Mindig a szerelemtől szenvedünk,
még akkor is, amikor azt hisszük,
hogy nem szenvedünk semmitől.
Eme sorokat Christian Bobin írta a szerelemről és arról, hogy igen, a szerelem fájdalmat okoz, még akkor is amikor ezt nem igazán érezzük, és ebben nagyon is igaza van. A szerelemnél pusztítóbb dolog nem igazán létezik a világon. Vágyunk a szerelemre és önként rohanunk a saját vesztünkbe. Oda adjuk a szívünket egy másik ember kezébe, mert azt hisszük, hogy megbízhatunk benne, de a végén megint csak mi fogunk szenvedni.
”Minél jobban szeretünk, annál mélyebben fogunk szenvedni.”Az idézetek csodákra képesek, szinte leírják azt amit az ember érez és amit ő maga nem tudna szavakba foglalni.
Szerelmes voltam, rettentő módon szerelmes voltam. Megéltem az első igazi szerelmet, az első együttlétet, Zach sok mindenben az elsőm volt és talán pont ezért is volt olyan különleges a mi kettőnk kapcsolata. Mert mindig volt valami újdonság benne és sosem az unalom volt a jellemző ránk. Színt vittünk ketten együtt a másik életébe, élveztük egymás társaságát és boldogok voltunk. Hihetetlen módon boldogok voltunk. Nem is tudtam, hogy létezik ilyen boldogság, ilyen fajta érzelem amíg meg nem ismertem őt. De nem csak ezért volt jó a mi kapcsolatunk. Ő nem volt átlagos, nem volt olyan, mint az összes többi srác akit eddig ismertem. Vérfarkas volt. Amikor ez kiderült, félt attól, hogy nem fogadom őt el, de… Nem is tudom, talán a szerelem teszi, de nem löktem őt el magamtól, nem szakítottam vele, mert túlságosan is szerettem ahhoz, hogy emiatt eldobjak mindent ami eddig tökéletes volt az életemben. Előttem nem kellett szégyellnie a a valódi énjét, nem kellett elrejtenie a farkas énjét, mert azzal együtt is szerettem őt tiszta szívemből.
Szerettem. Igen, múlt időben. Mint minden mesében, így az én történetemben is történt egy végzetes dolog ami tönkretette az idilli és tökéletes képet, ami tönkre tette az életemet. Igazából több dolog is volt ami miatt elkezdett rezegni a léc.
Bíztam abban, hogy tudja irányítani a természetfeletti énjét, egészen addig, amíg egyszer csak meg nem harapott. Éppen csókolóztunk amikor csókokkal áttért a nyakamra és fogalmam sincs, hogy mi zajlott le benne akkor, abban a pillanatban, de megharapott, szinte csak karcolt a fogával, de éppen elég volt ahhoz, hogy megijedjek. Egy ideig nem tudtam, hogy ennek mi lesz a következménye, de az a történet majd máskorra van tartogatva, nem az a lényeg, most inkább csak nagy vonalakban mesélném el azt, hogy még is hogyan sikerült eljutnom oda, ahol most éppen tartok. Ahol az életem jelen pillanatban tart.
A harapás után kellett egy kis távolság tőle, de nem bírtam sokáig nélküle, felkerestem, kellett a társasága. Érezni akartam az illatát, hallani akartam a rekedtes hangját, érezni akartam az érintését, a bőrömön a bőrét. Mindent akartam amit ő maga jelent. Nem lepek meg szerintem senkit sem azzal, hogy az éjszaka kibékültünk. De bár ne tettük volna meg, bár ne kerestem volna fel, hanem hallgattam volna az agyamra, hogy hagyjam inkább Zachet és maradjon a múltam része és ne szerepeljen többé a jelenemben, és a jövőmben.
Másnap a haverjai felkerestek azzal a címszóval, hogy nagyon jó volt az éjszakai műsor, meg hogy kaphatnának-e egy kis ízelítőt, aztán amikor látták az arcomon, hogy nagyon nem értem még is miről van szó, akkor röhögve mutattak egy videót. Egy videót amin Zach és én vagyunk.
Faképnél hagytam őket és felkerestem eléggé ingerülten Zachet. Tagadott mindent. Feltudjátok fogni? Mindent tagadott! Még is hogy lehet valaki ekkora féreg? Legalább lenne elég vér a pucájában ahhoz, hogy bevallja a dolgokat. Nah, ekkor lett mindenből elegem és eldöntöttem, hogy többet nem kérek belőle, többé nincs szükségem ár és látni sem bírom.
Sosem éreztem akkora fájdalmat, mint akkor. Nem hittem volna, hogy bárki is megtud bántani ennyire, és, hogy pont egy fiú fogja ezt tenni velem…
Aznap este elmentem a Pandemonium klubba. Mi volt a célom? Lerészegedni. Oh, de még hogy lerészegedni. Elegem volt a pasikból és eldöntöttem ott, hogy inkább szerencsét próbálok a másik nemnél és hagyom a pasikat, mert azok eddig csak fájdalmat okoztak nekem.