Ambrosine Bane

Nem ismerheted nevem, hiszen nem szerepel sem kőtáblán, sem sírkövön bár jóval meghaladtam az emberi életet.  Jakartában születtem a 16. században Asmodeus lányaként. Esős nap volt, anyám története szerint az eső 5 napig esett az után, hogy megszülettem. Oly annyira eláztatta a földeket, hogy az utána következő 5 nap aszály szinte képes sem volt felszárítani. Kész természeti csapást hoztam a világra, de nem én választottam ezt az életet és őszintén megvallva a szüleim sem épp ezt a gyermeket várták. Akkor még apámnak hitt földműves fiút várt, hogy nagykorában művelhesse a földet és segítsen a betakarításban, de egy lányt kapott, amit aztán ott vetett meg ahol csak lehetett. 3 éves voltam, mikor világra jött ő, Magnus. Már gyerekkorunkban sem voltunk egymás legjobb barátai, ahogy lehetett kerültem tökéletes arcocskáját és édes mosolyát, amiért apám annyira odavolt egészen addig még 14 éves koromban mutatkozni kezdtek rajtam a jelek. Szemem olyan lett akárcsak a macskáé ha dühös, vagy zaklatott voltam és végre nem Magnus volt a legjobb, legokosabb hanem végre valamiben én emelkedtem ki még akkor is ha ezt más nem tudhatta, még apám sem. Persze nem kellett neki sok idő mire észrevette, talán hetek múltán észrevette az árulkodó jeleket, dühös volt rám már magam sem tudom miért, de én emlékszem a hangjára. Annyit veszekedett velem az évek során, hogy jelentése már megfakult, de mély mennydörgő hangja még mindig a fülemben dörömböl, ha vissza próbálok emlékezni. Azt hittem, majd engem is gyermekeként tekint, de tévedtem. Nem érdekelt mennyire elidegenedtem családomtól és mennyire összetört és bosszúéhes is voltam azokban az években olyan messzire próbáltam menni tőlük amennyire csak lehetett, egy családnál dolgoztam, mint cseléd, de testvérem életét nyomon követtem akkor is mikor a világ másik felére telepedett. Leveleimben hosszasan ecseteltem jólétemet biztosítva magam és persze őt is. Visszatekintve még így is az árnyékaimban élt hisz felnőtté érve nem lehetett olyan jó boszorkánymester, mint én. Bár ő Brooklyn boszorkánymestere lett én viszont Idrisben a Klávé egyik tanácsadója. Nagyobb volt rangom, erőm és befolyásom is, mint neki érthető hát, hogy ezekben a napokban sem jövünk ki egymással annyira sőt mihint meglátogatom, rendre kitör a testvérháború.
Kíváncsi leszek, ezúttal milyen meglepetéseket tartogat nekem Brooklyn hiszen odalátogatm „kedves” testvérem nagy örömére.