Reptér

Meg mondom őszintén, most nagyon jól esne valami egoista szöveget beadni ebbe a beszélgetésbe, de azt hiszem jó mintát kéne mutatnom, nem beképzeltet. Úgyhogy a lehető legjobban megpróbálom visszafogni magamat, nehogy valami olyat mondjak vagy tegyek ami megrontja a lelkivilágát. - Biztosan Maryse és Robert Lightwood az okai, remek szülők voltak már gyerekkorunkban is. - Valami ilyesmi talán helyes lehet, de ezt sem vihetem túlzásba, mert az meg túl erős megjátszás. Pontosan, ez már most is az. Maryse valóban jó volt hozzám, de az utóbbi időben a legkevésbé sem jövünk ki és a legutóbbi húzása rendesen kiborította a bilit. Bár azt hiszem nem fogok rá emiatt örökké neheztelni, mert befogadott akkor, amikor mindenki eltaszított magától. Ha pedig úgy nézzünk én sehol nem lennék ha nem teszi meg. Talán már nem is élnék. - Azt majd biztos megtapasztalod ha egy ideig itt óhajtasz maradni. - Feltételezem nem kiruccanásra jött, bár még nem hallottam felőle, de Vivian Salomon-nak pont van egy hasonló korú lánya és egészen véletlen Őt is Gwennek hívják. Nem tudom van-e összefüggés de ha igen, lehet rosszul teszem, hogy segítek neki. De nem én fogok ódákat zengeni arról mi helyes és mi nem, visszaküldeni meg pláne nem fogom. Hasonlóan makacs voltam én is, tudom milyen ha meg akarják mondani mit csinálj, így maximálisan Gwen mellett állok ebben a helyzetben, bármi is legyen az a bizonyos helyzet. - Igazán nem kell köszönetet mondanod. Pláne mert egy család vagyunk, természetes, hogy segítünk egymásnak. - Gondolom érti mire célzok, mert hiába nem New Yorkban él, az árnyvadászok mind egy nagy családot alkotnak, ezt pedig senki nem veheti el tőlünk. Még a Klávé sem, a Kör meg végkép nem! - Indulhatunk? - Kérdezem egy félmosollyal az arcomon és az út felé pillantok, ahonnan én is jöttem. Jelenleg még a legrövidebb út az intézet felé és talán az is marad. Amennyiben persze van egy boszorkánymester velünk, nem ez a legrövidebb, hanem a portál. Viszont még azt sem tudom mennyire jártas a rúnák használatában, így nem lehetek abban sem biztos, hogy bírná a hosszabb utakat. Ez viszonyult a legkedvezőbbnek is. - Miért nem portállal jöttél? - Kérdésem hirtelen érheti, hiszen magam sem gondoltam át, csak kicsúszott ami már rég foglalkoztat.

Jace & Gwen

Ha lehet ilyet mondani, rendesen felkészültem a reptéri találkozóra. Bár, kezdetben szinte biztos voltam benne, hogy lehetetlen lesz majd a New York-iakat élőben felismernem, de szerencsére kiderült, hogy az ottani árnyvadászoknak van némi híre Idris-ben. S ha igazak a híresztelések, akkor egy igencsak tehetséges árnyvadásszal készülök épp találkozni.
Az egész szökési ötletemet igyekeztem úgy megtervezni, hogy az minden létező szempontból eltérjen attól, amire számítani lehet. Pl, az első, ami utazási eszközként bárkinek eszébe jutna, az semmiképpen sem a repülő. Senki nem gondolna arra, hogy Idrisből repülővel jöjjön át valaki New Yorkba. Anyu sem. Bár, nem kicsit volt macerás az a sok elintéznivaló, egy felnőtt unokatesómtól is segítséget kellett kérnem, hogy mindent meg tudjak oldani, de sikerült, itt vagyok és az a lényeg.
- Hát, mit is mondjak, odaát van némi híretek. - Vonok vállat ártatlanul. - Bár, arra kíváncsi lennék, valóban olyan jó vagy-e, mint amit mondanak. - Teszem hozzá mosolyogva. S persze az is érdekelt, miként fog a dícséretre reagálni. Nem tűnik szerény típusnak.
- Kellemesebb volt, mint ami ezek után vár rám. - Bukik ki belőlem, még mielőtt kétszer is meggondolhatnám, mit mondok. Fenébe, szedd össze magad Gwen. Te magabiztos, határozott és eltökélt vagy, nem pedig alamuszi, gyáva és félős! Az utóbbiak nem árnyvadászhoz méltó tulajdonságok.
- Egyébként köszi, hogy nem nyomtad ki rögtön a telefonod, mikor hívtalak. S azért is, hogy szakítottál időt a találkára. Biztos millió plusz egy dolgod van.  - Úgy éreztem, minimum egy köszönettel tartozom neki, már csak azért is, hogy eljött még mielőtt belevágnánk a lecsóba, s persze, jó benyomást is akartam kelteni benne, hiszen a barátok mindig jól fognak az árnyvadászoknak.
 

A délelőttöm hosszabbnak bizonyult, mint azt kikelve az ágyamból gondoltam volna. Hiszen reggel még minden békés volt, még a Nap felkelte előtt. Nem volt nagy sürgés forgás és gond sem volt. Aztán ahogy elkezdett nyüzsögni az intézet falain belül mindenki, úgy indult pörgésnek New York is. Délre már kikaptuk az első küldetésünket is. Kivételes alkalom volt, hogy nem kellett szabályt szegve megindulnunk, hanem egyenest utasítva lettünk arra. De még mielőtt odaértünk volna a helyszínre, lankadt a figyelmem.
Telefonomhoz kaptam ahogy az elkezdett csörögni a bejövő hívás érzékelése végett. Először rápillantottam a kijelzőre és nyugtáztam magamban, hogy a számot nem ismerem. Intettem Alec felé, hogy ez fontos lehet, majd félreálltam az útjából és felvettem a telefont. Egy fiatal hangja köszöntött amin meglehetősen meglepődtem, hiszen a számot elnézve, Idrisből érkezett a hívás. Idrisben nem sok fiatal tartózkodik. Max-en kívül legalábbis nem tudok sokról.
Nem mondom, hogy hangja meglágyította a szívemet, de érdekelt mi lesz a helyzetből, így jeleztem felé, hogy benne vagyok a találkozóban. A reptérre beszéltük meg a délutáni órákra, remélve, hogy addig itt mindent elvégzünk. Így is lett és néhány karcolástól eltérve semmi bajunk nem lett. Nem is pazaroltam gyógyításra a rúnámat, inkább felelőtlenül zsebre vágtam a szeráfpengémet és az irónomat, majd faképnél hagytam Alec-et és elindultam. A reptérre vezető út még hosszabb volt, mint a napom. Gyalogoltam, ugyanis ilyen arccal nem lett volna előnyös taxit fognom. Még rám fogtak volna egy gyilkosságot.
Mikor megérkeztem végre, nekitámaszkodtam egy villanypóznának a taxik leálló helyénél és a telefonomra néztem. Az óra egészen pontosan 2 óra 5 percet mutatott. Ha minden igaz a gép, amin ez a titokzatos lány is rajta van, 5 perc várakozást ígért nekem. Így örültem, hogy nem késtem. Rövidesen pedig a lány is megérkezett. Én nem tudtam kit kell keresni, de ezzel Ő bizonyára nem volt így, hiszen odajött hozzám minden gond nélkül és bemutatkozott. Bizonyára nekünk, New York-i árnyvadászoknak van egy bizonyos hírünk Idrisben. Bár azt nem értem miért jött repülővel, igen macerásnak ígérkezhetett. - Gondolom nekem már nem is kell bemutatkoznom. Szia. - Első kérdésem egyből az lenne, hogy miért keresett fel, hiszen szeretek a tárgyra térni és nem pazarolni a drága időmet. Pláne most, hogy az intézetbe érkezett egy újabb Klávé tag. Mintha nem lett volna elég nekem Aldertree.. - Milyen volt az utad? - Végül is van egy kis időm és ez mégis csak egy kislány vagy mi a szösz. Nem úgy nézem. Mint akinek egyből tárgyalhatnéka lenne. Valószínűleg nincs is.

Jace & Gwen

Képtelen voltam tovább Idris-ben maradni. Nem úgy, hogy Anyu közben New York-ban tartózkodik, a Nagy Almában, a városban, amit mindig is látni akartam. Persze tudom, hogy munkaügyben utazott el, így valószínüleg esélye sincs a városnézésre, de akkor is! Meddig fog még elzárva tartani a nagyvilág elől, s mikor döbben rá végre arra, hogy kezdek felnőni?
Én teljes mértékben megértem az aggodalmát, tudom, hogy félt és már annak a gondolatától is retteg, ha esetleg egy sötét sikátorban elképzel egyedül.. ugyanakkor ideje lenne belátnia, hogy immár képes vagyok megvédeni saját magamat. Már nem az a tehetetlen gyerek vagyok, aki a Haitin történt tragédia alatt oly' szorosan tapadt hozzá.. Árnyvadász vagyok. Tudom, még jócskán van hova fejlődnöm, de a korosztályombelieket már simán le tudnám győzni bármikor, bármilyen összemérettetésben.  
Ilyen, s ehhez hasonló gondolatok keringtek végig a fejemben, miközben a tökéletes tervem részleteit dolgoztam ki: a New York-ba szökésem tervét. Hosszas agyalás után azt találtam a legjobb megoldásnak, ha felveszem a kapcsolatot néhány New Yorki árnyvadásszal, abban bízva, hogy a segítségükkel talán anyut is könnyebb lesz meggyőznöm arról, hogy a New Yorki intézetben maradhassak ahelyett, hogy azonnal visszaküldene Idris-be, amint megpillant.  Az egyik árnyvadász, akivel sikerült felvennem a kapcsolatot, Jace Wayland volt. Kedvesnek és segítőkésznek tűnt, egyáltalán nem annak a látszatát keltette bennem, hogy ártani akarhatna nekem, vagy ami még az előzőnél is rosszabb.. ő maga akarjon visszaküldeni Idris-be. Azt semmiképpen sem hagynám neki, mindenesetre, miközben a repülőgép lépcsőjéről tartottam lefele, gondolatban minden létező eshetőségre igyekeztem felkészíteni magamat, ami a következő 24 órában bekövetkezhet.
Pár perccel később már a poggyászomat magam után húzva, tartottam arra a helyre, ahová a találkozásunkat beszéltük meg Jace-el, egy barátságos mosollyal az arcomon. Piszkosul ideges voltam, bármennyire is próbáltam elrejteni az érzéseimet, féltem attól, ha esetleg rosszul sülne el a mai nap.
- Szia! Gwen vagyok. - Köszönök rá, egyúttal be is mutatkozva, mikor elértem hozzá, egy barátságos mosollyal az arcomon.