Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey
Shadowhunters
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
Hello my
Little Guest
Becses nevem
Jelszavam
Jegyezz meg: 
Mi is volt a jelszóm?
Discord szerver
Shadowhunters



Utolsó posztok
Tagjaink tollaiból
Michael
Kedd Aug. 29, 2023 9:21 pm

Zoey Briggs
Csüt. Aug. 24, 2023 8:39 am

Hazel Sage Stargrace
Szer. Aug. 23, 2023 5:23 pm

Silvius S. Hildenborough
Szer. Aug. 23, 2023 5:19 pm

August A. Littlebury
Szer. Aug. 23, 2023 5:14 pm

Kimberly Storm
Szer. Aug. 23, 2023 5:09 pm

Kimberly Storm
Szer. Aug. 23, 2023 5:06 pm

Oliver Burton
Szer. Aug. 23, 2023 4:27 pm

User statisztika
Belépett tagjaink
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (45 fő) Szomb. Márc. 04, 2017 12:36 pm-kor volt itt.
Lélekszámláló
Elfogadott tagjaink
Csoportok ::
Összesen ::
211110
Angyalok ::
220
Klávé tagok ::
101
Árnyvadászok ::
220
Kör tagok ::
000
Tündérek ::
101
Mondének ::
303
Félvérek ::
101
Dámpírok ::
000
Vámpírok ::
312
Vérfarkasok ::
642
Boszimesterek ::
220
Bukott angyalok ::
000
Démonok ::
000



Legaktívabbak
A hónap méhecskéi

Megosztás
 

Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey


Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey Empty
TémanyitásRe: Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey ↠ Hétf. Május 08, 2017 8:27 pm

Lezárt játék



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey Empty
TémanyitásRe: Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey ↠ Vas. Márc. 26, 2017 7:54 pm


Zoey & Ev
- Nem foglak megölni – szólaltam meg. Még magamat is megleptem azzal, hogy hangom milyen nyugodtan csengett, hogy nem tükrözött már egy szemernyi dühöt sem, holott az előbb még úgy éreztem, képes lettem volna csupán villámló tekintetemmel lyukat fúrni a vérfarkas testébe; ehelyett csak a fáradtság volt kihallható belőle, semmi más – mert pontosan ezt éreztem én is.
Az adrenalin és méreg, ami eddig fűtött belülről, most, a csata elmúltával ki is veszett az ereimből, nem hagyva maguk után semmi mást, csak a kimerültséget. Hirtelen még a szeráfpengémet is nehéznek éreztem, ahogy fájdalom nyilallt immáron nemcsak az oldalamba, hanem a vállamba is.
Tekintetemet felszegtem a holdfényes éjszakai égboltra, miközben vettem egy mély levegőt. Szükségem volt pár másodpercre, hogy lenyugtassam még mindig hevesen verő szívemet, és hogy összeszedjem magam annyira, hogy képes legyek mozdulni. Habár nem tartott sokáig, de ez a csata sokat kivett belőlem – főleg azért, mert nemcsak a saját túlélésemet kellett biztosítanom, hanem a vérfarkasét, illetve a mondén nőét is.
Teljesen figyelmen kívül hagytam a földön fekvő, meztelen alvilágit, helyette inkább előhalásztam a zsebemből az irónomat, és aktiváltam az iratzémat. Tudtam, hogy a sérülésem a vállamon túl mély és komoly volt ahhoz, hogy a gyógyító rúna egyből beforrassza a sebet, de a vérzést elállította rögtön, nekem pedig ez jelenleg tökéletesen meg is felelt.
Sóhajtottam még párat, miközben azon agyaltam, hogy mit kezdjek ezzel a vérfarkassal. Habár megérdemelte volna, hogy csak a sorsára hagyjam, de ahogy vetettem arcára egy pillantást, még nekem is meglágyult a szívem. Olyan szánalmasan nézett ki, ahogy próbálta bebizonyítani, hogy nincs igazam – valószínűleg sokkal inkább magának, mintsem nekem. Arra mindenesetre nem reagáltam semmit, amikor közölte, nem ő ölte meg a másikat, mert ez csak egy olcsó kifogásnak tűnt a számomra. Lehet, hogy nem ő ölte meg, de ő marcangolta szét a testét, és ha nem lett volna halott már a kezdetektől fogva, akkor az ő keze által lehelte volna ki az életét, ezt mindketten tudtuk.
Végül aztán úgy döntöttem, hogy ha már megkíméltem a szerencsétlen életét, akkor most, amikor a legnagyobb szüksége volt rá, nem hagyom magára. Nem azért cselekedtem így, mert annyira meghatott a szenvedésével és önmarcangolásával, hanem azért, mert tökéletesen tudtam, milyen érzés elveszettnek lenni, milyen az, amikor a korábban ismert világod egy pillanat alatt hullik szét és válik minden egyes eltöltött perc pokollá. Elképzelni sem tudtam, egy vérfarkassá válás milyen fájdalmas lehet, de a szüleim elvesztése pontosan olyan érzéseket váltott ki belőlem is, mint amin most ennek a lánynak is át kelhetett esnie.
Nagy nehezen feltápászkodtam a földről, és odaléptem a vérfarkas lányhoz. Levettem magamról a bőrdzsekimet, ami habár nem volt túl sok, de legalább ennyi ruhát tudtam neki adni, amivel betakarhatta a testét. A vállaira terítettem a kabátomat, majd ahogy megpillantottam, mennyire dől a vér az általam okozott sebből, egy újabb sóhaj hagyta el ajkaimat, miközben letéptem a pólóm aljáról egy viszonylag vastagabb csíkban egy kis anyagot, majd azzal szorosan bekötöztem a sebét, hátha a vérzést tudom kicsit csillapítani. Nem igazán örültem volna, ha meghal azután, hogy lényegében még dühömben is képes voltam meghagyni az életét.
Amikor ismét arra kezdett el kérlelni, hogy öljem meg, csak figyelmen kívül hagytam a szavait, mert korábban már leszögeztem, hogy semmi ilyet nem fogok tenni, de amikor harmadszorra is megszólalt, elvesztettem a türelmemet. Erőteljesen pofon vágtam.
- Nem foglak megölni! – kiáltottam rá. – Úgyhogy fejezd be az önsajnáltatást, mert semmi nem lesz jobb tőle! Ha annyira meg akarsz halni, akkor légy elég bátor, és végezz magaddal ahelyett, hogy gyáva módon arra várnál, hogy más végezze el helyetted a piszkos munkát!
Tudtam, hogy szavaim nagyon nyersek voltak, és hogy valószínűleg még jobban felzaklattam velük, minthogy segítettem volna, de én alapból is hirtelen haragú voltam, az ilyen típusú személyek pedig, mint amilyen ez a lány is volt, különösen gyorsan fel tudtak idegesíteni. Én is sok nehézségen átestem már az életben, mégsem sajnáltattam magam soha, ilyen látványosan legalábbis biztosan nem. Fájt neki, ez rendben is volt, de az életben kapni fog még pár pofont, és ha erre nem készül fel és vértezi fel magát ellene, akkor tényleg megváltás lenne neki a halál.
Végül aztán ellazítottam izmaimat, és kisimítottam arcvonásaimat. Igyekeztem nyugodtságot erőltetni magamra, és nem még egyszer leordítani a fejét, de eléggé nehezemre esett így cselekedni.
- Figyelj, tudom, milyen érzés az, amikor mindent elveszítesz, amit korábban birtokoltál, amikor az egész világod a feje tetejére áll, de az, hogy megfutamodsz, nem megoldás semmire. Van két lábad, állj akkor szépen rájuk, és ne hagyd, hogy bárki is megtörjön, pláne nem a benned élő farkas. Fogadd el azt, aki lettél, és hidd el, utána már nem lesz olyan szörnyű ez az egész. A vérfarkas létnek is megvan a maga szépsége, csak meg kell tanulnod uralnod az ösztöneidet – magyaráztam neki. – És mielőtt azzal jönnél nekem, hogy te képtelen vagy erre, mert gyenge vagy, leszögezném, hogy ez nem igaz. Mindig egyszerűbb a könnyebb utat választani; azt, hogy nem küzdesz tovább, csak megadod magad, de mondd csak, tényleg ennyire nem akarsz már élni? Mert én úgy látom, hogy ha meg akartál volna halni, akkor már rég tettél volna róla, ezért hát kapaszkodj az életbe, és küzdj! Senki nem nyert még csatát anélkül, hogy ne küzdött volna. És hidd el, lesznek buktatók, nem egyszer fogsz újból a padlón kikötni, mint most is, de talpra fogsz állni, újból és újból, míg diadalt nem aratsz. Az élet folyamatos küzdés, ezt vésd az eszedbe!
Ahogy befejeztem a mondandómat, arcom és hangom komolysága eltűnt, és biztató mosoly terült szét arcomon, miközben lenyújtottam felé a kezemet, hogy segítsek neki talpra állni.
- Most pedig menjünk, és tüntessük el azt a holttestet, mielőtt a zsaruk a nyakunkba jönnek – kacsintottam rá.
words: 926 ● ©



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey Empty
TémanyitásRe: Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey ↠ Pént. Márc. 17, 2017 8:52 am

Evelyn
Oh I, I just died in your arms tonight...

Már csak egy pillanat...egyetlen másodperc, hogy végre megízlelhessem az alattam fekvő nő, törékeny testét, hogy átvegyem az uralmat a lelke felett, olyanná tegyem, amilyenné engem tettek. Bosszú lenne, hadjáratom? Igen...azt hiszem a bennem tomboló fenevad, csak elégtételt akar venni, az ő születése kapcsán. A világ az ellenségem, hát én miért ne tegyem magam azzá? Hiszen egyetlen pillanaton múlik az életünk...mint az enyém. Élhetném még mindig a gondtalan, mondén életemet, ha aznap éjjel, nem tépik fel a torkomat. Nem érdekelte őket halálsikolyom, a félelmem, a könyörgésem, csak a vérem hajtotta azokat az átkozott, nyomorult bestiákat! Védtelen testembe döfték a fogukat, a félelmem pedig csak fokozta vágyaikat. A pergő könnyeim a véremmel keveredtek, a halálhörgésemet senki nem hallotta...kivéve Narielt...Istenem, Nariel...
Lehunyom szemeimet, agyaraim édes bőrbe vájnak. Csak akkor eszmélek rá, hogy nem az ájult nőt sebzem, amikor íriszeim a vadászéba fúródnak. Szinte riadtan bámulok rá. A testembe fúródó fegyver megállásra késztet. Emberi gondolataim lassan, fertőzni kezdik tébolyult elmém. Értem amit mondd és a fájdalom nem csak az idegszálaimba fúródik, pengéje nyomán, hanem a lelkemet is tovább tépázza szavaival.
Elnyílik ajkam...mert, hogy a farkas testem lassan levetkőzve, csak az angyalszárny szemöldökű, védtelen, törékeny nőként fekszek előtte. Mielőtt kihúzná a szeráfpengét, még közelebb vonom magamhoz, egy gyors mozdulattal. Egyetlen milliméterre áll meg csupán a fegyver szívemtől, egyetlen pillanat választ el, a megnyugvást hozó, édes haláltól.
- Tedd meg! Ölj meg! - peregnek halkan a szavaim. Csak a tavaszi szél hozza őket, nem menekülhet előlük. Szinte könyörgök neki. Tudnia kell, mennyire vágyom a halált. A megváltást, a tisztítótüzet. Legyen az ítéletem! Legyen bátor és vegye el az életemet! Kérlek...
Vérem patakokban folyik végig mellkasomon, egészen a lábaimig, ahogy a földre zuhanok. Érzem, kihúzódni a pengét, fájdalmasan nyögök fel. Arcomon könnyek peregnek. Kezemet a sebre szorítom, ajkaimat összepréselem és megvonaglok a földön. A vérének az íze, mámorítóan olvad el a nyelvem hegyén.
A szövetek őrjítő, felismerhetetlen lassúsággal kezdenek összefonódni testemben, de ebből még mit sem érzek. Csak a kínt, a pulzáló fájdalmat, amit okozott.
Mezítelenül, védtelenül fekszek előtte, az ájult nő teste mellett. Tekintetemmel az övét keresem. Akarom, hogy lássa, nem vagyok szörnyeteg. Akarom, hogy tudja. Örökre az elméjébe vésse.
- Nem én öltem meg a másik nőt... - nyöszörgöm és érzem, patakokban folyik a könnyem. Úgy zuhan rám a valóság, a jelen, hogy tudom, nem bírják el a vállaim. Annyira mohón akarom bizonyítani az ellenkezőjét a mondatainak, hogy magam is megrémülök tőle.
Elfordítom a fejemet...nem merek ránézni. Az se érdekel jelenleg, hogy meztelen vagyok, egy idegen nő előtt. Látott már szerintem többet is, élete során, mint, hogy zavarba hozzam vonalaimmal.
Egy másodpercre, ahogy a sebem lüktetve ég fel újra, azon gondolkozom, hogy bár véget érne ez az éjszaka. Bár lenne mentségem arra, amit tettem...és lenne magyarázatom, vigaszom. Tényleg szörnyeteg volnék? Rosszabb az összesnél? Igaza van. Bántani akartam a nőt! Bántani, mert engem sem kíméltek...undorító szörnyeteg vagyok, aki halált érdemel. Örökös kínt a pokol legmélyebb bugyrában, a démonok között.
- Ölj meg...kérlek! Ölj meg! - fúrom újra pillantásomat az övébe és íriszeim végigfutnak rajta. Erősebb, mint én valaha is leszek! Bár lehetnék bátor...bár lehetnék önmagam ura! Ne veszteném el a kontrollt elmém felett. Istenem! Mit tettem? - Ölj már meg!! - ordítok rá, amennyire erőm engedi. Sikítani akarok, addig, amíg nem ér véget kínom. Amíg nem veszi el az életemet. Bár megtenné...legalább soha többet nem kellene szembe néznem magammal, felismernem a szörnyű gondolataimat, a félelmeimet. Elfelejthetném egy másodperc alatt azt a kínzó éjszakát. Őket...az agyarukat, a bűzlő pofájukat, a fájdalmat, amit okoztak.
Nem szólok már. Felkínálom magam neki. A lelkemet, a testemet...felkínálom pengéjének. Becsukom a szemeimet. Várom a halál édes, mindent elsöprő fuvallatát.


■ ■ Zene ■ ■Szintén imádtam írni :3 ■ ■credit




Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey Empty
TémanyitásRe: Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey ↠ Hétf. Márc. 13, 2017 10:37 am


Zoey & Ev
Szitkozódni kezdtem magamban, amikor megláttam, hogy a viszonylag komoly sérülés, amit a vérfarkas hasán ejtettem, kicsit sem lassította le. Biztos voltam abban, hogy fáj neki, viszont úgy tűnt, az elméjére boruló vérszomj kizárt minden más ingert, ami érte őt, ez pedig csak még jobban megnehezítette a dolgomat. Hiába nem füllött hozzá a fogam, muszáj volt úgy megsebesítenem őt, hogy az életével játsszak – nem akartam mindent erre feltenni, túl sok forgott kockán, ugyanakkor azt sem hagyhattam, hogy kénye-kedve szerint itt tomboljon ez az alvilági a belvárosban. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg én álltam az áldozati listájának a legtetején, így már csak önvédelemből is muszáj volt tennem valamit.
Óvatosan araszoltam arrébb, tartva a távolságot köztem és a farkas között, miközben tekintetemet végig az ő zöld íriszeibe fúrtam. Nem engedhettem egy pillanatra sem el, figyelmetlenségem ugyanis több életbe is kerülhetett volna, többek között az enyémbe is. Ezért csak vártam a megfelelő pillanatra, hogy ismét támadásba lendülhessek, ezúttal ugyanis kénytelen voltam én is okosan játszani, mint ahogy a vérfarkas is tette, miután – minden bizonnyal – benne is tudatosult, hogy nem épp egy gyengécske árnyvadász voltam. Nem tudtam volna eldönteni, hogy ennek örülnöm kellett volna-e, vagy inkább bánnom – mindkettőre meglett volna az okom.
Amikor újból támadásba lendült a vérfarkas, már én is készen álltam arra, hogy kivédjem a csapását, majd lezárjam a kettőnk kis harcát, azonban, legnagyobb megdöbbenésemre, az állat nemes egyszerűséggel csak kikerült. Csodálkozó, értetlen arccal követtem a farkas testének útját, majd amikor megtaláltam azt a mondén nő teste mögött, minden vér kiszaladt az arcomból.
Egyből megértettem a vérfarkas üzenetét, amit tekintetével adott át, s meg is keményítem arcvonásaimat. El akartam kerülni ennek a pillanatnak az eljövetelét, de nagyon úgy tűnt, hogy ez lehetetlen – az angyalok, a sors akarhatta így? Bármelyikről is lehetett szó, a válasz egy cseppet sem érdekelt. Elhatároztam, hogy kerül, amibe kerül, de azt a nőt nem hagyom meghalni, ehhez az elhatározáshoz pedig tartani fogom magam, ha kell, az életemet is adom érte!
Éreztem, ahogy a düh szétterjed ereimben, megállíthatatlanul, s mindet rá akartam zúdítani az előttem álló farkasra, amiért képes lett volna egy ártatlant is megölni azért, hogy nekem árthasson. Ez ugyanis számomra egy nagyon érzékeny pont volt, s habár tudtam, hogy a valódi harcban nincsenek szabályok, hogy nincs becsület, illetve hogy piszkosan játszik mindenki, akinek csak alkalma adódik rá, de egy ártatlan veszélyeztetése... Ez már sok volt nekem.
Ha egy tapodtat is mersz mozdulni, megöllek! – figyelmeztettem tekintetemmel az ellenfelemet, tökéletesen a tudtára adva pillantásommal, hogy nem viccelek, habár sejtettem, hogy nem lesz túl sok haszna ennek. Nagyon vékony volt a határ mindig is a szörny és az ember között, ez a vérfarkas pedig kezdte átlépni azt a vonalat, amit hogy ha tényleges elhagy, már többet nem térhet vissza – én pedig nem fogok habozni elvenni az életét, ha megteszi ezt, remélem tudja!
Az idő lelassult, ahogy a vérfarkas elszakította a tekintetét rólam, én pedig rögtön tudtam, hogy mire készül. Neki iramodtam. Láttam, ahogy a feje közeledik az ájult nő teste felé, szinte már hallottam is, ahogy összezárul az állkapcsa, ahogy a fogai egymásnak csattannak.... Meg kell állítanom!
Hirtelen felgyorsult minden, olyannyira, hogy az agyam képtelen volt lépést tartani a történésekkel, de ettől függetlenül a reflexeim pontosan úgy működtek, ahogy kellett.
Még épp időben robbantam be a vérfarkas és a mondén nő közé, ezáltal az alvilági állkapcsa az én vállamat harapta át. Éreztem, ahogy a fájdalom szétterjed a testemben, elviselhetetlen volt, de a düh még mindig ott tombolt az ereimben, valamelyest enyhíthetve a kínokat, amiket éreztem, így azzal párhuzamosan, hogy a vérfarkas megharapott, én belé mélyesztettem szeráfpengémet, pár centire állítva csak meg a szívétől.
- A választások, a tettek döntik el, hogy kiből lesz szörnyeteg, és kiből nem. Nem minden alvilági az, hiába folyik démonvér az ereikben, de te, te rosszabb vagy mindegyiknél! Egy igazi szörnyeteg vagy, aki nem érdemli meg az életet! – Minden szót jól kihangsúlyoztam, s csak úgy csöpögtek a dühtől, ami bennem is úrrá lett. Gonosz volt, amit mondtam? Lehet. Megérdemelte? Elvégre elvesztette a kontrollt, nem biztos, hogy tehetett róla... Igen, lehet, nagyon is lehetséges volt, hogy csak túl gyorsan vontam le következtetéseket, hogy anélkül ítélkeztem, hogy pontosan tudtam volna, mi zajlott le benne, de nem érdekelt, most nem. Mérges voltam rá, s ilyenkor nem szokott az foglalkoztatni, hogy mennyire vágok kegyetlen szavakat valaki fejéhez.
- Örülj, hogy életben hagytalak, alvilági – tettem még hozzá gúnyos, lenéző hangnemben, miközben kirántottam a szeráfpengét a farkas testéből.
words: 726 ● ©



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey Empty
TémanyitásRe: Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey ↠ Pént. Márc. 10, 2017 2:13 pm


Nincs menekvés...



Elborult elmével, az éjszaka, félelmetes gyermekeként mozdulnak izmaim. Agyaraim a sikátorba szűrődő, halovány lámpafénynél is jól láthatóak. Pofámat elnyújtom, vonyítok. Hívogatom őket…az összes démoni lényt, aki csak a közelemben leledzik. Nem féled még a halált, drága vadász? Nem tudom kontrollálni az ösztöneimet…s talán most az egyszer nem is akarom! Feladom a harcot! Hadd váljék eggyé a két felem. Láncolódjanak össze örökre, hisz sose győzhetnék másként, ebben az örök, átkozott harcban! El kell, hogy engedjem egykori mondén énemet, ha a világotok része akarok lenni! Csak így sikerülhet…vérrel és áldozattal. Az üvöltő fenevaddal a lelkemben. Nem tudsz megmenteni…soha többet nem tudtok!
Felé vetődök, mancsaim érintik a falat, testembe mérhetetlen fájdalom sugárzik. Mintha csak tüzes vasat érintenének a hasamhoz. Üvöltök. Vérem pirosra festi a szeráfpengét, testem hangosan csapódik a betonhoz, pillanatokkal később. Megrázom fejem, tekintetemet rá szegezem. Játszani akar? Tényleg? Hát megkapja! Védi a szerencsétlen mondént? Akkor azt veszem el tőle, ami a legjobban fájna neki…a nő életét!
Mielőtt újra megsebesíthetne, -bár lassabban, mint eddig- újra támadásba lendülök. Vérem utat mutat a földön. Mint egy groteszk rajz. Kikerülöm törékenynek tűnő testét és az eszméletlen nő felé veszem az irányt. Meg akarom sebesíteni. Agyaraimat a húsába döfni, vérét ízlelni. Teste mögött érek földet, fájdalmam alig enyhül..
Zölden világító szemem a vadászra vetül. Gyere, mentsd meg, ha annyira fontos neked – üzeni tekintetem. Akaratosan és dacosan, nem félve az erejétől és fegyverétől, amivel elvehetné bármelyik másodpercben az életemet.
Érzem az ereiben dübörgő adrenalint. Hallom a szívének vad ritmusát, ahogy az erek pumpálják a vérét. A kamrák halk zúgolódását, a tüdejének összehúzódását, a testébe áramló oxigén simogatását. Lehunyom a szemeimet, megfürdök a kettőnk között feszülő energiában. Átölel bennünket, fojtogat. Gerincemen végigciterázik ereje. Sokkal több van benne, mint azt elsőre gondoltam volna…hiába, az árnyvadászok, mindig tartogatnak meglepetéseket…és én? Csupán egy alvilági vagyok. Semmi más. Egy elátkozott alvilági.
Most pedig…vessünk véget az mi édes kis játékunknak! Ideje befejezni, amit elkezdtünk…amiért ma a Hold átváltoztatott. Nem hallja senki, ahogy kérlel a fénye? Áldozatot követel! Gyermekeként pedig, alázatosan szolgálnom kell!
Egy utolsó századmásodpercnyi idő, mielőtt fogaim az ájult nő húsába marnak. Olyan erővel vetem rá magam, hogy lehetetlen megállítani, valamelyikünk meg fog halni ma éjjel…a védelmező vadász, a mondén, vagy én? Csak a Hold tudhatja…kajánul vigyorog rajtunk, kacagása a fülemben visszhangzik.
Gyere, védd meg! Gyere és légy te az áldozatom! Vagy szúrd szívembe a szeráfpengédet, elvéve az életemet és haragítsd magadra az alvilágiakat! Mire vársz még? Csak egy centi már…egyetlen milliméter…
Csatt…





Ev || kicsi mazochistám :3|| 






Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey Empty
TémanyitásRe: Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey ↠ Vas. Márc. 05, 2017 8:02 pm


Zoey & Ev
Egy pillanatra se eresztettem el a vérfarkas tekintetét, végig a gyilkolási vágytól fűtött íriszeibe bámultam, hogy kiolvashassam belőlük a következő mozdulatot, a következő támadást. Így amikor felém kezdett el futni, enyhén behajlítottam a térdeimet, és szorosabban megmarkoltam a pengémet, hogy aztán a megfelelő pillanatban egy precíz vágás kíséretében félreugorjak előle, harcképtelenné téve az ellenfelemet, egyúttal véget is vetve a harcunknak - nem akartam ugyanis túl sokáig időzni vele.
Mielőtt azonban teljesen elért volna hozzám a vérfarkas, elrugaszkodott a talajtól, amivel már kapásból elzárta előttem azt az utat, amit én is meg akartam tenni. Láttam, ahogy nyitott állkapcsa felém közeledik, majd mielőtt az összezárulhatott volna a vállamon, jobb lábammal hátraléptem, és elperdültem az útjából, majd gyorsan ismét biztonságos távolságot vettem fel.
Szívem a torkomban dobogott, és éreztem, ahogy az adrenalin gyors terjedésnek indul a testemben, ahogy tudatosult bennem, hogy hiába akartam én gyorsan végezni a harccal, az nem lesz olyan könnyű. A vérfarkas ugyanis játszott velem, bármennyire is sértett ez a gondolat, így volt. Az előbb, ha nem cselekedtem volna semmit, akkor is megúsztam volna sérülés nélkül, mert a vadállat már az elejétől fogva nem kívánt megharapni. Ez pedig nagyon veszélyessé tette őt a számomra, s még nagyobb óvatosságra intett, amihez ezúttal tényleg tartanom kellett magam, mert nemcsak a saját életem forgott kockán, hanem még kettő – a mondén nőé, meg a vérfarkasé -, illetve ki tudja még hány, ha nem fékezem meg most őt.
Ezzel a viselkedésével párhuzamosan azonban könnyű prédává is vált. Hogy miért? Mert alábecsült. Az állatok ugyanis harc közben csak akkor játszadoznak az áldozatukkal, ha tudják, az jóval gyengébb náluk, de ugyanez elmondható volt az emberekről is. Ennél nagyobb hibát azonban senki sem követhetett volna el velem szemben. Nemcsak azért, mert árnyvadász voltam, hanem azért is, mert én voltam Evelyn Heallight - és ezt most ennek a vérfarkasnak is a tudtára kívántam adni.
Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy megpróbálok szavakkal hatni az emberi énére, hátha sikerül ezzel rávennem arra, hogy csak adja fel a harcot, és változzon vissza, de láttam a szemeit, amik arról árulkodtak, hogy mondhatnék én neki bármit, az hasztalan lenne. Meg ez egyébként sem volt az én terepem, ezért megmaradtam inkább az eredeti tervemnél - csupán arra kellett ügyeljek, hogy az életét ne oltsam ki.
Mert hiába támadtam rá jó okkal erre a vérfarkasra, hiába nyertem felmentést ezáltal a törvények alól, de az árnyvadászok és alvilágiak között már egyébként is olyan vékony volt a békét jelentő határvonal Valentine ügyködése miatt, hogy biztos voltam abban, a falka megtorolná a társuk halálát rajtunk, egy olyan háborút indítva el a két faj között, amire jelenleg cseppet sem volt szükségünk – feltéve, hogy tartozott egyhez.
Amikor legközelebb megindult felém, elrugaszkodva a téglafaltól, én könnyedén kitértem a szája útjából, s felfelé szúrtam a szeráfpengémmel, amit ha nem került ki a vérfarkas, akkor a hasa irányából a testébe hatolt a fegyverem. Természetesen ügyeltem arra, hogy létfontosságú szervét ne érintsem, mert vele ellentétben én nem kívántam kioltani az életét.
Még azelőtt kihúztam a pengét a testéből, hogy a mancsai földet értek volna, ezzel elkerülve azt, hogy magával sodorjon, illetve hogy egy nem túl kellemes helyzetben találjam magam.
Tudtam, hogy a vérfarkasoknak gyors a regenerációja, ezért összeszorított fogakkal figyelmen kívül hagytam az oldalamba nyilalló fájdalmat, és újból támadásba lendültem, időt sem hagyva az ellenfelemnek arra, hogy gondolkozzon vagy összeszedje magát az előbbi akcióm után.
A fegyverem ezúttal mindkét hátsó lábába vágott bele, én pedig gyorsan újból eltávolodtam tőle, és egy védekező pozíciót vettem fel, miközben agyam egyre csak azon kattogott, hogy hogyan csalogassam el a mondén elől – mert teljesen biztos voltam abban, hogy, hiába okoztam viszonylag komoly sérüléseket neki, ennyivel még nem sikerült eltántorítanom a céljától.
words: 603 ● ©



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey Empty
TémanyitásRe: Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey ↠ Kedd Feb. 28, 2017 11:46 am


Welcome to the new age, to the new age



Ideje levetnem a láncaimat…minden béklyót, ami valaha halandóvá tett. Már rég nem vagyok ember. Szentségtelen alvilágivá lettem, démonnal hálok, árnyak tűzik majd a fekete rózsákat síromra. El kell tépnem a láthatatlan aranyfonalat, ami a valósághoz kapcsol, hogy át tudjam magam adni az erőnek, ami átjár. Ha halandóként gondolkodok, sosem teljesedhet ki bennem a vérfarkasok ajándéka.
Lehunyom szemeimet, ahogy megfürdök az éjszaka hangjaiban, apró rezonálásaiban, amik oly ingerlően száguldanak végig gerincemen. Mindent körbe ölel az energia. Hallom a Hold kacagását, a szégyentelen, kéjes kérlelését, várja már áldozatomat. Én pedig, ma éjjel, meg fogom adni neki amit kér…nem törődve a következményekkel. Vadászt ölök, vagy mondént? Kinek a halála fog száradni a lelkemen? Egyszer fel kell eszmélnem ebből az álomból…melyikük kísért majd?
Felrobban körülöttem a világ. Nincs már jó és nincs rossz sem. Csak az izmaim léteznek, amik megfeszülve várják, ruganyos mozdulatomat. Farkas lábam hangosan dobban a betonon. Gerincem mentén megfeszülnek az ínszalagok, a csontok elcsúsznak, hogy végre támadhassak. Íriszeim méregzöld színben pompázva figyelik a mondént, mielőtt teljesen elsötétülne…az előbb ízlelt vér, áldott mámora elpusztít bennem mindent.
A vadász…érzem, hogy a közelemben van, hallom a szíve heves dobbanásait, lélegzetvétele oly közelről hallatszik, hogy bundámba túr, erőszakosan simogat.
Megrázom fejemet, véres nyálam a földre csöpög. Csak a lüktető ér létezik, ami a velem szemben álló nő nyakán kérlel, hogy tépjem fel. A mellkasán összekulcsolódó édes érhálózat, ami a szívéhez mutatja az utat.
Elrugaszkodok a talajtól, már olyan közel van…mielőtt elérhetném, hihetetlen erővel csapódok a falnak. Fájdalmasan morranok fel. Az éj zamatában új illat bontakozik ki. Nephilim vér…
Felső ajkam eltorzulva mozdul, felé vicsorgok. Vonyításom vonzza az árnyakat. Hadd lássák közelről, milyen, mikor egy árnyvadász és egy vérfarkas, véres táncba kezd egymással. Akarom, hogy pillantásuk kísérje el az utolsó útjára a lányt…Annyira vágyom rá! Nem hallod őket még? Édes vadászom…halld meg jöttüket! Lásd őket, mikor a fák alól kúsznak elő, karmaik hamar elérnek!
Felé kapok, de nem érem el. Túl gyors. Résnyire szűkült, fájdalmas tekintettel figyelem, ahogy a szeráfpengét felém tartja. Ennyire gyorsan jönne a vég? Csak egy mozdulat lenne neki, hogy véget vessen a tombolásnak, hogy lelkemet örökre száműzze a pokolba! Vajon Nariel megbosszulna?
Oldalazva közelítem meg, a szemeibe akarok nézni. Csontjaim lágyan hullámoznak bundám alatt, az izmok megfeszülve rántják meg az ínszalagokat. Meg akarom ölni…először tudatosul bennem a gondolat. Nem csupán megsebezni szeretném…ó nem. Sokkal inkább elvenni a lelkét, száz darabra tépni, testét pedig meggyalázni harapásaimmal. Istennőként tündökölni az égiek előtt.
Hirtelen kezdek el futni felé, mielőtt elérném, ugrok. Éles fogaim nem sokkal csattannak össze válla mellett. Látnia kell, hogy játszok vele. Sokkal édesebb a vér, ha adrenalinnal és félelemmel keveredik. Ez a fűszerkombináció az, ami eltépi a valóság határát. Álmok mezsgyéje táncol előttünk.
A földön fekvő nő teste mögül nézek rá. Hát őt akarta védelmezni? Nem…nem tépek bele húsába, más tervem van mára. Bundámról a vér arcára csöpög.
Alexander egyszer már megállított, képes volt hatni emberi énemre, most azonban, nincs menekvés. Egy újabb vadász, egy újabb esély. A Hold áldozatot követel! A szívem elégtételt akar, nyelvem bár vérét ízlelné már! Akaratosan és türelmetlenül fordulok meg mögötte a sikátorban, mikor egy újabb támadás után, a lábaim a betonhoz érnek. Látni akarom a szemeit! Nézz rám! Kérlek…
A sikátor falát használom elrugaszkodónak, hiszen újra támadok. Lábaim épp csak annyi ideig érinti a téglákat, amíg teste felé nem lendülök. Ebben a pillanatban az sem érdekel, ha a szívembe döfi pengéjét…csak a vérének, kárhozott muzsikája szól fülemben. Az őrült, émelyítő dallamok. A szívének dobbanásai, amik az enyémmel együtt gyorsulnak fel, másodpercek töredéke alatt. A végén, mind ugyanolyanok vagyunk…árnyak, akik bűnösek és egyszer eléri őket a végzetük, ahol nincs bűnbocsánat, nincs tisztítótűz.
Ha nem elég gyors, állkapcsom összezáródik alkarján és nem eresztem többé…






Ev || 606||imádtam írni :3 






Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey Empty
TémanyitásRe: Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey ↠ Hétf. Feb. 27, 2017 4:20 pm


Zoey & Ev
A hold már magasan járt az égen, amikor én még mindig haza, az Intézet felé tartottam. Egy sürgős küldetés miatt küldtek minket ki Joshsal – valami épületet kellett kivizsgálni, ahol valami vagy valaki brutális módon gyilkolt le mondénokat. A jelekből ítélve démon lehetett, méghozzá egy nagyobb, ugyanis volt elég okos ahhoz, hogy a nyomait eltüntesse maga után, így mi hiába vetettük be az összes tudásunkat, nem sikerült semmi használható bizonyítékra lelnünk. Egyedül a gyilkolási módból következtettünk arra, hogy nem egy alvilági volt az elkövető. Aztán hogy Valentine-nak volt-e köze az ügyhöz, az számunkra is rejtély maradt. Ezt az eshetőséget mindenesetre semmiképp sem zártuk ki. Az a férfi képes bármire, ezért jobb a legrosszabbra is felkészülni, ért már minket elég meglepetés, ha róla volt szó.
Végül felgyújtottuk Joshsal magunk után az épületet, ugyanis ha a hatóság rátalált volna arra a sok hullára, biztosan elkezdett volna nyomozni, nekünk pedig kicsit sem hiányzott, hogy holmi mondén szervezet beleköpjön a levesünkbe. Meg egyébként is csak legyilkolták volna őket, azt pedig szerettük volna elkerülni, ha egy mód volt rá. Így lesz a legjobb – ebben állapodtunk meg a bátyámmal.
Miután végeztünk a ránk bízott feladattal, Joshnak még el kellett mennie valamit elintézni. Hogy mit, azt nem mondta, nekem azonban nagyon is gyanús volt a viselkedése. Újabban nagyon sokat titkolózott, és mindig eljárkált valahova, de hiába faggattam, ő makacsul hallgatott. Biztos egy nő van az ügyben – erre tudtam csak gondolni, bár akkor azt nem értettem, hogy miért nem akarta elmondani nekem. Nem mintha kigúnyoltam volna, vagy megtiltottam volna neki, hogy találkozzon azzal a lánnyal, ha netán nekem nem lett volna szimpatikus – na jó, az utóbbi azért esélyes volt -, de soha nem adtam okot Joshnak arra, hogy ne bízzon bennem. Most mégis ezt tette...
Inkább elkergettem ezeket a gondolatokat a fejemből, mielőtt újból felment volna bennem a pumpa, és inkább arra koncentráltam, hogy mielőbb hazaérjek. Már nem vágytam semmi másra, csak egy meleg zuhanyra, hogy megszabadulhassak az emberi holttestek émelyítő szagától, ami minden porcikámba beleivódott, amíg abban a raktárban tartózkodtunk, illetve a meleg ágyamra. Csak ezt a kettőt akartam, a sors azonban úgy döntött, hogy még nem kaphatom meg őket.
Amikor ugyanis befordultam az egyik sarkon, farkasüvöltés törte meg az éj csendjét. Egyből megtorpantam, ahogy rájöttem, egy vérfarkas garázdálkodik valahol itt, és biztosra vettem, hogy önkontroll nélkül fog tombolni, ha nem akadályozom meg ebben – a hangja ugyanis erről tanúskodott.
Teljes erőmből rohanni kezdtem a hangforrás felé, hogy mielőbb elkaphassam azt a kósza farkast, de nem értem oda időben. A vérfarkas fehér bundáját vér tarkította, ahogy épp egy embert marcangolt szét. Éles hallásának köszönhetően egyből megneszelhette a megérkezésemet, de nem cselekedett semmit.
Óvatos mozdulattal húztam elő a szeráfpengémet, felkészülve a harcra, a vadállat azonban csak mozgatta a fülét – hallgatózott, döbbentem rá -, majd másfelé szaladt el. Egy pillanatba telt, mire leesett, hogy egy újabb áldozatot talált magának. Hangosan káromkodni kezdtem, de ismét nekiiramodtam. Ezúttal muszáj volt megmentenem azt a mondént!
A nő torkát egy hatalmas sikoly hagyta el, ahogy a nagytestű farkas felé ugrott, most viszont még épp időben érkeztem. Elrugaszkodva a talajtól oldalról csapódtam neki a vérfarkasnak, és az Agilitás, az erőnövelő rúnámnak, illetve a lendületemnek köszönhetően sikeresen el is térítettem azt, majd mindketten nekirepültünk a sikátor falának.
Fájdalmasan nyikkantam egyet az ütközés hatására, főleg hogy olyan szerencsétlenül érkeztem, hogy a vérfarkas tökéletesen megkarmolta az oldalamat. Vérző sebemre azonban fittyet hányva már talpra is ugrottam, és biztonságos távolságot vettem fel, miközben szeráfpengémet védekezően tartottam magam előtt arra az esetre, ha a vérfarkas rögtön ellentámadásba kívánt volna kezdeni.
Egy fél pillantást vetettem a hátam mögött lévő nőre, ő azonban már e is ájult a sokk hatására, amiért én hálát adtam az égnek. Így biztos azt fogja hinni, hogy csak képzelődött, vagy hogy álmodott. De ettől függetlenül el kellett csalogatnom tőle a vérfarkast egy olyan helyre, ahol senki ártatlanban nem tehetett kárt.
Kemény pillantással fordultam vissza a farkas felé, hogy minden idegszálammal rá és az elkövetkező harcra koncentráljak.
words: 648 ● ©



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey Empty
TémanyitásSpring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey ↠ Pént. Feb. 24, 2017 11:57 am


Állíts meg!



Második átváltozás. Nincs különbség…a Hold már az égen, én pedig érzem, hogy mocorog a fenevad a bőröm alatt. Mint egy adrenalin hullám,ami azt üzeni: üss vagy fuss…bár elfuthatnék!
Fejemet a fotel háttámlájának vetem és hagyom, hogy átjárjon a természetfeletti energia. Szemeim zöldes fénnyel villannak meg a sötétben. Indulnom kell…Nariel meg tudna ugyan fékezni, de a farkas énemnek, az ösztöneimnek nem tudna parancsolni, csak kordában tartani. Egy bestiát ketrecbe zárni olyan, mint mikor vért csorgatsz az oroszlán elé…garantálva van a halál!
A közelgő tavasz, édes fuvallata mesél nekem. Egy olyan történetet, aminek sosem lesz vége. Hívogat. Magához akar ölelni, átfogni a derekam és letépni rólam halandó testemet, hogy végre újra az éjszaka gyermeke lehessek.
Csukódik az ajtó, ahogy elhagyom a lakást. Mennem kell…hív a Hold. Gyermekeként nézek fel rá, üdvözölve, megváltásért esedezve. Hajt a vérem. A vágyak, a ki nem mondott kívánságok.
Sercen a bőr, a csontok elcsúsznak a helyükről. Vérfarkas lábaimmal dobbantok a sáros földön. Fehér bundám ezüst pengeként csillog a városi fényben. A felém száguldó illatok megrészegítenek. Felvonyítok. Diadalittasan, újra kiszabadultam és vérre szomjazok.
Sikolyok szállnak az éjszakában. Nem messze tőlem. A vér feledhetetlen zamatát a nyelvemen érzem. A mondén nincs egyedül. Érzem a félelmét, már csak pár méter. Amit látok, halandó lelkemet minden bizonnyal felkavarná, de fenevadként nincsenek érzelmeim.
A zsákutca végében a nő, már holtan fekszik. Édes vére a földet áztatja. Lassú mozdulatokkal közelítem meg, tudom, hogy vámpír tette…a szaga körbe leng mindent. Morogni kezdek. Baljóslatúan, éhesen. A téglával kirakott falak között, ijesztően rezonál hangom. Visszaverődik, átöleli az élettelen testet és félelmetes alakomat.
Csak egy pillanat az egész…pofám a még meleg húsba túr. Bundámon végigcsorog a vér. Köd ereszkedik agyamra. Endorfin és adrenalin veszélyes keveréke. Valahol, a szivárványhártyán túl, tükröződik a nő ijedt, könyörgő tekintete…lecsukni se volt ideje a szemeit. Összeállnak vágyaim egy elillanó pillanattá, ami ködöt képez a valóság és elmém között.
S bár érzem, a felém közeledő vadászt, nem mozdulok. Szörnyetegként, más áldozatában lelem örömöm. Nem én öltem meg, mégis úgy tűnhet. Hiszen én fekszek el a földön…hempergőzve a bíbor folyamban.
Mielőtt azonban mellém érhetne, velőtrázó sikoly száll a falak között…még egy mondén. Megnyalom éles fogaimat, óvatos mozdulatot teszek a reszkető nő felé. Valaha én is ilyen voltam, de az már elmúlt.
Elrugaszkodok a betontól, hogy rávethessem magam igazi áldozatomra.
Merre jársz édes vadászkám?





Ev || A szörnyeteg, démon marad, mindig :3 






Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey Empty
TémanyitásRe: Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey ↠




Vissza az elejére Go down
 
Spring Street - zsákutca - Evelyn&Zoey
   
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Evelyn Heallight
» Zoey Briggs
» Zoey Deutch
» Zoey Pryce

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: