Hálószoba

Az első benyomás a legfontosabb. Igen, igen, de én pont azt rontottam el, hiszen leöntöttem egy pohár whiskyvel Cissyt. Nem mondhatni jó első benyomásnak. De miután megcsókoltam számot cseréltünk és mintha valamiért megkedvelt volna engem. Persze ezt viszonoztam is. Sok mindent elmondott magáról ami által csak még többet tudok az árnyvilág rejtelmeiről, ami felettébb érdekes ha azt nézzük, hogy mondi vagyok. Aztán persze én is meséltem neki egy s mást. De rendkívül megfogott. Mind a személyisége mind a múltja, nem lehetett könnyű neki mindazon keresztül menni amin keresztül ment. Mindenesetre ha az én apám vagy tulajdonképpen bárki megpróbált volna csak hasonlót is tenni az addig is élne. Az első az lenne, hogy feljelentem, arról nem is beszélve, hogy ha ezt nézzük elég agresszívvá válnék és tényleg agyon verném az illetőt. Persze Cissy lány, ezen felül 16 évesen azért én sem lettem volna ilyen menő gyerek, hogy agyon verem az apámat. De azért könyörgöm.. milyen ember az aki megerőszakolja a saját lányát. Már akkor is felmerül bennem ez a kérdés ha az okra nem is gondolok. De belegondolok az okba és még jobban felháborodok a dolgon. Az ilyen azt sem érdemli meg, hogy éljen, bár tekintve, hogy nem él, így ezen nem is érdemes az agyamat járatnom. Most pedig amúgy sem ezen kéne gondolkoznom, csak nem tudom kiverni a fejemből. De mindenesetre igyekszem Cissyre koncentrálni hiszen észre sem vettem, hogy az imént csókpárbajt vívtak ajkaink és most pedig üresen ülök előtte. Tényleg mint aki megtudta, hogy megcsalták. De mihelyt ez elillan visszatérek Cissyhez. De az utolsó pillanatban leállít. Nem csodálom. Nem is csodálnám, hogy ha még nem lenne felkészülve arra, hogy összefeküdjön valakivel. Pláne nem olyannal, akivel még az elején van a kapcsolatuk. Így nem is bánt a dolog, sőt talán még meg sem lepődök de mégis kissé kérdőn nézek felé és tisztes távolságba hajolok el az arcától. Végig a szemeit kémlelem, hátha elárulnak számomra valami fontosat és életbe vágót. De semmi különöset sem mondanak. Hallgatnak mint a sír. Én pedig csak nézem őket és nézem. - Baj van? - Értetlenül teszem fel ezt a kérdést, pedig magamban sejtem rá a választ.

Finom mozdulattal fogom meg egyik kezemmel Cissy arcát és simítok végig aztán egy mosoly keretében. Ez a mosoly őszinte és sok mindent elárulom többek között azt is, hogy fontos nekem és nem fogom erőltetni azt, amire még nem készült fel. Ez pedig eléggé látható. - Hé. Nincs semmi baj. - Mondom nyugtatásképpen és hangomban tényleg az a lágy és gyengéd törődés bujkál ami nála mindig is volt. Egyszerűen mindig tudtam, hogy vele máshogy kell bánjak mint másokkal. Ő érzékenyebb, törékenyebb és szeretem annyira, hogy megadjam neki ezt. Nem olyan nehéz számomra sem, hogy törődjek valakivel, valójában mindig erre vágytam. Talán emiatt szeretnék majd egykoron pszichológus is lenni, de az még messze van, hiszen még csak az egyetemet kezdem. A szakmáig még vezet 4 zötyögős év. De  nem fogom feladni, mert ez az álmom. Emellett pedig nem is az, hogy meg szeretnék felelni, de meg szeretném mutatni Cissynek milyen sráccal is van dolga. Erre lehet nem ez a pontosan legmegfelelőbb, de talán ez is megteszi. Na de végül is megálltunk. Nem fogom erőltetni, látom rajta, hogy tényleg szeretné, ugyanakkor tudom magam is, hogy nem áll készen, így nem is szeretném ha belemenne ha nem áll készen. - Tudok várni, addig várok ameddig csak kell. - Fokozom a már amúgy is felfokozott mondandómat. Megfogom immáron a kezeit és finoman simogatom hüvelykujjaimmal úgy nézem most már nem csak a szemeit, hanem az arcát, az arcvonásait, a tekintetét. Összességében az érzelmeit. - Ha bármit el szeretnél mondani, tudd, hogy én meghallgatlak. - Miután egy darabon nézem az arcát rájövök, hogy talán nincs vége a mondandójának, talán még szeretne mást is mondani. Magamból kiindulva tudom, hogy olykor könnyebb ha rákérdeznek mintha egyből mondani kell. Ez a Gimnáziumi feleléseknél is mindig így volt. Persze elvárták, hogy magadtól mond, mert majd az érettségin is úgy kell, de voltak azon kivételek akik tudták min megy keresztül az adott diák és segítettek neki. És ez így volt rendjén.

Nem vagyok benne biztos mit is kell tennem, hiszen elmondanék mindent, elmondanám, hogy már rég óta rettentően szeretem és beleszerettem, nem csak ő szeret engem, elmondhatnám, hogy én megóvom mindentől amitől csak tudom, de egyszerűen a mondatai a szívemig hatolnak és nem tudok mit mondani. Szívem a mondataira hevesebben ver és néhol ki is hagy. Nem bírtam és nem is bírom a rossz dolgokat, teljes mértékig átérzem ha valaki szomorú, egyszerűen én is érzem amit Ő és én nekem is fáj annyira mint Neki. Nem tudom, hogy ez a dolog jó vagy rossz, esetleg semleges. Sosem tűnődtem ezen, de most tényleg annyira áthat ez az egész, hogy egy hang sem jön ki a torkomon. Szorosan karolom át és húzom magamhoz, míg vállamat finoman a fejének döntöm és lehunyom szemeimet. Próbálok megszólalni, de egyszerűen nem megy. Tudom ez a téma még sokszor fel fog jönni és azt hiszem készen is állok, hogy támogassam Cissyt, de mikor először elmondta akkor sem tudtam mit mondhatnék és most sem vagyok benne biztos mit kéne tennem, hiszen megszólalni nem igen tudok, egyszerűen nem megy és kész. - … - Elkezdem és be is fejezem egyből, az első betűig el sem jutok. Végül felsóhajtok nehézkesen és a szabad karommal húzom még közelebb Cissyt magamhoz és egy puszit nyomok a feje tetejére. Talán ez a legjobb ami jelenleg tőlem telik. Ennyire futotta, sajnos csak ennyire. Eldőlök a lánnyal úgy ölelem tovább egyre gyengébben és szeretetteljesen. Ha szomorú dolgokról van szó érzékeny tudok lenni, nem tagadom. Talán érzékenyebb is a kelleténél ami régen gondot jelentett, de mára már nem érdekel mások véleménye miszerint buzis ha egy srác érzékeny. Rájöttem, hogy ez hatalmas hülyeség. És a múltra gondolva pont elég bátorságot gyűjtöttem a megszólaláshoz, el is eresztem Cissyt és felé hajolok. - Na jó, ne gondoljunk a múltra. Megértem ha idő kell, de próbálj ne is gondolni rá. Gondolj a jelenre vagy a jövőre. A felhőkre vagy a napsütésre. - Hangom határozott és magabiztos. Semmi megingás, semmi szív kihagyás. Csak a szín tiszta érzelem.

- Ez egyáltalán nem hülyeség, inkább.., inkább szép. - Mondom kicsit habozva, de csupán csak mert nem tudtam mit mondhatnék. Biztos voltam benne, hogy nem hülyeség csak abban nem, hogy milyen jelzőt hozzak fel rá. Talán ez volt a legegyszerűbb de mégis a legőszintébb is, hiszen ez jutott elsőnek eszembe és azonnal ki is mondtam. Igaza van abban hogy törődöm vele, efelől semmi kétség, csak azt nem tudom mi lesz ezután. Igen, persze szerelmet vallunk egymásnak és boldogan élünk amíg meg nem halunk, blablabla. De bizonytalan vagyok a jövővel kapcsolatban. Még nem voltam ezelőtt kapcsolatban, nem tudom milyen egy kapcsolat, nem tudom mik az elvárások és azon dolgok amik csak jönnek maguktól. Még abban sem vagyok biztos, hogy azt tudom, mi a szerelem. Amit most érzek, az szerelem? Vagy csak sima törődés? Nem tudom és nem tudom. Megannyi rosszindulatú kérdés és egyik sem válaszolja meg önmagát, de miért is nem? Ekkor beigazolódik a gyanúm. Cissy szerelmet vall és én nem tudom mit érzek, nem tudom, hogy szerelem-e amit érzek, és ha igen hogy mondjam el. Hogy fejtsem ki? - Reméltem, hogy elkezded, mert magamtól nem menne. De egy ideje azt hiszem én is szeretlek. - Elkezdtem de csak egymás után teszem a szavakat ahogy jönnek, nem is vagyok vele tisztában mit mondok, mert magam sem vagyok benne biztos. - Nem vagyok ebben biztos, még sosem éreztem.. én nem tudom milyen szerelmesnek lenni és nem vagyok benne biztos, hogy mit érzek. - Mire befejezem rájövök mit mondtam, elszomorít a saját mondatom. Hiszen ez olyan, mintha azt mondanám én nem szeretem. Pedig ez nem így van, csak magam sem tudom mit érezzek. Vagyis nem tudom mit érzek. Felkapom a fejemet a csókjára és szenvedélyesen csókolok vissza míg tenyerem az arcára simul, majd lassan a tarkójához csúszik le míg vissza csókolok.

-Bízhatsz bennem, távol álljon tőlem, hogy megbántalak. Ha mégis megtörténne én leszek az első aki pofon vágja magát.- Mondom halovány mosollyal az arcomon és belegondolva nem én lennék az első. Volt már szerencsém olyan emberhez aki úgy behúzott magának, hogy monoklija lett és mindenki azt gondolta verekedett. Kiderült az egész csak egy buta baleset volt. De nem számít, mert ha nem is az első, de a második vagy a sokadik ember leszek aki behúz magának, viszont az első aki azért mert megbántja szíve választottját. De ezt semmi képen nem tervezem. Tekintve, hogy Cissy az első szerelmem, az első ember aki iránt érzek többet mind barátság, butaság lenne mindezt eldobnom magamtól, addig szeretnék vele lenni amíg csak lehet és ha a sors úgy adja, akár életünk végéig is mellette maradnék.
Nem tudom tisztában van-e vele, hogy vámpírok hada lop nem csak ember, hanem árnyvadász vért is, de minden bizonnyal elég eszes és érett ahhoz, hogy ezt belássa. Én magam nem tudok sok mindent a vámpírokról de kettő ami biztos. Az egyik ugyebár, hogy nem csak belőlünk, mondikból táplálkoznak; a másik pedig, hogy egy magam fajta embernek jobb tőlük távol maradni. Tulajdonképpen azért vagyunk a földkerekségen, hogy az árnyvadászok vigyázzanak ránk, ahogy ők pedig miattunk vannak. Persze vannak akiket ez hidegen hagy és még ellenünk is fordulnak. És meg ne lepődjön senki, ők is szoktak győzni. Hiszen lássuk be, sebezhetőek vagyunk és fegyverünk sincs. Legalábbis nem sokunknak. Az árnyvadászok pedig egy egész fegyvertárat fel tudnának mutatni szerte a világon, bármit választhatnak mivel esnek nekünk. Esetleg a kis szeráfpengéjükkel vagy bármi mással? Nekik teljesen mindegy, ha egy árnyvadász agya elborul akkor többé nem érdekli velünk mi van. -Nem véletlen lehet a dolog, ha azt nézzük, hogy a vámpírok belőlünk táplálkoznak akik életére ti magatok felesküdtetek. A másik tényező pedig az, hogy ugyebár belőletek is képesek táplálkozni ha úgy adódik.- Mondom morgolódva, aminek egyszerű kis oka, hogy nem szeretem ezen teremtményeket. Fosztogatnak és kérdés nélkül még ölni is képesek vagy valakit átváltoztatni. Nem érdekli nagyon őket, hogy kit ölnek meg, csak esznek és esznek, míg áldozatuk bele nem hal vagy eszméletét nem veszti. Aztán pedig ha úgy tartja kedvük megitatják velük a vérüket és olyanná teszik őket mint ő maguk is. Szörnyetegekké, vérszomjas fene vadokká. És csoda volna, hogy morgok ha róluk van szó? Azt hiszem ennyire még én is szeretem az életemet, hogy mentsem az irhámat ha vámpírral találkozok.
Morcos kis állapotomból zökkent ki Cissy a csókjával amit -mint mindig- viszonozok is. Kezem a hátára csúszik szorosan, úgy húzom fel magamhoz és falom ajkait. Jó, hogy végre tényleg érezhetem, hogy milyen szerelmesnek lenni, hogy milyen ha valaki mindennél jobban szeret és mikor elveszünk egymás tekintetében vagy a csókpárbaj közepette, egyszerűen az számomra a Mennyország. Bele-bele mosolyogva a csókokba állok meg egy pillanatra mikor hallom Cissy hangját majd a fülébe suttogva válaszolok is. -De csak ha tényleg szeretnéd.- Hangzik el szinte kínzó gyengédséggel mondatom és fülcimpájára nyomok egy puszit még ingerelve is.

Részben tudom, milyen szabályok vagy,illetve törvények sújtják az árnyvilágot és túl nyomó többségben ezáltal az árnyvadászokat. Ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy az árnyvilágnak titoknak kéne maradnia egy magam fajta mondi előtt. De ezt már jó páran réges-régen megszegték akkor most miért lenne pont Cissy a rossz, aki szabályokat szeg. Nem újdonság amit közöl velem, csupán megerősítés. Hiszen a dolgokkal tisztában vagyok, amit mond, csupán megerősít abban amit korábban már más szájából is hallottam. - Nem hiszem, hogy felelősségre kéne vonnia a Klávénak. - Nemes egyszerűséggel mondom ki a Klávé megnevezést. Minek titkolnám amit tudok. Ahogy azt szokás mondani: „A tudás hatalma”; „A tudás akkor lesz igazi ha azt továbbadjuk”, persze talán egyik idézet sem a legmegfelelőbb ide, de mégis tudok jelen helyzetben mindkettővel azonosulni. A tudás hatalma röviden amit én tudok és amit nem kéne tudnom. Minden amit az árnyvilágról tudok, nem szabadna tudnom, de mégis tudom. Ha pedig már egyszer tudom átadom. Persze nem akárkinek, de Cissy jól tudom, árnyvadász, akkor neki miért ne adnám át? Ő is tudja hiszen, ha pedig nem, jobb ha tudja, egyszer talán még jól is jön. És mindezen gondolatok míg cikáznak a fejemben ismét belefeledkezek éppen hol tartunk, de ezúttal még meg sem állok és szinte még meg sem hallom Ciss hangját, azt amit mond, de kezeim derekán csúsznak végig míg a hátára fektetem ismét az ágyon és ruhán keresztül csókolom végig az egész felső testét. - Ha bármi ellenedre lenne, szólj és leállok! - Még ennyit teszek hozzá és elkezdem vadul falni ajkait míg kezeim sem unatkoznak úgymond, mindkettő Cissy combjain siklanak végig ugyanis. Annyit beszéltünk a dologról, hogy míg idáig csak kedvem volt, hogy együtt tölthessünk egy éjszakát, addig most már vágyat ébreszt bennem, hogy felfedezhetem Ciss egész testét. Minden porcikáját átjárhatom és vele lehetek. Alig bírok már magammal, teljesen megkívántam.
Nem tudom mi van igazából velem, ismeretlen ez az egész érzés számomra mégis valahogy tudom, amit érzek az szerelem és most tényleg megkívántam. De mivel ez az egész új számomra, teljesen ismeretlen ezért mégis bennem van a kétely, hogy most biztos ezt meg azt, meg amazt érzem? Vagy csak álmodom, esetleg képzelem? Lehet megőrülök és a pszichiátrián kötök majd ki? Vagy minden rendben csak nem tudok magammal mit kezdeni? Tudom, hogy mi történt, de ugyanakkor ennek ellenére most mégis én leszek az első Cissynek. Az apja egy csöppet sem számít jelenleg. Óvatos szeretnék lenni, hogy élvezetes legyen számára és ne a múltat idézze fel, de nem vagyok benne biztos mit kéne tennem, sosem csináltam még hasonlót sem. De ez csoda? 18 éves vagyok, bár igaz, ez buta kérdés volt. A mai világban a srácok legkésőbb 16 évesen elvesztik a szüzességüket. Nem is értem miért jó ez, mire jó? Menőnek érzik magukat, de mégis mire verik a mellüket? A nagy semmire, ennyi a véleményem!

Mikor a pólómnál jár, jócskán segédkezek annak levételében s mihelyt megszabadulok tőle egy széles mosoly keretében én még csak felhajtom Ciss pólóját úgy csókolom tovább immáron a hasát még jobban ingerelve őt. Néhol pedig játékosan harapdálni kezdem kiéhezett kutya módra. Egyszerűen jó vele, pedig mikor megismertem azt gondoltam ő egy tipikus lány azok táborából, akik a szememben egy fikarcnyit sem érnek, akiket megvetek a viselkedésük miatt. Azt gondoltam ő olyan lány aki mindennap mással fűti az ágyát, majd ezt még ki is beszéli a barátnőinek, amin ők jókat nevetnek. Mintha ez olyan természetes lenne, pedig szerintem az ilyen élet megvetendő. Ezt magam is belátom, pedig legtöbb aki ezt így gondolja vagy mélyen vallásos, vagy az egyház tagja. Szerény -vagy nem szerény- személyem egyik sem. Nem vagyok hívő ember de az ilyesmit mocskosnak tartom. De már akkor kezdett lángra gyúlni bennem a remény és az a hihetetlen tűz, mikor a fejem leharapása helyett csupán nevetett egy jót azon, hogy nyakon öntöttem. Talán betudható annak, hogy nem feltétlen volt teljesen józan, tiszta elméjű, de akkor az számomra fontosabb volt, hogy csak nevetett. Elvarázsolt már akkor a mosolyával és az arcán jelentkező gödröcskéivel. Oda vagyok a gödröcskékért és Cissyé különösen szépek.
Ahogy belemerülök vele egyre jobban a csókba érzem, hogy nem volt egy pillanatig sem hazugság amit mondtam. Szeretem őt és ez több mint szerelem. Ragaszkodok hozzá, tudom, ha nem látnám mondjuk egy hétig elvonási tüneteim lennének. Ez alatt a pár hónapunk alatt oly’ annyira beleszerettem, oly’ annyira fontos lett az életemben, hogy úgy érzem az életem sem volna egészen teljes, hiánytalan ha nem lenne itt nekem Cissy. Mondhatni egy pótkerék az életemben, kiegészít engem és az életemet is. Ő az én negyedik kerekem, persze ez nálam közel sem azt jelenti, hogy tárgyként tekintek rá vagy bármi egyéb, egyszerűen tudom, pontosabban érzem, hogy ha nem lenne beleőrülnék. Ahogy szokás mondani: „Nincs ki mind a négy kereke”, nekem sem lenne ki ha nem lehetnék vele, ha nem bújhatnánk egymáshoz mikor szükségét érezzük és nem tölthetnénk együtt forró éjszakákat, miután egy kellemes reggel következne. Mikor azt érezzük tényleg van aki számít, aki mellett felébredünk, akinek reggelit készítünk és ágyba visszük azt. Ez lehet bizonyára egy igazi kapcsolat kulcsa. A szeretet!; a szeretet az ami minden kapcsolatot összetart. Fiatal korban a szerelem, majd ahogy idősödik az ember a szerelem lángja kialszik, de helyébe lép a családi szeretet, a szeretet ami összeköt.
Felettébb elgondolkoztat néha napján miért döntöttem úgy, hogy Cissyt választom, hogy Cissy lesz az akibe majd egyszer beleszeretek, majd itt kötünk ki. Bevallom erre álmaimban sem gondoltam volna soha és egyszer csak mégis megtörtént.
Megemelve Ciss testét immáron teljesen megszabadítom a pólójától és akkor már egyúttal megszabadulok a nadrágjától is. Mondván minek az oda?; csak zavaró tényező. Lágyan ajkait falom és kezeim csípőjén csúsznak végig Cissy fenekéig ahol elidőznek.

Mikor a nadrágjánál időztem láttam valamit. Persze közel sem eleget a kételkedésre, de mintha megbánta volna a döntését és emiatt elkezdek automatikusan feszengeni. Nem szeretnék olyat tenni amit megbánna s utána csak élesebben égne az emlékezetébe: A szeretkezés rossz. Minden vágyam lenne, hogy élvezetessé tegyem számára, de ha nem szeretné nem fogom erőltetni. Barátságban talán ráerőltetem magamat másokra, de miért ne tenném? Mindenkinek kellenek barátok, és ha nem magam próbálnám megválogatni azokat, akkor nem is lennének talán ilyen barátaim. És büszkén elmondhatom, hogy eddig egy ember sem panaszkodott, hogy rossz lenne a kapcsolatunk; nincs is okuk, kezdve azzal, hogy kerülöm a bajt, megtartom a titkokat és ha valakit megszeretek akkor ragaszkodok hozzá. De végtére is szerelemben nem erőltetek semmit, az is igaz, hogy Cissy az első nagy szerelmem és szerencsés vagyok, hogy egyben ő az, akivel elsőnek idáig eljutottam.
Ami azt illeti veszélyesen élek, de kell a meglepetésemhez. Csak nem gondolta, hogy a kanapén fog megtörténni? Mekkora badarság, még szép, hogy nem. Előre felkészültem, a szobámba szerte gyertyákkal láttam el és a gyertyákat pedig rózsaszirmokkal raktam körbe. Figyeltem ugyanakkor arra a tényezőre, hogy nem tudni mikor jutunk el odáig, így nem valódi rózsa szirmai azok. Praktikusságomról is híres vagyok, így mű szirmokat vettem. Így ha meggondolja magát akkor sem mennek kárba. Na de ez önmagában még nem veszélyes, De!; azon gyertyák amik a hálószobában vannak mind-mind égnek. Hosszabb és egyazon által vastagabb gyertyákat szereztem be, nem azokat a kis mécses gyertyákat. Némelyik fehér, másikuk pedig tűzvörös. Nem égnek le azonnal és ez is a praktikához vezethető vissza. - Volna kedved,. - elakadok egy pillanatra míg azon tűnődöm ezt most hogy tálaljam elé, majd egy szemrebbenés alatt darálom el a végét. - bemenni a hálószobába? - Ha a gyertyákat nem is nézzük, akkor is hangulatosabb tud lenni egy hálószoba mint egy nappali kanapéja. Természetesem csak akkor ha nincs itt-ott elvétve egy-egy zokni avagy alsógatya. Na az kellemetlen lenne számomra, de szerencsére nem vagyok egy trehány fajta. Ja igen, apropó; nem, nem igazán készültem az első alkalmamra. Úgy értem, a gyertyák, a rózsaszirmok elsődleges célként csupán pár együtt töltött percet és órát jelképeznek. Nem vagyok egy velejéig romantikus típus, de a nettről rengeteg jó ötletet le lehet szedni. Az óvszerre térve pedig: van nálam. De csak mert az egyetemen rám sóztak nagyjából egy tucatot, mondván én szüzen halok majd meg. Na oké, a fő ok inkább az, hogy egyedül élek, ők pedig a szüleikkel. Így már azt hiszem minden érthető.
Felülök és felhúzom Cissyt is mikor látom a nadrágomat gombolja, nem tudom, így talán egyszerűbb neki, ha nem, majd rásegítek.

Végig elterveztem mindent és a terveim szerint a karjaimba vittem volna be Cissyt a hálóba, de tekitve, hogy mire észbe kaptam, addigra már a gyertyákat csodálta, ez most ugrott mint lehetőség. Mögé lépve csókolok a nyakába közben a derekát fogva. - Öröm számomra, hogy tetszik amit látsz - Öszinte mosoly települ az arcomra ami egy pillanat múlva már-már vigyorgásba megy át. Nincs nekem semmi hátsó szándékom, csupán tényleg örülök. Bevallom, mikor kitaláltam, hogy én ezt megvalósítom, féltem az egész kudarcba fullad. Kezdve azzal, hogy abban sem voltam biztos, hogy megvalósítani meg tudom, de sikerült végtére is és még tetszik is Cissynek. Tényleg örülök. Ennek köszönhetően még egy ideig Ciss arcát nézem, majd felkapom a fejem s félig guggoló pózba lemenve kapom fel Cissyt akárcsak egy esküvőn mikor lopják a menyasszonyt. Szorosan tartom karjaim között, véletlen se ejtsem el, mert talán ettől félek a legjobban.
Sokat edzettem életem során, sok embert kellett felemelnem még általános iskolába és gimi elején, mikor is én voltam a legmagasabb s senki nem akart az adósom lenni. Bár nem értem miért jobb ha felemelem az illetőt, mintha leveszek neki egy könyvet, végtére is, mindegy. Tehát sokakat emeltem és a rutin már bennem van, emellett Ciss sem nehéz, de mégis tartok, hogy nem leszek elég erős.
Leteszem az ágyra sikeresen és megemelve az állát csókolom meg szenvedélyesen. - Szeretlek - Suttogom halkan, mégis szívig hatolóan. Majd leülök mellé és magam is a gyertyákat kémlelem, pontosan a lángjukat figyelem, egyszerűen olyan békések. Én pedig nem szeretném elsietni a dolgot. Tényleg azt szeretném, hogy minden tökéletes lenne. És talán még félek is kicsit. Oké, hogy fiúból vagyok, de akkor is ez az első alkalmam. De nem csak ebben, a barátnőzés is. Eddig senkim nem volt s még teljesen azt sem tudtam megszokni, hogy van valakim. És mégis már itt tartunk. De nem bánt, örülök neki, de egyazon által tartok is a dologtól. Rengeteg mindent tudok Cissyről, de mi van ha nem eleget? Mi van ha mindketten megbánjuk majd ezt? Nem bírnék ebben a tudatban élni, ugyanakkor tényleg szeretném. Vele szeretném az első alkalmamat átélni és most szeretném.

˝A szeretkezés jó dolog, de ha az ember azzal a valakivel van együtt, akibe szerelmes, akkor lesz csak igazán csodálatos az egész.˝

Hevesen visszacsókolom, míg a tarkójára helyezem tenyeremet. Majd bevillan, hogy most már tényleg ideje volna cselekednem. Mind nekem, mind a lomposnak odalent. - Egy pillanat, várj meg itt. - Szinte ki sem mondom, de már pattanok is fel az ágyról és a fürdőszoba felé veszem az irányt. Szíven hevesen dobog, úgy ahogy még soha sem. Mély levegőt véve szabadulok meg az alsómtól és húzom fel az óvszert. Bevallom elvacakolok vele egy darabig és ellenőrzöm azt is, hogy ki nem szakadt-e, de szerencsémre ennyire még nem vagyok béna. Viszont jön a különböző dilemmám. Tulajdonképpen most sétáljak így vissza mint holmi dzsigoló, vagy húzzam vissza az alsómat és úgy? Nem gondolkodok sokáig, visszahúzom az alsónadrágomat úgy térek vissza kissé feszengve. Hát ez sem a legkellemesebb érzés ami magába kerített, remélem nem járatom le magamat oly' annyira, hogy arról könyvet írjanak. Odalépek Ciss mellé és eldöntöm az ágyon mint egy fabábut. Felcsúszok magam is az ágyra és betámadom a lány ajkait. Csak úgy falom őket míg a melltartóját kapcsolom ki, majd mikor sikerült félre hajítom. Egy pillantást veszek a melleire, hiszen mégis csak férfiból vagyok vagy mi és miért is hagynám ki ezt a csodálatos látványt. Egyszerűen tökéletesek ugyanis, de mielőtt elvarázsolna a látvány s ott ragadnának a szemeim a szemeibe nézek vágyakozóan míg a csípőjén húzom végig az ujjaimat a bugyijánál megállva. Azt szeretném ha kimondaná, hogy tegyem meg, hogy húzzam le a bugyiját és tegyem magamévá a testét és egész lelkét. Ha nem mondja ki, vagy nem utal rá, nem teszem meg. Ami azt illeti már kicsit sürgetem is a dolgokat mert valóban nem kényelmes a jelenlegi felállásom. Úgy tűnik az óvszer és az alsóm nincsenek jó barátságban, sőt. Amíg a kielégítő válaszát várom neki állok kicsit szórakozni és apró csókokkal látom el az egész testét, kezdve a fülcimpájával, egészen a bugyijáig mindenhol felfedezem a testét.

˝A szeretkezés jó dolog, de ha az ember azzal a valakivel van együtt, akibe szerelmes, akkor lesz csak igazán csodálatos az egész.˝

Bevallani valakinek az érzéseinket: Az sem kis dolog, de elhatározni valamit. Elhatározni, hogy vele szeretném az első alkalmat, vele szeretném megtapasztalni milyen érzés, többé nem mások árnyékában élni. Milyen az ha többé nem neveznek lúzernek és nem vagyok tovább olyan jámbor vagy ártatlan. Mind ezt feladni egyetlen nőért. A szeretett személyért aki talán a világot is megváltaná, ha azt kérnénk. Ezen érzések lejátszódtak bennem. Mind a mai nap, mind akkor, mikor megismertem Cisst. Ez az érzés mióta várja, hogy feltárják és beteljesülhessen.
Hagyom, hogy felhúzzon, de ami azt illeti rásegítek s felülök magamtól is. Természetesen ismét elveszek barna íriszeiben de mikor meghallom Cissy hangját szinte a másodperc tized része alatt kapom le magamról a nadrágot és végül hatolok belé. Minden eddigi vágy, késztetés vagy szerelem, most mind beteljesedett egy pillantás alatt. De még sem érzem, hogy félnem kéne, félnem attól, hogy túl gyors voltam, hogy nem adtam elég időt.  Tudom, hogy ő is szerette volna, ahogy azt is, hogy már-már szüksége volt rá. Szüksége, hogy továbbléphessen és hogy legyen valaki az életében akire számíthat feltétel nélkül. Tulajdonképpen ez lennék én. Ahogy bejöttünk, majd ahogy haladtunk és végül idáig jutottunk. Egy nap ami csak ránk várt. Egy forró csók és az ágy rejtélyei amit most mind elrejt.
Na de nem vagyok én holmi vadállat, jól megdugom aztán lépek. Nem, nem! Közben tüzes párharcot vívnak nyelveink és minden lökésnél egyre hevesebbet. Sosem hagynám egy pillanatig sem, hogy azt higyje kihasználtam. Erről itt szó sincs. Szeretem Cissyt, mindennél jobban, és ha ideköltözne hozzám caak még teljesebb lenne az életem. Nem lennék egyedül, többé nem érezném magamat egyedül. Nem félnék, hogy egyszer majd egyedül ér a halál. Hogy senkinek sem fogok hiányozni akkor. A halál félelem az ami magához vesz, csakis az, de az nagyon. Viszont Cissy mellett nem félek, biztonságban érzem magamat. Így természetes, hogy szeretem és mindent megszeretnék neki adni, az ég világon mindent, hogy boldog legyen, hogy jól érezze magát és még sorolhatnám napestig. De felesleges, ezt ő maga is jól tudhatja. Az érintéseimből, a viselkedésemből és minden cselekedetemből leszűrhető mennyire szeretem és becsülöm.
Olyan sok mindenen ment keresztül, volt amin egyes-egyedül, de nem adta fel, még mindig itt van és nagyon is kijár neki egy szebb élet, és ha ezt én adhatom meg neki, akkor állok elébe. Megteszek, bármit kér.

˝A szeretkezés jó dolog, de ha az ember azzal a valakivel van együtt, akibe szerelmes, akkor lesz csak igazán csodálatos az egész.˝

Jó magam is belesóhajtok a csókunkba míg tartom a megszokott tempót lent. Nem foglalkozok a következményekkel, most nem érdekel semmi, csakis Ciss. Cissy számomra immáron a mindenség, az életemben ő olyan, akit nem lehet pénzért megvenni, nem lehet csak úgy elvenni mástól. Ő választott és csak remélni tudom, hogy jól tette, hogy tényleg engem szeret és tényleg velem szeretné megosztani a boldogságát. Ez még csak az első lépés volt, a következőt én fogom meglépni. Mindennél jobban örülnék ha vele élhetnék, ha minden reggel mellette ébrednék fel. Nem érdekepne ha összevesznénk mondjuk azon, melyikünk mosogasson el, vagy melyikünk használta el a sampont, mind ez elenyészne a boldogságunk mellett.
Ezek csupa lényegtelen viták, szinte már természetesek is, de minden kapcsolat arról szól, hogy felnagyítják, pedig vannak sokkal súlyosabb problémák, ilyen például a megcsalás vagy a szakítás/ válás. De erre sokak nem gondolnak, én olyan voltam egész életemben aki semmibe nem ment bele, de mindent megszemlélt. Sokat tudok a szerelemről, pedig talán most vagyok először szerelmes. Ahogy a szeretetről is mindent tudok. A szeretet nem olyan dolog amiért viszonzást várunk, ugyanis ha egy ember szereti a másikat, elvárás nélkül is viszonozzák. A szeretetnek rengeteg fajtája van, és ebből a szerelem az egyetlen, amely néha viszonzatlan. Ez már nem tőlünk függ, de nekem volt olyan szerencsém, hogy az nap este a Pandemoniumba tévedtem. Semmi keresni valóm nem lett volna ott, ráadásul még veszélyes is lehetett volna rám nézve. De nem bántam meg, mert ha akkor nem vagyok ott, most itt sem lennék.
Hirtelen felindulás vezérel abban, hogy félbe hagyjam csókunkat és csókoljam Cissyt egyik kulccsontjától a másikig a válla vonalában. Ennek pedig a végkifejletje nem lesz más, mind szóhoz is jutok. - Mindennél jobban szeretlek - Halkan suttogom fülébe majd finoman, ajkaimmal harapom meg a fülcimpáját.

˝A szeretkezés jó dolog, de ha az ember azzal a valakivel van együtt, akibe szerelmes, akkor lesz csak igazán csodálatos az egész.˝

Ha valaki nekem azt mondja úgy féléve, hogy még a jelenlegi évben szerelembe esek és elvesztem a szüzességemet azt jól kinevettem volna. Hogy én, szerelembe? Szüzességet? Az egyszerűen kizárt, hiszen engem mindig csak a tanulás vonzott, az, hogy okosabb legyek, hogy vigyem valamire és azt átadhassam másoknak. Mindig lúzerként tekintettek rám, és hozzám rejtették az óvszereket, mondván úgy sem használom el, nálam senki nem keresné. Egy talpnyaló voltam, egy szerencsétlen, aki a menő srácok nyomába se érhetett, akinek álma volt, hogy jobb legyen, és szeressék, dőljenek utána a csajok mint a menő palik után. De ez persze sosem lett így, mindig a rangsor végén kullogtam, a többi srác nyomába sem értem -még magasságban sem- és sosem volt egyetlen kapcsolatom sem. Vissza gondolva az egész esemény sorozatra: hogy miért is voltam akkor abba a klubban? Nos azért voltam ott, mert akkor is jól felültettek. Azt mondták nagy buli lesz, vesznek sört, meg minden. Mikor odaértem egy ismerős arcot sem láttam. De többé nem érdekeltek mások, aznap valami egészen megváltozott bennem, nem akartam megfelelni másoknak, csak jól érezni magamat. Nem érdekelt a korom sem és láthatóan a pultost sem különösebben.
Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy a srácok felültetése milyen következményt von maga után. Hogy akkor találkozni fogok az életem első szerelmével. Álmaimban sem mertem gondolni, hogy egyik pillanatról a másikra egy stréber tudomány mániás gyerekből egy érett, menő férfiúvá érek. Ahogy azt sem gondoltam, hogy Cissy ilyen laza lesz, azt hittem "Úristen, most elbasztam, most aztán nekem végem", arra számítottam majd műköröm okozta sebekkel térek haza, de legnagyobb meglepetésemre nevetett a dolgon, ráadásul még műkörmei sem voltak.
Már tudom, nem az a pláza cica típus, aki mindenki lelkébe beletipor gondolkodás nélkül, akinek 10' cm hosszú 'karmai' vannak és agyon hidrogéneztetett haja, és szoliztatott bőre. Szemeim elé egy teljesen letisztult külső sétált be. Hullámos barna tincsek, amik csak úgy omlanak vállaira, akár a csoki szökőkút és teljesen természetes bőr, saját körmök és persze ki nem hagynám azt a dögös kis rucit amiben feszített. Visszagondolva is az lehetett akkoriban életem legszebb napja, amely azóta annyiban változott, hogy lecsúszott a második helyre. Jelenleg életem legboldogabb és legeszméletlenebb napja a mai. A mai, mikor valami olyat adtam Cissynek, amit nem sok lány kaphatott volna meg, nem is kellett nekik, de Ciss az én tömör gyönyöröm, aki bearanyozta ezt a napomat is, akivel elvesztettem a szüzességemet.
A múltam relytéjéből Cissy nyögése hoz vissza, mikor is egy utolsót lökök még rajta majd eltávolodva kicsit én is a csúcsra jutok és ledőlök a hátamra Ciss mellé úgy hajolok a nyakához és csókolom finoman és lássuk be, ki is szívom egy ponton. Legyen még emlékezetesebb a mai éjszakánk.