Zephyrine Mina Blackburn

Első – Mit keresel New Yorkban, az Intézetben, a Tündérek Udvarában?

Hát lássuk csak: élek, tanulok, létezem a Nagy Almában. Itt élem a mindennapjaimat, olykor mondén bőrbe bújva, bár eléggé kinéztek kisebb koromtól kezdve. Édesapám rögeszméje volt, hogy be kell közéjük illeszkedni, így ott voltam óvodás és kisiskolás, később pedig gimis, bár az már teljesen saját döntésemből. Nos, az Intézet már egy kicsit mókásabb történet, mondjuk azt, hogy ott „dolgozom”, bár ez túlzás, az egyetlen munka, amit végzek az a hajápolás, de azt naaagyon professzionálisan. Ép test, ép lélek, ugye? A Tündérek Udvara pedig a második otthonom, itt is kitűnök, legalább úgy, mint a mondének között. Érthetetlen, hogy alig találom a helyem a világban. Még csak nem is kapisgálja senki ekkor, miért van ez. Amolyan békés hírvivő és hozó lettem egész fiatalon az Intézet falai közt lévő árnyvadászok és a Tündérek vezetői között. Mondjuk mondanom sem kell, itt aztán mindenki fúj mindenkire, én meg két szék között a padlón találtam magam már tizenévesen. De legalább a ruhám szép, tiszta és kifogástalan.

Második – Honnan származol, ki vagy te?

Minnie, avagy Mina, csak így hívnak az árnyvadászok, amit én kedvelek, bármennyire is gúnyos és szarkasztikus csengése legyen részükről, mert bizony van neki. Zephyrine, avagy Zephy, ez a tündérek közt ismeretes nevem, ezt használja az ottani családom, a barátaim és a Királynő is. Édesanyám Őt szolgálta még a kétes időkben is, az egyik felsőbb udvari körben volt, amelyből csak akkor vonultatták vissza, mikor kiderült érkezésem. Ennek mondhatnánk, hogy biztos nem én voltam az oka, de bizony akkor hazudnék, félig tündérként meg azt nem tudok jól, néha meg egyáltalán. Bár közvetett voltam csak, apunak több is van a rovásán. Édesapám Idris után egy egyéni küldetésen vett részt New Yorkban, amire a csapata nem kísérhette el, árnyvadász volt. Ekkor ismerte meg anyámat, első látásra szerelem volt, hiszen angyali szépséget látott, és valahogy azt a ravasz köntösbe csomagolt kellemetlenkedő és rosszindulatú stílusát is megkedvelte. Bizony, én aztán keverék vagyok a javából. Félig tündér és alvilági, félig árnyvadász és angyali vér is csörgedezik az ereimben. Én magam sem tudom honnan is származom pontosan, az a helyzet. A tündérek sokat adtak nekem, de az árnyvadászi képességeim mutatkozása és gyakorlása okán kinéznek maguk közül a legtöbbször; az árnyvadászok próbálnak tiszteletet is mutatni néha felém, de tudom, hogy ez hazugság, nem kellenék nekik, nem akarnak, kolonc vagyok és már a korcs jelzőt is megkaptam az elhivatottabb fajtától. Hát, ez vagyok én.

Harmadik – Mit csinálsz és mivel foglalkozol?

Tanulok, hiszen az fontos, bár meg kell hagyni nem az eszem miatt fogom meg az embereket; külső szemlélő simán a butácska szőkének fog bélyegezni, és bizony én ezt a látszatot tartom is, annak ellenére, hogy igenis sokat tudok, de nem kérkedek olyanoknak, akik ítélkeznek, és nem is szeretem azokat az embereket. Emellett egy virágboltban dolgozom, gondozom az élő növényeket, és bár minden szál lenyesett vágott virágot megsiratnék, csokrokat is készítek. Egy idősebb félig tündér, félig mondén hölgynek dolgozom, aki mindig szívesen beszél velem, sőt, néha csak ő beszél, elég a fancsali képem meglássa, ha éppen valami bánt. Persze ez az, amiről bárki tud, emellett azonban sokkal több, amit csinálok. Próbálom nem hagyni a kis erre hivatott tanáccsal együtt, hogy elmérgesedjen a helyzet, hogy a tündéreket támadják, zaklassák vagy éppen vádolják oktalanul az árnyvadászok, ahogy fordítva is, de nehéz, én szívesen informálom mindkét oldalt mi a helyzet, de sajnos sok a makacs lény. Ugyan nagyon fiatal vagyok, de a származásom miatt teljes összhangban lettem tagja ennek a kis szövetségnek, talán nem hiába.

Negyedik – Milyen vagy valójában?

Lássuk csak, szőke hajkoronám, csillogóan kéklő szemeimet, hegyeskés fülem és éles arcvonásaim, mely ugyan bájos és angyali, de árulkodik származásomról, mind anyukámtól örököltem. Emellett az alacsony vagyok nem kifejezés rám. 155 cm-re nőttem, a rekordalacsony mondén lányok körét erősíteném, ha hasonlítani kell, de sebaj, van még pár évem, hogy egy-két plusz centit összeszedjek. No de mit is örököltem apától? Makacs vagyok, szívós és igazi túlélő; és csak remélem, hogy méltó utódja is. Szeretek harcolni azért, amit jónak vélek, akkor is, ha az nem egyszerű. Vidám vagyok, szeretek nevetni és azért heccelni is másokat, bár néha talán gonosz vagy rosszmájú, amit én őszinteségnek nevezve kiejtek a számon. Vannak, akik kedvelnek, vannak, akik nem. Hogy mit mondhatok? Ha hagyják, nagyon tudok szeretni, szeretem az új ismeretségeket és nem félek ismerkedni, de ahhoz másoknak is nyitottnak kell rám lenni. Nagy a szám, olykor nagyon is, okozott is ez már bajt, de igyekszem.

Ötödik – Mit szeretsz, és mit nem szeretsz?

Szeretem a természetet; a barátaim; a tanulást; a csatangolást; a történelmet; anyát; a tündéreket; az árnyvadászokat; a jókat; a majdnem jókat. Ellenben nem szeretem a fájdalmat; a gyászt; a halált; a csokoládét (allergia); a hataloméhséget; a hazugságot; a nagyon rosszakat; (néha) a Klávét (psszt, ezért tuti kikapnék).

Hatodik – Mik az erősségeid és mik a gyengeségeid?

Hát, igazság szerint az éremnek mindig két oldala van. Nem örököltem például a tündérek halhatatlanságát - bár jóval lassabban öregszem, mint egy halandó -, de mai napig viselek egy sebet, amit egy acél eszköz okozott, így tudom, hogy különösen érzékeny vagyok rá. Emellett nincs szárnyam se, és gyors sem vagyok, mint a többiek; de a kapott ironom és a rúnák kisegítenek azért sok dologban az angyalvérnek köszönhetően. Az első rúnám az angyal rúna volt és édesapám égette belém. Azt mondta, hogy elég bátor vagyok és ki fogom bírni, én azt hittem belepusztulok. Ezt az egyet sosem rejtem el, a jobb combomon van; az első saját rúnám pedig a sors fura fintora nyomán pedig az oldalomra került; a gyász rúnája. Sosem mondtam senkinek, hogy felrajzoltam, hogy ott van. Ez nekem egy támpont, akkor került rám, mikor megtudtam, hogy apuval végzett egy démon. Onnantól egy ideig nem nagyon mozdultam ki a tündérek közül. Erőt gyűjtöttem, gyakoroltam, jobb akartam lenni, és bosszút állni. A tündérek mágiáját nagyon minimálisan vagyok képes csak használni, sosem tudtak megtanítani se jobban, nincs bennem elég mágia, vélhetően elnyomja a dominánsabb génem.

Hetedik – Kihez is vagy hűséges? Mi is vagy te?

Önmagamhoz és a céljaimhoz vagyok jelenleg lojális, bizalmatlan vagyok és félek is. Senki nem lát bennem lehetőséget, az se, aki azt mondja. Rá akarok erre cáfolni, jó akarok lenni, a legjobb, legalábbis a feltételeim mellett. Tudom, hogy egyszer majd lehet választanom kell a két élet között, de úgy érzem ez még nem holnap lesz – remélem – és ez maradjon is így. Azt hiszem árnyvadász vagyok, az akarok lenni, mert eddig csúfos, amit ezen a szinten fel tudok mutatni. Kétszer vehettem részt élesben bármiben, akkor is nesze nekem csali voltam vagy elterelés, és ahogy átvették az irányítást, visszaküldtek. De én nem akarok egy árnyvadász lenni a sok közül; nem akarok egy tündér lenni, aki nem illik az Udvarba; nem akarok ember lenni, akit kinéznek. Én egy tündéri árnyvadász leszek, biza!