Sikátorok

Dübörög a vér a füleimben. Adrenalin száguld végig az ereimen. Érzem, valami szörnyűséges fenevad nyújtózkodik csontjaim alatt. Az éj illata, mámorító parfümként lopódzik orromon keresztül tüdőmbe. Mintha egy lennék a felreppenő árnyakkal, az elterülő, félelmetes sötétséggel.
Fejemet a hideg falnak döntöm, ahogy a sikátor mélyén a földre rogyok. Csak bámulom a Hold fényét. Nariel nincs most mellettem…nem tud megvédeni önmagamtól. Attól, akivé akaratlanul is váltam. A pusztító ösztönlénnyé.
Elvarázsolódva nézem az ezüst sugarakat, mintha csak bűbájt bocsájtottak volna rám. Bőröm hullámozni kezd, szívem heves ritmusával üzen a világnak, hogy eljött az ideje az első átváltozásnak.
Mint újszülött gyermek, vérrel, fájdalommal, áldással bújik elő valódi testem, halandó bábjából. A csontok roppannak, átalakulnak, elcsúsznak a helyükről. Úgy hullik le rólam emberi testem, mintha csak egy vékony ruhából bújnék ki. Egy palást, ami a földre hull, alázatosan adja meg magát a tombolásnak.
Felvonyítok. Éhesen, vérre szomjazva, kétségbeesetten.
Fehér bundámon táncot jár a Hold.
Édes illat száguld felém. Hallom a vér zubogását, a szív ütemes pumpálását. Nincs messze tőlem.
Lehunyom szemeimet, átadom magam a mámorító suttogásnak, a vágynak, hogy meghempergőzzek áldozatom vérében. Gyorsan haladok. Tántoríthatatlanul. Igazi vadászként, az éj félelmetes ölén.
Lassú mozdulattal, baljóslatúan fordulok ki a fal mögül, hogy végre a közelében lehessek. Háttal áll nekem. Tudnia kell, hogy itt vagyok…éreznie a jelenlétem. Megváltozik a levegő körülöttünk. A hideg, jeges csápokkal kapaszkodik kettőnkbe.
Első két lábamat behajlítva állok és nem mozdulok. Csak a megfelelő pillanatra várok, hogy megforduljon és ugorhassak. Morgásom édes borzongatással rezonál a sikátor ürességében.
Fájdalmat akarok okozni és félelmet érezni. Mint a macska, amikor az egérrel játszik. Megőrjíti a rettegés, a vér is sokkal édesebb.
Egy…
Kettő…
Három…
Elrugaszkodok a betontól, éles fogaim gyorsan közelednek karja felé. Bár megkóstolhatnám végre…
Lám…milyen érdekes az élet. Pont olyan fékezhetetlen szörnyeteggé lettem, mint akik teremtettek. Én se vagyok már különb náluk. De farkas énemet nem érdekli a könyörület, csak a fenséges halál. A vágyakozás, a kérlelő erek lüktetése.
Szellemként jöttem, hogy a pokolba küldjön. Száműzzön a végtelenség mezsgyéjére. Megtisztítson és megmentsen. Megváltsa a lelkemet…Nariel! Érzed, hogy mit teszek? Hol vannak az óvó kezeid?
Mélyről tör elő ismét a morgásom.
Az én első áldozatom.