|
Discord szerver
Shadowhunters
|
Utolsó posztok Tagjaink tollaiból | |
User statisztika Belépett tagjaink | Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég Nincs A legtöbb felhasználó (138 fő) Kedd Okt. 15, 2024 8:05 pm-kor volt itt. |
| Lélekszámláló Elfogadott tagjaink
Csoportok :: | | | | |
Összesen :: | 21 | | 11 | 10 |
Angyalok :: | 2 | | 2 | 0 |
Klávé tagok :: | 1 | | 0 | 1 |
Árnyvadászok :: | 2 | | 2 | 0 |
Kör tagok :: | 0 | | 0 | 0 |
Tündérek :: | 1 | | 0 | 1 |
Mondének :: | 3 | | 0 | 3 |
Félvérek :: | 1 | | 0 | 1 |
Dámpírok :: | 0 | | 0 | 0 |
Vámpírok :: | 3 | | 1 | 2 |
Vérfarkasok :: | 6 | | 4 | 2 |
Boszimesterek :: | 2 | | 2 | 0 |
Bukott angyalok :: | 0 | | 0 | 0 |
Démonok :: | 0 | | 0 | 0 |
|
Legaktívabbak A hónap méhecskéi | |
|
|
26
Kor :
₪ new york
Tartózkodási hely :
2016. May. 28.
Csatlakozás ideje : | Re: Alec Lightwood ↠ Pént. Jan. 19, 2018 2:34 pm |
Gratulálunk, elfogadva Üdv köztünk, Alec! Legelőször szeretnék elnézést kérni amiért tegnap nem fogadtalak el, csak estére nagyon elkezdett fájni a fejem és konkrétan olvasni alig bírtam úgy lüktetett, de most már végre hazaértem és semmi sem akadályoz meg attól, hogy elfogadjalak. Nem a lapoddal kapcsolatos ugyan, de nagyot nőttél a staff szemében azzal, hogy írtál nekem PM-et, hogy szeretnél kérni haladékot. Nagyon kevesen képesek erre, leginkább csak eltűnnek az emberek, te viszont szóltál, szóval köszönjük. <3 Mondhatni el sem jutottam az ET részhez, de már imádtam a lapodat, leginkább a család részt, és megmosolyogtatott amikor Magnusról írtál, annyira szépen fogalmaztad meg a dolgokat, hogy még a lapod befejezése előtt a rajongóddá váltam. Az ET résznél sem okoztál csalódást, leírtad a kedvenc jelenetemet, mert ki az aki nem imádja azt az ikonikus Malec jelenetet. Ha akarnék se tudnék hibát találni benne, és nagyon remélem, hogy sokáig köztünk leszel, mert nem tudom miért, de a Malec mindig el van átkozva, mindig csak bizonyos ideig van ez a páros... De remélem ti ketten, a mostani Magnussal megtöritek ezt az átkot. Menj gyorsan foglalózni és csapd bele magad a dolgok közepébe.^^ |
| | |
| Alec Lightwood ↠ Csüt. Jan. 18, 2018 1:10 am |
Alexander Lightwood
Álmodd meg a jövőt
| faj: Árnyvadász
kor: 20
születési idő/hely: 1996 Szeptember 12, Idris | becenév: Alec
play by: Matthew Daddario
foglalkozás: Árnyvadász
|
Család Nem is igazán tudom, ki a legkedvesebb a szívemnek, ha tehetném mindenkit az első helyre írnék, de hát az kivitelezhetetlen. Úgyhogy, engedd meg, hogy röviden felsoroljam, kik a legfontosabb személyek az életemben. Maryse Lightwood /anya/: Talán csak tiszteletből kezdtem vele a sort. Anyám kemény, és kőszívűnek tűnhet elsőre, velünk mindig kritikus, elvárja, hogy 110%-ot nyújtsunk. Mindezen tulajdonságok alatt mégis szerető anyai szív rejtőzik, mindig támaszkodhatunk rá testvéreimmel, ezért is szeretjük annyira. Robert Lightwood /apa/: Kevésbé kemény, mint anyánk, a kapcsolatunk vele mégis lazább. Tiszteljük, és szeretjük, mégis olyan néha, legalábbis nekem, mintha egy idegenre néznék, holott ő kellett volna, legyen a példám arra, hogy milyen férfi akarjak lenni. Isabelle Lightwood /húg/: Röviden, a világ legcsodálatosabb húgicája. Hosszabban, ő az én mentsváram, és őrangyalom, a legcsodásabb testvér, akit csak kívánhatok. Nála minden titkom biztonságban van, előtte nyugodtan lehetek gyenge, és megfáradt. Megért, és támogat engem, ami miatt imádom, és tűzbe tenném érte a kezemet. Bátran állíthatom, hogy igazán erős testvéri kötelék van kettőnk között, egymás legjobb barátai vagyunk, és leszünk is amíg világ a világ. Max Lightwood /öccs/: Az én minden lében kanál kisöcsém, akiben mintha gyermekkori énemet látnám újra éledni. Tele van energiával, folyton kérdez és figyel. Egy nap, ha az Angyal is úgy akarja, remek harcos válik majd belőle, én pedig büszkén fogom végig kísérni ezen az úton. Jace Herondale /parabatai/: Ezt a kapcsolatot nehéz szavakba önteni. A lelkem, a lényem másik fele, lelkiismeretem, legjobb barátom, testvérem és harcostársam. Szívünk mintha egyszerre dobogna, mintha mindent éreznénk, amit a másik. Néha már olyan érzés, mintha egy és ugyan azon személy lennénk. A végsőkig kitartunk egymás mellett, a harcban és az életben is, ahogyan azt az eskünk is kimondta. Nem is tudom elképzelni az életemet nélküle, olyan lenne, mintha a szívemet kitépnék a mellkasomból. Persze sokszor nem értünk egyet, mégis kötelékünk olyan erős, hogy bele halnánk, ha elszakadna. Magnus Bane /partner/: Ha Jace a lelkem, akkor Magnus a szívem. Ő minden, ami arra késztet, hogy azzá váljak, akinek az elejétől lennem kellett volna. Lángolás a szívemben, az el ne múló édes kín bensőmben. Bátran állíthatom, bár még nem vagyok tapasztalt, hogy Magnus életem nagy szerelme, és hogy soha nem fogok mást szeretni rajta kívül.
Személyiség Valamikor azt mondtam volna magamra, hogy hamisítatlan régimódi árnyvadász vagyok. Az a fajta, aki görcsösen betartja a törvényeket és a szabályokat, és kötelességtudó kiskutyaként ugrál a Klávé lába körül. Sokáig megpróbáltam ez a férfi lenni, akinek mindenki szánt, akinek családunk hírneve miatt lennem kellett volna. Komoly voltam és merev, vissza húzódó, hideg és távolságtartó, nem is akartam kompromisszumokról hallani, és makacsul tagadtam nemi identitásomat. Magnus ébresztett rá, hogy ez mekkora hiba volt. Hogy megpróbáltam valaki olyanná válni, aki nem vagyok, ezzel boldogtalanná téve magamat, és álmatlan éjszakákat okozva húgomnak, aki csak miattam aggódott. Azt hittem, egész életemben a Lightwood név, és Jace rám vetülő árnyéka fog meghatározni. Mikor anyámék rám bízták az Intézetet, azt hittem egy hét alatt megroppanok a felelősség súlya alatt, pedig nagyon igyekeztem, hogy büszkévé tegyem őket. De lám, még én is tévedhetek. Mióta megismertem Claryt parabataiom által, és ezen keresztül Magnust, kezdek megváltozni. A szabályokhoz való görcsös ragaszkodást elengedtem, hogy megannyi veszélyes szabályszegésben segíthessem Claryt, és lassan valódi személyiségemet is hagyom felszínre törni Magnus mellett. Leginkább úgy tudnám leírni magam, hogy én vagyok kis csapatunk mamája. Mindig mindenkiért én aggódom a legjobban, és én vagyok az, aki fedezi őket, egy esetleges fejmosásnál pedig tartja a hátát. Mint legidősebb, ez kötelességem is, és szeretem őket annyira, hogy épségük érdekében boldogan vállalok minden sérülést. Mindemellett én vagyok, aki meghallgatja ügyes-bajos problémáikat, és megpróbál tanácsot adni, néha több, néha kevesebb sikerrel. Magnus mellett pedig teljesen más embernek érzem magam. Úgy tudok mellette viselkedni, ahogyan eddig még soha. Felszabadult vagyok, ha a közelemben van. nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak érzem magam. Úgy tudom őt szeretni, teljes szívemből, ahogyan eddig még senkit, őszinte szerelemmel, és tudom, hogy ez már soha nem is fog változni. Bár néha még esetlen, tétova vagyok mellette, és egy pillantásával zavarba tud hozni, tudom, hogy ez így lesz. Akkor is, ha mindig ilyen szégyenlős, és tétova maradok.
Kinézet 183 centimmel nem vagyok éppen alacsony, de ebben a világban nem is túl célra vezető kicsinek lenni. Mind emellé éjfekete haj, tejfehér bőr, és kék szemek társulnak, így mindenki szerint inkább hasonlítok a Herondale család felmenőire, mint a sajátomra. Bőrömön, mint bármely más árnyvadász megannyi rúnát, és harci sebet viselek, de mindre büszke vagyok. Minden karmolásnak, harapásnak, és megfakult rúnának megvan a saját története, mutatva, hogy valóban azt teszem, amire nagy elődünk Jonathan Shadowhunter Raziel angyalnak megesküdött. Ruházatom leginkább praktikus holmikból áll, és a legtöbbje már igencsak viseltes. Egyszerűen nincs időm arra, hogy ruhákat vásárolgassak, így megmaradok a régi, kopottas, de kényelmes daraboknál, kikergetve ezzel kedvesemet a világból. Mivel szigorú szabályai vannak, hogy mikor, milyen színt viselhetünk, így én is leginkább a feketét részesítem előnyben, mikor éppen nem harci díszben pompázom, egy egyszerű fekete farmer és póló tökéletesen megteszi. Van azonban egy ruhadarab, névleg egy kék színű sál, amihez ragaszkodom. Magnustól kaptam, és mint ilyet nagy becsben őrzöm. Mikor bevetésre megyünk, ruházatom egy bőrdzsekiből, pólóból, farmerból, és bakancsból tevődik össze, hátamon az elmaradhatatlan tegezzel, kezemben pedig az íjammal. Egy esetleges fontos tárgyalásra vagy megbeszélésre van raktáron ing és öltöny, ugyan úgy feketék, mint bármikor máskor. Most már hagyom, hogy néha Magnus is meglepjen egy-két új darabbal, amik ugyan szintén feketék, de látszik, hogy Magnus értő szemei választották ki őket. Mikor vele vagyok, általában ezeket hordom.
Életem lapjai Lassan több mint 20 év van a hátam mögött, ami bár rövidnek tűnhet, annál eseménydúsabb volt. Kezdjük hát a dolgot az elején, és haladjunk szépen sorban. Szeptemberben születtem, egy viszonylag kellemes kora őszi napon Idrisben. Anyám úgy emlékszik vissza erre a napra, mint az egyik legboldogabbra az életében, és apám is mindig azt mondogatta, hogy sosem volt még büszkébb, vagy boldogabb. Nyugodt gyermekkornak indult, de a családunkat csúfosan meghurcolták. A Klávé haragja utol ért minket, és a fiút büntették meg, az apja bűnéért. Így lehetséges, hogy még csecsemőkoromban száműztek a hazámból, és nem is térhettem vissza azóta sem, csupán ha akkor, ha hivatalos ügyek szólítanak oda. 1 éves voltam, mikor elköltöztünk, hogy a szüleim vezessék a New Yorki Intézetet, és 2 voltam, mikor a húgom, Izzy született. Bár nincsenek emlékeim róla, egy fotón megörökítették, ahogy egy játék-karddal a kezemben állok katonásan az újszülött húgom bölcsője mellett, és őrködöm, hogy senki se zavarhassa meg őt. Így teltek-múltak az évek, sokáig csak ketten voltunk, míg egy szép napon be pottyant az életünkbe Max, az öcsénk. 9 éves körül lehettem, mikor megszületett, és emlékszem, mi voltunk a legboldogabb nagytesók a világon. Mit sem sejtettünk a háttérben gyülekező viharfelhőkről, hogy apánk már épp elhagyni készült anyánkat egy másik nő miatt, mikor megtudta, hogy anyánk várandós. Gyerekek voltunk még, nem is értettünk volna az egészből semmit. A következő nagy fordulat az életemben 11 éves korom körül érkezett el, mikor a szüleim azzal állítottak elénk, hogy lesz egy mostoha-testvérünk. Először minden porcikám tiltakozott ellene, úgy éreztem, jól vagyunk mi így hárman, Izzy, Max és én. Ezt egészen addig gondoltam így, míg nem találkoztam a fiúval. Jace volt ez a fiú, akivel azonnal egymásra hangolódtunk. Mindenki furcsállta eleinte barátságunkat, hiszen olyan különbözőek voltunk. Mindig ő volt a bátrabb, és a nagyobb bajkeverő, én csendesen meghúzódtam az árnyékában, és hagytam, hogy rá figyeljenek. Ez főleg akkor jött kapóra, amikor már félig a nagykamaszkor küszöbén elkezdtem rá jönni, hogy nem csak barátomként tekintek Jace-re. Először megijedtem magamtól, nem akartam elhinni, hogy ez valóban lehetséges, hogy éppen engem ér ekkora szégyen, hogy a saját nememhez vonzódom. Végül, a húgom volt az, akiben támaszra leltem, kiöntöttem neki a szívemet, ő pedig megesküdött, hogy mindenben támogatni fog. Onnantól ő is egyre nagyobb bajkeverő lett, főleg ami a pasikat illeti, kapta is az ukhászt anyánktól folyamatosan, de ő emelt fővel tűrte. Értem. És ezért örökkön örökké hálás leszek neki. Jaceel a közös kalandok olyannyira össze kovácsoltak minket, hogy úgy dönöttünk, megerősítjük baráti kötelékünket. Tudtuk, hogy mindenben számíthatunk egymásra, én pedig láthatóan nyom nélkül el tudtam fojtani az iránta táplált érzelmeimet, mert még csak eszébe sem jutott megkérdőjelezni, hogy többet érzek iránta puszta barátságnál, és bajtársiasságnál. És minden jól működött, egy darabig. Akkor fordult feje tetejére a világunk, mikor Jace megismerte Claryt, akiről először azt hittük, hogy mondén. Később kiderült, hogy több annál, sőt, az egyik, ha nem a valaha volt legveszélyesebb árnyvadász, Valentine Morgenstern lánya. Az apja, aki úgy tetszett a halálból tért vissza, őt akarta, és a Végzet Kelyhét, amit Clary anyja 18 évig biztonságban megőrzött. Ekkor kezdődtek az őrült kalandok, és ekkor ismertem meg azt, aki megváltoztatta az életemet. Magnus Bane-t. Első pillantásra megdobogtatta a szívemet, de makacsul tagadtam, nagyon sokáig. Igyekeztem kerülni, és kivédeni az olyan helyzeteket, amiben esetleg kettesben maradnánk. Pedig ő aztán mindent bevetett, de úgy tűnt, nem hagyom, hogy bármi áthatoljon gondosan felépített védelmemen. Még addig is hajlandó voltam elmenni, hogy megkértem az Intézetbe érkező ideiglenes vezető szerepre beosztott lány, Lydia Branwell kezét. Életem legnagyobb hibája volt. Boldogtalan lettem volna egész életemben, ahogyan ő is. És egy hajszálon múlott, hogy megtegyük az esküt, ami ezt megpecsételte volna. Az utolsó pillanatban futott be ugyanis Magnus, én pedig életemben először magamért tettem valamit. Oda vágtattam hozzá, át a termen, és minden szenvedélyemtől fűtve megcsókoltam őt, az egész Intézet, és a szüleim előtt. Így kezdődött köztünk minden. Mikor Jace, abban a tudatban, hogy ő valójában Valentine fia, és így Clary bátyja, követte az őrült árnyvadászt a csapataihoz, azt hittem, bele pusztulok a kötelék meggyengülésébe. Sosem voltam még ilyen távol tőle, és bár szerelmem elhalványult, és végül el is tűnt, a parabatai szeretete és törődése megmaradt. Végül kómába estem, és szegény Magnus azt hitte, ott fogok meghalni a kezei között. Szerencsére Jace időben vissza tért, hogy megmentsen, és teljesen biztos, hogy többet a mosdóba se engedem ki egyedül. Senkinek nem kívánom azt az érzést, és azt sem, amit Magnus élhetett át. Magnussal a kapcsolatunk egészen jól halad, bár mindez nekem még nagyon új. Mégis, minden hullámvölgy, és súrlódás ellenére boldog vagyok. Igyekszem minél több időt nála tölteni, és mióta következő szintre emeltük a kapcsolatunkat, teljes embernek érzem magam. Olyan dolgokat mozgatott meg a lelkemben, amikről nem is tudtam, hogy ott vannak, és olyan szerelemmel ismertetett meg, amilyenről sosem hittem, hogy nekem járhat. Nem tudom, mi vár még ránk, de bizakodó vagyok… viszont félek is egy egészen kicsit. Így hát, most itt vagyunk. Kalandok, veszélyek, és egy esetleges háború küszöbén, azzal a maroknyi emberrel, akik mindennél fontosabbak számomra, akiket megvédek, kerüljön bármibe is. Ha 10 évvel ezelőtt, valaki mondta volna, hogy egy olyan generáció tagja vagyok, amely újra történelmet készül írni, nem hittem volna el, talán valami rossz viccnek tartottam volna. Mégis, most itt állunk, úgy, hogy az Árnyvilág, és a mondénok világa is veszélyben van, mi pedig talán nem vagyunk elegen, hogy megállítsuk az áradatot. - Shadowhunters FRPG:
User neve × User kora × Tapasztalat
|
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |