Szemmel láthatóan nagyon lekötötte Mikah-t a mondén külsőm. Direkt nem akartam vészjósló vagy túl szembetűnő külsőt magamnak, mert így jobban el tudok vegyülni a mondénok között. Minél kevesebben tudnak a létezésemről és minél ártalmatlanabbnak tűnök, annál jobb nekem is és nekik is. Én már megszoktam. Van egy arcom, amit minden reggel látok magam előtt a tükörben. Élek és nem csak létezem, mint oly sok társam odafent. Hogy hiányzik e a fenti lét? Néhanapján igen. De csak akkor, mikor túl sok stressz ér. Viszont olybá tűnik, hogy Mikah még oly sok esztendő múltával sem tudott túllépni azon, amit lát. Pedig hozzá szokhatna már igazán. Egy pillanatra eltűnődött, majd miután udvariasan rátértem a lényegre, végre eleredt a nyelve. Érdeklődve hallgattam a mondandóját, miközben a whiskeymet kortyolgattam. Igazán érdekes dolgok ezek, mi mindenre nem képes a vérünk. Testvéreim vére. Burkoltan megjegyezte, hogy ezúttal nem egy angyal vérét használná. Kizárásos alapon gondoltam, engem csapolna le. Elgondolkodtam egy pillanatra. Végülis miért ne? Legalább én is megtudnám, mi mindenre képes a vérem. Jól jöhet még ez az információ és cserébe én is jól járok. Duplán. Legurítottam a whiskey-t, majd előre dőltem és felhúztam az egyik szemöldököm. - Szóval a vérem kellene. És mennyire gondoltál? Egy uncia? - érdeklődtem tőle, miközben a táncoslányok odalejtettek hozzánk és csábosan dörgölőzni kezdtek. Más körülmények között nem is bántam volna, de most nem akartam, hogy eltereljék a figyelmemet, ráadásul azt se akartam, hogy szem és fültanui legyenek a beszélgetésünknek. Minél kevesebbet tudnak, annál jobb. Ki tudja, kinek dolgoznak. Valamit nagyon megtanultam hosszú életem alatt, hogy a nők veszélyes élőlények, akik csodálatos manipulatív képességgel rendelkeznek. Elővettem 100 quidet a zsebemből, majd a fehérneműjébe csúsztattam és kértem, hajoljon közelebb. Készségesen megtette. - Kérlek, most hagyjatok minket magunkra. Később még élvezhetjük egymás társaságát. - kacsintottam rá, mire arcon csókolt vérvörös rúzsnyomot hagyva az arcomon, majd a barátnőjével karöltve távoztak a helyiségből. - Szóval hol is tartottunk? A véremnél. Úgy gondolod, hogy egy bukott vére gyógymód lenne a yinfen függőségre? - érdeklődtem, miközben karbafont karokkal dőltem hátra. Érdekes felvetés. Bár lebuktam, mégis angyal voltam. Halhatatlan. Soha egy betegség nem terített még le. Vajon a vérem is ugyanolyan tiszta maradt, mint testvéreimé vagy a szárnyam befeketése és elvesztése után az is bemocskolódott? Hisz Lucifer és a hercegei vére mint tudjuk egész már hatással volt a mondénokra. De hamarosan ki fog derülni. - Elgondolkodtató és egyben igen érdekes is az, amit megosztottál velem. Bevallom, még én magam sem tudom, mire is képes a vérem. De azt hiszem, itt az ideje megtudni, nem igaz? - halvány mosoly eresztettem meg, majd elgondolkodtam az alany személyén. Tudja e, mire vállalkozott vagy teljesen mindegy neki, mi is lesz vele? - Szóval a kísérleti alanyod egy árnyvadász? Van, aki hiányolná őt, ha esetleg a kísérlet nem a terveid szerint alakulna? Nem igazán örülnék neki, ha a Klávé az ajtómon dörömbölne, remélem érted mire gondolok. - Ha a vérem nem a kívánt eredményt hozná és a nephilim szörnyé válna, vagy netalántán belehalna a kísérletbe, nem jönne jól, ha hírbe hoznának vele. Főleg mostanság. Hisz nyugalmas, magányos kis életem egyszersmind felborulna egy szempillantás alatt. Én pedig mindig is csendes szemlélője voltam a dolgoknak és a világ változásának. Néha, néha bele-beleavatkoztam a történelem mentébe, de nem feltűnően. Viszont elégedettséggel töltött el, hogy többfajta érzelem is átsuhant rajtam. Egy cseppnyi aggodalom, de nem magam miatt, hanem a leszármazottaim miatt. Mi lenne velük, ha rájönnének a titkomra? Viszont ott motoszkált bennem, ha nem merek, nem is nyerek. Hisz úgy kerültem le a földre is, hogy mertem. És a magam részéről elmondhatom, hogy nyertem is. Életet nyertem. - Minden esetre benne vagyok. Viszont nem szeretném, ha bárki is kapcsolatba hozna ezzel a kísérlettel, ha kívánt, ha nem kívánt eredményt hoz. Bár merem remélni, hogy a rothadó almád nem fonnyad el teljesen, hanem ismét kivirul és belül is ízletes marad. - feleltem végül. Természetesen értettem én, miről beszél, egy percig sem godoltam, hogy holmi mérgezett almáról témázgatunk egy klubban két whiskey társaságában.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Pént. Jún. 09, 2017 10:18 pm
Rhydian & Mikah
Nem feltétlenül bóknak szántam a megjegyzésemet, mégsem javítottam ki Hadrielt. Az ember nem szívesen javítgat ki olyanokat, akiknek nagyobb a hatalma, mint a sajátja. Érdeklődő mosollyal figyeltem, hogyan nyomja el a csikket, és igyekeztem tudatosítani magamban, kit rejt az egyszerű mondén külső. Nehéz volt elvonatkoztatnom attól, amit az agyam diktált és attól, amit valójában magam előtt láttam. - Húsz év? Mintha tegnap lett volna... - merengve ingattam a fejem, szórakozott mosollyal gondolva az otthon hagyott árnyvadász leányzóra, aki számára az elmúlt két évtized az egész életet jelentette. Számunkra csak egy nagyobb pislantás, egy hosszabb sóhaj, melyek idővel épp úgy hatnak, mintha csak néhány hét telt volna el. Húsz év! A válaszát hallva cinkos mosoly terült el az arcomon, de nem feleltem semmit. Bizonyos szinten értettem, miről beszél, másfelől fogalmam sem volt, mit érezhet, és mi mindenen kellett átmennie, hogy a jelenlegi formájában mutatkozhasson. Abban sem voltam teljesen biztos, ebben az alakban mi mindenre képes, így hát csak érdeklődő mosolyomat fenntartva tanulmányoztam tovább, míg a lényegre nem tért helyettem. - Nos, miért is fecsérelnénk tovább a drága időnket, nem igaz? Habár igazán megsértődhettem volna azon, hogy tőlem meg sem kérdezte, hogy vagyok. Nem mintha annyira szívesen vagy őszintén meséltem volna a dolgaimról, az irántam mutatott érdektelensége kölcsönösnek bizonyult, a kapcsolatunk mindig is kimerült érdekekben és üzletekben, kár lett volna tettetni, hogy bármi több van köztünk. A hozzánk hasonló teremtmények nem kötnek barátságot; akárhonnét is nézzük, őt a Mennyek taszították le, míg engem a Pokol vetett ki magából. - Jó két évszázaddal ezelőtt sikeresen kigyógyítottam egy csapat mondént az akkor dúló pestisjárványból egy angyal vérének segítségével. Azon töprengtem, a mostani kísérletemnél vajon működhetne-e megint a régi trükk. Igaz, nem pestisről van szó, de nem is egy angyal vérét használnám. - Óvatos pillantást vetettem rá a poharam felett, remélvén, nem sértem vérig a kijelentésemmel. De hát akárhonnét is nézzük, bukott, szárnyavesztett angyalként már nem lehet teljesértékű mennybélinek nevezni, és ez a különbség abszolút nem degradáló. Attól még a vére ugyanolyan különleges lehet, csak ezúttal talán máshogy, mint a 19. század végén, amikor a Mennyektől kértem segítséget, és meghallgattak. - Épp egy érdekes kísérletet folytatok egy fiatal nephilim lányon, de elakadtam bizonyos pontokon. Gyógymódot keresek a yinfen által roncsolt sejtek úgymond visszafordítására. Az árnyvadászok félig angyalok, így arra gondoltam, ha felturbózom a testükben az angyali vért, a regenerációs képességük megugrik annyira, hogy teljes mértékben meggyógyítsa a testet. Mint egy gyümölcs, melyet visszafordítok a rothadásból. Szünetet tartottam, egyrészt hogy elgondolkodhasson a hallottakon, másrészt pedig megérkeztek a táncoslányok, akik elvonták pár pillanatra a figyelmem. Széles mosollyal intettem oda az egyiküknek, és eldöntöttem magamban, hogy a beszélgetésünk után őt felcsábítom magamhoz a lakásomba, megszemlélni az ablakból nyíló, mesés látványt, meg kipróbálni ezt-azt... - Két kérdés foglalkoztat: az egyik, hogy vajon meddig tartana ez a bibliai gyógyulás, az angyali vér meddig fejtené ki jótékony hatását, a másik pedig - no nem mintha lenne rá hajlamom -, hogy ha beleharapunk ebbe a gyümölcsbe, vajon mit tapasztalunk. Egy kívülről csinos, de belül még rothadó, mérgező vázat, vagy a héjától a magjáig friss és üde termést. Pfejj, de szép is rébuszokban beszélni! Reméltem, Had nem hiszi azt, hogy almatermesztésbe kezdtem, mert annyira mélyre azért London fő boszorkánymestereként sem süllyedtem volna. A fotelemben hátradőlve figyeltem a táncoslányok ringó csípőjét, viszonoztam pajkos pillantásaikat, de a figyelmemet közben a beszélgetőpartnerem is ugyanúgy élvezte, csak jól álcáztam.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Szer. Május 31, 2017 5:12 pm
Mikah & Rhydian
Nem vagyok sem király, sem szolga. Nem áll alattam senki sem, de felettem sem. A magam ura vagyok. Olyannyira, hogy annak segítek vagy ártok, akinek nekem tetszik. Bizonyosan vannak ellenségeim, mégha én nem is tudok róluk, mert őszintén? Nem izgatnak. Ha megpróbálnak kinyírni, az sem érdekel. Végtelen hosszúságú életem alatt eddig csak háromszor próbálkoztak. És ahogy a mellékelt ábra is mutatja, sikertelen volt a próbálkozásuk. De ha netálantán valakinek egyszer sikerül is a túlvilágra juttatni, az sem érdekel. Elgondolkodtam már párszor ezen a kettősségen. Nem számít, ha megölnek, de azért mégsem akarom még elhagyni ezt a világot feltétlenül, ha nem muszáj. Lehet ez lenne az életösztön. Ezt vajon itt tanultam a földön bóklászva vagy már gyárilag belém van építve? Talán a Teremtő mégis adott valamit nekünik is, nem csak a halandóknak. Mire gondolatban eljutottam idáig, már a VIP ajtó előtt álltam. Találkozóm volt valakivel. Egy rég nem látott ismerőssel vagy szövetségessel, nevezzük ahogy akarjuk. Volt egy stílusa a tagnak, nem mondom és sokan legszívesebben az arcába léptek volna a cipőjük helyett, de engem nem igazán izgatott az se ha a szájszárat otthon felejtette, mert jól jött a segítsége. Vice versa. Ő volt London boszorkánymestere, így sok mindenhez hozzáférése volt és az ismeretségi köre egészen elburjánzott, ami jól jött nekem is. Ő azon kevesek közé tartozott, akik tisztában voltak vele, hogy ki vagy mi is vagyok valójában. És amíg ezt nem kürtöli világgá, hanem megtartja magának, addig mniden rendben. De gondolom ő sem akarna magának felesleges problémákat. Ha nem árt nekem, én sem ártok neki, ilyen egyszerű a képlet. Én nem rébuszokban gondolkodom. Kérdés, kérés nélkül kitártam az ajtót, majd a szokásos zughoz ballagtam és helyet foglaltam. Mindketten VIP vendégnek számítottunk és tulajdonképpen már akkor is itt találkoztunk, mikor ezen a helyen még egy ósdi romos épület állt a mai posztmodern blokk helyett. Ó, ha az épületek mesélni tudnának! Míg Mikah-ra vártam, rágyújtottam egy cigire. Mindig pontosan érkezem, sőt, 10 perccel a megbeszélt időpont előtt. Ez már ilyen évszázados hagyomány nálam. Holly épp csak kihozta a whiskeymet, mikor megjelent a boszorkánymester. Felálltam egy kézfogásra, majd hellyel kínáltam. Természetesen azonnal megjegyzést tett a külsőmet illetően. Hát most erre mit mondjak? Lucifer vinne is, ha hagynám. - Köszönöm a bókot, de most kihagynám a Poklot és Lucifer vendégszeretetét. - válaszoltam két slukk között. - Egyébként üdv ismét így 20 év után. - elszívva a cigit a hamutálba nyomtam a csikket. Mikor érdeklődött a hogylétem felől, apró mosolyféleség jelent meg a szám sarkában. A szokásos formalitások. Pedig néha jobb azonnal a lényegre térni. - Végtelenül...emberien. - válaszoltam röviden egy halvány mosollyal, majd belekortyoltam a whiskeymbe. Közben megérkezett az ő itala is. - De gondolom nem ezért vagy itt, hogy a hogylétem felől érdeklődj. Kíváncsi vagyok, most miféle dologba sikerült beleásnod magad, amihez már a saját mágiád egyedül nem elég. - hátradöltem a whiskeyvel a kezemben és vártam, hogy megeredjen a nyelve. Mikah mindig is kísérletező szellem volt, szeretett új és veszélyes vizeken evezni. Ez a jellemvonása tetszett meg nekem, ezért is döntöttem el, hogy segítek neki. A pofátlan természete, ami társult hozzá, hidegen hagyott. Elégszer találkoztam már ilyen jellemű egyénnel, tudom őket kezelni. Biztos voltam benne, hogy ő a röpke háromszáz éve alatt több ellenséget szerzett magának, mint én 2000 plusz év alatt. Talán mert míg én egyszerű vagyok, mint az egyszeregy, ő lélektanilag bonyolult. Nos, mint minden földi teremtmény. Én türelmes vagyok, de a türelmem véges. Nehéz felcseszni az agyam, de ha mégis megtörténik, akkor vége mindennek. Minden vagy semmi. Segítség vagy halál. Ennyit nyújthatok, se többet, se kevesebbet. Egyszerű a képlet, nem? Hirtelen két csinos kis táncoslány lejtett be hozzánk és nekikezdtek a műsorozásnak.
Vendég
Vendég
Re: VIP részleg ↠ Szomb. Május 27, 2017 4:02 pm
Rhydian & Mikah
Több módon válhat valakiből egy adott város fő boszorkánymestere. A leggyakoribb, mint az én esetemben is, hogy az előző vezető kiválasztja az utódját, aki egész egyszerűen csak megörökli a posztot. Aztán előfordulhat az is, hogy a hatalmával kivívja a többi boszorkánymester tiszteletét, akik egyöntetűen megválasztják. De létezik egy ritkább út is, egy járatlan, sötét mód, melyet félelem, csalás és rettegés kövez ki... Az elmúlt háromszáz esztendő során többször is akadt már dolgom problémás árnyvadászokkal, de a Hertstring család kis üdvöskéje túltesz mindenkin. Nem csak a mániákusan hisztérikus és kiábrándítóan depresszív jelleme teszi elviselhetetlenné, hanem a probléma is, amit a nyakamba zúdított. Kigyógyítani valakit a yinfen függőségből egy dolog; nehéz, de nem lehetetlen küldetés. Viszont visszafordítani annak káros hatásait és elérni, hogy a teste ne szoruljon arra, ami szép lassan megöli... Az már a sötét mágia legmocskosabb titkaiért kiált, és sajnos én nem ismerem mindegyiket. Ilyenkor jönnek jól a régi barátok. Nem mintha Hadriellel - vagy ahogy manapság hívja magát, Rhydian - különösebben jóban lettünk volna. A legtöbb szövetségesemhez hasonlóan szerintem ő is szívből gyűlölt és megvetett, de teljesen mindegy, mennyire ingerli a vágy, hogy darabokra tépjen, amikor vele vagyok, amíg teljesíti minden kívánságomat. Már amihez éppen kedve szottyan, természetesen. Ugyanígy én is a rendelkezésére állok, nos... bármikor, amikor hív, mert egy bukott angyalt mégsem utasít vissza az ember fia olyan könnyen. A vére többször segítségemre volt már, számtalan kísérletem zárult sikerrel, vámpírokat, vérfarkasokat gyógyítottam meg vele. Abban reménykedtem, ha nem is lesz kulcs a yinfen ellen folytatott küzdelemben, legalább átmenetileg enyhíti Ashley fájdalmát. Gyűlöltem hallgatni a jajveszékelését, a hangszín, amit megüt sikoltozás közben, mindig előhozza a migrénemet. Jól tudtam, hol találom régi cimborámat, így a klubba belépve egyből arrafelé vettem az irányt. Leszólítottam az egyik felszolgálót, diszkréten megcirógatva a derekát megkértem, hozzon a kedvencemből és gondoskodjon róla, hogy a legszebb táncoslányai meglátogassanak minket, míg beszélgetünk. Azt ugyan nem tudtam, Hadriel mennyire díjazza, ha tárgyalás közben izgató női testek vonaglanak körülötte, de én kifejezetten szerettem. - Öreg cimborám! Az ördög vinné a Pokolba ezt a pofátlanul fiatal testet, amibe végtelen hatalmadat zárták - méltatlankodó fejcsóválással mértem őt végig, egészen egyszerűen azt kritizálva, hogy milyen kölyökképe van ahhoz képest, hogy legalább százszor idősebb nálam. Nehezemre esett komolyan venni. Felé nyújtottam a jobbomat, üdvözlő kézfogás reményében, és akár elfogadta, akár nem, utána lehuppantam mellé a kényelmes fotelek egyikébe. Közben megérkezett az italom is, leemeltem a tálcáról és lehengerlő mosollyal háláltam meg, a leányzó legnagyobb örömére. - Szóval, hogy telnek mostanában végtelenül emberi napjaid? - érdeklődő mosollyal fordultam felé, egyelőre még csak kerülgetve a kását. Nem akartam egyből a lényegre térni, előbb fel szerettem volna mérni, milyen hangulatban van.
Kezdőlap
Re: VIP részleg ↠ Pént. Jún. 30, 2023 8:17 pm
