Dimitra & Cissy - 3 évvel ezelőtt

Utáltam otthon lenni, mindig csak a veszekedés ment, apa mindig bántotta Jaket és utáltam hallgatni őket. Amikor a bátyámat bántotta, ugyan úgy fájt nekem is, minden egyes ütésnél a gyomrom szorult össze. Anyánk halála után minden megváltozott, az életünk maga a pokollá változott és egymáson kívül senkire sem számíthattunk. Angyal vér is csörgedezett az ereinkben, de apánk révén sosem kaptunk kiképzést, nem tudtuk elsajátítani mindazt amit mások ebben a korban már oly annyira tudnak. Késő este, olyan 11 körül végre hazaestem, beléptem az ajtón és hagytam, hogy becsapódjon a hátam mögött, majd levettem a dzsekimet és felakasztottam. Jake tudom, hogy nincs itthon, 2 napja nem jön haza, de mivel ő 3 évvel idősebb nála és magabiztosabb is, ezért nem is csodálkozom azon, hogy nem jött haza, én viszont a magam 15 évével nem tudok hova menni, és nem hiszem, hogy bárki befogadna. [b]- Már azt hittem, hogy sosem érsz haza. Vodkát, vagy pálinkát hoztál haza a boltból?[/i] - hallom meg apám hangját, mikor kijön a nappalin keresztül a konyhába és vélhetőleg a sokadik sörös dobozát dobja ki a kukába, ami már így is tele van üvegekkel és dobozokkal amikben egykor alkohol volt. - Nem, tudod ellenben veled én nem vagyok alkoholista, hogy folyton a pián járjon az eszemb. - eresztek meg egy gúnyos megjegyzést, aztán átmegyek a konyhába, egészen a lépcsőig, hogy felmenjek a szobába, amikoris megérzem apám erős szorítását a karomon. - Engedj el! - mondom dühösen, de ő nem tágít, hanem magához ránt és húz maga után. Bármennyire is próbálok kiszabadulni a szorításából, sehogy sem megy. Hiába kiabálok, senki sem hall. Sírva rohanok fel a szobámba, az ajtót kulcsra zárom és lerogyok a földre. Semmi energiám nincs, csak sírok és sírok. Felnézek a falon lévő órára, hajnali 1 van. Fejemet a falnak döntös és úgy próbálok meg megnyugodni, de sehogy sem jön össze. Kb fél órát még így ülök, aztán nagy nehezen sikerül össze szednem magamat, előveszek a szekrény aljából egy sporttáskát, beledobálom a legfontosabb dolgokat és leviharzok a lépcsőn. Apám nem foglalkozik velem, most örül magának, tuti boldog... Pia és szex is volt, aha, csak nekem nem lehetett beleszólásom... Veszek egy mély levegőt és legyűröm a könnyeimet és a sírógörcsömet. Felveszem a dzsekimet és kmegyek a házból, és elindulok valamerre. Fogalmam sincsen, hogy merre, csak megyek, míg végül Dimitra házánál kötök ki. Becsöngetek és remélem nem fog nagyon haragudni rám, hogy az éjszaka közepén ébresztettem fel...