Crystolyenna & Magnus

to Magnus

Ez a Magnus hát elég érdekes egy gyerek lett az évek alatt és nem tudom, hogy jó értelemben vagy rosszban.. Sosem hittem volna, hogy ilyen falakat emel majd maga köré, régebben mindig imádott velem beszélni és sorolhatnám még. Na jó, ő tényleg olyan volt, mintha a sajátom lett volna. de már ennek vége, én elvágtam az a köteléket, kitöröltem a fejéből a közös.. nem töröltem, hanem gátat helyeztem be, de az enyém sokkal jobban működött, mint az övé Clarynél vagy kinél. Az ő emlékei nem törtek fel szerencsére. Nem is tudom mi lett volna, ha csak beállított ott volna és közölte volna velem, hogy emlékszik rám és tudja, hogy elhagytam. Már elég idős, hogy felfogja mit miért tettem, szóval nem félek ettől, de szerintem nem érti meg.. az előző megjegyzése rácáfol az előbbi álláspontomra. - Mit mondtam ígéretet tettem valakinek és Valentine veszélyt jelent rád és rám is, meg a húgodra. Párizsban voltam én voltam több mint ezer évig a főboszorkánymester ott, miattad ott hagytam. - na hát akkor én mindenre őszintén válaszoltam.. legalábbis majdnem mindent elmondtam, mert mélyen belül talán tudom, hogy nem csak a z ígéret miatt vagyok itt, hanem törődök is azzal a csökönyös csillámos buksijával. De meglepő, hogy olyan könnyen ott hagytam az előző életemet, vagyis az eddigi életemet és hiányzik is kicsit, minden annyira más itt, mint ott.. Annyira hozzászoktam a francia nyelvhez is, sokkal szebb, mint az angol. De most itt vagyok, egy új fejezet az életemben és minden csak jobb lesz itt -miért ne legyünk optimisták, csak Valentine a kis porbafingó jelent némi veszélyt-.
Majd mikor közli velem a kis gondolatait, akkor mosolyra húzom az ajkaimat. - Ezt még te sem hiszed el Magnus. - mondom pokerface-el, bár nem tudom, hogy ilyenkor miért mindig Lady Gaga zenéje jut ezsembe: Po-po-po-poker face, Po-po--poker face, nem is lényeg... De nem tetszik, hogy ő ennyire nem olyan, mint amilyenre számítottam, végül is nem csalódtam benne, hisz gondoltam, hogy nem fog anyunak hívni és magához ölelni. - Hát miért ne mondanám el az igazat neked? Nem beszélek ki a hátad mögött. Egyszer soka... sokat láttam, hogy milyen vagy.- majdnem olyat mondtam, amit magam is megbántam volna. Nem fogom elmondani, sőt be sem látom, mert akkor talán még éreznék valamit.. pedig én egy érzelmek nélkül élő test vagyok, nincs szívem és nem is lesz, nincs nekem erre szükségem. Fel sem veszem a stílusát, nem is érdekel, már ezek a kis dolgok hidegen hagynak, rengeteg emberrel beszéltem, rengeteg stílust ismerek.- Egyértelmű.. mindent, mesélj el nekem mindent. - mondom lágyan és kedvesen, ahogyan mindig is beszéltem vele kiskorában, majd törökülésben helyezkedem el és megpaskolom a mellettem lévő helyet, hogy foglaljon helyet, régen beszéltünk már.. ideje megtudnom pár dolgot.

Music || lesz jobb || Clothes || redit

to Magnus

Nem tudom, hogy Bane mit gondol rólam, hogy miért ilyen és miért nem olyan, mint amilyenre számítottam, de az igazat megvallva nem is érdekel. Én megtettem mindent, én megtettem, amit az anyjának ígértem, most itt vagyok és próbálom megvédeni a flitteres kis picsáját. Valahol mélyen nagyon is haragszom rá, ennél többet érdemeltem volna, de hisz mindig azokban csalódunk, akikre nem is számítunk, Bane is csak egy ilyen, nem fogok sokáig ezen agyalni, nem is lényeges dolog, nem várható tőle más, az apja is ilyen. - Azt hiszel, amit csak akarsz. - nem fogom győzködni, nem fogok neki példákat hozni, hogy ne higgye azt, hogy rossz szándékaim vannak, ráhagyom és nem foglalkozom vele. Ritkán vágok teljesen érzelemmente arcot, de ez most azon ritka pillanatok egyike és innentől kezdve mást ne is várjon, én lemondtam róla és ha én lemondok valakiről.. nem, Angie miatt nem tehetem ezt, azt ígértem neki, hogy megvédem a fiát, ezt is kell tennem.   
Majd mikor megremeg egy picit a ház tudom, hogy mit csinált, tudom hogy hova teleportálta a cuccait, ám közben az én kezemben is megjelent egy eszköz, Sine telefonja. Negédes mosollyal az arcomon felemelem a telefont és elolvasom a címet, majd Magnus felé mutatom. Következő pillanatban csettintek és a kezén megjelenik egy türkizkék pötty, ami lehetővé teszi, hogy mindig tudja, hogy hol van. - Azért ilyen könnyen nem rázol le Magnus. - nem tudom, hogy mit hisz, de nem is akarom tudni, tudhatná, hogy sokkal erősebb és tapasztaltabb vagyok nála, arról nem is beszélve, hogy a hatalmam is sokkal nagyobb. Kétezer év alatt rengeteg erőt halmoztam fel és rengeteg varázslat is tőlem ered, nem fog ki rajtam egy pár száz éves suhanc, erre megesküszöm, de a legjobb lenne, ha sakkban tartanám. Talán ha felhasználnám ezt a kis Alec-t, akiről beszéltünk nem rég, akkor képes lenne engedelmeskedni?
Majd az ajándékomra pont olyan hevesen reagál, mint azt elképzeltem, én meg csak megrántottam a vállamat és nem is foglalkoztam tovább a dologgal, sokkal inkább érdekelt a tv. Majd mikor odajön és bocsánatot kér, akkor próbálom visszafogni a feltörni kívánó röhögést.. Ha azt hiszi, hogy ezzel minden rendezve van, akkor nagyon is téved, még mindig haragszom rá és még mindig megérdemli, hogy felpofozzam. - Mindig is egy nagypofájú szarrágó voltál.. - mondom, de egyáltalán nem vagyok mérges, sőt elmosolyodom és kiroppantom a nyakam, amikor leveszi a vállamról a kezeit. És most mi lesz? Nagyon nincs is miről beszélnünk, ő egyáltalán nem akar nekem mesélni semmiről, gondolom utál és miegymás, de aki mer az nyer is, nem igaz? - Mesélsz erről az Alec-ről? - teszek fel egy kérdést, amiből szerintem lassan csevegés is válhat, ha nem tör ki belőle egy hisztérikus picsa, de remélem nem így lesz.

Music || lesz jobb || Clothes || redit

to Magnus

Nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok idáig. Nem hittem volna, hogy fel fogom keresni valaha is Bane-t, hisz mondjuk úgy, hogy nem vagyok a tartós "kapcsolatok" híve. Az emberek jönnek és mennek az életemben, nem volt senki állandó sem, amit én nem is nagyon bánok. Mindig is segítettem a fajtámat, Sine életét is én mentettem meg, szóval ő neki van miért hálásnak lennie, de én nem ezért tettem. Ők is megérdemlik az életet, éppúgy mint én. Bár én már sokat éltem és lassan teljesen értelmetlenné válik a létem... De most talán nyújt egy kis izgalmat Bane védelmezése és nem fogok unatkozni. Én tényleg próbálkoztam neki segíteni, de nem kér a segítségemből, még a kezét is elkapta, hát akkor minek törjem magam és miért ne legyek ideges? Most legszívesebben felpofoznám, de nem kicsit! - Magam sem tudom. - felelem miközben lazán és nőiesen felemelem a kezemet és megvillantom a középső ujjamat, röviden: bemutatok neki egy nagyon is szúrós pillantással. De tényleg nem kéne rajta felhúznom magam, egy hálátlan pöcs, sosem volt több, Sine se sokkal jobb. Angie-nek is minek kellett ilyet ígérnem, sokkal könnyebb lenne minden, ha nem is találkoztunk volna.   
Majd mikor kijelenti, hogy nem szeretné, ha elmennék, csak felvonom a szemöldököm és pislogok rá. Szóval nem akarja, hogy elmenjek innen? Hát nem sikerült kimutatnia eddig. De nem is izgat, akkor is maradok, még ha nem is akarja. - Na és miért maradnék, ha ilyen vagy? Bár.. többet nem kell nekik megvédeniük, majd megvédelek én. - és igen, sajnos ezt komolyan is gondolom. Megfogom védeni azt a hálátlan fejét és kész. De amikor megint szóba jön Alec és ahogyan reagál, hát már bocsánat, de lassan hányingerem lesz tőle. Minek kell ennyire nyálasnak és hülyének lenni? Szeressen ki belőle aztán nem lesznek ilyen gondjai. És a megjegyzésre, hogy új ház kell neki, csak felnevetek. - Én megyek veled akárhova. - megvonom a vállamat, mert hát nekem tök mindegy, hogy hol fogunk lakni. Bár azért egy kicsit nagyobb lakás nem is lenne rossz,szeretnék egy sokkal nagyobbat, ahova befér a ruhatáram. Gondolom ide nem fog nagyon, főleg hogy az összes cuccom úton van errefelé. Max kipakolok Magnus szekrényéből és bepakolok oda. De talán ha elégetném az össze ruhám és helyette vennék ujjakat.. akkor nem kéne ilyen radikális lépéseket tennem Magnus ellen.
Aztán mikor Sinera így reagál, akkor elnevetem magam, nem hiszem el, hogy most megjátssza a jó testvért, mintha ő valaha is jóba lettek volna. Azért nem hittem volna, hogy ilyen képmutató lesz Magnus, vagy talán más miatt reagált így? Talán nézzek bele a gondolataiba? Nem, az sok energiát követel és most nincs kedvem az ilyenekhez, így egy sima vállrántással és egy szemforgatással reagálom le a nagy testvéri szeretetét.
Majd sikerül megint meglepnie, mikor kijelenti, hogy nem akar senkire sem számítani. Én nem fogok semmit sem erőltetni, megtettem mindent annak érdekében, hogy jó viszony legyen újra köztünk, ő kettőből kétszer ellökött magától, nem foglalkozom vele többet. Majd ha akar valamit, akkor majd szól. - Te döntésed. - jelentem ki jegesen és érzelemmentes hangon, különösebb hatással nincs rám a kijelentése, hát akkor nem fogunk barátkozni, csak egymás mellett fogunk élni. És természetesen nem is tetszik neki, hogy megfogtam a whiskeyt és megittam már majdnem a felét. Felé fordulok és csak nézem. Ami az övé az az enyém is, ez ilyen egyszerű és mától így fog működni, még ha nem is tetszik neki. - Hoztam neked valamit. - odaléptem a táskámhoz és kivettem a kis ajándékot, amit majdnem elfelejtettem. Természetesen nem egy egyszerű valamit hoztam neki, kivételesen figyeltem az ízlésére és a szokásaira. Összegyűrtem a markomban és odavágtam hozzá. - Flitteres elefántbőr tanga. - mondom neki gúnyos mosolyra húzva az ajkaimat, majd leültem a tv-vel szemközti kanapéra, keresztbe rádobtam a dohányzóasztalra a lábaimat és bekapcsoltam a tv-t, remélem megy benne valami értelmes, hisz Bane nem akar velem beszélni. Ám ránéztem és mutatóujjamat az ajkam elé raktam, ezzel jelezve, hogy maradjon csendben.

Music || lesz jobb || Clothes || redit

to Magnus

Érdekes ez a Magnus, nagyon is érdekes.. Olyan más, olyan fura egy egyéniség, nem is beszélve a furcsa szokásairól, amik nem is tudom honnan ragadtak rá. Az anyja egy normális és szeretni való nő volt, de az apja, hát nem sokat tudok róla, de nekem ennyi pont elég is. Jó magam szerencsére nem tudom ki az apám, de amíg ez így is marad, boldogan élek a tudatlanságban. De most térjünk vissza rá, csak tükröződik róla, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezt mondja neki -legalább vannak még épeszű emberek a közelében-.. De nem akarok neki fájdalmat okozni és olyat készülök tenni, amit még eddig sosem tettem.. Ez nekem még új terep, még nem anyáskodtam senki felett sem és nem is akarok, de látom, hogy szüksége van egy kis.. biztatásra? Szóval sóhajtok egyet és megfogom a kezét, majd a szemébe nézek. - Aki nem mer, az nem nyer Magnus. Ragadd meg a lehetőségeket és ne add fel, nem olyan vagy. - ez a legtöbb, ami tőlem telik. Nem vagyok tapasztalt, nincs szerelmi életem és nem is vagyok szerelmes -nem is leszek sosem, bár ez most mellékes-. De talán ettől kicsit jobban fogja érezni magát és én nekem is tiszta lesz a lelkiismere.. nincs is lelkem, akkor minek csináltam is ezt?!  
Jobb lesz, ha megadja a tiszteletet és elkezd megbecsülni engem, mert ha nem, akkor nagyon rossz dolgok történhetnek itt.. De biztos, hogy nem szándékosan enged meg ilyen stílust magának, miközben velem beszél, el kell neki néznem. - Tudom, de bocsánat, hogy aggódtam érted... Akár el is húzhatok innen! - oh igen, természetesen az anyajegyem azonnal felvillant. Megint ideges lettem, megint sikerült felhúznia, pedig én nem rosszból mondtam ezeket. Törődöm vele, hogyne törődnék, mikor én tettem tisztába és én hallottam az első szavait, ami természetesen az 'anya' szó volt.. Sokáig azt hitte, hogy én vagyok az anyja, ami mélyen belül jól is esett, de nem engedhettem meg a luxust, hogy kötődjek hozzá, én csak egy ember voltam, aki segítette őt, semmi több. És nem is foglalkoztam azzal, hogy most megint előjött a pokerarca, mert nem érdekelt, majd megenyhül és megérti egyszer, hogy mit miért tettem. De a kérdésére felnevettem. Meddig maradok? - Egy darabig biztos, lemondtam főboszorkánymester létről, csakhogy idejöhessek hozzád, akkor kicsit maradok. - nem tervezek még visszamenni, még nem múlt el a veszély és van egy olyan érzésem, hogy Magnus csak vonzani fogja magához idővel. Aztán mikor szóba kerül Sine, akkor nem is tudom, hogy mit mondjak.. Sose volt a kedvencem az a lány, mindig is Magnust szerettem jobban, ha ezt így szabad mondani. Sina sosem volt a világom, ő nekem.. túlságosan.. nem akarok gonosz lenni! Igaz sosem részesítettem ugyanabban a figyelemben, amiben ezt a vakarcsot itt. De ő neki még nem adom vissza az emlékeit, talán így képes leszek megszeretni egy picit.. - Ki mondom helyetted: én is leszarom, hogy hol van. - tudom, hogy nincsenek jóban, bár az meglepett, hogy ő is itt tanyázik. Akkor elég élettel teli lesz ez a ház, ha már hárman is itt vagyunk.Remélem Sine hamar tovább áll.
MAjd mikor elkezd nekem Camille-ről magyarázni, akkor ismét sikerül meglepnem magam.. Talán kezdenek feltörni nálam is az emlékek, hogy én altattam el őket, mikor vihar volt és nekem kellett megvigasztalnom, mikor sírt. Olyan fura és mégis természetes volt az, hogy megöleltem és magamhoz húztam. Majd kicsit simiztem a hátát, majd elengedtem és tettem egy lépést hátra. - Tudom, hogy fura.. de most már itt vagyok és számíthatsz rám Magni. - mondom, majd bátorítóan megveregettem a vállát és elindultam a whiskeyhez, csak vele ellentétben én nem töltöttem pohárba, megfogtam az üveget a nyakánál és nagyokat kortyolva ittam. Imádtam azt a kellemes égő érzést, mikor az ital legördült a torkomon, csak egy baj volt vele.. egyáltalán nem volt rám hatással. De attól még imádom. - Tudod jó az ízlésed whiskey téren. - mondom neki, majd rákacsintok.

Music || lesz jobb || Clothes || redit

to Magnus

Valójában nem várhatok mást tőle, minthogy rendesen összezavarodik és nem fog érteni semmit sem. Most kap vissza 18 évnyi emléket, amely nem kevés és talán még kételkedni is fog, hogy ezek egyáltalán igaz emlékek e. Természetesen nem hamisak, minden megtörtént, minden igaz, ami most lejátszódik a fejében. Én voltam az anyja, az anyja helyett, én neveltem fel és miattam lett olyan, amilyen. Nem lett rossz ember, csak az ízlése lett defektes, hogy összejött azzal a ronda rittyóval! Miért? Miért kellett neki bedőlnie annak a csajnak?! Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy képes volt vele csókolózni és a többire inkább ki sem térek. Camille ronda, csúnya, anorexiás, undorító és förtelmes.. nem, még nem a legszebb dolgokat mondtam el róla, amik az eszembe jutnak.
Majd mikor meglátom a reakcióját, akkor teljes mértékben sokkolódok és meglepődöm, ami az arcomra is kiül. Ő.. Ő most komolyan szerelmes ebbe az Alecbe? Te jó Isten, hogy tud magának mindig ilyen bonyolult kapcsolatokat szerezni? Csak magának árt. Sokkal jobban tenné, ha nem kötődne senkihez és felfogná, hogy a lelke csak szórakozik vele. - Magnus felejtsd el, míg nem okoz nagyon fájdalmat! - nem tudom, hogy miért érdekel ez ennyire, hogy miért aggódom a kis lelkivilága miatt, de valamiért fontos nekem és kész. De tényleg nagyon jól járna, ha elfelejtené ezt a fiút és továbblépne, mert semmi jó sem fog ebből származni.. Tudom milyen egy halandót szeretni, bár az én történetem teljesen más, hisz Agusthin megörült és megölte magát, Alec pedig tudja, hogy micsoda Magnus.. Nem baj, még mindig jobb ha elfelejti őt, de tudom, hogy nem fogja, ahhoz már túlságosan is szereti. Majd be kell vallanom, hogy megleptek a kérdései, nem is kicsit.. - Csak elvettem az emlékeidet, nem töröltem.. és a miért nem számít, tudom hogy bajban vagy és ígéretet tettem valakinek, hogy megvédelek. A kérdést tovább nem firtatjuk! - egyértelmű, hogy nem mondom meg neki, hogy az édesanyjának tettem ezt az ígértet. Mindenben igazat mondtam és azt is teljesen komolyan mondtam, hogy nem firtatjuk ezt a kérdést, a hangom parancsoló és ellenkezést nem tűrő volt, nyomatékosítás érdekében a kezemet is felemeltem.
Nem akartam mesedélutánt tartani, nem akartam mindent elmesélni, mert megvoltak az emlékei, azonban mégsem lehettem mérges, mert nem ért szinte semmit. Istenem Magnus, miért kell fosnod a kérdéseket? Nem akarok mindenre válaszolni, nem akarok semmit sem mondani neki, fel is pattanok a fotelból és idegesen fel-alá kezdek járkálni. Keresem a megfelelő válaszokat, de nem tudom hogyan mondjam el neki. - Azt tudom, hogy veszélyben van mindenki Valentine miatt.. és.. mi van? Neked muszáj ennyit kérdezned? - fújtatok egyet mérgesen, majd mikor kicsit hátat fordítok neki tudom, hogy anyajegyem egyből felvillan és kéken világít. Szeretem azt a kék pillangóalakú anyajegyet.. - Drágám 2362 éves vagyok, legtöbb mágiát én találtam ki, nem kell kioktatni. - sóhajtok egyet és visszaülök a fotelba, majd kiroppantom a nyakam és teljesen ráérősen viselkedem, már teljesen eltűnt az előbbi idegességem. - Én neveltelek fel.. jóba voltunk örök életben. - vonok vállat, majd rápillantok és elmosolyodom. - Rengeteg kérdésed van még, mi?

Music || lesz jobb || Clothes || redit

to Magnus

Valentine.. Miért kellett neki mostanában felbukkannia? Minden annyira jó és zavarmentes volt, míg meg nem jelent és fel nem kavart mindent, mert ezt tette. Nekem pedig most az első dolgom felkeresni Magnust és Sinet, mert tudom kell, hogy jól vannak e. Magnus nyomára akadni nem volt nehéz, szinte mindenki tudja, hogy merre lakik és nekem sem volt nehéz megtalálni a házát, azonban most jön a problémásabb része mindennek. Mert nem lesz egyszerű, talán az emlékek visszahelyezése az még egyszerű, de megértetni vele, hogy mit, miért tettem.. Magnus makacs és fafejű, legalábbis én annak ismerem, azóta ki tudja mennyit változott.
Amikor landolt a repülőgépem, akkor az első nem Magnus volt, be kell vallanom én is nőből vagyok és szükségem volt egy új ruhára is, régen vásároltam.. Meg Magnus egy sima és egyszerű ruhában rám is csapná az ajtót, lehet hogy most is épp egy partyt fog tartani, mikor betoppanok hozzá. Így hosszas válogatás -két órás rohangálás- után sikerült kiválasztani a tökéletes ruhát, mely nem csak a tökéletes alakomat, hanem a szépségemet és nem utolsó sorban a szememet is kiemelte. Már minden megvolt, már csak el kellett mennem a házához, hogy újra üdvözölhessem a rég nem látott.. fia... ismerősömet, semmi több számomra, mint Angie fia és én senkihez sem kötődöm...
Fél óra megérkezem az ajtóhoz, bekopogok az ajtón és várom, hogy végre kinyissa az ajtót. Mikor megteszi és felteszi a kérdést, szép lila köd jelenik meg a kezemben és jó erősen tenyérrel megcsapom a homlokát. Tudom, hogy lett volna más módja is ennek de minek finomkodjak, az nem az én módszerem. Majd a pár perces kábulatában, míg visszatérnek az emlékei, én kivettem a kezéből a poharat és belekortyoltam az italába, majd szépen elhelyezkedtem a kanapén keresztbe tett lábakkal. - Camille? Komolyan képes voltál összeállni azzal a rohadt ribanccal? - sose volt titok a véleményem a vámpírokról, mindegyiket gyűlölöm és legjobban azt a retardált, ronda, kiéhezett mocskos ribancot utáltam. Hogy volt képes összeállni azzal a nővel?! Azt hittem sokkal jobb és kifinomultabb az ízlése, de látom hogy benne is csalódnom kell, el sem hiszem, hogy valaha képes volt azzal a kígyóval fetrengeni egy ágyban. - Bár ez új srác nem is rossz választás. Elég cuki a pofija, hogy is hívják?.. Antony? -természetesen tudom, hogy Alec a neve, tudok mindent, ami vele kapcsolatos.. Csak akarom látni az ideges és mérges arcát. Látni akarom az arcát, mikor kimondja a nevet, mert akkor megtudom, hogy szereti e.

Music || lesz jobb || Clothes || redit