Alec Lightwood

20 év ~ Árnyvadász ~ Matthew Daddario

"Ha Jace az arany, aki magára irányított minden fényt és figyelmet, akkor Alec az ezüst: annyira megszokta, hogy mindenki Jace-re figyel, hogy ő is csak vele foglalkozott. Mindig a másik fiú árnyékában élt, ezért eszébe sem jutott, hogy őt is észreveheti valaki. (...) És bár kevesen tudják, de az ezüst ritkább fém, mint az arany."

Hajnali 2 óra van.
Kötelesség. Törvény. Szív. Akarat. Vágy.
Olyan lassan vonszolja előre magát az a nyomorult mutató, hogy lassan beleőrülök.
Kötelesség. Vágy. Törvény. Kötelesség.
Mindig ilyen idegesítő volt a faliórám kattogása?
Kötelesség. Szív. Törvény. Vágy.
Egész éjjel ébren forgolódom az ágyban, nem jön álom a szememre, így hát örvénylő gondolataim közt vergődve csaknem darabokra szaggatom magam. Egyre csak Magnus szavai járnak a fejemben: Kezdj el magadért élni! Tedd, amit a szíved diktál! Mintha csak azokból a filmekből idézné, amelyekből Clary mondén barátja gyarapítja a szókincsét. Néha csak úgy kirobban belőle és elkezd filmekről meg játékokról zagyválni, mintha bármelyikünknek is a leghalványabb fogalmunk lenne arról, amit összehord. Mégsem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy Magnusnak igaza van. Egész életemben engedelmeskedtem a szüleimnek, habozás nélkül követtem a Klávé parancsait, és hova vezetett mindez?
Kötelesség. Vágy. Kötelesség. Törvény. Vágy. Törvény. Jace.
A törvény szigorú, de a törvény az törvény. Nemsokára eljön majd a pillanat, amikor Jace-nek el kell döntenie, parabatai eskünknél fogva követ-e azon az úton, amelyet együtt választottunk, vagy mindent eldob Clary miatt. El kell döntenem, én képes leszek-e követni őt még akkor is, ha hátat kell fordítanom mindennek, amit valaha akartam.
Kötelesség. Szív. Akarat. Vágy. Törvény. Kötelesség.
Az oldalamra fordulok, a fejem alá gyűröm a párnát. Lehunyom a szemem és kényszerítem magam, hogy ne mozduljak. Mély levegőt veszek, kifújom. Be. Ki. Be. Ki. Menni fog ez, Alec! Számold a bárányokat, ahogy Jace mondaná!
Kötelesség. Törvény. Szív. Vágy. Család. Kötelesség.
Jace.
A fenébe!
A másik oldalamra fordulok és a falhoz vágom a párnát. Fikarcnyit sem érzem magam jobban a spontán dühkitörésem után, de ez legalább ürügyet szolgáltat ahhoz, hogy végre felkeljek az ágyból. Elsétálok a párnáért és visszadobom a helyére, majd nadrágba bújok, sötét inget veszek a fekete atlétámra. A papucsomba menet közben lépek bele, aztán anélkül, hogy összegombolnám magamon az inget, már el is hagytam a szobámat. Túl késő van ahhoz, hogy rajtam kívül bárki más ébren legyen az Intézetben, ezért nem aggódom a megjelenésem miatt. Öles léptekkel vágok át a folyosón, míg ujjaim a gombokat igyekeznek összepárosítani lassan, megfontoltan, esetlenül.
Elhaladok Jace ajtaja előtt.
Kötelesség. Vágy. Család. Törvény. Szív. Vágy. Család. Vágy.
Kényszerítem magam, hogy továbbhaladjak anélkül, hogy akár csak egyetlen kósza oldalpillantást vetnék az ajtajára. Emlékszem, gyerekkorunkban hányszor trappoltunk át egymáshoz az éjszaka közepén - jobban mondva Jace hányszor trappolt be az én szobámba, és nekem hányszor kellett átdörömbölnöm hozzá, hogy hagyja már abba a lármázást. Az emlékek ellágyítanak ugyan, de egy pillanat alatt megacélozom magam. Ezúttal Jace volt a hülye, és nincs miről beszélnünk, míg ezt be nem látja.
Család. Család. Család.
Izzy szobájának ajtaja alól gyenge fény szűrődik ki. Sejthettem volna, hogy a húgom épp olyan rossz alvó, mint én. Elvégre Ligthwoodok volnánk, vagy mi. Csupa éjszakai bagoly. Lehalkítom a lépteimet és öntudatlanul is visszafojtom a lélegzetemet, ahogy elsétálok az ajtaja előtt; az a baj a lány testvérekkel, hogy borzasztóan érzékenyek. Már az anyaméhben kifejlesztetik azokat a receptorokat, amikkel aztán könnyedén átlátnak a testvéreiken, szavak nélkül is megérzik a jelenlétüket és egyetlen pillantásból választ kapnak ki nem mondott kérdéseikre. Ijesztő, főleg, ha mellette még Árnyvadász is az illető. Szinte az ajtón át magamon érzem Iz vizslató pillantását, így megszaporázom a lépteimet.
Család. Szív. Szabadság. Kötelesség. Vágy. Család. Vágy. Magnus.
Mi?
Dehogy!
Újra: kötelesség. Törvény. Család. Kötelesség. Erő. Törvény. Hatalom. Becsület. Törvény. Kötelesség.
Lydia irodája előtt megtorpanok.
Kötelesség. Akarat. Szív. Törvény.
Szív. Szív. Szív.
De hiszen a válasz mindvégig az orrom előtt volt!
Kötelesség.
Már pontosan tudom, mit kell tennem.