Épület melletti sikátor

Remy & Curtis  

Rohadtul szar nap!

Gutaütést kapok már ettől a várostól, olyan, mint egy gennyes fekély, ami egyre csak nagyobb majd kifakad. Nem azt mondom minden része irritál annyira, végül is idejöttem, megtaláltam a nővérem, rájöttem, hogy van egy fiam - ennél abszurdabb aligha lehetne bármi - és összeakadtam Raven-nel. Szép is lenne ez a hatalmas, giccses családosdi, de engem nem erre teremtettek, hogy úgy mondjam. 500 évnyi egyedüllét után olyan ez nekem, mint egy karaván. Ma találkozni akartam Camille-lel, de mint kiderült az a jó Öreg Bane a Klávé börtönébe száműztette, hogy megfeleljen a sármos kisfiúnak és az a keblére ölelje. Az elég enyhe kifejezés volna csupán, hogy dühös vagyok, mert nem, nem szimplán dühös vagyok, hanem bosszúszomjas. A gyáváknál jobban csak az árulókat rühellem.
És, hogy hogy kötöttem ki ebben az olcsó kis bárban vonagló nők és rémesen szar pia mellett? Abszolút fogalmam sincs. Azt tudom, hogy az éjjel voltam egy szórakozó helyen a Dumort vámpírokkal, ittam valamennyi plazmát és az beüthetett, de hogy az út ideáig hogy vezetett, azt nem tudom.
A mobilom órák óta hol megcsörren, hol hallgat, Raven keres, de nem vettem fel a telefont, akartam, de csak pár másodpercig gyötört a kényszer, aztán leküzdöttem. Pár feles vodka után már úgy érzem a dolgok lehet, hogy szarul alakultak, de ha egyetlen nő is ki tud onnan fölényesen kerülni, az az öreg Camille lesz az. Bane még rohadtul megfogja bánni, hogy a Klávé kezére juttatta.
Vigyorral a képemen lépek ki a sikátorba, magam mögött becsapódik a fémajtó, a zene dübörgése elhalkul. De bármennyire is legyek a vér és az alkohol hatása alatt azért észreveszem, ha nem vagyok egyedül. Talán nem vagyok kicsinyes, sem kötekedő, de olykor valamin a frusztrációt is le kell vezetni.
-Halihó kutyuli, hol hagytad a gazdád? - vigyorgok a fiatal kölyökre.
Tudom, valahol mélyen tudom, hogy baromira nem kellene ezt, de az életemben annyi szarságot elkövettem már, hogy egy újabb már nem fog a Pokolnál lejjebb juttatni.
Nem gondolok Raven-re, sem a fiamra, csak én vagyok itt, ennyi. Kath alighanem még élvezné is a kis játékot, ebben hasonlítunk, lelketlenek vagyunk és halottak.