Tudom mire vágyik, nagyjából majdnem minden nő ugyanarra, egy kapcsolatra ami a sírig eltart. De nem tudom milyen tévképzetekben élnek ezek a nők, manapság az ilyesmi nem működik, régen sem, de ott azért más volt minden. Ott belekényszerítették a nőket a házasságba, néha tisztességtelen módon. Nem létezett szerelem és boldogság, javarészt nem adatott meg ez senkinek sem. Raven abban a kiváltságos helyzetben van, hogy jó pár száz évvel ezután született. Semmi szabály, semmi kötelezettség. Hát akkor miért nem tudja ezt értékelni? Persze kedvelem Őt, meg érzem, hogy ez a dolog kicsit túlmutat a vér iránti szomjon és az ebből fakadó kötődésen, azonban nem nevezném szerelemnek. Azt se tudom az milyen és nem biztos, hogy jó volna megtapasztalni, túl emberi, túl gyenge. Mégis, megakarom adni neki, amit szeretne, zsigerből ez a késztetés jön rám, hogy megadjam amire vágyik, mennyire beteg ez már? De bármennyire is akarom nem fog tapsra működni a dolog, nem fog hirtelen minden rózsaszín ködben úszkálni vagy hogy is mondogatják manapság. Én ilyen vagyok, berozsdásodott bennem ez az érzéketlenség már 500 éve. Valaha voltak érzéseim, amit eltiportak, mert egy férfi nem ilyen...bár sosem feleltem meg az egyetlen férfi példának, aki a szemem előtt volt. -Én is akarom, különben már nem lennék itt bébi. Hallhatja, hogy őszintén mondom. Akarom, hogy ez működjön, bár, hogy ettől még fog-e azt nem tudom. Magamban nem bízom ezen a téren. És hazudni, hogy szeretem galádabb, mint őszintén bevallani, hogy nincsenek érzéseim iránta, effélék nincsenek. De időre van szükségem, hogy ezt tudjam. -Hidd el értelek, nem azt kérem, hogy adj nekem ezer évet, szimplán még egy kis időt, amit együtt töltünk és ígérem, azon leszek, hogy megtudjam mit érzek irántad, rendben? Többet nem tudok ígérni, bármit is mondanék hazugság lenne vagy hiábavaló remény, ha netán úgy adódik. Bennem nem lehet bízni több okból kifolyólag sem. -Hé, légy egy kis türelemmel, jó? Igyekezni fogok. - lépek oda hozzá és megsimítom az arcát. Nem vagyok szent, talán már születésemnél sem voltam az, de nem akarom megbántani ezt a lányt, az egyetlent, aki képes még kicsikarni belőlem valamicskét, az emberibb oldalamból.
music:
Vendég
Vendég
Re: Nappali ↠ Hétf. Aug. 07, 2017 1:41 pm
to my love? maybe
Szemet forgatok amikor annyit mond, hogy tudja és felfogja amit mondok neki, de nem olyan egyszerű az. Ez olyan hülyeség, minden lehet egyszerű csak igazán akarni kell, de kezdem úgy érezni, hogy ő nem akarja, hogy bármilyen változás is legyen az életében, mert azt hiszi, hogy jó az úgy, ahogyan most van. Nem hiszem, hogy most huh, de nagyon boldog lenne. Emlékszem az első találkozásunkra, nem gondolom, hogy egy kiegyensúlyozott ember aki ráadásul boldog is az így viselkedne, ahogyan, amilyen ő volt akkor este a klubban. Kezdem azt hinni, hogy szeret szenvedni, mivel kezdi elég nyilvánvalóan a tudtomra adni, hogy ő nem akar változást, nekem viszont már nem elég az eddigi kapcsolatunk. Kedvelem őt, nagyon is, és beleuntam abba, hogy a kapcsolatunk kimerül abban, hogy iszik belőlem és szexelünk. Egy idő után roppant unalmas tud lenni ez a duó. Nem vagyok hülye, tudom, hogy egyik pillanatról a másikra nem tud megváltozni és nem is várom el ezt tőle, de a legnagyobb baj az az, hogy nem is látom, hogy akarná, hogy igyekszik változtatni a dolgokon. Hiába is, mindig is reménytelenül tudtam romantikus lenni. A lányok szeretik azokat a kapcsolatokat amikről elhiszik, hogy megváltozna miattuk a srác. Nos, azt hiszem én is beleestem ebbe a csapdába. Sikeresen elhitettem magammal azt, hogy Curtis lenne miattam, értem megváltozni, és fájdalmas rádöbbenni, hogy ez a teória kizárólag az én fejemben szerepel, az ő elképzelésében egyáltalán nincs benne. Nézem ahogy oda lép hozzám és nem nézek el róla, a szemeibe nézek. A szavai mélyen, valahol, megdobogtatják a szívemet, de most nem hallgathatok a szívemre, kivételesen az agyamra kell hallgatnom, bármennyire is fáj. Ahogy hallgatom őt, úgy kezd tovaszállni az a tervem, hogy hagyom, hogy most az agyam irányítson. Túlságosan is szeretném azt, hogy működjön kettőnk közt ez a valami, de mi van ha nem fogok egyszer tudni tovább várni? Ha egyszer elfogy a türelmem? Nem akarom őt elveszíteni, és nem csak amiatt, mert iszik belőlem. Túl fontos személlyé vált az életemben. Kicsit elkerekedik a szemem amikor mondja, hogy 500 éves. Tudtam, hogy jóval idősebb nálam, hiszen eleve ő rendes vámpír én pedig félig ember vagyok, de arra nem gondoltam, hogy 500 éves lehet. Mennyi idős lehet vajon akkor a nővére? Áh, még a fejem is belefájdul. - Akarom, hogy ez működjön. – mondom halkan, miközben a kezemmel magunkra mutatok. Annyi mindent szeretnék neki mondani, de egyszerűen nem találom a szavakat. Nem tudom hogyan fogalmazhatnám meg azt a megannyi gondolatot ami jelenleg is kavarog a fejemben. - De félek attól, hogy egyszer elfog fogyni a türelmem… Nem várhatom el, hogy megváltozz, de én sem tudok megváltozni, és többé nem tudok úgy tenni, mintha elég lenne annyi amit eddig műveltünk. Mert nem elég... – mondom továbbra is halkan és zavaromban beletúrok a hajamba.
Csak beletúrok a hajamba és direkt megtépek pár szálat. Értem amit mond, de mégis mit vár tőlem? Mit tegyek? Valljak neki szerelmet, esdekeljek a bocsánatáért és hirtelen egy világraszóló seggfejből váljak papuccsá? Egy 500 éves vámpír vagyok rideg múlttal. Az érzéseim kihaltak vagy annyira mélyen vannak rejtve, hogy talán életre sem lehet már kelteni őket. -Értem mit mondasz, az isten szerelmére, értem, de nem tudom, ez nem egyszerű Raven! - nem tudom neki ezt csak úgy megadni. Nem leszek egyik pillanatról a másikra hősszerelmes. Tudom, hogy erre vágyik, egy társra, valakire aki mellette áll, aki nem csak használja. Hülye voltam mikor azt hittem, hogy egyszerűen csak élhetünk így is. Kölcsönös örömszerzéssel. Hát akkora egy idióta voltam, hogy az már eszméletlen. Tudom, hogy élvezi, ha iszom belőle és a szex is remek, de szinte a zsigereimben éreztem, hogy ez változni fog. Ilyenek a halandók, kötődnek, bennük van, szinte beléjük van kódolva, hogy kötődjenek a hozzájuk rendes emberekkel. Tudtam, hogy többet fog érezni irántam, sőt, valahol azt is sejtettem, hogy valami bennem is megfog mozdulni iránta. Nem mondhatom azt, hogy ez egy komplett érzés volna, de határozottan több a függőség ködén túl. Azt, hogy a testem fogva tartja, hogy érzem, amint tehetetlen velem szemben életre kelti bennem a vámpírt, a ragadozót, aki élvezi prédájának tehetetlenségét. Tudom, hogy ez egy olyan állatias részem, amin nem tudok uralkodni. A düh, a heves érszomj azok a dolgok melyek ezt előhozzák belőlem. De lenyugszom, sikerül normálisan viselkednem és egy gyöngéd csókot lehelnem az ajkaira. Nem tudom, pontosabban, tudom mit vár tőlem, de nem tudom képes lennék-e megadni neki. Jó tudni, hogy van valaki aki aggódik értem, aki figyel rám, vagy aki hazavár, de hogy ez valódi érzésekhez vezessen...nem tudom. Hagyom felkelni és azt is hagyom, hogy elhátráljon tőlem. Felkelek és most már szemben állunk egymással. -Nem tudom, fogalmam sincs, de több ez holmi függőségen, vagy egyszerű kötődésen. Tisztában kell lenned azzal, hogy 500 éve nem élek az érzéseim által okozott kellemetlen mellékhatásokkal. Nem tudom, hogy kell szeretni, tehát nem mondhatom ezt neked. Azonban valóban, érzek irántad valamit, amire rászeretnék jönni mi az. - mondom a legkomolyabban a szemeibe nézve.
music:
Vendég
Vendég
Re: Nappali ↠ Csüt. Júl. 27, 2017 7:52 pm
to my love? maybe
- Nem akarom, hogy ez az egész csak arról szóljon, hogy iszom belőlem és szexelünk. Mert nekem ez már nem elég… Curtis, nekem ez így már nem jó. – ejtem ki a szavakat halkan. Fogalmam sincs, hogy lényegében mit szeretnék ettől a férfitől, de azt viszont nagyon jól tudom, hogy nekem ez így már nem jó. Nekem ez így már kevés. Többet szeretnék Curtistől. Persze, nem azt mondom, hogy nem jó amikor iszik belőlem, mert de, egyszerűen tökéletes euforikus érzés kerít hatalmába, a szex pedig mesés vele, de… Szükségem van most már érzésekre. Érezhető rajta, hogy mikor van szüksége rám csak úgy, hogy inni akar és a férfias igényeit kielégíteni. Eddig nem volt ellenemre, és ha volt is akkor nem tettem szóvá, viszont úgy érzem, hogy most már nem tudom ezt tovább magamban tartani. Eljutottunk eddig és úgy vagyok vele, hogy akkor most már itt az ideje annak, hogy igazat mondjuk a másiknak és tisztázzuk azt is, hogy mi is zajlik köztünk pontosan. És döntsük el azt is, hogy most vagy folytatjuk és megpróbálunk változtatni a dolgokon, vagy ha nem képes rá akkor inkább hagyjuk az egészet a fenébe. Látszik a vámpíron, hogy élvezi, hogy sikerül a földhöz szegeznie, viszont a tekintetében nem azt az élvezetet látom most ami jelen szokott lenni a szemeiben az ilyen kialakult helyzetekben. Most élvezi azt, hogy vámpír. Élvezi azt, hogy erősebb nálam, hogy ő vérbeli ragadozó. Most látszik igazán, hogy milyen ő. Viszont a vicces, vagy inkább a legfurcsább, hogy még így sem sikerül elijesztenie magától. Valami kapocs köt hozzá. Nem tudom, hogy ez szimplán csak a vámpír méreg okozta függőség érezteti-e velem vagy tényleg elkezdett valami érzelmi kapocs is kialakulni kettőnk közt, de én leginkább az utóbbira tippelnék. Mert valamit elkezdtem érezni iránta. Ezért (is) fájt annyira, hogy képes volt magamra hagyni. Az elvonási tünetek csak hab volt a tortán. Épp reagálnék a mondatára amikor gyengéden megcsókol és elengedi immáron a kezeimet, így hát a fejem mellett támaszkodik a padlón. Gyengéden csókolom őt vissza, de nem kezdeményezek újabbat, mert nem akarok addig bármibe is belemenni amíg nem vagyok tisztában azzal, hogy akkor most mi van velünk. - Mi van kettőnk közt Curtis? – kérdezem tőle halkan, majd kimászok alóla és az egyik falhoz megyek oda, hátamat neki döntöm a falnak, lábamat kinyújtom és úgy pillantok a srácra aki nemrégiben még felettem volt és a földhöz szorított. Normál esetben még élveztem is volna, de most csak össze vagyok zavarodva.
Csak szarkasztikusan felnevetek azon amit mond. Nem az én hibám, nem ezt mondta pedig minden szavából ez jön le, hogy az én hibám az egész. Ha én nem érkezem meg időben, akkor halott lenne, megtettem érte mindent, ez a hála? Hogy igazából engem okol azért, ami vele történt? Rendben, nem érkeztem időben, ezt írhatjuk az én számlámra is, egye fene, de megmentettem, nem erőszakolták meg, nem ölték meg, életben van, ez számíthatna egy keveset, nem? Dühös vagyok és ezt nem rejtem véka alá. Rendben, itt hagytam egy időre, mert össze voltam zavarodva, jobb volt távol lenni tőle, hogy tisztán tudjak gondolkodni. Ha azt gondolja, hogy nem akartam megmenteni, hogy a kínzása részben nekem köszönhető...hát csalódott vagyok. Én sem akartam, hogy az a jel örökre beleégjen a bőrébe, de megtörtént, ezen nem tudunk változtatni. Nincs perc amikor nem dühít fel a látvány, mert tudom, hogy bántja Őt. Ha tehetném a pokolra küldeném Asmodeust, de ehhez kicsi a hatalmam, túl kicsi. Megtettem mindent, amit tehettem, de a károkon nem tudok változtatni, ezt magában kell helyre tennie. A pofon váratlanul ér, ég a helye és bosszant, hogy mindennek ellenére még fel is pofoz. Igaz ittam a véréből, de közel sem nyugtatott meg ezúttal, most a dühöm irányít és kicsit jobban érzem magam mikor a szék darabjaira hullik miután a falhoz vágtam. Azonban akkor érzem csak igazán jól magam mikor testem az övéhez simulva tartja Őt fogva a padlón. Érezve a hatalmam felette egyrészt megnyugtat másrészt hagy némi időt a gondolkodásra is. Szeretném a képébe vágni, hogy de, nagyon is unom ezt a sok szarságot, ami köztünk van, de nem tudom ezt mondani. Mert mintha igazán élnék mióta belecsöppent szar kis életem közepébe. Rengeteg mindennel kell megbirkóznom, ott a nővérem és a köztem lévő kapcsolat, ott a fiam, akivel még ismerkedem, erre jött Ő, és az együtt töltött idő valamelyest felszabadít egy időre. -Mintha nagyon szoktunk volna beszélgetni bébi...és igen, vannak pillanatok mikor unom ezt az állatias ivó és szex játékot, de van, amikor csak ez kell. - mondom ki a fájó igazságot. Mert igen, van amikor a szex vagy az ivás nyugtat meg, nem fogok neki hazudni. Azonban valamivel több van köztünk, ebben biztos vagyok. -Miért jöttem vissza? Mert látni akartalak, mert tudni akartam jól vagy-e, mert veled akartam lenni. - nézek én is a szemébe, majd lágyan az ajkaimat az ajkaira helyezem, csak egy könnyed csók, belevéve mindennel, amit érzek és nem tudok megmagyarázni. Akarom, hogy értse a feldúlt viselkedésem, a lelkiállapotom, a gondolataimat, de képtelen vagyok szavakba önteni. Hagyom, hogy kiszabadítsa a karjait, már nem szorítom, ha akar lelökhet magáról, nem fogok akadékoskodni, oda a mérgem.
music:
Vendég
Vendég
Re: Nappali ↠ Szer. Júl. 19, 2017 10:17 pm
to my love? maybe
Szinte már-már kézzel tapintható közöttünk a feszültség. Amikor elkezdte mentegetőzni magát, külsős szemmel szerintem a tipikus vihar előtti csendet lehetett érzékelni, hiszen nem tudtam rögtön megszólalni. Nem mozdultam és nem szólaltam meg, csak vártam pár pillanatot, hogy a méregtől ismét erőre kapjak, hogy ne érezzem magamat olyan piszok szarul, mint ahogyan az elmúlt egy hétben, mert az maga volt a pokol. Maga volt a személyes poklom, amin soha többé nem akarok még egyszer keresztülmenni. - Nem azt mondom, hogy a te hibád. Mi lenne ha nem forgatnád ki a szavaimat, hah? – idegesen túrok bele a hajamba és ismét elkezdek sétálgatni le-fel. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy szétvet az ideg és fogalmam sincs, hogy mivel tudnám lenyugtatni magam. Nem tudom kin-min levezetni a feszültséget. Már így is olyan dolgokat vágtam a fejéhez amiket biztos, hogy másnap meg fogok bánni, viszont nem bírok nyugton maradni, nem bírok csöndben maradni, nem bírok leállni. Annyi minden jött össze az elmúlt másfél hétben, Asmodeus, az hogy megkínzott, az hogy majdnem megerőszakolt és majdnem megölt… Aztán a londoni jelenet. Annyi minden történt, hogy lelkileg teljesen ki vagyok merülve, ki vagyok készülve és egyszerűen csak szükségem lett volna valakire. Szükségem lett volna Curtisre, de nem volt itt, nem volt itt mellettem. Nem tudtam támaszkodni rá. Szerinte nem tudom azt, hogy ha ő nem jön akkor meghaltam volna? Szerinte nem tudom, hogy mi történt volna akkor, ha ő nem jön időbe? De, tudom, nagyon is tudom és ki is készülök már a gondolattól is, ha belegondolok, hogy mi lett volna akkor, ha Curtis nem jön időben. Mi lett volna ha tovább kínoz, ha megerőszakol és az, hogy milyen fájdalmas módon ölt volna meg… Egész testemen libabőrös leszek annyira kikészülök tőle, feláll még a szőr is a hátamon tőle. Amikor már nem bírom tovább, felpofozom őt, és ekkor már nála is elszakad az a bizonyos cérna. Törik a szék, én pedig a következő pillanatban már a földön találom magamat, teljes mértékben oda szorítva. Normál esetben biztos, hogy élvezném, most viszont elegem van abból, hogy veszekszünk és elegem van abból, hogy itt tartunk, hogy itt lyukadtunk ki. Nem igazán értem a mondatát. Mármint, tisztán hallom, de nem áll össze a fejemben a kép. - Te nem unod azt, hogy nem tudod mi van köztünk? Mármint iszol belőlem és szexelünk, de sosem beszélünk arról, hogy hányadán állunk... – utolsó szavaim felé oldalra fordítom a fejemet és próbálok nem zavarba jönni előtte. Hiába, látszik, hogy ízig-vérig mondénként éltem eddig, főleg mivel még csak 19 vagyok, sosem voltam igazán szerelmes. Mostanáig. Nem hiszem, hogy itt csak a függőségről lenne szó. - Miért jöttél vissza? – utolsó mondatomnál ismét felé fordítom a fejemet, mert látni akarom a szavaim okozta reakcióját, hallani akarom, hogy mit mond. Bár az is lehet, hogy nem akarom hallani a válaszát...
Való igaz, hogy nem gondoltam, hogy milyen következményekkel jár majd a távollétem. Nem gondoltam bele abba, hogy a mérgem efféle elvonási tünetet idéz majd elő belőle. Mint mondtam, még csak ő hozzá hasonlóhoz sem volt szerencsém. Nem tudtam, hogy nála is előidézhető az efféle elvonási tünet. Bűntudatom mardos belülről. De a tettemen változtatni már nem tudok akár mennyire is szeretném, hogy ez sikerüljön. Látom, hogy a dühe olyan mértékű, amit képtelen vagyok a szavaimmal csillapítani. Így hát hallgatok, de csupán egy ideig bírom, mert szavai feldühítenek immár engem is. Úgy kezeli ezt a helyzetet mintha mindenért én lennék a hibás, már korán sem arról van szó, hogy itt hagytam, már belekeveri Asmodeust is. Arról aztán nem én tehetek. -Vardd azt is a nyakamba nyugodtan! Szerinted közöm volt hozzá? Tulajdonképpen nekem köszönheted a drágalátos kis életed, ha nem megyek megölt volna! - üvöltöm. Mind a ketten olyanok vagyunk, mint egy-egy vérmes pitbull. Már abba hagytam a bűnbánást, mert nem bírom, ha oktalanul okolnak valamiért, igaz hibáztam, de nem akkorát, hogy azonnal rám szakadjon a mennyezet. Persze felkapom a vizet és, hogy ne kövessek el olyat, amit később szörnyen megbánnék, hát egy széken vezetem le a feszültségem, örömmel hallom, hogy darabjaira hull, amint a falnak csapódik. Arra már nem akarok reagálni, hogy tudja, hogy a nővérem szeretője a faszi, majd figyelmeztetem a nővérem, hogy jobb, ha vigyázz magára, mert egy bébi vámpír bosszúra készül. Hogy honnan veszem ezt? Nem vagyok hülye. Látom Ravenben az elszántságot, de ha azt hiszi ezzel elér valamit, téved, Kath több száz éves, tapasztalt és bizony jó ideje vezeti orránál fogva az ellenfeleit. Lefogom a karjai által és a földre taszítom. Élvezettel és szenvedéllyel tekintek le rá. Unom már a kisded játékainkat, olykor izgalmasak, de most nincs kedvem szórakozni és semmiképp nem akarom az állandó veszekedést és aztán a szexet. -Most már pszichomókus is lettél bébi? Honnan tudod mit érzek vagy, hogy mitől érzek jobban és erősebben? Itt hagytalak, de visszajöttem és azt sem azért, mert jó kedvemben voltam, hanem mert vissza akartam jönni, hozzád. - az utolsó szavakat szinte már csak suttogom, úgyis hallja.
music:
Vendég
Vendég
Re: Nappali ↠ Szer. Júl. 19, 2017 4:39 pm
to my love? maybe
Csak állok ott az ágy előtt és próbálom felfogni azt amit mond. Azt, hogy pontosan tudta, hogy min mentem keresztül csak nem gondolkodott és ezért ment el. Pontosan jól tudta, hogy milyen következményei lesznek annak, ha nem iszik belőlem, tudta, hogy elvonási tüneteim lesznek, ezek szerint, még is képes volt arra, hogy elhagyjon engem. Ezek után akkor még is hogyan várhatja el tőlem azt, hogy jópofát vágjak az egész helyzethez? Hiába mondja azt, hogy tudja milyen érzések mentek végig rajtam, hogy miken kellett keresztülmennem, ez nem igaz, hiszen neki nem kellett azokat a dolgokat átélnie, mint nekem. Maximum elképzelni tudja azt, hogy milyen lehetett nekem, de tudni nem tudhatja, kizárt, hogy tudja. Csak is az tudhatja, hogy miken mentem keresztül az elmúlt egy hétben akinek volt már elvonási tünetei, aki volt már jin-fen függő, aki függőt már valamitől, avagy valakitől. Csak állok ott, értetlenül, feldúltan, zavartan, de leginkább rettentő dühösen és fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom. Legszívesebben elhúznék innen a fenébe, de mivel nem tudom irányítani a vámpír énemet ezért jobb döntésnek vélem azt, hogy itt maradok. Főleg a legutóbbi, londoni kis incidens után jobb, ha nem megyek utcára, emberek közé. Nem akarok senkit sem bántani, nem akarom, hogy bárkinek a vére is az én kezemhez tapadjon, mert abba beleroppannék, érzem, tudom. - A TE nővéred szeretője!! – vágom kiabálva a fejéhez amikor azt mondja, hogy őt is idegesíti a férfi neve rajtam. Hát igen, ezzel elárultam azt is, hogy miket sikerült kiderítenem az elmúlt egy hétben, amíg ő utána kutakodtam. Megtudtam a nővére nevét is így hát utána is tudtam kicsit kutakodni, hátha úgy könnyebben megtalálom Curtist, de csak annyit tudtam meg, hogy Curtis nővére az a bizonyos gyenge pont Asmodeusnál. Ezt pedig nem felejtem el. Oh, igen, bosszút forralok azellen a tetves szemétláda ellen! Erős vámpír lesz belőlem, és mivel már tudom a gyenge pontját… Nálam van az aduász-kártya, és nem fogok félni felhasználni azt. Bármilyen értelemben. Amikor egy pillanat alatt ott terem előttem, nem lépek hátrébb, hiszen annál dühösebb vagyok, mintsem, hogy féljek tőle. Még akkor is végig a szemeibe nézek amikor kiabálva kezd el beszélni velem. Viszont amikor összetöri a mellettünk lévő széket, reflexszerűen rezzenek össze és időm sincs felfogni, hogy a következő pillanatban már a földön vagyunk, és mindkét kezemet a kezével a padlóhoz szorítja, testemet pedig a testével tartja ott. Egy ideig próbálok ficánkolni alatta, hogy kiszabaduljak, de mikor rájövök, hogy nem sikerül, abbahagyom a mozgolódást. - Tudtad, hogy mi lesz velem, még is itt hagytál… Csak mert elbizonytalanodtál. Nem gondolod, hogy ha nem menekülsz el a dolgok elől akkor jobban rájössz az érzéseidre? – immáron már visszafogom magamat, hiszen felfogtam, hogy minden értelemben ő van erőfölényben. Hangom halkabb lesz és a szemeibe nézve ejtem ki a szavakat.
Mondhatnám azt, hogy a vámpírok legyőzhetetlenek, nincs bennük meg az, ami egy mondénban, de hazugság volna ezt állítani, mi is válhatunk rabjává bárminek. Lehetünk függők, félhetünk, az érzelmeink is irányíthatnak, bár szerencsére ebben a kórságban kevesen szenvedünk. De a függőség az bárkit utolérhet, mondom bárkit, engem is, bár könnyebben leszokunk, azonban a kényszert soha nem lehet elfelejteni. Ahogy a vérének íze ismét bekerül az ízlelőbimbóimhoz majdnem elélvezek a gyönyörtől. Tudom, talán nem kellene ennyi vérét vennem, úgy pláne nem, hogy szinte seggrészeg és gyenge, de képtelen vagyok megállni, az utolsó pillanatig húzom és nehéz félbe hagyni, amit elkezdtem. Egyrészről, mert élvezem, a másik pedig mert tudom, ezután jön a fekete leves. Mikor mellé dőlök és belekezdek a magyarázkodásba tudom, hogy vakvágány az egész. A hallgatása elárul mindent. -Igen, sajnálom és igen, van fogalmam róla min mentél keresztül, de nem gondolkodtam! - emelem fel én is a hangom, bár egyelőre nem pattantam fel az ágyról, mint egy idióta kerge birka, csak egy helyben ülök és meredten bámulok rá. -Szerinted nem tudom?! De mégis mi a fészkes fenét tehetnék annak érdekében, hogy annak a tetves alaknak ne legyen a neve beléd vésve? Szerinted engem nem csesz fel amikor látom? Legszívesebben darabonként tépném széjjel úgy, hogy közben még éljen és szenvedjen...!! - üvöltöm most már szinte pár centire tőle. A többi dolgot figyelmen kívül hagyom a mondanivalójából, majdnem megölt valakit, hát ott van az a MAJDNEM, tehát nem tette meg, ennyi. És hogy gondolhatja, hogy Ő az egyetlen akit zavar az a név? Minden egyes alkalommal látom mikor ágyba viszem és fel megy bennem a pumpa, amiért az a szemét hozzá mert nyúlni...a nőmhöz...oh, hogy csessze meg a világ! Az utolsó szavai mellbe vágnak, rohadt dühös leszek Ő pedig közel lép hozzám és egyszerűen csak felpofoz. Életemben nem pofoztak még fel, mert annak aki megfontolta már a nyaka is eltört. Felbőszülten felkapom a mellettem lévő széket és a falnak csapom, majd Ravent egy pillanat alatt a földre terítem és a kezeinél fogva és a testem által szegezem a földnek. -Mondd még egyszer, had halljam! - üvöltöm, de a dühöm olyan mértékű, hogy az már egyszerűen lehetetlen.
music:
Vendég
Vendég
Re: Nappali ↠ Hétf. Júl. 17, 2017 10:33 pm
to my love? maybe
Halk, jóleső sóhaj hagyja el a számat amikor érzem, hogy a vámpírméreg, a jin-fen kezdi átjárni a testemet. Nem tudnám szavakba önteni, hogy milyen érzés. Milyen érzés függőnek lenni és 1 hét elvonás után végre megkapni a te személyes kis drogodat. Különös volt ez az egy hét. Új volt és szokatlan volt számomra. Sosem éreztem még azt, hogy miylen az, ha valakinek elvonási tünetei vannak, most viszont keresztül kellett mennem ezen és dühömben vért sem ittam, csak a kezdetleges időszakban, a hét első felében, amikor elkocsikáztam Londonba. Jah igen, ott ahol majdnem meggyilkoltam egy ártatlan lányt és ahol összetűzésbe kerültem egy árnyvadásszal akivel eléggé meggyűlt a bajom. És akkor még csak a hét elejénél tartottunk. A hét második fele már nem volt olyan fáklyás menet, ott már egyre inkább elkezdtek kijönni rajtam az elvonási tünetek és látszólagosan is egyre rosszabbul voltam, a kezem egyre inkább remegtem és a bőröm is egyre sápadtabbá vált. Curtisre is egyre dühösebb lettem, hogy csak úgy itt hagyott. Se szó, se beszéd, és felszívódott, mintha a föld nyelte volna el. Nem ellenkezek amikor hirtelen lecsap a nyakamra és erőteljesen harapja meg a nyakamat. Fáj ugyan, de nem ellenkezek, mert szükségem van a harapására. Szükségem van a mérgére, szükségem van arra, hogy elmúljanak az elvonási tünetek. Amikor elhúzódik és ledől mellém az ágyra, pár pillanatig nem szólalok meg, nem mozdulok meg, nem nyúlok a nyakamhoz, egyszerűen nem csinálok semmit, csak ülök ott mellette az ágyon, megharapott nyakkal, össze zavarodott elmével, kissé ittas állapotban, de leginkább dühösen. - Sajnálod, hogy eltűntél? Oh, tényleg? – szólalok meg végül halkan és kimérten. Nem várom meg, hogy mit mond vagy esetlegesen mit, hogyan reagálna hanem felkelek az ágyról és járkálok pár métert majd megállok mellkas előtt keresztbe vont kézzel és rápillantok. - Fogalmad sincs miken kellett keresztül mennem, érted?? – ahogy egyre többet beszélek, annál inkább válok egyre ingerültebbé. Megszólalhat belőlem a pia is, sőt, az még inkább előhozza azokat az érzéseket amiket egy héten keresztül nyomtam el magamban. - Majdnem megöltem valakit, a vérszomjamon nem tudok uralkodni, kiittam a fél minibárt, hogy végre berúgjak, és a kibaszott életbe, mindennap emlékszek arra a rohadt bukott angyalra amikor meglátom magamat a tükörben mert nem múlik el a seb amit hagyott rajtam. – mondom kiabálva és megmutatom neki a hasamon-derekamon végigfutó férfinevet ami most is ugyan úgy néz ki, mint eddig. - Te pedig elmentél csak azért, mert úgy láttad jónak. Mert CSAK-IS-MAGADRA-GONDOLTÁL. – az utolsó négy szót jól kihangsúlyozva vágom a fejéhez.
Bűntudat olyan érzés, amit már rég nem tapasztaltam, de most olyan elemi erővel telepedik rám, hogy szinte összeroppanok alatta. Látni mennyire összezuhant a méreg hiányától..basszameg! Hogy nem gondoltam arra, hogy ennek következményei lesznek? Nem gondolkodtam, egyszerűen kellett a távolság kettőnk között, mert az érzéseim egyre bonyolultabbak lettek és összezavartak. Pedig, ha nem tiszta a gondolkodásom azzal magamat is veszélybe sodrom. Gondolkodás nélkül kapom fel és nem érdekel a tiltakozása, sem az erőtlen ütlegelés sem, ami éri hol a mellkasom, hol a karom. Nem teketóriázok, nem várok, cselekszem és, bár szép lenne azt mondani csupán Ő miatta teszem, hazugság volna, én is kívántam a vérét, olyan erősen vonzott, nem óvatoskodtam, belemélyesztettem a szemfogaimat az ütőérbe és hagytam, hogy elöntsön a semmihez sem hasonlítható érzés. Felnyögtem és hagytam, hogy testem az övéhez simuljon míg ittam a vérét. Majd az utolsó pillanatokban nehezen, de leálltam, mellé gördültem az ágyon és egyszerre éreztem magam a mennyekben és a pokolban. Bűntudat mardosott belülről. -Sajnálom, hogy eltűntem..nem tudom megmagyarázni miért tettem, még nem, mert magam sem tudom. - szinte suttogom. Tisztában vagyok vele, hogy amint kikerül a révedésből dühös lesz és a pokol legmélyére fog kívánni, amit meg is érdemlek. De addig legalább elmondhattam, amit akarok. Kész vagyok végig hallgatni a litániát, ami kijár nekem. Mert igaza van, hagytam, hogy itt szenvedjen, csak mert elbizonytalanodtam. Felé fordulok, ezzel is megkockáztatva, hogy pofon vág. -Nem gondoltam arra, hogy így érint majd téged a méreg hiánya...sosem volt dolgom dhampirokkal. - mentegetőzés, abban nagyon jó vagyok...jah, mégsem, pocsékul csinálom és nem is tudom miért teszem, mikor tudom annyira gyenge az egész, hogy nem állja meg a helyét. Még mindig nem tudom mit is kezdhetnék a kettőnk közt lévő veszélyes kapcsolattal, a függőség összeláncol minket épp ezért nem tudom, hogy amit teszek azt mind a függőség miatt teszem-e vagy sem.
music:
Vendég
Vendég
Re: Nappali ↠ Vas. Júl. 16, 2017 2:36 pm
to my love? maybe
Ki kell várnom pár pillanatot mire sikerül meginnom a kezemben tartott rövid italt, ugyanis rettentő mód remeg a kezem. Bár pillanatig lefogom a másik kezemmel a remegő csuklómat és reménykedek, hogy ez hamar elfog múlni. Kell a pia az utánpótlásnak, a szervezetemnek. Innom kell arra a bánatra is, hogy Londonban majdnem gyilkoltam. Nem voltam önmagam, a démonaim átvették felettem az irányítást, és ha az árnyvadász csajszi nem érkezik időben akkor a vörös hajú lányt már megöltem volna. A legrosszabb, hogy a „megmentőt” is megakartam kóstolni, inni akartam az árnyvadász véréből, csábított az angyal-mondén keveredte vér. Mikor enyhül a kezem remegése akkor lassan a számhoz emelem az üvegcsét és kiiszom a tartalmát. Kellő jóleső érzéssel kezdi el marni a torkomat, de az elvonási tüneteket még ez sem képes enyhíteni, ugyan úgy érzem őket, ugyan olyan szarul vagyok, mint az ivás előtt. Mit kéne tennem, hogy végre jobban legyek? Mert kezdek nagyon kikészülni. Amikor megpillantom Curtist, akkor eleinte nem reagálok rá, csak megiszom azt a pár kortyot ami még a rövid italból maradt, majd utána fordulok ő felé. Kedvem támadt nevetni a kérdésén, hát szerinte mi történt? Nem olyan hülye ő, hogy ne jöjjön rá, de még csak annyira se méltatom, hogy hozzászóljak. Haragszom rá igen, rettentő módon haragszom rá. Még akkor sem mondok semmit amikor oda jön hirtelen mellém és megfogja a derekamat. Nincs szükségem a támogatására, eddig is megvoltam nélküle. Valahogy. Amikor hirtelen felkap a karjaiba, úgy esik ki az immáron üres üveg amiben az alkohol volt és csörömpölve ér földet, ezer darabjaira tört. Kb úgy, mint én az elmúlt másfél hétben. Curtis elfeledtette velem egy ideig a történteket, de még sem tudja meg nem történtté varázsolni a dolgokat. - Hagyj békén. – mondom és a vállát ütögetem amikor a karjaiban vagyok, de érezhető az alkohol hatása, mert se erőm se energiám. Vagy az elvonási tünetek miatt van így? Netán mindkettő? Halk nyögés hagyja el a számat amikor megharapja a nyakamat, fejemet hátradöntöm, szemeiemt lehunyom és az élvezettől kicsordul egy könnycsepp a szememből. Nem tudnám megmondani, hogy milyen érzés, de jó érezni, ahogy a jinfen bekerül a szervezetembe.
Elmenekültem, erre nincs jobb szó, nem bírtam, mert...mert magam sem tudom miért. A szex rohadt jó és igen, elvoltunk, de aztán beütött valami, egyszerűen már nem csak a vérétől kezdtem függeni, hanem, vágytam a jelenlétére is, úgymint, ha leültem nézni a tévét, hát akartam, hogy üljön az ölemben és ez felkavart. Nem akarok kötődni és sosem hittem az efféle baromságokban. Ám tagadhatatlan, hogy valamit érzek iránta, de a büdös életben nem vallanám be, hogy ez így van, maradjon ez mind balladai homály. hamar eljöttem a lakásomról és nem mentem vissza, ennek már egy hete is lehet, bánom, mert tudom, hogy ezzel szörnyen megbántottam, de közben úgy érzem, nem kell beszámolnom neki arról merre vagyok, mert semmi közünk egymáshoz. Édes ez a kettősség, hogy menne a francba! Éjjelről-éjjelre újabb bárokat kerestem fel, plazmát ittam, ami igen erős ital a vámpíroknak, sikerült elbódítania annyira, hogy néhol kiesett egy-egy képkocka vagy pillanatokra elfelejtettem a lány hamvas szőke haját, ahogy a mellkasomra omlik miközben...jó, hagyjuk, ezzel semmiképp nem segítek magamon. Érzem a vérének hiányát, olyan mintha valami üresség tátongana bennem. Végül erőt veszek magamon és elindulok a lakásomra, nem mondhatom azt, hogy haza, mert nincs otthonom, egy épület nem válik azonnal otthonná, csak mert laknak benne. Az ajtó nincs kulcsra zárva, ami nem tetszik, benyitok halkan, sötét van és csend. Elment volna? De hová? Miért? Elindulok a minibárom felé, mert naná, nálam olyan is akad, ha épp partizós kedvemben vagyok. és ott találom, a kinézetéből ítélve már a fél minibár oda és emellett más is akad. -Raven..? - nézek rá, holtsápadt, verejtékezik és remeg. Mellette termek és átfogom a derekát, mert úgy érzem percek kérdése és elveszíti az egyensúlyát. -Hé, mi történt? - kérdezem aggódva, homlokomon barázdát hagy az aggodalom, úgy döntök felkapom a lányt a karjaimba és a szobámba viszem. Lefektetem az ágyra és kisimítok egy csatakos hajtincset az arcából. Ekkor döbbenek rá mi történt, hát persze, én önző faszkalap, egy seggfej! -Francba! Sajnálom bébi, tényleg. - tudom az volna a helyes, ha nem harapnám meg, mert idővel ki izzadná a mérget. De önző vagyok, mert én is épp annyira vágyom a vérére, mint az Ő szervezete a mérgemre. A nyakához hajolok és gyorsan csapok le rá, úgy, mint egy kobra, az első cseppektől nyögés tör fel belőlem, erősebben fogom, bár amilyen gyenge tiltakozni se tiltakozhatna, de nem is tenné, épp olyan ez neki, mint fuldoklónak az oxigén.
music:
Vendég
Vendég
Nappali ↠ Szomb. Júl. 15, 2017 12:40 pm
to my love? maybe
Másfél hét telt el azóta, hogy Asmodeus kegyetlen módon megkínzott engem, de még a mai napig sem tudom elfelejteni azokat a fájdalmakat amiket akkor, ott éreztem, hiszen olyan dolgokat kellett ott átélnem amit egy ember nem tud csak olyan könnyedén elfelejteni. És miért kínzott szinte halálra? Csak azért, mert megakartam menteni egy ártatlan életét, hogy ne ölje meg őt, és bevallása szerint mivel elrontottam a kis játékát ezért azt velem kell pótolnia. Hát az egyszer fix, hogy kijátszotta velem magát. Ha Curtis nem jön időben, akkor több is lett volna ott, mint amik történtek… Oh, Curtis… Fogalmam sincs, hogy mi ketten hányadán állunk. Nem avat be az életébe, a titkaiba, a kapcsolatunk az eddigiekben kimerült a szexben és abban, hogy ivott belőlem. Nah, nem mintha bármelyiket is bánnám, de… De elképzelhető, hogy ennél én már többet szeretnék. Elkezdtem komoly dolgokat érezni iránta, gyengéd érzéseim vannak vele kapcsolatban, de ezt még neki sem mertem bevallani, mert félek attól, hogy ha ezt megtudná akkor eltaszítana magától, azt pedig nem akarom. Mellette akarok lenni.
Az elmúlt egy hét nem igazán alakult úgy ahogyan én azt terveztem. Amikor lement a nap átjöttünk Curtis lakására, folytattuk itt is a gyakorlást, kimentünk az erdőbe is. Akkor már tényleg próbáltuk előhívni a vámpír énemet amit én elnyomok oly sok éve. Viszont egy hete olyan, mintha felszívódott volna, nem találtam sehol, a nővérén sem tudom keresni, mert amikor oda megyek akkor vagy nincs otthon vagy egyszerűen csak nem nyit nekem ajtót. Hazamenni így pedig nem akartam, mert félek, hogy árthatok a szüleimnek, hiszen már az utcán is nehezemre esik sétálni úgy, hogy ne támadjak senkire. Szörnyű érzés a vérszomj, UTÁLOM. Viszont nem a vérszomj a legrosszabb dolog ami velem történik. Olyan, mintha...elvonási tüneteim lennének. Hát tényleg igaz volna az, hogy ráfüggtem Curtis harapására? 1 hét telt el azóta, hogy nem ivott belőlem, napról-napra rosszabbul vagyok. Sápadt vagyok, ver a víz, remegnek a kezeim. Nem nagyon akarok vért inni, mert undorodom a vámpír énemtől, viszont az elmúlt egy hétben sikerült majdnem felinnom a minibár tartalmát. Most is éppen egy rövid ital van a kezemben amit először lassan kezdek el inni, majd lehunyom a szememet és egy szuszra iszom meg a kis üvegcse tartalmát.
Kezdőlap
Re: Nappali ↠ Vas. Aug. 13, 2017 10:27 pm
■ ■ 
