Clary Fray

Az életem fenekestül felfordult egy nap alatt. Minden a Pandemonium klub nevezetű helyen történt, amikor nekem jött egy szőke hajú srác, követtem őt és a barátait a klubba, egészen a VIP részlegik. Egy szőke hajú lány táncolt az asztalon, körülötte férfiak, szinte nyáladzottak a lány körül, és ott volt a szőke hajú srác is. Minden olyan gyorsan történt. Valami fényes kardszerűséget láttam nála és bántani akarta a lila ruhát viselő nőt, természetesen rögtön cselekedtem és arrébb löktem őt, aki ennek hatására a kanapéra esett. Mikor felnézett onnan az arca eltorzult, mintha... Mintha csápok nőttek volna ki belőle. Nem értettem, hogy mi történt, de reagálni sem volt időm, mivel a srác arrébb lökött és leszúrta a nőt. Rosszul voltam, nem értettem, hogy mi történik, hazamentem, minél hamarabb otthon akartam lenni, gyorsan be is szálltam egy taxiba.
Mikor hazaértem elmondtam anyának aki furcsa módon cseppet sem lepődött meg, sőt! Valami furcsa történetről kezdett nekem el mesélni, adott nyakláncot amihez annyit fűzött hozzá, hogy gondoljak rá és, hogy sokkal erősebb vagyok, mint gondolnám. Gyorsan beszélt és sok mindent zúdított a nyakamba, nem értettem, semmit, nem tudtam még feltenni a kérdéseimet sem, mert a következő pillanatban már a rendőrőrs-ön találtam magamat. Anyára hallgatva megkerestem Luke-ot, az egyetlen személyt akiben állítólag bízhatok, de mikor meghallottam, hogy miről beszélget egy másik emberrel, egy világ omlott össze bennem, minden amit róla gondoltam megváltozott, valami Kehely kell neki, és se én, se anya nem jelentünk és jelentettünk számára semmit. Ezért sem akartam megvárni őt, inkább úgy döntöttem, hogy hazamegyek. Szakadó esőben kezdtem el futni hazafelé, az agyamban össze vissza kavarodtak a gondolatok, nem tudtam, hogy miről-mit gondoljak, csak azt akartam, hogy végre vége legyen ennek az egésznek.
Mikor beléptem a házba, hirtelen megmozdulni nem tudtam, minden fel volt borítva, be volt törve, el volt égetve, aztán megpillantottam Dotot. Hirtelen megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, végre itt van velem valaki aki esetleg el tudja magyarázni nekem, hogy mi is történik most. Oda jött hozzám és folyamatosan valami kehelyről kérdezgetett, hiába mondtam, hogy nem tudok semmiről és jelen pillanatban gondolkodni sem tudok, mert anyámat valaki elrabolta. Aztán egyik pillanatról a másikra az ő arca is elváltozott, mint annak a nőnek a klubban. Rám akart támadni én pedig ellöktem, ennek következtében a földre esett és átváltozott valami fehér lénnyé... A szememnek nem tudtam hinni, tehetetlen voltam, csak hátráltam a falig, sarokba szorított, azt hittem, hogy rám fog támadni, amikor egy kard végét pillantottam meg a lény testében, aki hamarosan porrá lett, és akkor ismét Vele találtam szemben magamat. Meg akartam neki köszönni, de nem tudtam, mert pár pillanaton belül elvesztettem az eszméletemet.

És innen kezdődik a történetem, ettől az estétől jöttem rá arra, hogy minden legenda, minden történet igaz. Léteznek démonok, tündérek és angyalok, vámpírok, és léteznek olyanok is akik megvédik az embereket, őket árnyvadászoknak hívják. Anyám is az volt, és én is az vagyok.