Clary & Jace - Üvegház

Fontosnak tartom a Claryvel töltött időt, ő nem is tudja még de én fülig belezúgtam, amióta csak itt van mindenki árgus szemekkel figyeli, azt lesi mint milyen hibát vét s minden apró hibáért már megy a pampogás, hogy-hogy képzelte; holott még csak kezdő, ő nem árnyvadászként nevelkedett egész kiskorában mint én vagy a többiek az intézetben. Ő teljesen átlagos mondénként élt elzárva a saját világától, nem tudott semmit, mégis olyan bátor volt, ezt becsülöm benne, mi árnyvadászok bátrak vagyunk, de ő nem így nevelkedett és itt ezen a hangsúly.
Kicsit le is lomboz ezek után a hozzáállása, persze igen, nem feltétlenül kellett volna a szem befogós dolog, de így mégis nagyobb az ámulat mintha csak bevezetem, hogy nesze, ez az üvegház. Teljesen unalmas lenne és értelmét vesztené a szépsége. De nem hibáztatom, nem sokat pihenhetett mostanában és minden ember nyűgös ha fáradt. Ebből is tudom biztosra, hogy Alec nem alszik jól. A gondolattól is nevethetnékem támad, hogy minden egyes nap beleáll valakibe, mint aki sosem alussza ki magát megfelelően. Bár nem kéne így gondolnom rá, mégis csak a parabataiom még ha sokat veszekedtünk is az utóbbi időben. Ő a másik felem, ráadásul együtt határoztuk el ezt, nem kényszerítettek rá, hogy megerősítsük a kötelékünket. Egyszerűen csak örülnöm kéne, hogy itt van nekem Ő is és Izzy is, van családom, család akihez odamehetek ha egyedül érzem magam. Nos Clary ezt most nem igazán mondhatja el. Lukeban nem bízhat meg, az anyját pedig elrabolta egy pszichopata. Egy olyan ember akivel évek óta meggyűlik a baja a Klávénak, ezt az embert egyszerűen csak ki kéne irtani mint egy rovart. Nem csoda, hogy Clary nem bízik meg igazán senkiben és ha tudná, hogy Luke és Valentine valamikor parabataiok voltak akárcsak én és Alec; nem tudok bele gondolni, hogy Valentine valamikor jó fiú volt és a jók oldalán állt, pontosabban akkor még nem volt jó és rossz, csak árnyvadászok és alvilágiak, démonok. Most végig gondolva a démonok okozzák a legkisebb problémánkat. - Hogy tetszik? Van még egy meglepetésem is - Gyanítom én izgatottabb vagyok mint jelenleg Clary, de ha egy pillanatra is, de el tudom terelni a figyelmét, akkor már sikerélményem lehet. Most, hogy hivatalosan is közénk tartozik, ideje, hogy elültesse a maga kis növényét, ezzel is jelképezve, hogy itt van és eleget tesz mind Raziel küldetésének, mind a Klávé parancsainak, küldetéseinek.

■ ■ spotify lejátszási lista ■ ■ ■ ■credit

Mióta Clary meglátott a Pandemonimum club előtt az egész életünket felforgatta, beleértve az intézet életét is. Már akkor gyanús volt számomra, hogy lát engem és majdnem biztos voltam benne, hogy nem lehet mondén, neki árnyvadásznak kell lennie. Bizonyára akkor még csak egy tahó, szőke srácnak gondolt, ahogy mindenki más is annak gondol. De mikor kétszeresen is megvédtem, utána már remélem megváltozott rólam a véleménye. De ha az elsőnél nem is, legalább akkor, mikor hátba szúrtam azt a büdös démont aki éppen falatozni kívánt Claryből. Akkor kétséges volt, hogy életben marad, hogy tényleg árnyvadász és a gyógyító rúnám hatni fog rajta, de nem halt meg és elhagyatottá sem vált, így hát elmondhattam, a megérzésem nem csalt, Clary árnyvadász. Persze Alecnek nem tetszett a tudat, hogy egy „mondént” hoztam az intézetbe, közben Izzy pedig izgatott volt az új növendéktől. Nem sűrű, hogy Jace Wayland nem csak magára gondol és megment egy lányt minden parancs nélkül. Úgyhogy van is mit köszönnie nekem a kis Fairchildnak.
Mióta itt van Clary, nem igen volt ideje megismerni az intézet minden csínját, bínját, avagy a különlegesebb helyeket. Így hát idejét látom annak, hogy én magam vezessem körbe az intézet falain belül és elmeséljem az árnyvadászok történetét, amit nem mellesleg röviden és tömören, de már elmeséltem neki. Járt már a gyakorlóteremben, a bejáratnál és annak környékén és már Lydia irodájában is, de nem járt azon a helyen ahova a gondok elől menekülök. Az üvegház csodálatos és minden árnyvadász kedvét leli ha bepillanthat. Clarynek is bizonyára tetszeni fog a hely, úgyhogy gyorsan el is megyek érte.
Éppen Izzyvel van, de ez nem állíthat meg és azt hiszem ha Izzy tudná mire készülök, még lökdösné is Claryt utánam, Néha jó ha az embernek van egy húga, pláne ha ez a húg, nem más, mint Isabelle Lightwood. Közéjük is rontok, majd Izzy felé nézve szemeimmel közvetítem, hogy elrabolnám most az előttem álldogáló lányt. Szemem sarkában még látom a huncut kis mosolyát, mikor megfogom Clary kezét és elindulok. - Ne aggódj, mutatok valamit, rövidesen visszatérhetsz ha szeretnél - Egy őszinte mosoly kíséretében mondom mind ezt, majd előre fordulok, meg ne botoljak valamiben, ne adj’ angyal, hogy a saját lábamban; az igen kínos lenne, és nem tenne jót az egomnak sem. Valójában remélem, hogy ha megmutattam neki az üvegházat nem szeretne majd visszatérni, inkább ott maradna kicsit, hiszen a hely tele van növényekkel és még a legkőszívűbb árnyvadászokat is vonzza a szépsége. Megmelengeti a szívet a látvány. Odaérve, mielőtt belépünk Clary mögé lépek és kezeimmel takarom el a szemét, majd úgy irányítgatom befelé, mikor végre belépünk nagy nehezen az ajtón leeresztem kezeimet. - Hogy tetszik? - Ha most látna Alec, bizonyára valami olyasmit vágna a fejemhez, hogy túlságosan kötődök ehhez a lányhoz. Talán még mindig nem fogadta el egészen azt, hogy itt van. Pedig nem egy mondénról van szó, Clary mindig is árnyvadász volt, csak nem tudott róla. Lehet ezt csapásnak és áldásnak is nézni, de én a sors kezének mondanám, hogy itt van. Bár az a Simon gyerek ne lenne itt.