Re: Helen && Ace ~ I think you crazy just like me ↠ Vas. Május 07, 2017 8:03 am
Lezárt játék
Vendég
Vendég
Re: Helen && Ace ~ I think you crazy just like me ↠ Szomb. Jan. 14, 2017 10:22 pm
+18:
Helen & Ace
What doesn't kill you fucks you up mentally
Látom rajta, ha nem is tükrözi mimikája a nem tetszést, szeme csillanásából tökéletesen ki tudom venni, mennyire nem rajong az ötletemért. Annyi baj legyen, e helyett tovább játszanék a nadrágjai gyűrődésén majd végig a testén, de feláll és ott hagy. Kacér mosoly csúszik arcomra, miközben felé fordulok kényelmesen terülve el a szőnyegen könyökömre támaszkodva, miközben végigpillantok rajta. Combjaim úgy nyílnak szét mintha elromlott volna a zsanér közöttük. Természetesen a fehérneműm épp a semmivel egyenértékű, de az is vörös mintha csak egy bikát kéne a vörös zászlómmal ingerelni.
Oh, tudok én ellenkezni is, ha az kell, de jelenleg túlságosan örülök az ismeretségnek.
Édes gyermeteg vigyorra húzom mosolyom miközben ajkaimba harapva pillantok fel rá. Majd hirtelen ötlettől vezérelve négykézláb közeledem hozzá finoman harapdálva végig a lábát és a combját a nadrágon keresztül az övén kapaszkodva fel és így nincs olyan porcikám, ami ne simulna hozzá. Az ajkaim szüntelen az övéért sóvárognak, szinte már felé hajolok, mikor megszólal az időzítő. Végigsimítom az arcát kicsit talán meg is paskolom, miközben eltávolodom tőle.
Úgy néz ki lejárt az időnk Mr. Carver.
Veszem fel a szemüvegem és kötöm újból szoros kontyba a kusza tincseket, aztán persze helyet foglalok a fotelben.
Szerintem sokat haladtunk ezen a foglalkozáson találkozunk egy hét múlva.
Végül is meg kell hagyni, ő akart ellenkezést hát itt van, most megkapja majd az ellenállást. Szolid mosollyal és már a jegyzetfüzetemmel kezemben pillantok fel rá.
Vendég
Vendég
Re: Helen && Ace ~ I think you crazy just like me ↠ Kedd Dec. 27, 2016 9:25 pm
Annyira nem +18-AS! de ha már eddig ezt írtam:
Helen & Ace
I knew who I was this morning but I've changed a few times since then
Adolf Hitler nevét meghallva elégedettséget érzek magamban, ami csak még jobban alátámasztja, hogy nem vagyok teljesen normális. Ha Ted Bundy nevét említette volna meg, már akkor is "levett volna a lábamról". De nem. Amerika egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa helyett a Führer-hez hasonlított. Micsoda dicséret ez az én mocskos lelkemnek. Legalábbis ha még van lelkem, biztosan csakis mocskos lehet. Nem éltem még eleget, így a halottaim száma még közel sem éri el Hitler halottainak számát. De majd... Talán egy szebb jövőben. De nem hinném, hogy a vezetői pozíció hozzám illene. Egy idő után azt is megunnám, mint minden és mindenki mást is. Most viszont nem unatkozom. Egy újabb játékszer tárult elém, amit szívesen fogok használni a közeljövőben. Mit tesz nekem az, talán már ma este is, itt ebben a szörnyen lehangoló szobában. A nő minden egyes mozdulatát követem a tekintetemmel, elégedettséget érezve. A vágy mindig is olyan eszköz volt, amit szívesen használok fel mások ellen. De ez a darab itt, ez más lehet. Ha megölném sem halna meg véglegesen. Szeráf penge hiányában pedig minek is dühítenék magamra egy démont? Na nem mintha olyan nagyon érdekelne, ha megpróbálna megölni. Kissé meglepetésemre azonban éppen az ellenkezőjét mutatja ki, ahogyan ujjaival játszik a lábamon. A következő pillanatban pedig már ott térdel a lábaim között és izgalommal azt ecseteli, hogy meg kéne ölnöm és testet cserélve újra, meg újra ezt a kis játékot kéne levezetnünk. Ez a dolog már kevésbé nyeri el a tetszésemet, hiszen szinte már kötődésnek hangzik nekem a dolog. Azonban arcomra nem jelenítem meg a nem tetszés jelét. Sőt, inkább egy kacér félmosollyal lejjebb hajolok és ajkaim már a nő fülét súrolva megszólalok: - Azt nem hiszem, kedves. Inkább vagyok a híve a lassú, de végleges halálnak. Azonban ez még nem zárja ki azt, hogy nem szórakozhatnánk egyet.- hajolok vissza, majd hirtelen ötletből kiindulva felállok a kanapéról és arrébb sétálok a nőtől. Kezeimet zsebre vágva vándorlok körbe a helységbe, megállva a könyvespolcnál. Remélem magamban, hogy csak még jobban felziláltam a nőt azzal, hogy csak úgy ott hagytam, hadd térdeljen csak azon a drága szőnyegen. - Ha olyan régóta figyel és úgy gondolja, hogy ismer akkor biztosan azt is tudja, hogy sokkal jobban élvezem az ellenkezést, mint a meghunyászkodást. A maga fajtájától meg főként elvárná az ember, hogy...ellenálljon az embereknek. A polctól elfordulva ismét a nőre nézek, majd egy újabb kacér mosoly jelenik meg az arcomon. Ó, ha csak még egy kicsit is, de váratom a drágát. Aztán a végén még lehet, hogy inkább az asztalon teszem a magamévá, úgy hogy utána egy hétig nem bír majd a lábára állni.
Re: Helen && Ace ~ I think you crazy just like me ↠ Vas. Dec. 18, 2016 12:22 am
+18:
Helen & Ace
What doesn't kill you fucks you up mentally
Felkeltettem az érdeklődését ó igen, de még mennyire. Mély sóhajt hagyja el ajkaimat, miközben szinte már elfehérednek ujjaim, ahogyan a kanapéba kapaszkodva próbálom megfékezni magam attól, hogy rávessem magam. Felül a kis „kihallgató” kanapén miközben gunyoros eddig mit sem sejtő mosolya végre valami mást tükröz. Igen-igen ettől máris sokkal izgalmasabbnak hangzik a kanapé szó, és még mi mást lehet művelni rajta kihallgatáson kívül. Gondolatban a kezemre csapok amolyan „nem erre még nem áll készen” mondattal miközben látom Ace arcán, ahogyan eddig hitetlenkedés után őszinteség következik. Na, nem mintha eddig nem mondta volna el, hogyan kell kifordítani egy embert (ó micsoda gyönyörű körbeírás is volt az) de ez most megfogott.
Ó nagyon is érdekel a munkássága, hiszen még sosem találkoztam ehhez foghatóval. Pedig elhiheti még Hitlernél is ott voltam. Azok voltak csak a szép évek.
Dőlök hátra nosztalgiázva a bőr fotelben, de természetesen nem sokáig tudok, főképp miután megütik fülemet a következő mondatok. Mégpedig a „hogyan avassam fel a hulláját” na meg persze a „csak miután a magamévá tettem volna”. Széles mosolyom nem is tükrözhetné különbben boldogságom miközben újból felkönyökölök. Kacér mosolyom és kíváncsi tekintetem ajkaitól kitudja hová kalandozik el miközben mutató és középső ujjam kiskatonát játszva indul el felfedezni előttem ülő teremtés lábait.
A kettőnek nem kell kizárnia egymást óó dehogy kell… sőt.
Pillantok fel hirtelen a szemébe és tekintetem hirtelen már nem is igazán emberi annál inkább belső démonom pillant ki rajta. A következő pillanatban pedig már a lábai között térdelek a drága perzsaszőnyegen, mindkét kezemmel a lábát simítva végig lelkesen ecsetelve mi is történhetne ha.
Mindig is kedveltem a fájdalmat és az élvezeteket a kettőt keverni pedig egyenesen a mennyország vagy inkább pokol?
Morfondírozok el egy pillanatra majd folytatom.
És miután felavattál olyan másik testet kereshetnék magamnak, amilyet csak akarsz, hogy aztán újból megöld és ez folytatódhatna amíg világ a világ.
Harapok ajkaimba mondatom végén és eddig észre sem vettem, hogy nemcsak úgy elhagytam a magázást na meg persze az illemet, mintha ott sem lett volna, de szinte csak centikre álltam meg édes formás ajkaitól. Ó jajj nekem.
Vendég
Vendég
Re: Helen && Ace ~ I think you crazy just like me ↠ Szomb. Dec. 17, 2016 10:19 pm
+18-AS DOLGOK!!!:
Helen & Ace
I knew who I was this morning but I've changed a few times since then
Kedvelem ezt a doktor nőt. Ami egyszerre szórakoztató és kellemetlen is. Nem szoktam kedvelni az embereket. Egyedül csakis holtan, vagy pedig kínok közt vergődve érzek irántuk olyat, amitől egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon. De ezzel a Helennel valahogy más a helyzet. Minden bizonnyal azért, mert egyszerre unaloműző és izgató is a tudat, hogy elmondhatom neki az összes mocskos titkomat. Ha fecsegni merne, mert tudom, hogy jártatná a száját, akkor úgy végzi majd mint a legtöbb áldozatom. Vagy lehet kitüntetem őt azzal a megtiszteltetéssel, hogy egy szarvast csinálok belőle. Igen, elmegyek egyet vadászni az erdőbe és elejtek egy szarvast. Majd az agancsaitól megszabadítva a döglött dögöt mehet a hullatelepre...pardon, a szeméttelepre. A letisztult agancsot pedig Helen doktor néni gyönyörű teste fölé aggatnám. Vagy még jobb ötlet: A lelkizős nőt magát raknám rá az agancsra. Gyönyörű fali dísz lenne belőle... Felhúzott szemöldökkel figyelem a nőt, ahogyan felpattan a helyéről. Valami ütős cuccot szedhet, hogy ennyire fellelkesült a mondókámra. Vagy netán ő is olyan romlott lelkű lenne, mint én? Micsoda ötlet: elmenni pszichológusnak, hogy a mások beteg elméjét kelljen hallgatni. Azonban én abba is hamar elunnám magamat. Hirtelen kíváncsisággal várom, hogy vajon mi lehet annyira fontos, amit elszeretne árulni, hogy szinte úgy viselkedik, mint a legtöbb kényszerzubbonyos beteg. - Na ne mondja...- húzom egy gúnyos mosolyra a számat, amikor kijelenti, hogy régóta figyelt már. Remek. Egy alvilági, teszem azt. Legalább valami, ami nem untathat. Ha viszont előjön nekem azzal, hogy mivel árnyvadász vér folyik az ereimben meg kell halnom nagyot csalódok. Bár a tekintetéből és abból a széles vigyorból nem hiszem, hogy erről lenne szó. A hirtelen érintkezéstől elhúzom a számat. Nem szeretem, ha úgy fogdosnak, mintha valami simogatós állat lennék az állatkertben. Még akkor sem, ha egy nőről van szó. Érthetetlen okoknál fogva az ágyban is én szeretek dominálni, mint mindenhol máshol... Hallgatom a nőt, majd a lassú felismerés megüti a fejemet. Egy démonnal van dolgom, hát persze. De úgy tűnik éppen egy olyannal, aki egy rajongónak látszik. Érzem a hangjában és a tekintetében, ahogyan velem beszél. Meg persze nem nehéz hallani a dicsérő szavait, ami azokat a szép ajkakat elhagyják. Lassan felülök a kanapén, majd egy már nem gúnyos mosollyal, de rejtéllyel telivel nézem a nő arcát. Végül is. Démonnal még nem volt szerencsém csinálni... Fut át az agyamon. - Remek hallani, hogy valaki értékeli a munkámat. Épp az előbb gondolkoztam azon, hogy hogyan avassam fel a hulláját, ha netán nem tetszene a mondandóm.. Na persze csak miután a magamévá tettem volna.- mondom neki közönnyel a hangomban, mintha ez olyan mindennapi dolog lett volna. Bár mondjuk számomra tényleg az is. Minden nap egy hulla és ha a gyengébbik nemből találok egyet, akkor előtte mindenképpen az ágyba viszem őket. Nem erőszakkal. Mindig szívesen fogadnak a combjaik között a fiatal hölgyemények.
Re: Helen && Ace ~ I think you crazy just like me ↠ Szer. Dec. 07, 2016 12:41 am
Helen & Ace
What doesn't kill you fucks you up mentally
Újabb mosoly kúszik a számra, ahogy látom a tekintetét rám villanni. Azt gondolhatja, bolondabb vagyok, mint akiket "gyógyítok". Ugyan már én meg a gyógyítás, inkább csak elterelem a megfelelő embereket a megfelelő irányba, hogy még több őrültséget csináljanak, és még jobban járjak én. De Ace.. Ace más volt. A szemem csak úgy cikázik a tekintete és a kezei közt, ahogy imitálja a kibelezést. A szenvedély, ahogyan beszél, izgatottá tesz és a következő pillanatban azon kapom magam, hogy félrerakom a jegyzetfüzetem és mindkét kezem a térdemen tartva támasztom ámult arcomat. Csodálatos ember az egyszer biztos. Története végeztével, széles vigyorral csapom össze tenyerem, mint egy boldog gyermek, aki egy bűvészmutatványt nézett végig az imént. És mikor megkérdezi tőlem hogyan telt a napom izgalmamban rágni kezdem, a körmöm tekintetem pedig ide oda cikázik gyönyörű szemei közt. Annyira szeretnék kitálalni, hogy nem bírom tovább. A térdemre csapok és felállok.
Annyira örülök, hogy megkérdezte . Kifújom a levegőt, mint akibe azóta beleszorult mióta Ace belépett a terembe.
A helyzet az, hogy be kell vallanom valamit. Egy ici pici aprócska titkot.
Mondom olyan beleéléssel, hogy egy hétpecsétes bolond sem tudná jobban előadni. Ekkor a pszichiáter már rég eltűnt a süllyesztőbe és innen már nincs tovább.
Már olyan rég figyelemmel kísérem magát. Minden egyes tettét az árnyékból figyelve. Nem láthatott ugyan, hogy is láthatott volna.
Ülök vissza a székre, de nyikorogva közelebb húzom az ágyhoz megfogva a kezét.
Istenem vagy inkább Ördögöm milyen munkákat vihetett véghez ezekkel a kezekkel. O jaj gondolom nem szereti, hogy fogdossák de már olyan rég találkozni akartam magával.
Kiegyenesedem tekintetem büszkeséget sugároz.
Már az idők kezdete óta itt vagyok, de még sosem találkoztam magához hasonlóval. Szinte úgy érzem, hogy élek pedig Dr. Quinzelbe csak a napokba bújtam bele.
Bólogatok hevesen, hogy átérezze mélységes hódolatomat és helyzetemet és a nagy hadarásba szinte szóhoz sem hagyom.
Vendég
Vendég
Re: Helen && Ace ~ I think you crazy just like me ↠ Kedd Dec. 06, 2016 1:39 am
Helen & Ace
I knew who I was this morning but I've changed a few times since then
Szerintem nem tudok egy olyan pillanatot sem megemlíteni, amikor engem érdekelt volna bárkinek is a véleménye. A mondének olyanok, mint a csirkék a tanyán. Ugyanazt csinálják egész rövid életükben és a többi észre sem veszi, ha a gazdájuk levágja az egyiket közülük. Az árnyvadászok már szórakoztatóbbak, de nem túl sokáig. Egy idő után mindenkit megunok. Még akkor is, ha a kedvenc kínzó eszközeimet használom: harapófogó, fejsze, csavarhúzó. Bár ezek is az unalmasabbik fegyvereim közé tartoznak. Egy egyszerű késsel azonban sokáig el lehet szórakozni. Olyan sok vágófelület. Ha éppen vágni való kedvem van az én csirkéim általában kövérek és húsosak szoktak lenni. Itt Amerikában sok olyan pipit lehet találni. Micsoda irónia, hogy a kövér ember úgy végzi, mint a zsíros hamburgere. Azzal a különbséggel, hogy én nem kívánom elfogyasztani őket. Sosem próbáltam még ki, de nem is akarom. A testük is olyan mocskos akárcsak a lelkük. Ezen tűnődöm míg a doki székében fekszem. Csak utólag esik le, hogy talán ezt is kimondtam hangosan. Vagy mégsem? Már nem is figyelem.... A kis történet mesélésem után arra számítok, hogy netalántán azt hiszi, hogy csak valami holdkóros vagyok vagy pedig már rég tárcsázta az FBI-t és a többi hatóságot. - Remek teremtés?- emiatt egy rövid és gonosz nevetés hagyja el az ajkaimat. A nőre nézek, majd végig nézek a testén szép lassan elidőzve minden gördületen, hogy aztán megnyaljam az alsó ajkamat. Nem is rossz, sőt! Eddig fel sem tűnt, hogy ennyire ígéretes ez a nő. A kis kommentjével még ötven százalékkal is nőtt annak az esélye, hogy túléljen engem. Még... - Nos... hol is tartottam? Ja igen, a kibelezésnél. Az emberek azt hiszik, hogy a belezés egész könnyű munka. Azonban a késsel finoman kell bánni, hogy a bőrt és a húst pontosan leválasszuk a csontról.-kezdem el, majd pontosan leírom az összes apróságot a kifordítással kapcsolatban. Egészen beleélvezem magamat a szerepbe, ahogyan még a levegőben is mutatom, hogy milyen irányokba gördítettem a késemet amikor a nőt beleztem. Szeretek pontos lenni az ilyen munkában. - A hullát végül az inasom elhajította valami újrahasznosítható hulladékgyárba. Bár a liba már nem lesz senkinek sem a hasznára...-jegyzem meg végül egy félmosollyal, majd a nőre tekintek.- Magácskának hogy telt a napja? Talán ha jól viselkedik a nő még meg is jutalmazhatnám valami... testesebb dologgal. De persze ha csak egy vastag csekkre vágyik azt is megadom neki, nem vagyok egy zsugori alak, mint régebben az apám...
Re: Helen && Ace ~ I think you crazy just like me ↠ Hétf. Okt. 31, 2016 4:54 pm
Helen & Ace
What doesn't kill you fucks you up mentally
És Igen! Elkezdett beszélni és a hangja azonnal be is tölti az irodát és minden egyes falról visszaverődik hozzám. A kölnije és a cigarettája illata egyenesen felém libben bennem pedig a vágy, hogy megérintsem, egyre inkább vonz. Gondolatban a kezemre csapok és tartom magam a szolid pszichiáter szerepéhez, miközben úgy teszek, mintha jegyzetelnék, miközben apró rajzfilmfigurákat firkálok a papírra, miközben egymást gyilkolják le. Vér hátán vér, testrészeken még több testrész. Még sosem szorongtam ennyire de Ace olyan hatással van rám, mint még talán senki soha. Elmeséli, a reggelét én pedig közben bőszen bólogatok, mint egy bólogatós kutya a kocsi hátsó ablakán, miközben a felét nem hallom annak, amit mond, és inkább arról fantáziálok, milyen lenne egyszerű mozdulattal letépni róla a ruhát, milyen lenne romlott lelkét magamba szívni. Legszívesebben hangosan felnevetnék azon, amit mond, ahogyan háziállathoz hasonlítja az egyetlen embert, akiben még megbízik. De helyette csak komolyan bólintok és megszólalok két firkantás között.
Szóval úgy gondolja, minden problémája az apjával való problémákhoz vezet vissza?
Amolyan költői kérdés csak, hogy fitogtassam a nagyszerű pszichiátriai képesítésemet és gondolkodásom. Persze ezt már a hülye is kikövetkeztette volna. Elnyomja a tenyerében a cigarettát, aminek sercegő hangja szinte arra készteti a fehérneműm hogy magától csússzon le rólam. Kéjes sóhajt kíséretében nézem végig majd újból a papírra. Aztán a nőről kezd beszélni. Elképzelem, ahogy magáévá teszi és féltékenységemben eltörik a kezemben a ceruza. „Nahát hogy történt ez?” Kérdezem magamtól miközben a mellettem lévő szemetesbe hajítom. Túl nagy hatással van rám ez az emberi test főleg, hogy oly sokáig voltam emberség nélkül. Kezd a hatalmába keríteni, és nem csak ez az emberi test, hanem az is, ami velem szemben fekszik a kanapén. Újat húzok elő majd hirtelen olyan erősen nyomom a ceruzát a papírra, hogy megfosztom hegyétől. Eljut a tudatomig is ami ceruzám vesztét okozta. „Aztán pedig kifordítottam, mint egy hentes a disznókat.”. Széles mosoly terül el arcomon, ahogy rám pillant, a szemébe nézek és talán még egy apró nevetés is csendül a jelenleg hallgatag irodában.
Maga remek teremtés. Olyan nyílt és szenvedélyes… kérem, folytassa!
Meghaltammmmm *-*
Vendég
Vendég
Re: Helen && Ace ~ I think you crazy just like me ↠ Hétf. Okt. 31, 2016 2:03 pm
Helen & Ace
I knew who I was this morning but I've changed a few times since then
A szőkeségről újra a plafont kezdem el vizsgálni, majd beszívok egy újabb adagot a tüdőmbe a cigarettából. Érdekes, hogy nem szólt rám amiért rágyújtottam... Nem mintha hallgatnom kéne bárkire is, de meglepett a dolog. Egy kis ideig benntartom, majd végül kifújom a szürke gomolygó füstöt. - Akkor gondolom elmondom hogy telt a mai napom. Szokás szerint felkeltem, hogy arra ébredjek a világ ugyanolyan unalmas és undorító, mint az előtte lévő napon. A sok szerencsétlen és siránkozó emberrel, akik egyáltalán nem értékelik az életüket. A reggelim szokás szerint várt rám az asztalnál. Az inasom az egyetlen ember, akit képes vagyok sokáig eltűrni magam mellett.-egy pillanatra elgondolkozom, ahogyan fejben számolok.- Igen, régebb óta van velem, mint ahogyan apám volt. A legjobb Albertben az, hogy csöndes és mindig egyetért velem, mint egy jó kutya. Feltisztítja utánam a dolgaimat, ha éppen nekem nincs hozzá kedvem vagy csak leszarom magasról, hogy mik lennének a következményei. Olyan mint egy jó háziállat.- nevetem el magam, majd fogom a cigarettámat és elnyomom a tenyeremben. Már nem is érzem a fájdalmat úgy, mint régebben. Szeretek alkalmanként magamnak is okozni fájdalmat, hogy tudjam még mindig élek. Nem törődöm mozdulattal elpöccintem a csikket a doki drágának tűnő szőnyegére, majd mint aki elfelejtette hol is tartott a mondandójában összehúzom a szemöldököm: - Ja, igen! Megreggeliztem bár őszintén szólva már arra sem emlékszem mit ettem. Nem mintha annyira számítana, a kaja az kaja. Ezek után vettem egy zuhanyt és a többi dolgot is csináltam amit minden átlag ember szokott a fürdőben reggelenként. Felöltöztem és elmentem futni a közeli parkban. De csak zenével a fülemben, nem szeretem a madár csicsergést, mint valami nyomorék nyugdíjas. Munkám nincsen, az apám rám hagyott egy jó adag örökséget, így szükségem rá. Legalább egy hasznos dologra képes volt az a szemétláda is. Nem mintha tett volna ellenem bármit is, de tudja hogy van ez. Meguntam őt is egy idő után. Hazamentem és megebédeltem. Aztán felhívtam a legutóbbi nőt akivel találkoztam...valahol, már nem is emlékszem, mindegyik ugyanolyan... Tara volt a neve vagy Tabita, már arra sem emlékszem.. Készséggel feljött hozzám, majd megfektettem. Aztán pedig kifordítottam, mint egy hentes a disznókat.- nevetek ismét. Oldalra pillantok, hogy figyeljem a nő reakcióját. Most jött el az a pillanat, amikor eldöntheti, hogy majd fel akar e jelenteni vagy inkább befogja azt a szép kis pofáját és tovább hallgatja a történetemet.
Re: Helen && Ace ~ I think you crazy just like me ↠ Pént. Szept. 09, 2016 11:01 pm
Helen & Ace
What doesn't kill you fucks you up mentally
Mindig is ezen a világon voltam. Legtöbbször árnyékként borulva erre az univerzumra olyan emberekből táplálkozva kiknek pitiáner gyilkosságai fél fogamra sem volt elég. Hogyan is lehetne, ha már egyszer volt részem tömeggyilkosságban, sőt ott voltam a nagy diktátorok mellett kiknek az életek csupán sakkfigurák parasztjai voltak kezükben. Olyan hatalmas voltam, amit azóta sem éreztem, hogy a világra a csendes haldoklás omlott. Csak így tudom szólítani a pénzért, szexért vagy drogokért netalántán szerelemért folytatott harcokat. De ameddig az emberek békéről papoltak én megbújtam a rémálmok zegzugaiban, azokban, amelyek később gyilkosságokba és öngyilkosságokba hajszolták „szegény” párákat. Ám most, végre nem egy álomban bújok meg, nem a sötétben keresem a sötét sarkokat és nem is drog éhes gengszterek teteme felett lakmározom. Ember bőrbe bújom, keresem azt, aki visszaadhatná egykori hatalmam és okom van feltételezni a megfelelő személyt kaparintottam meg. Dr. Helen Quinzel, a város legjobb pszichológusa, akik őrültek gyógyításából kereste pénzét még anno az őrültek házában aztán persze rossz férfiba szeretett bele az igazgatóba sajnos kapcsolatukkal munkakörük is megszakadt így a drága szőkeség képtelen volt egyszerű ám meglehetősen vagyonos sztárok és városlakók piti gondjainak pátyolgatójává válni. Hell drágát múlt éjjel faltam fel belülről és költöztem meleg otthonos testébe. Egy hangot sem hallatott ameddig próbálkoztam megtörni lelkét, de odabent a gondolatai közt sikított, mint egy malac, akit épp perzselnek. Mit is mondjak, felér egy perzseléssel, akit a pokol tüze megérint. Persze előtte muszáj voltam a megfelelő intézkedéseket tenni, hogy az jöjjön hozzám, akit én akarok. Nincs szükségem anyai problémáktól zokogó nőkre, vagy olyan férfiakra, akiket a feleségük megcsal. Nekem őrültekre van szükségem, akiket addig kísérthetek, még be nem végzik azt, amit mindig is akartak. A nő naptárára pillantok és meglátom, hogy a 10 órás páciens egy bizonyos Ace Carver. Megmosolyogtat a tudat, hiszen olyan régóta figyelem már és „isteni” vagy inkább ördögi egybeesés nem igaz? Emlékszem mikor először ontott vért ifjú volt még akár a harmat, de akkor is jól emlékszem a tekintetében uralkodó vágyra. Erősebb volt mindennél mi e földön van erősebb volt a gyászoló emberek összes fájdalmánál, erősebb a boldogok nevetésénél erősebb mindennél minek erejét felülmúlni képtelenség, de ő megtette ott akkor mire már én is csak fátyolosan emlékszem. Nem figyeltem hogyan telt el az idő, bekopogott-e végül vagy csak benyitott, ahogy az előző beteg kiért az ajtón. Nem tudom illedelmesen köszönt-e vagy csak odaszólt valamit és nem is ez a lényeg. Itt fekszik előttem a kényelmes lélekmegnyitó kanapén huncut, de gyilkos mosollyal és én a démon, aki megannyi embert, árnyvadászt, boszorkányt és megannyi más teremtményt pusztított el nem láttam ilyet. Tétován kérdezem saját magam. „Meglehet ő az antikrisztus?” Aztán megszólal, én pedig felpillantok rá jegyzeteimből mintha még magam sem fejeztem volna be az előző beteg adatainak firkálását. Szőke hajam most leengedve szinte már csapzottan pihen vállamon, amit a recepciós hölgy meg is jegyzett milyen remekül áll, hiszen idézem „mindig szigorú kontyba tekert haj a ráncoknak sem tesz jót”.
Nem igazán tudom, most csinálok ilyet másodszor.
Vallom be őszintén, amit ő csak puszta humornak gondolhat. Dr. Quinzel keze nyomát megannyi munka hagyhatta el ám enyémet az előzőn kívül még egy sem. Aztán persze megtöröm a komor szemkontaktust és elmosolyodom, vagy legalábbis megpróbálom, hiszen őszintén szólva fogalmam nincs hogyan is kéne.
Ne aggódjon, tudom mit csinálok, csak oldom a feszültséget. Talán szeretne mondani valamit?
Vendég
Vendég
Helen && Ace ~ I think you crazy just like me ↠ Pént. Szept. 09, 2016 7:28 pm
Helen & Ace
I knew who I was this morning but I've changed a few times since then
Ahogy az óra kattogását hallgatom megfordul jó néhányszor a fejemben hogyan is kerültem ide. Mármint az egyértelmű, hogy autóval jöttem és az utca neveket is felsorolhatnám, amik mellett elhajtottam. Viszont az, hogy hogyan értem el ehhez a pillanathoz nem tudom megmondani. Végül is igen. Az unalom miatt döntöttem úgy, hogy beszélek egy pszichológussal az életemről. Ha pedig tovább adná a tetteimet a zsaruknak még a cselekedete előtt úgy végezné, mint a többiek. Egy zsemeteszsákban, valahol az óceán mélyén. Netán egy kutyatálban. Esetleg az autópréselőben. A lehetőségek határtalanok. Beletelt egy kis időbe, mire megtaláltam a talán megfelelő személyt a munkára. Hiszen megkellett gondolnom, hogy kire is bízzam a titkaimat. A szolgálók unalmasak, ők szinte érzelem mentesek, semmi érdekes nincs bennük. Persze az összes elhagyatott, de bennük lehet a legjobban megbízni. Illetve ők a legjobban pótolhatóak. A szöszire pillantok a kanapéról, ahogy meggyújtok egy szál cigarettát és lassan kifújom a füstöt. - Ilyenkor nekem kéne mondanom valamit, vagy...? Fogalmam sincs, hogyan történik egy ilyen beszélgetés. Csak úgy magamtól kéne mindent mondanom? Vagy kérdésekre kellene válaszolnom? Akárhogyan is legyen egy biztos: nem akarok unatkozni. Nem véletlenül fizetem a nőt. A dolga az, hogy ne hagyjon unatkozni. Amikor először megláttam hazudnék, ha azt mondanám nem jutott eszembe róla egy szép kis jelenet az ágyban. A falhoz nyomni, hogy érezze a lélegzetemet a nyakán... A gondolatra egy félmosoly ül az arcomra. Ugyanaz a mosoly, amit az áldozataimnak szoktam nyújtani mielőtt az utolsó lélek is elhagyja őket. A tudat, hogy engem látnak legutoljára több, mint kielégítő.