Alexia Eleanor Karstark

♦ ♦JELLEM♦ ♦
Kissé dicsekvő és bátortalan személyiség. Halk, ámde határozott hangja néha megijeszti az embereket. Barátkozás terén erősen visszamaradott, nem igazán társasági ember. Néha nem tudja, hogy mit kezdjen a másikkal. Utálja a meztelen csigákat és a zöld ételeket. Hangulatember, amennyiben nem szomorú, mindig magabiztos,de ettől függetlenül minden rá van írva az arcára. Nem szereti, ha kóstolgatják, ezen könnyen felhúzza magát, de ez amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is száll. Szereti ugratni a körülötte lévőket, ami néha akár sértő is lehet, de ez túlzottan nem izgatja Mosolyogni ritkán szokott, inkább faarccal ömleszti a poénokat, a mosoly kiváltságnak számít, ha valakinek megmutatja.

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
176 cm magas, karcsú, vékony a sok mozgás és a nem túl sok étel miatt. Szeme a legvilágosabb barna , és néha szomorúságot, néha boldogságot tükröz. Barna, hosszú haja van, amit általában kiengedve hord, nem szereti, ha be van fogva. A fiúk mindig nagyon szépnek szokták tartani, bár őt nem érdekel egy fiú sem. A ruhatára eleinte nem volt túl nagy, de a szülei pénzéből jó nagyra bővítette. Kedvencei általában egy rövid szoknya, és egy bő felső, vagy top.


Csendes éjszaka volt, amikor elkezdődött a verseny. Berúgtam a motort, a zászló lengetésére pedig gázt adtam, és már ott sem voltam. Nem volt egyszerű, mert cross verseny volt. Anyáék erről mit sem tudtak, Layla fedezett, azt mondta tanulok, és nem akarom, hogy zavarjanak. A hold gyönyörűen világított, és beláttam az egész pályát, fekete szkafander és fekete kendő takarta az arcom, senki nem tudhatta, hogy lány versenyez, mindenkit könnyűszerrel lehagytam, imádtam száguldani, de ez néha végzetes is lehet. Már csak pár méter volt a célig, ám valaki szabálytalanul vágta le a pályát, és rám várt. Az utolsó kép, hogy egy villanást láttam a szemem sarkából, ahogy ugrattam, de nem úgy értem földet ahogy kellett volna. A motor a hátamra esett, és elsötétült a világ. Kiabálások mentőért, orvosért, majd fájdalmas férfi kiáltás, hogy ez egy lány. Perceken belül kiért a mentő, és robogtunk a kórház felé. Aztán a barátnőm sikítása, és jajveszékelése, anyuék ordibálása az orvos nyugtató hangja, majd a műtét émelyítően rossz emléke. Holott tudtam, hogy a versenyen én nyertem volna. Végül két nap múlva felébredtem, és egy rózsacsokor volt az aszalom mellett, egy kéz, mely az enyémet szorította, aztán felismertem az arcot, és megrémültem. A srác egyre csak azt suttogta, hogy nem tudta, és nem akarta. Napokon keresztül ott ült mellettem az a srác, akibe beleszerettem. Aztán egy nappal később Layla küldte el a fiút ordítva, hogy nem akarja mellettem látni. Egy hét múlva kiengedtek apától örökölt vérfarkas génjeimnek köszönhetően túl gyorsan épültem fel, és megtudtam, hogy valójában mi történt. Sosem éreztem annyira rosszul magam. Nyár vége volt, és sehová sem tudtam menni, otthon gubbasztottam a szobámban, és senkiről nem akartam tudomást venni. Mikor a srác átjött, és bocsánatot akart kérni, nem engedték fel hozzám, így éjjel mászott fel az erkélyemhez, hogy elmondja szeret, de többet nem akarja, hogy így versenyezzek, hogy nem mondom meg, lány van a ruhában. Mert különben fél, hogy ez újra megtörténik. Sírás közben beszélt, miközben ő az erkély szélén állt, én pedig közvetlenül az ajtónál, nem mertem közelebb menni hozzá, és féltem tőle. Hiába mondta azt, hogy sajnálja, és tényleg nem tudta. Ahogy közelebb lépett megrémültem, majd mielőtt befordultam volna a szobámba megfogta a csuklómat, és közelebb húzott magához, gyengéden ölelt át, majd végül megcsókolt. Percekkel később pedig kilépett az életemből.

Utálok átváltozni és így az elején fáj is, nem rég estem át az elsőn a baleset óta, egyenlőre még a hold irányítja az átváltozásomat, de apa azt mondta ha kitartóan gyakorlok akkor már a magam ura leszek, mint ő. Igen ám de ez azt jelenti hogy többször kell hogy fájjon, ezt ugye ő sem gondolta komolyan... Na majd meglátjuk mi lesz ebből. Még csak most kezdődött el.