Kaylee Price

KAYLEE PRICE.  A név, melyet a mondének előtt használok. A név, amelyet a szerencsétlenebbek utoljára hallanak meg nyomorúságos életük során. A név, melyről mindenkinek a csábító fájdalom jut először az eszébe. A név, mely hallatán még néhány árnyvadásznak is feláll a szőr a hátán. Ha nem hiszed, próbáld csak kimondani hangosan egy népes utcarészen a nevemet és Te is rájössz majd, hogy voltaképpen igazat beszélek-e. Az efféle zsúfolt részeken úgyis lehet épp elég elrejtőzött lényt találni..
A KÜLSŐ. Türkízkék szemek. Ovális arcforma. Kaukázusi bőrtónus. Telt ajkak. Hosszú, olykor szőke, máskor barna hajkorona. Komoly tekintet. Ellenálhatatlan kisugárzás. Csinos testalkat. A külsőmet legkönnyebben ezekkel a jelzőkkel lehetne kifejezni. Dehát az ellenálhatatlanságon nincs is mit csodálkozni, az ugyanis nálunk amolyan Családi vonás. A híres bukott angyal, név szerint Lucifer egyik ikerlányaként láttam meg a napvilágot, nagyon sok évvel ezelőtt. Az apámhoz  soha nem fűzödött különösebben szoros kapcsolatom, ahogyan az anyámhoz sem, az ikremmel ellentétben, akiről kezdetben még nem is tudtam, hogy a testvérem. A mondén anyánk elrejtette személyemet az apánk elől, ahelyett, hogy beszámolt volna mindkét lánya születéséről, engem egy boszorkánymester család gondjaira bízott és úgy is nevelkedtem fel, mintha eleve az ők gyermekeként láttam volna meg a napvilágot. Ők viszont mindennel tökéletesen tisztában voltak, tudták, hogy Lucifer lánya vagyok, de ahelyett, hogy ellenségesen viselkedtek volna velem, inkább megtanítottak mindenre, amire egy fiatal mágiára hajlamos lányt szokás. A nővéremre, Des-re pedig a legelején barátnőként tekintettem.. legjobb barátnők voltunk. Mindenről beszámoltunk egymásnak, azt is elmondta nekem, hogy ő mennyire nem szeretne magának testvért. A sors fintora lehetett, hogy rá pár hétre az anyukánk a halálos ágyán magához hivatott engem a nevelőszüleimen keresztül és  beszámolt nekem a nagy titokról. Elmondott mindent, azzal kezdve, hogy Destiny a nővérem.. én pedig ugyanúgy az ördög Lucifer porontya vagyok, akárcsak a barátnőm. Azóta nem kicsit romlott a viszonyunk, amin az sem segített sokat, hogy Luci papa jókedvében bezárta "védelem" címszó alatt Des-t egy ketrecnek aligha nevezhető akármibe. De a születésnapunkon azóta is minden évben félre tesszük a gondokat és ismét legjobb barátokhoz hasonlóan összeülünk. 24 óra erejéig.
Des, talán a cellában töltött évei miatt is, mindig inkább apásabb volt, én pedig.. hát, fogalmam sincs hogyan is érzek az apánk iránt.. szeretetet nem érzek irányába, az hétszentség.. viszont az elveivel sem minden esetben értek egyet.
A szőlőanyánk, mint említettem egy mondén volt, így ő értelemszerűen nem is érhette meg azt az életkort, amibe mi Destiny-vel idén beléptünk. Ahogyan a 100. születésnapunkat sem, elhagyott bennünket a 91. életévében. Én nem hiányoltam túlzottan, inkább haragudtam rá, amiért olyan hosszú ideig eltitkolta előlem a származásomat. Az apánk pedig..sajnos mai napig rontsa a levegőnket. Az enyémet legalábbis biztosan. Des valahogy mindig is közelebb állt hozzá, mint én, ami nem is csoda, hisz mellette cseperedett fel.. velem ellentétben, aki inkább abban leli örömét, hogy az orra alá törje a borsószemeket. Félre értés ne essék, nem vagyok én annyira a nézetei ellen, csak épp a szobafogsági módszereivel nem értek egyet, amit a nővéremen gyakorolni szokott. Felettem nincs hatalma, vagyis van.. de én azóta sem fogadtam el őt igazán apámként.
Általában szeretek a magam ura lenni és a saját útamat járni, amibe nem egyszer apuci is beletúrta a csúnya kezeit. Tehát, millió kis okom van rá, hogy ne fogadjam el Apámként.
Mindig megvoltak a magam kis céljai, amik mellett ki is tartottam a végletekig. Engem aztán nem lehet manipulálni, ellenben szívességet vállalok - egy remek kis fizettség fejében. Bár, azt a fajta fizettséget, amit elvárnék, kevesen tudják megadni.. pechjükre.
A nevelőszüleimtől elég sok mindent megtanulhattam hosszas életem során, melyeknek köszönhetően egy erős boszorkánymesterré válhattam.  Ám a drága, jó apámnak véget kellett vetnie az életüknek.. EZZEL is kibővítve azt a listát, ami miatt annyira gyűlöltem őt.
A barátaim számát egy kezemen meg tudnám számolni. Ahogy a szerelmeimét is. Nem vagyok az a romantikus egyéniség. Egyetlen egyszer éreztem többet egy férfi iránt, mint kellett volna.. de azt is megbántam. Az illető holtan kötött ki előttem. A bizalmamat egyáltalán nem egyszerű elnyerni, de ha valakinek mégis sikerülne, majd eljátsza az esélyét.. elég esélyes, hogy másnap egy koporsóban találja magát. Jobb esetben.
Az egyetlen olyan részem, ami miatt - ha mások nem látják - örülök annak, hogy Lucifer lányaként láttam meg a napvilágot, azok a fekete szárnyaim lennének. Az átlag emberek elől könnyedén elrejthetjük a létezését.. - fura is lenne, ha mindenki láthatná -, ám a varázserőnk használatakor már nem tudjuk nem láttatni - mondjuk én nem is akarom. Ez az egyetlen olyan dolog a testemen, amire különösen büszke vagyok, a sötét színű szárnyaimtól érzem igazán egyedinek és felsőbbrendűnek magamat.