|
Discord szerver
Shadowhunters
|
Utolsó posztok Tagjaink tollaiból | |
User statisztika Belépett tagjaink | Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég Nincs A legtöbb felhasználó (138 fő) Kedd Okt. 15, 2024 8:05 pm-kor volt itt. |
| Lélekszámláló Elfogadott tagjaink
Csoportok :: | | | | |
Összesen :: | 21 | | 11 | 10 |
Angyalok :: | 2 | | 2 | 0 |
Klávé tagok :: | 1 | | 0 | 1 |
Árnyvadászok :: | 2 | | 2 | 0 |
Kör tagok :: | 0 | | 0 | 0 |
Tündérek :: | 1 | | 0 | 1 |
Mondének :: | 3 | | 0 | 3 |
Félvérek :: | 1 | | 0 | 1 |
Dámpírok :: | 0 | | 0 | 0 |
Vámpírok :: | 3 | | 1 | 2 |
Vérfarkasok :: | 6 | | 4 | 2 |
Boszimesterek :: | 2 | | 2 | 0 |
Bukott angyalok :: | 0 | | 0 | 0 |
Démonok :: | 0 | | 0 | 0 |
|
Legaktívabbak A hónap méhecskéi | |
|
|
| Re: Killian Walsh ↠ Szomb. Ápr. 15, 2017 8:15 pm |
gratulálunk elfogadva! Oh, drága, drága bátyám, nem is tudom, hogy most, hogy itt vagy, miket kéne mondanom neked... Először is, örülök, hogy itt vagy és, hogy ilyen hamar elkelt ez a karakter. Másrészről örülök annak is, hogy a te kezeid közt lelt gazdára. Ugyan nem ismerlek olyan régóta, mint usert, de van egy olyan érzésem, hogy aktív leszel és jó gondját fogod viselni az én drága, pszichopata bátyámnak. A gif nagyon tetszik a lapodban, az egyik favorite jelenetem a Kai-jelenetek közül.*-* A lapod jó volt, jót mosolyogtam végig rajta, a vége pedig... Én naiv még el is hittem, hogy csóri vendégedet elengeded. Pár elírást találtam a lapodban, de az nem tántorít el attól, hogy elfogadjalak. Oh, és mielőtt elfelejtem, kérlek írd át a csoportot árnyvadászról Kör-re, ugyanis Killian a Kör tagja, csak a nyakán nincs rajta a jel, mivel be van épülve a normál árnyvadászok közé.^^ A profilod hiányzó darabkáit töltsed ki és akkor nincs is más dolgod, mint a drága húgodat felkeresni a játéktéren, meg foglalózni. shadowhunters frpg |
| | |
| Killian Walsh ↠ Szomb. Ápr. 15, 2017 11:46 am |
Killian Walsh - Mesélnem kéne az életemről? Mire vagy kíváncsi? Ne, most komolyan. Maradj nyugton. Meglazítsam a bilincset? Fáj a kezed? Jó, tudom, nem épp a vendégszeretetemről vagyok híres. Sőt, sokan mondták már, hogy kissé őrült vagyok. - Vigyorogtam. - Valahol igazuk van. Hé, mondtam, hogy maradj nyugton. - Szúrós szemekkel figyeltem a vendégemet, majd mikor azt láttam, feladta az ellenkezést, a szabadulás iránti vágyat, elégedetten hátradőltem a fotelben. Egy tollat fogtam a kezemben, azzal szórakoztam, miközben azon merengtem, milyen szépen át lehetne vele szúrni valaki torkát. Persze, némi erőfeszítés nem ártana hozzá. Látni, ahogy kibuggyan a skarlátvörös vére. Mennyei látkép. Elpillantottam újra a vendégem felé. - Szóval vegyük át újra. Azért jöttél ide, hogy megtudd, ki vagyok. Megtudd a múltam. Nem hiszem, hogy túl sok közöd van hozzá, de lásd, milyen nagylelkű vagyok, mesélek néhány dolgot. Kezdjük ott, hogy apám rajtam verte le anyám halálát. Mármint, szó szerint. - Nevettem fel. - Vert. Minden egyes nap. Tényleg. Elég problémás volt... főleg az első időkben. - Magam elé meredtem, kicsit leolvadt az arcomról a mosoly is, majd újra elvigyorodtam. - De tudod, nagyon jót tett velem. Minden egyes verés után egyre inkább... - A mellkasomhoz nyúltam, megmarkoltam a pólómat. - ...kiölt belőlem valamit. Az érzéseket. - Bólintottam egy aprót. Vendégem arcán némi ijedtséget véltem felfedezni, de vállat vontam. - Ne, ne, ne. Még nem tartok sehol, ne váj ilyen arcot. 18 éves koromban megszöktem. Magammal vihettem volna a húgomat is, de nem tettem. - Sóhajtottam. - Tudom, elég gonosz dolog, hogy apám karmai közt hagytam, de őszintén, akkor már annyi emberi érzés sem maradt bennem, hogy a tulajdon húgomra gondolni tudjak. Hát leléptem. És a legjobb dolog az életemben ekkortájt történt. - Bólintottam egy aprót. - Valentine. Ő az én ... hmm, hogy mondják ezt? Hősöm? Valami olyasmi. Értelmet adott a létemnek. Felkarolt. Célt adott és terveket, feladatokat, amiket el kell végeznem. Tudod, azt érzem, végre tényleg érdemes felkelni. És nem azért, hogy naphosszat a tulajdon apám verjen és az élő célpontja legyek... amúgy nem csak azért vert, mert állítólagosan anyánk halála az én hibám, hanem mert... én alapjáraton is különleges voltam és ez bosszantotta. - Utaltam az árnyvadászképességemre, arra, hogy láttam a démonokat. Nos, igen, eleinte talán ijesztő volt, de elkezdett tetszeni ez a világ. Gondolkodó fejet vágtam. - Hmhmm... még van itt valami. Ha végeztem, szabadon engedlek, becsület szavamra mondom. - Néztem el a vendégre, majd komoly fejet erőltettem magamra, de végül mosolyba fulladt a próbálkozásom. - Nos, szóval... visszamentem megölni őt. Na, nem a húgomat, hanem a drága jó apámat. Úgy éreztem, ez kijár neki a sok verés és kék-zöld-lila foltokért. Egyszerűen szíven szúrtam és közben az arcába vigyorogtam, hogy na "Öreg, én lettem a végzeted! Én, akinek te annyi fájdalmat okoztál!" Még láttam a szemeiben valamit... nem is tudom, mit. Nem megbánást... - Összehúztam a szemem. - Talán még nagyobb gyűlöletet. De nem érdekelt. Reméltem és még most is remélem, hogy a pokolra jutott és az örökkévalóságon át fog szenvedni valami tűzkatlanban. Vagy mindegy, miben. Csak szenvedjen. - Nevettem el magam. A tollat ledobtam az asztalra, majd felálltam és közelebb léptem a vendéghez. Elővettem egy kést, aminek a pengéjével végigcirógattam az arcát. - Most pedig... elengedjelek, vagy ne? Nagy dillemma. Túl sokat tudsz. Ki tudja, kinek vinnél információkat rólam. Hajh. - Sóhajtottam, a fejemet csóváltam. - Na jó. - Előszedtem a kulcsot és kinyitottam a bilincset. Vendégem egyből felállt, majd a kabátjáért ugrott, felkapta és már lépett is az ajtó felé. Én pedig egy jól irányzott mozdulattal a hátába dobtam a kést. Hallottam a sikolyát, a fájdalmat a hangjában, mielőtt összeesett. - Így már mindjárt más. - Vigyorodtam el elégedetten, a tenyereimet összeérintve.
◆ Chris Wood ◆ ◆ 22 év ◆ a kör tagja ◆ ◆ New York, 1994.05.05. ◆ ◆ a kehely keresése ◆
A hozzászólást Killian Walsh összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 16, 2017 4:07 pm-kor. |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |