nos az épület ajtajánál kötök ki. Az illem persze a csengetést kívánná meg, de én nem vagyok ennyire udvarias személyiségű, s főleg, akkor nem, ha a drága húgom pasijairól esik szó a terítéken. Szerencséjére szóljon Raphael-nek, hogy nem kerestem fel egy kiadós verés, és megnyúzás értelmében, de természetesen most... most ebben az esetben nem tehettek másként, ugyanis ezek ketten együtt töltöttek egy egész éjszakát. Bár sokat gondolkoztam azon, hogy ez voltaképpen engem miért is érdekel, és a válasz mindig is az volt, hogy semmiért. Viszont, ha megkínzom ezt a félnótást, akkor Cissy-nek fájni fog, és ha neki fáj, akkor nekem boldogság. De amúgy komolyan, ha nem tudnám, hogy elmebeteg vagyok, akkor kezdeném azt hinni, hogy megőrülök. Vicces! Könnyedén veszem elő végül az irónt, és rajzolok egy nyitó rúnát az ajtóra, amint pedig kinyílt, nos pofátlanul beljebb tessékelem magamat. A nappali irányába szegődöm, ahol ugyanis az asztalra helyezem a pizzást dobozt, és helyet foglalok a kanapén. - Dyl', megjött a pizza rendelésed! - Jelentem ki fennhangon, és egy ördögi mosollyal az arcomon. - Tudod érdekes, hogy a húgommal kavarsz.. - Ecsetelem, miközben tök lazán átvettem az egyik lábamat a másikon, és elveszek a dobozból egy pizzát, hogy enni kezdjem. - ..ezért is gondoltam arra, hogy vajon milyen pizzát szerethetsz? Késest, vagy fulladásost? Mindenesetre megfejtettem, és hoztam magammal egy teljes tőrkészlet választékot. - Eszem meg halál nyugodtan a pizzaszeletet eközben, mint, aki teljesen, sőt tökéletesen otthon érzi magát jelen esetben.
A Cissyvel töltött éjszakám után úgy pihenem ki magam, mint a legtöbb lusta ember tölti a mindennapjait. Henyélek, tévézek és zabálok. És persze ezt ebben a sorrendben. A különbség csak, hogy tartanom kellene a súlyomat, ha még szeretném, hogy Ciss felém nézzen. Bár nem félek az elhízástól, ahogy attól sem tartok, hogy kiszeretne belőlem. Annyi alkalma lett volna már rá, de nem tette. Ebben is hasonlítunk, a hűség az első mindkettőnknek. Persze a hűségnek is vannak alapjai, mint például a bizalom és a szeretet, de sosem hazudtam neki, mindig őszinte voltam és hiszem azt, hogy ha megcsalnám, se hallgatnám el előle.
Hasznossá teszem a kezeimet és kikelés után beköltözöm a fürdőbe negyed órára -letussolok, fogat mosok és fel is öltözök-, az öltözetemet kiteszi egy melegítő nadrág és egy ing -ugyan nem tervezek sehova menni, de az ingeket jobban bírom, mint a pólókat-, majd hasznát veszem a főzés tudományomnak is. Összeütök egy gyors reggelit -amerikai palacsintát szója szósszal- és beülök a tévé elé. Bekapcsolva holmi szappan opera tárul barna íriszeim elé, minek köszönhetően egyből ki is nyomom reflexszerűen. Az a pár pillanat is pont sok volt. A távirányítót teszem le a kis asztalra mikor belép a nappaliba az ismeretlen alak. - Mi a fa... - Mondanám végig, mikor elkezd belőle dőlni a szó, még az is megfordul a fejemben, miszerint szófosása van. - Ne is haragudj, de ki a fene vagy és mit keresel a házamban? Ami pedig a tőrkészletet illeti, mindjárt megtudjuk, Te melyiket szereted. - Semmi tisztelet nem szorult belém vele kapcsolatban és egyből le is tegezem. Már nem azért, de mit képzel magáról, hogy csak úgy bejön a lakásomba és elkezd itt nekem szónokolni, és ha ez nem lenne elég, még gyakorlatilag bújtatva fenyegetőzik is. Ami pedig a mondatait illeti, honnan tud ő rólam és Cissyről? És egyáltalán hogy lehet, hogy sosem hallottam róla, mégis azt állítja Ciss bátyja. Na meg mit keres egy pizzával itt, anélkül sem értem a jelenlétét, na de vele... Mégis mi a francról maradtam le? Végig mérem a fickót, nem kell sokáig gondolkoznom és összekapcsolom a kinézetét a mondatait és a viselkedését. Bizonyára egy ekte pszichopatával van dolgom. Az is lehet skizofrén és nem is ismeri Cissyt csak valahogy a fülébe jutott, miszerint a múlt éjjelt együtt töltöttük. Na, nem mintha szégyellném, ugyanis az éjszaka csodálatos volt és számomra ennél tökéletesebb nem is lehetett volna az első alkalmam. Sőt, az is megeshet, hogy Cissy mesélt. A lányok hajlamosak a pletykákra, és kitudja kinek mondta el, aki elindította a "pletykakört".
Hátamat a puha bőranyagnak vetem, miközben a tekintettem ördögien felcsillan. Bal kezemben a pizza szelet lassacskán elfogy, ahogy a jobb kezem ujjaival pedig a karfaféleségen dobolok. Nem vagyok híres a türelemről, ám mégis nyugodt lelkű vagyok, s ami azt az apró tényt illeti, nos kicsit sem ráznak meg a szavai. Pontosan olyan nekem a szájából elhangzott mondat, mintsem másnak a levegő hallgatása -, egyszóval élve: semmi. Könnyedén fejezem be az étkezést, majdan elrugaszkodva, nos kissé előrébb hajolok felé bizalmasan, sőt már-már egészen halotti formában. Van az a mondás, miszerint, amelyik kutya ugat, az nem harap, és most azt hiszem, hogy ez kifejezetten ide illő, ugyanis hiába az ócska kis száj jártatása, ha közben csak egy egyszerűen kis elmorzsolható tárgy. Igen, még azzal sem tisztelem meg, hogy személynek nézem, hiszen csak egy sakkfigura, amit bátran tologathat ide, avagy oda, nos bármelyik természetfeletti lény. Lehet vértasakocska, avagy egy felhasználható járulékos veszteség, bár a számomra semmiképpen sem okozna hiányt. Öröm lenne látni, ahogy távozik belőle az élet, s ahogy követi a drága kis apucim nyomdokait.. Szánalmas, hogy egy percig is azt gondolta, hogy nem szerzek róla tudomást... oh, párdon, hiszen a drága kis hugica elfelejtette neki megemlíteni, hogy van egy közveszélyes kis bátyja. Micsoda meglepetés! - Ez a te házad? - Kérdezem meg végül enyhén szórakozott stílusban, miközben körbenézek halál nyugodtan a nappaliban. - Fel sem tűnt, ami azt illeti, ugyanis nézd csak.. - Rajzolok a mutatóujjammal egy kört a levegőben. - ..ugyanolyan, mintsem a többi mondén, azaz akarom mondani... emberi lakás. - Helyezem a kezeimet a térdemre. - Bár... most, hogy mondod, igen, a tiéd. - Bólogatva nézem a szoba egyik pontját. - Hiszen ilyen... ilyen ízléstelen világod is csak neked lehet! - Nézek ekkor rá drámaian, ahogy vállat vonok nevetgélve. - S hogy ki is vagyok? Esetleg nem ártana néha fület is mosnod, hogy jól halld a dolgokat. Tudod, nos utálom önmagamat ismételni újra, és újra, a kis... áldozataimnak. Mindenesetre nyerő szelvényed van, és elismétlem, de ez alkalommal nem ártana figyelned is. - Szólalok fel mély hangon, kissé titokzatosan, de mégis egyértelműen. A kezeim segítségével sikerül álló helyzetbe kerülnöm, miközben megkerülöm a kis asztalt, és céltudatos léptekkel tartok az ifjú padovan felé. Hello, üdv.! Mondhatnám, de már azt hiszem, hogy kellőképpen üdvözöltük egymást, így pedig csak annyi maradt hátra, hogy megleckéztessem -, helyesbítek: megkínozzam. - Tehát... - Állok meg nem messze tőle, ahogy a tekintetébe vésem a sajátomat. - ...a húgom: Cissy Parker. Én pedig egyszerűen csak Jake Parker vagyok, így ha netán találkoznál vele, akkor ad már át neki az üdvözletem. - Selymes hangszínem, egyre durvábban cseng, ahogy a beszédem közepén ismét megindulok, ám ezúttal végül vele szemközt állok meg. Bal kezem ujjai finoman simulnak a nyaka köré, ahogy egy pillanat alatt sikerül, a legközelebbi falnak vágnom. - Ha azt hitted, hogy sógorra vágyok, akkor tévedsz. - Megközelítve gyomorszájon rúgom, majdan lenézően arrébb vonulok. - De, azért köszönöm a vendégszereteted. - Mosolyodok el barátságosan, ahogy ismét leülök a kanapéra, ám ezúttal, nos a jobb kezemben, felcsillan a kés pengéje.
Kezdőlap
Nappali ↠ Pént. Nov. 04, 2016 6:49 pm
|| 
