Bárhogyan is próbálom, de nem tudom magamat elképzelni anyaként, hiszen még én magam sem nőttem fel igazán, pont ezért fogalmam sincs arról, hogy még is hogyan fogok felnevelni egy gyereket akit irányítani kell, megmutatni neki a helyes utat. Hogyan fogok gondoskodni róla, amikor néha még magamról is lusta vagyok? Kénytelen leszek cirka 9 hónap alatt megkomolyodni, ami soknak hangzik, de még is kevés, főleg, ha az embernek lelkileg fel kell készülnie mindenre, akkor ez a bizonyos 9 hónap iszonyatosan kevés. Nem beszélve arról, hogy csupán csak pár hetem van kitalálni azt, hogy anyáméknak hogyan adjam elő ezt az egészet, hogy hogyan mondjam el, hogy beleszerettem az egyetemi tanáromba, oh, és, hogy ettől a bizonyos tanártól még gyereket is várok. Apám tuti ki fog tagadni a családból, nálunk ő a szigorúbb, anyám pedig egyszer csak meg fog enyhülni, de nagyon jól tudom már így előre, hogy nehéz időszak előtt állok, mert ők ketten nem fognak mellettem állni, a bátyámra ilyen tekintetben pedig nem számíthatok, így hát tényleg csak magamra és Rickre maradtam. Félek, igen. Nagyon félek attól, hogy mi hogyan lesz, hogy mi lesz az elkövetkezendő időszakban. Nagyon tartok attól, hogy elfogok rontani valamit, hogy nem tudok normálisan viselkedni, foglalkozni majd a gyerekkel, de még inkább foglalkoztat mások véleménye. Tudom, a mai világban nem újdonság az amin én majd keresztül megyek, akarom mondani amin már elkezdtem keresztül menni, de a szüleim véleményétől tartok a leginkább. Magamban eldöntöttem, hogy nem fogok majd köntörfalazni, nem fogom kerülgetni a forró kását, hanem bele fogok vágni a közepébe és elmondom őszintén a dolgokat, hátha megértik majd, de ismerem őket, mind a tenyeremet, és tudom, hogy nem fognak majd jól reagálni. Erőltetetten elnevetem magamat a férfi kérdésén. Most komolyan? Ezt játsszuk? Mint kiskorunkban, mikor lebukunk a szüleink előtt a rossz jegyeinkkel és úgy teszünk, mintha mi nem tudnánk róla semmit. - Ne csináld ezt, kérlek. - mondom erőltetetten miközben ránézek, de a mondatom előtt megvártam, hogy a pincér elmenjen. - Miért vagy ilyen ellenséges velem? Nem is ismerlek, nem ártottam neked, így hát tényleg nem értem, hogy a viselkedésedet mivel érdemeltem ki.
to Ronin
•• ••
Vendég
Vendég
Re: Étkezde ↠ Szomb. Okt. 01, 2016 12:46 pm
Cornelia & Ronin
N
ekem sem könnyű, hogy így kell bánnom valakivel. Lenézően, gyűlölködve. Talán a gyűlölet egy kissé erős fogalom, de szerintem teljesen érthető, hogy mit szeretnék ezzel mondani. A szokásos jellemem teljesen más: jópofa, idegesítően humoros és megértő. Na az is biztos, hogy ezek közül egyiket sem láthatja Cornelia. Őszintén? Bánom, igen. Hiszen nem így akartam megmutatni magamat, már pedig az első benyomás nagyon fontos. Azonban mégis érthető, hogy miért vagyok ilyen. Miért viselkedem vele így. Terhes, ami azt jelenti, hogy jelenleg Rickardnak ő a legfontosabb. Falka ide, falka oda, a gyermeke és annak az anyja lesz ezentúl az első mindenben. Márpedig akármennyire is fontos az új családja, a farkasok és az egész Karstark család még mindig bajban van. Akárhogyan is próbálkozik Roland, ő nem igazi vezető. Nem olyan, mint a bátyja, bármennyire is nehéz ezt neki felfognia. Ő nem abból a fából lett faragva. Rickard viszont igen. A legnagyobb viszályban is képes nyugalmat árasztani mások felé, ha pedig arra kerül a sor, úgy harcol, mint egy vadállat. De neeeeeem, helyette a kis totyogóval kell foglalkoznia. Aki mellékesen megjegyezném még meg sem született! Családtag, én ezt megértem. Akkor miért nem küldi addig őket haza? Vissza Amerikába? Ott aztán teljesen biztonságban lenne a mondén a hold gyermekeitől. Aztán amikor végre minden tisztázódik felőlem lehetnek egy nagy boldog család, szülhet az unokatestvéremnek akár egy tucat kölyköt is, az sem zavarna. Amikor elér hozzánk a pincér megvárom, míg a lány kér először magának valamit. Angol udvariasság, kérlek. Egy mosoly kíséretében kérek magamnak egy félig átsült steaket és mellé tükör tojást. Illetve, hogy majd mindezt leöblögessem valamivel kérek egy üveg narancslevet. Ma még dolgoznom kell, így sajnos nem kezdhetem a napomat egy üveg scotch-al. A rendőr lét hátrányai. Az előnyei közé tartozik viszont az, hogy nem kell egyenruhát hordanom. Nyomozóként nem kötelességem azt az idegesítő felszerelést viselnem többet. Így egy egyszerű fehér pólóban és farmerban ülök csak az étteremben. A zakómat pedig csak szimplán leraktam a szék támlájára. Még csak az kéne, hogy munka előtt leegyem. A rövid csendet gyorsan megtöri a lány akcentusa. Milyen érdekes, nem? Az amerikaiak folytonosan azt mondják, hogy nekünk van brit akcentusunk. Aztán amikor ők jönnek el hozzánk, akkor egyértelműen ők tűnnek ki a sorból. Minden relatív. Ezt mondogatta a matematika tanárom folyamatosan a gimnáziumban. Istenem, hogy miért az ilyen unalmas dolgok ragadtak rám? Néha úgy érzem magam, mint valami vén trotty. -Ezt meg hogy érted? -kérdezem a lánytól, pedig pontosan tudom hogyan érti. Ezt akartam elkerülni. A kínos magyarázkodást, hogy miért is nem szívlelem jelenleg.
Felveszek egy mosolyt az arcomra, amit én magam is nagyon erőltetettnek érzek. Hogy mennyire gyűlölöm magam ilyenkor. Amikor komor vagyok, mint az asszonyok a temetésen. De hogyan is lehetnék önmagam, mikor felül kerekedik rajtam ez az érzés. Aggódok a családomért.
2 nap telt el azóta, hogy kiderült, hogy babát várok Ricktől. Eléggé lesokkolt a hír azt meg kell hagyni és habár még most sem vagyok benne biztos, hogy végül jó döntést hoztam-e meg, hogy feltudok-e nevelni egy gyereket, de abban viszont 100%-ig biztos vagyok, hogy elvetetni egy ártatlan életet aki még nem is élt semennyit: nem lettem volna képes. Már csak a gondolata is annak, hogy ez az élet tőlem függött, a döntésemtől, a gyomrom felfordul. Csak ha belegondolok arra, hogy hogyan csinálják azt a beavatkozást amikor lényegében megölik a babát. Mondanom sem kell, hogy nem igazán díjazom Rick azon ötletét, hogy a rokona vigyázzon rám, aki ugyan úgy falka tag. Habár elfogadtam ezt az egész természetfelettis baromságot, de Ben után még mindig érzékeny téma nálam ez, nem szeretek ezzel foglalkozni, inkább kerülni szoktam ezt a témát. Úgy látszik Ronnal is kerüljük egymást, nem nagyon bír engem. Mindössze kétszer találkoztunk eddig, de eléggé jól látható, még a vak számára is, hogy nem bír engem. Habár azt nem tudom, hogy még is mivel érdemeltem ki az ellenszenvét, de úgy látszik, hogy kénytelenek leszünk kibírni egy napot egymás társaságában, ugyanis Ricknek valami elintézni valója akadt és nem akar egyedül hagyni. Istenem, terhes vagyok csak még hozzá nagyon az elején vagyok, eddig is tudtam magamra vigyázni. Szeretem őt meg minden, tényleg, de kicsit zavar, hogy Ronra sózott rá, amikor szemmel látható, hogy nagyon unszimpatikus vagyok számára. Hajamat behullámosítottam és egy enyhe sminket teszek fel magamra, majd szemet forgatva bemegyek Ron társaságában az étterembe, majd leülök vele szemben és az étlapot nézem. Sosem szerettem a zsírban tocsogó ételeket, nem csak azért, mert hízok, mert az nem nagyon számít, mert szerencsére a sors jó genetikával áldott meg, csak szimplán sosem vonzott igazán az ízük. Végül pedig rendelek magamnak egy salátát, azt még kívánom is, majd az itallapot nézve rendelek magamnak egy kólát, mikor oda jön hozzánk a pincér. Az étlapot lerakom az asztalra és az előttem ülő férfira nézek. - Nah jó, elmondanád, hogy pontosan mi is a bajod velem? - kb eddig bírtam ki azt, hogy elviseljem az utálatát úgy, hogy fogalmam sincs arról, hogy még is hogyan érdemeltem azt ki. Remélem végre választ kapok rá.
to Ronin
•• ••
Vendég
Vendég
Re: Étkezde ↠ Vas. Aug. 28, 2016 1:30 pm
Cornelia & Ronin
R
ickard végre hazatért, ami azt a reményt kezdte el bennem nyújtani, hogy végre minden a normális kerékvágásban fog működni. Vagy legalábbis azt, hogy megpróbáljuk közösen, együttes erővel rendbe hozni a falkát. Azonban a számításaimban nem szerepelt egy lány. A vak is láthatja, hogy mennyivel fiatalabb nála a Corneliának nevezett hölgyemény. Mindenki arra tippel, hogy a diákja, de a legtöbben ezt nem merik megkérdezni az unokatestvéremtől. Én azonban annyira kialakítottam már vele egy jó kapcsolatot, hogy megkérdezhessem tőle. A válasz pedig az volt rá, amire a falka is gondolt. Eleinte nem zavart, hogy együtt vannak. Nekem is voltak már barátnőim, de mellettük ugyanúgy tudtam törődni a családommal, illetve a hold gyermekeivel. Ám az a hír, amit Rickard közölt velem és a család többi tagjával már egyáltalán nem jó dolog. Persze az ember életében normális, hogy egy idő után gyereket vállal. Uncsitesóm is éppen abban a korban van, amikor már lehet új családot alapítani. De miért pont most?! Amikor a legkilátástalanabb a helyzetünk és sokkal nagyobb szükségünk van rá, mint eddig bármikor. Egy butuska iskoláslány és a még meg nem született kölke pedig minden figyelmét el fogja venni a férfinak. Neheztelek is ezért Cornelia Maxwellre. Menne vissza inkább az egyetemre. Tanuljon, nevelje máshol a gyerekét ameddig meg nem oldottuk a problémánkat. A kölyökre nem tudok haragudni, hiszen mégis csak családtag, de akkor is. Rossz az időzítés. Ma meg mit talált ki Rickard?! Legyek ÉN a bébicsősze a lánynak, ameddig ő mit tudom én mit csinál. Nem meri egyedül hagyni egy falka farkassal, akik ellenségesek, ezt is meg tudnám érteni. De miért pont rám gondolt?! Emellett pedig a mondén is tudhatta, hogy mennyi veszéllyel járhat ha vérfarkasok közé keveredik. Vigyázzon saját magára... De neeeem. Ronin a kedves rokonka, aki mindenkinek jót akar. Csakis Rickard miatt vigyázok rá, nem érdekel a lány. -Mit akarsz enni? -kérdezem Corneliától, az étlapot magam elé tartva. Szerintem neki is elég egyértelmű, hogy nem szórakozásból vagyok vele itt az étteremben. Bár nem a legflancosabb hely, de azért szeretek ide jönni. Az ételt kiválóan készítik el és a kiszolgálók is kedvesek. Ami minimum elvárás a vendéglátásban. Én már eldöntöttem, hogy mit fogok kajálni, hiszen mindig ugyanazt kérem. Véres steaket, tojással a tetején sült burgonyával. Bármilyen klisének is hangzik, de igenis szeretem a véres húsokat, ami lehet a vérfarkasság miatt van. Vagy csak azért, mert ilyen az ízlésem.
Felpillantok a szőkeségre az étlap mögül. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lehet haspók egy terhes asszony. A korai időszakban is annyit zabálnak, mint amikor már a pocaklakó megnövekedett? Mondjuk a csajok ígyis-úgyis sokat zabálnak. Nem sértés! Tisztelem a szebbik nemet és imádom is őket, de nekem ők kész rejtély. Egyszer azt mondják dagadtak -még akkor is, ha ez nem igaz- , de a második pillanatban már tömik a fejüket valami zsíros vagy cukros kajával. Hölgyeim! Ha úgy érzitek, nem vagytok megelégedve a testetekkel, akkor ne egyetek annyit. Bár a többségnek gyönyörű alakja van, még akkor is, ha az ellenkezőt állítják. Meglepő lenne, ha azt mondanám a férfiak nem a sovány, betegesen keskeny nőket szeretik? Pedig ez az igazság. Semmi vonzó nincs egy csontos, lapos nőn. - Gondolom inni nem alkoholosat akarsz kérni. -mondom, ajkamat lefelé húzva. Ilyen fiatalon talán fel sem fogja, hogy mikről kell lemondania anyaként.
Kezdőlap
Re: Étkezde ↠ Szer. Okt. 19, 2016 4:38 pm
••
