|
Discord szerver
Shadowhunters
|
Utolsó posztok Tagjaink tollaiból | |
User statisztika Belépett tagjaink | Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég Nincs A legtöbb felhasználó (138 fő) Kedd Okt. 15, 2024 8:05 pm-kor volt itt. |
| Lélekszámláló Elfogadott tagjaink
Csoportok :: | | | | |
Összesen :: | 21 | | 11 | 10 |
Angyalok :: | 2 | | 2 | 0 |
Klávé tagok :: | 1 | | 0 | 1 |
Árnyvadászok :: | 2 | | 2 | 0 |
Kör tagok :: | 0 | | 0 | 0 |
Tündérek :: | 1 | | 0 | 1 |
Mondének :: | 3 | | 0 | 3 |
Félvérek :: | 1 | | 0 | 1 |
Dámpírok :: | 0 | | 0 | 0 |
Vámpírok :: | 3 | | 1 | 2 |
Vérfarkasok :: | 6 | | 4 | 2 |
Boszimesterek :: | 2 | | 2 | 0 |
Bukott angyalok :: | 0 | | 0 | 0 |
Démonok :: | 0 | | 0 | 0 |
|
Legaktívabbak A hónap méhecskéi | |
|
|
| Re: Magnus Bane ↠ Hétf. Júl. 18, 2016 10:37 pm |
Gratulálunk, elfogadva! Üdvözlünk az oldalon
Oh, hello, Magnum! Téged is jó látni a köreinkben ( illetve szíves elnézésedet kérem, amiért megvárakoztattalak az elfogadás terén.. )A lapodat olvasva, nos egy igazán remek élményben lehetett részem. Minden fontosabb momentumot kiemelve, tökéletesen visszaadtad a karakter ideális jellemét. Tetszett a plusz belső, és külső jellemzés is, holott koránt sem kellett volna! Hát... mit ne mondjak, nos nehéz dolgod lesz velem, annyi szent! S bár odáig vagy értem, de nem kizárt az sem, hogy rám unsz.. xD Na a lényeg a lényegben, hogy imádtam, amit írtál, és tetszett, ahogy a karakteredhez viszonyultál. Tökéletes vagy, Magnus-nak, azaz akarom mondani... Magnumnak Még itt vagy, kérlek..? Mire is vársz még? Sipirc foglalózni, és irány a játéktér, szépfiú! |
| | |
| Magnus Bane ↠ Hétf. Júl. 04, 2016 12:52 am |
Magnus Bane
| ₰ Becenevek: Magnus, Magni, Magnum ₰ Csoport: Boszorkánymester ₰ Play by: Harry Shum Jr ₰ Foglalkozás: Varázslás és buli szervezés ₰ Kor: 409 (19) |
a múlt árnyai
× A történetem egészen a 17. századik vezethető vissza. Costa Rica államban születtem kínai családban, így míg normális esetben a kínai lenne az anyanyelvem, a spanyol az. Ugyanakkor kínaiul is jól tudok. Már nagykorú voltam, mikor átköltöztünk az Egyesült Államokba. Olyan 18-19 éves lehettem talán. Akkoriban alakult New Yorkban egy Brooklyn nevű város, ahol végül letelepedtünk. Bár a korommal kapcsolatban tinédzser korom óta hazudozom. De míg mások fiatalítják magukat, én ennek az ellenkezőjét teszem, hogy magasabb rangú boszorkánymesternek lássanak. De kanyarodjunk visszább. A költözésünk után nem sokkal, talán egy évvel később kezdték észre venni édesapám, hogy nem változik az arcom és a testem sem. Nem öregszem, a pattanásoknak sincs nyoma sem, de a biztos ponthoz több év kellett, hogy rájöjjünk, nem öregszem. × Édesanyám feltehetően ember volt, mondén, vagy talán árnyvadász, aki kikezdett édesapámmal, aki valójában egy démon. A zöldessárga macska szemeimet tőle kaptam. Ahogy teltek, múltak az évek egyre több nyelvet sikerült elsajátítanom, ráadásul hihetetlen gyorsan. Megtanultam a mondén nyelvet és az alvilágiak nyelvén is már folyékonyan beszéltem. Bár édesapám mellett még mindig kitűntem, mert valahogy jobban ütöttem édesanyámra, mint Asmodeus-ra, az apámra. De persze ez csak szerinte volt így, én nem tudtam magam édesanyámhoz hasonlítani, mivel sosem ismertem. Pontosabban láttam születésemkor, de egyáltalán nem emlékszem. Még egy fotónk sem volt róla, hogy lássam milyen. De gondolom a hasonlóság nem a vonásaimra volt értve, hanem, hogy a macskaszemeimen kívül semmi démoni nem volt rajtam. Asmodeus-nak szarvai is voltak, míg nekem nem. De persze ez csak a látszat volt, mert aminek érdemleges célja is volt az a varázserőm és a tudat, hogy a boszorkány fény nekem is világít, míg csupán az árnyvadászok tapasztalhatják meg a fényét. × Édesapámmal sosem jöttünk ki igazán így nem is sokáig voltunk egy helyen. Kb az első 100 évem után lelépett, azóta nem is hallottam felőle. De valahogy akkor kezdődött el igazán az életem. Elkezdtem megimádni a divatot és szinte mindig valami drága és ízléses ruházatban tűntem ki a tömegből. Talán ekkor volt először, hogy megfordult a fejemben, hogy talán nem is vagyok annyira hetero mint gondoltam. De akkor ezt még el is ítélték és talán még bűntették is volna ha kiderül. Elkezdtem tenni ellene. Csajoztam éjjeleken és nappalokon is át, ekkor kezdtem megszeretni a bulikat is, hiszen folyton folyvást bulikban lógtam. Ekkor elkezdtem magam is bulikat szervezni. De különlegesebbeket, mint amilyenekbe jártam. A partyjaimra meghívtam alvilágiaiakat és mondénokat egyaránt. Ekkor már nem kellett csajoznom, hiszen körém gyűltek a nők. De még is üresnek éreztem a lelkemet, így sokáig, körülbelül egy évszázadig csak rendeztem a bulikat de én magam nem vettem részt bennük. Elvonultam és úgymond 'karanténből’ figyeltem a népet ahogy jól érzik magukat. Teljesen bezártam a szívemet mint nők, mint férfiak felé nézve. De legalább nem hazudtam a szívemnek. × Míg a szerelemben úgy döntöttem visszavonulok, addig abban pont befutottam, amiben igazán jó voltam, a varázslásban. Én lettem ugyanis Brooklyn fő boszorkánymestere. Sokakat elvállaltam, hogy a varázserőmmel segítek. De csak pár visszatérő vendégem volt. Egy személy meg is maradt az emlékezetemben, hiszen egészen kis kora óta hozzám hozta az anyja, hogy zárjam el az emlékeit az árnyvilágról. És most. Most már felnőtt és visszajött hozzám, hogy visszaadjam az emlékeit. Bevallom először nem kívántam segíteni neki. De valahogy meggondoltam magamat. De nem volt veszélytelen a dolog. Hiszen Clary emlékei egy démonnál voltak. Ha valamit rosszul csinálunk, talán valakit meg is ölhet a démon. De Clary vállalta a barátaival ezt az áldozatot. Ekkor láttam meg Őt. Alexander Lightwood-ot. Bár akkor még nem tudtam a nevét, mást sem nagyon tudtam róla. De ott kiderült, hogy a szíve már másé. Persze Clary nem kapta vissza az emlékeit, de ahogy ő nem adta fel, úgy én sem hagytam annyiban, hogy Alec szíve másé. Mert hát ha szeretnék valakit megkapni, azért küzdök. Tehát megtudtam a nevét is. Már akkor tudtam, hogy kell nekem. × Sok titkomat megosztottam Alec-el, többek között azt is, hogy majdnem egy teljes évszázadig elzártam az érzéseimet mind nők, mind férfiak elől. Bevallottam neki, hogy ő valamit megmozgatott a szívemben. De sajnos mire kimondta volna, hogy hasonlóan érez, addigra az ő sorsa is el volt döntve. Eljegyzett egy csinos lányt, én pedig egyedül maradtam nyál csorgatva. De nem! Nem adtam fel, továbbra is küzdeni fogok bármit hozzon a sors. Alec megszerzése már a mindennapjaim részévé vált.
- Küllem és Jellem:
Küllem és Jellem Külső: Becses magasságom 180 cm, pont mint Alec-nek, testalkatom pedig átlagos, kissé kigyúrt. Az évszázadok alatt volt időm kondizni, s fitten tartani magamat. A hajam éjfekete, két oldalt felnyírt. Középen növesztem, s hagyom ahogy van. Nem nagyon zselézgetem, csak mikor erre a frizurára átálltam akkor kezdtem el, de szinte azonnal leszoktam róla, mert anélkül is beáll. Mikor úgy tartja kedvem -vagy Alec-nek szeretnék tetszeni- megvadítom a fekete összhatást egy kis élénk rózsaszínnel, amit a hajszálaim végére kenek fel. Egész jól szokott kinézni, megjegyezném. Ázsiai arcom az előnyöm. Ugyanis imádom magam olykor szolidabb módon, olykor pedig vadabbul kisminkelni. De azért a fekete ott is megmarad. Mit is mondhatnék, az ázsiaiaknak valahogy jól áll a smink, s azt vettem észre, a fekete különösen kiemeli a szemeimet. Apropó szemeim. Alapjáraton barna szemeim vannak, de mikor varázsolok zöldessárgává vállnak s vágottak lesznek. Mintha csak egy macska szemleírása lenne. Na igen, sok vadásznak fáj a foga a vágott, zöldessárga szemeimre. De van egy szomorú hírem, nem adom. Fontos tény az is, hogy nincs köldököm, bár ez sok boszorkánymesterre igaz. Ugyanakkor szarvaim nincsenek mint a hozzám hasonlóaknak. Ruházkodásom néha egész egyedi. Imádom a köntösöket s ezt nem félek kimutatni. Lehet párduc mintás, tereptarka, japán mintás, selyem, bármi. Ha köntös, akkor elhordom. Ám mikor kimegyek az utcára azért még sem köntösben teszem. Általában fekete csőfarmert húzok (vagy valami hasonló sötétet) és inget. Az ing megint csak a köntös esete, lehet az bármilyen, én felhúzóm. De hangsúlyozom, hogy a sötét színek a gyakrabban hordottak.
Belső: Vad jellemem van, ugyanakkor mégis nehéz kihozni a sodromból. Inkább sértődős típus vagyok mint agresszív. Imádom a kihívásokat. Ha valakit nehéz becserkészni azt meg pláne, hogy imádom. Igazából mi az amit nem imádok? Ja igen... Azokat a vadász egyedeket akik a szemeimre pályáznak, na meg a vámpírokat sem túlságosan csipázom. De mindent én sem szerethetek. Vagy mégis? Neeeem, dehogy. De azért azt még említésre teszem, hogy imádom fitogtatni a varázserőmet, vagy csak simán szívatni, játszadozni másokkal a varázserőm jóvoltából. No de komolyra fordítva a szót. Elég romantikus alkat vagyok, s ha valakit megakarok kapni azért harcolok s 10 körömmel kaparok. Ilyen volt/ most is az Alec. Mikor megláttam éreztem, hogy kihagy a szívverésem, majd az első kérdésem az volt: Ki vagy?. Mégis ki az a jóképű férfi. Aki első látásra rabul ejtette a szívemet. Nem más, mint Alexander Lightwood. Akinek mindene az íja és a nyilai. Így is ismertem meg. Nyíllal és íjjal a kezében. Aztán csak azon voltam, hogy valami kifogást tudjak kitalálni, hogy meglátogasson. Próbáltam leitatni is, de nem sikerült. Pedig szerintem ő is jobban járt volna ha hagyja magát leitatni. De sokszor túl felelősségtudatos és akkor csak szenvedek a jelenlététől is. Remélem majd egyszer kinövi. Hiszen én is kinőttem, rájöttem muszáj lesz ha nem kívánok beleőrülni. Elvégre már nem vagy tinédzser. De hogy is süllyedtem én odáig, hogy egy férfi után kajtassak? Nemes egyszerűséggel átvertek a nők, megcsaltak, s rájuk is untam.
|
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |