Sebastian & Katherine || egy kis lelkizés

Seb && Kath

Elbizonytalanít arckifejezése. Hátrálok tőle, mert jól ismerem már ezt a nézését. Nem velem van a baj, most nem, ez más. Természetesen van egy igen csak erőteljes sejtésem, miszerint ki lehet az ok. Sőt, ez már inkább megérzés, mert Kath nem először bánatos Asmodeus miatt és én úgy gondolom nem kéne már mellette lennie. Jobbat érdemel, még ha nem is engem, de jobbat annál a semmirekellő bukottnál. Végig simítok karján és mélyen szemeibe nézek, látom ahogy íriszei tükrözik a hangulatát, mit idáig próbált rejtegetni előlem sikeresen.. - Mi a baj? Ne gyere azzal, hogy semmi, mert látom, hogy valami bánt! - Sokszor megkockáztatja, hogy elég ügyes vagy okos vagyok-e és sokszor próbára tesz. Nem vallja be mindjárt mi bántja, de ezúttal nem hagyom kitérni. Nem csak azért, mert ha Asmodeusról van szó talán végre eljön az én időm, hanem azért is, mert évek óta szerelmes vagyok belé és iszonyatosan fontos a számomra. Soha senki iránt nem éreztem még ilyet. Persze én sem vagyok sokkal különb Asmodeusnál, talán ezért ragadtam le az egy éjszakás kalandoknál. A külsőm kifogásolhatatlan,de ami belül van.. nos, velejéig romlott vagyok. De Kath-ez talán pont ez az egyetlen ami köt, hogy nem vagyok helyes kis növényevő rágcsáló aki lósz*rt se tud a világról. Tudom milyen a világ amelyben élek, tudom milyen romlott ahogy azt is, hogy évszázadok alatt rengeteget romlott a helyzet. Egyre több a bűnözés és a gonosz akit el kell űzni.
Nem várom meg végül is, hogy választ adjon kérdésemre, pedig foglalkoztat a válasza. Magamhoz húzom és átkarolom, de ezúttal nem szenvedélyesen, nem úgy mint egy szeretőt, hanem úgy, mint egy barátot. Mert nekem Kath több a szexnél, ő a barátom is és ha az útjaink szerte is ágaznak, ez nem változik meg. Hiszen a barátság nem mulandó dolog, hanem egy életen át kísér, örökkön-örökké. Mint azt tudjuk pedig, az örökké az hosszú idő, pláne nálunk, vámpíroknál. A világ összes ideje itt van és csak arra vár, hogy kihasználjuk. És én igenis élni fogok vele, mert nem azért lettem vámpír, hogy örök kárhozatban éljek, élvezni akarom az életet. Bulizni, szexelni és élvezni a gyilkolás és a vérszívás minden egyes pillanatát. Semmi többre nem vágyom, csak egy társra ebben és Kath a megfelelő társ, akiből mindet ki tudom hozni.

372 szösszenet Skylar Grey hallgatása közben ©

Kath & Seb

Nem gondolok nagyon a tegnap este történtekre... Nem történt semmi olyan, amire nagyobb figyelmet kéne fordítanom, leszámítva persze a tényt, hogy Kath összeveszett Asmodeussal, ami azt jelenti, hogy ez most bizony az én időm.
Bár tekintetem gatyámra összpontosul, s arra, hogy levegyem, szemem sarkából mégis látom, ahogyan elmosolyodik, ezzel csalva pajkos mosolyt az én arcomra is. Biztos vagyok benne, tudja mit akarok... De nem is gondolhatna másra, ha azt nézzük, hogy ő a zuhany alatt áll, én pedig éppen egyetlen ruhámtól szabadulok meg.
Kifejezetten élvezem a helyzetet, azt, hogy mindketten a zuhany alatt vagyunk, s meztelen testünk egymásénak feszül. Nem, nem ez az első, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz, de nem is lehet, már csak azért sem, mert jó párszor lefeküdtünk már, s akkor legalább ennyire közel voltunk, hacsak nem közelebb.
Élvezettel telve simítok végig testén, mígnem kezeim megállapodnak fenekén. Csodás feneke van... Szinte már túl jó. Belemarkolok, hogy tudassam Kathtel jelenlegi vágyaim, s reménnyel telt arccal, vigyorogva várok arra, mit lép.
Csodálkozva kutatom tekintetét, ahogy elfordul, s az arcomra kiülő csalódást még csak meg sem próbálom elrejteni. Lehet, mégsem úgy fogjuk tölteni az elkövetkezendő perceket, ahogy én szeretném? Áh, dehogynem! Csak idő kell hozzá...
- Ezt majd később megbeszéljük... – Kacsintok rá, perverz vigyorral egészítve ki arcom. Arcát látva mosolyom egyre csak szélesedik. „A komoly Kath”. Olyan aranyos, imádom amikor ezt csinálja. Próbál felelősségteljesen viselkedni, de szerencsére ő legalább annyira szereti a szexet, mint én, így sokszor nem esik nehezemre megváltoztatni az állaspontját, vagy legalább elterelni a figyelmét néhány percre. Vagy órára inkább...
Kezem combját érinti, lassan kúszik csípője felé, kiélvezve minden egyes pillanatot. Közelebb rántom magamhoz, ágyékom ágyékához feszül. Ajkamat halk sóhaj hagyja el, amikor realizálom, milyen közel vagyunk most egymáshoz, s legfőképp, milyen közel vagyok célom eléréséhez. Nem is tudok már másra gondolni, csak arra, hogy élvezni akarom a társaságát, ismét.
Közelebb hajolok hozzá, hosszú csókkal kényeztetve ajkát, s belé fojtva a szót, ha beszélni akarna. Nem hagyhatom, hogy tiltakozzon, ha esélyt adok neki erre, lehet, nem csak magát beszéli le erről, hanem engem is. Nem is lenne nehéz ezt elérni, elég, ha sebet ejt óriási egómon, s máris képes meghátrálásra kényszeríteni. Vagy mégsem...?

Kath & Seb

Arcát nézem eleinte, azt, hogy mosolyog, de nem telik sok időbe, hogy tekintetem lejjebb csússzon, s szemügyre vegyem mezítelen testét. Mily csodás látvány ez, mily öröm számomra így szemlélni! Holott nem ez az első alkalom, mikor így látom... Mégis, másabb a zuhany alatt látni, mint mikor az ágyamban hever.
Pillanatokra veszek el csupán csupasz testének látványában, s lám, észre se veszem, hogy hozzám szólt, percekkel később eszmélek csak rá, rajtam kívül nincs más, akihez intézhette szavait.
- S engem az illem mióta érdekel? – Arcomon mohó mosoly játszik, szememben pajkos tűz csillog. Mohó vagyok, igen, mohó, mert magaménak akarom tudni őt, csakis egyedül magaménak.
Elfog a vágy, hogy beálljak a zuhany alá én is, egyenesen mellé, s folytassam, amit az este elkezdtem... De dolgozzak is, mintsem csak itt álljak, kiélvezve a látványt, mit teste nyújt nekem? Mégis minek dolgoznék? Hiába tartja a mondás: „ha szereted, amit csinálsz, akkor nem is dolgozol” nem jobb-e nekem csupán élvezkedni, minden munka nélkül? Ch, faszság az egész... Sietősen kapom le gatyámat, s kisvártatva mögötte termek. A vágy, hogy ismét magamévá tegyem... Nos, igen erős és nem tudok ellenállni neki... Vagy csak nem akarok? Bevallom, nem nagyon türtőztetem magam sosem, ha egy csaj pucéran áll előttem, akkor meg pláne nem, ha történetesen Kath az, „életem nagy szerelme”.
Szemügyre veszem ismét hátulról, s nem kell csalódnom most sem. Feneke mintha csak mágnes lenne, úgy vonzza kezeimet magához, s meg sem próbálok ellenállni a késztetésnek.

Sebastian & Katherine

I Hate You, but I Love You!

Wow - Gondolom, mikor kibújik mellőlem totál pucéran. Az a fenék, az a hát, a halálomat kívánja, érzem, azt szeretné ha elmennék majd bele is halnék a látványba. De mégsem, akkor felmerül bennem a kérdés, miért nem takaróstul lépett ki elém és miért meztelenül. És a gondolataim vezérelnek, el is indulok utána, a reggelit az éjjeli szekrényre helyezve. Kaján vigyor kúszik az arcomra és megállok a fürdő előtt. Tuti a halálomat kívánja, még az ajtót is nyitva hagyja. Úriember mit tenne, nyilván becsukná az ajtót, na de én mióta vagyok úriember? Én inkább jól megstírölöm, hiszen vizesen még dögösebb.
Beállok az ajtóba és az ajtófélfának dőlök karba tett kezekkel. Vigyorgok, nem tagadom. Élvezem ezt a kis apró helyzetet, annyi éve kívánom, hogy Kath legyen az akivel elalszom, aki mellett felébredek és akivel együtt élhetek és mind ez most talán egyszerre lehet az enyém. Ahogy figyelem, ahogy zuhanyzik, mind azt mutatja, hogy itt van velem, itt van nekem! Csak nekem, és nem érdekel ha nem itt jár lelkiekben, nem érdekel ha igazából ez csak a látszat aztán ismét pofára esek, mert most itt van és nekem ez az ami számít. Ez az ami fontos, amiért képes volnék a csillagokat is lehozni az égről vagy az életemet adni ezért a pillanatért. Mert eddig erről csak álmodoztam, volt hogy álmodni sem mertem róla, minden egyes alkalommal, mikor ide jött, mikor összeveszett Asmodeus-al, mindig bennem volt a lépés vágy, a tenni akarás, de sosem tettem igazán semmit, mert tudtam ez csak ideiglenes és nem sokkal utána vissza fog térni hozzá; mert őt szereti. És meg is történt, minden egyes alkalommal visszatért hozzá és magamra hagyott. De hiszem, hogy ezúttal minden másként lesz, mert érzem, érzem, hogy valami megváltozott, mintha már nem lenne a régi önmaga, vagyis inkább, pont hogy a régi önmaga. Sokkal nyugodtabb, sokkal jobban odafigyel a másikra és nem kapkodja el a dolgokat. Az a Katherine Wright akit én ismerek ilyet nem tenne, Ő a vadság híve, a kemény szex megszállottja. Ezért tudom, hogy valami biztosan megváltozott és adott lett egy lehetőség, hogy ezúttal ne csak üljek és várjam míg ismét kisétál az életemből.

Sebastian & Katherine

I Hate You, but I Love You!

Sok embert összeköt a felhőtlen szeretet, mondogatják, hogy szeretik egymást, vagy szerelmesek, aztán egy szép pillanatban minden darabokra törik, akár egy üveg darab áll szilánkjaival a bőrbe, sebez meg és nyomot hagy az életünkben. Annyi furcsaság van ebben a világban, régen ha szerettünk valakit, egészen egyszerűen hozzá adtak szüleink, ma meg? Játszadozunk mások érzéseivel és némelyikünk ezt még örömmel világgá is kürtöli, büszke rá, pedig ebben semmi örömteli vagy becsületre méltó nem lakozik. Sötét vágyak, melyek beteljesültek, semmi több.
- Most hogy mondod - Félmosollyal az arcomon dőlök mellé és csókolom meg az állához érintve ujjaimat.
- Nincs - Kuncogok magamban, mert ahogy bele gondolok tényleg nem tudok felhozni egyetlen olyan dolgot sem amihez nem értenék, vagy ne volnék benne kimagasló. Persze a szex az más tészta, abban, hogy kimagasló vagyok-e vagy sem, csakis Katherine döntheti el. Egyszer talán meg is kérdezem tőle, mi a véleménye, de jelenleg olyan aljas volna ilyesmikkel elrontani a pillanatot. Különben is, nem tudnék feltenni egy értelmes kérdést miközben csak is azon jár a fejem, hogy milyen csinos, milyen szépek a vonalai és milyen jó volt meztelenül látni. Pasi szokás az ilyen, de nálam különösen átmegy disznóságba ha a perverz fogalmat boncolgatom, próbálgatom.
Az egésznek az alap története nem más, mint hogy viccelődés nélkül már megőrültem volna. A viccelődés persze más tészta, egy vicc azért mert humoros, még nem perverz. De ezt a mondatot a tetőfokig emeltem, mert nekem nem a vicc a lételemem, hanem a perverz gondolatok és megnyilvánulások. Ez vagyok én, és ez kiírthatatlan belőlem. Ha valaki ezzel próbálkozik az engem is kiírt, mert ha nem szólogathatok be, ha nem lehetnek mocskos gondolataim akkor minden hiába, elvesztem.

Sebastian & Katherine

I Hate You, but I Love You!

Hiába is lennék azon, hogy rossznak tituláljam a múlt éjszakámat, nem sikerülne, rendkívül jó volt és lássuk be, a 'lassúság' hevében nem csak a haját és a szemeit volt időm jól szemügyre venni, nem is én lennék ha nem említeném meg milyen csodálatos és rémisztően szimetrikus keblei vannak. Ebből a szemszögből is kijelenthetem, hogy hozzá képest sosem voltam ennyire tökéletes nőszeméllyel, na meg persze nagyjuk komoly kapcsolatra vágyott és velem nos, jól pofára estek mind. Ez vagyok én, a hölgyek imádott férfija, akivel örömmel bújnak ágyba, de persze a varázs elmúlik másnap reggel, mikor is nem ébrednek mellettem. Olyan vagyok mint Kath, kegyetlen, de belül lágy szívű, átverek embereket, kihasználom őket, jól megfektetem majd dobom az összeset. A különbség, hogy én vagyok a dominánsabb, de hogy is lenne ez másképpen, nekem van olyanom amivel kivívhatom magamnak a domináns címet, Kathnek nos.. nincs, még ha szeretné is. Bár ezen gondolat egész érdekes, egy nő aki férfi nemiszervre vágyik, bármint olyan értelemben, hogy neki is az legyen? Elég érdekes, valószínűleg az az egyed transznemű kíván lenni.
Vigyorogni kezdek a gondolattól úgy pillantok végig az ébredező lányon és képzeletemben már a takarót is eldugtam előle. Teljesen pucér és csak arra vár, hogy ismét jól megdugjam. Persze mindez csak képzelet, ármány, mert valójában rémisztően eltakarja előlem teljesen a takaró minden egyes testrészét amelyet minden férfi gondolat magába zár, melyet minden férfi úgy kíván. Ezért nincs más tenni valóm, mint kedveskedni és megvárni, míg maga enged vissza az 'ágyába'. Közelebb is csúszok hozzá és egy rakoncátlan tincset elsöprök az arcából úgy emelem meg a tálcát.

Sebastian & Katherine

Elmosolyodok, nem is, vigyorogni kezdek mikor azt mondja, hogy addig amíg szeretném. Nos, lássuk csak meddig szeretném? Talán örökké, milyen jó volna, az örökké hosszú idő, jól tudom, hogy Kath sem bírná ki, hogy egy férfival legyen, mert valljuk be, hiába vágyik a nagy ő-re, a szerelemre, ő mindig Kath marad, a nő aki szíveket tör össze és kisétál mások életéből, akár egy jégcsap. Keresi a kalandokat és szomjazik a vérre és természetesen az alkoholra. Ez volna Kath, talán kiismerhetetlen? Csak első ránézésre, de ha jobban a szívébe lopja magát az ember akkor egész könnyen kielemezhető milyen is valójában. Hiszen nem egy szörnyeteg, mélyen belül tudom, hogy egy érző lélek van, egy csodálatos nő aki arra vár, hogy kitörhessen és beteljesedhessen az igaz szerelme.
A csókpárbajunkat követően a karjaim között vittem be Kath-et a hálószobámba, nem mondanám, hogy különleges, de most először jár bent. A szobám a maga módján szép, a fal tapétázva van, ugyanakkor nem nevezném egy luxus villa stílusúnak, egy egyszerű kis szoba, ággyal, éjjeli szekrénnyel és ruhásszekrénnyel. És a kedvencemet utoljára hagytam, hiszen ki ne örülne annak, miszerint külön mosdóba is vezet az egyik ajtaja a szobának. Általában viszont nem használom ezt a helységet, de bagózni szeretek ott is. Ettől függetlenül nincs bagó szag ami valljuk be, meglepő. Miután az ágyamra leteszem Kath-et, tovább folytatom a csókunkat és eldöntve kerülök felé.

Most először érzem azt, hogy ez az egész, ez az egész együtt lét és előtte a csókok, valahogy különlegesek voltak, nem volt olyan heves, ami eleinte zavart is, de aztán már nem, egyszerűen volt időm elveszni Kath szemeiben. Gyönyörű barna szemei vannak és azok a barna fürtöcskék is ahogy a vállára omlanak. Hihetetlen volt az biztos, ahogy az is hihetetlen, hogy életemben talán először mellette is ébredtem fel. A mellettem lévő hely nem volt üres és hideg, ott feküdt Ő: Kath. Mikor felültem az ágyon és kinyitottam a szemeimet adtam egy puszit Kath homlokára és végig simítottam az arcán. Majd óvatosan keltem ki az ágyamból, hogy ne ébresszem fel.
Következő feladat: reggeli készítés. Nem tudom igazán mit szeret, de egy jó kis tükörtojás mindig jól tud esni ha jól van elkészítve, márpedig beképzeltség ide vagy oda én jól tudom elkészíteni. Ezért hát előre ki is készítek minden hozzávalót ami csak kellhet. Só, tojás, tepsi, paprika, paradicsom köretnek és persze pirítós. Gyorsan végzek is szerencsére, így bőven van időm kidíszíteni a tányért is mielőtt visszamegyek Kath-hez. A tojásból és a paprikából kirakok egy mosolygós fejet, majd egy paprikát ketté török és vámpír fogakat is csinálok a mosolygós "hapsinak". Voala, igazán humorosra sikeredett.
Tálcára teszem a tányért és egy bögre teát is mellé teszek egy fájdalomcsillapító keretében. Visszasétálok végül és leülök az ágy szélére megböködve Kath arcát.
- Jó reggelt álom szuszék, kész a reggeli. - Vigyorgok mint a tejbetök és várom a reakcióját.

Sebastian & Katherine

Miután Kath elhagyott csak rajta járt az eszem, de félév eltelte után elkezdtem meggyűlölni magam és a köztünk pihenő távolságot. Nem tudtam biztosan miért hagyott el, csak sejtettem, fájt, iszonyatosan magam alatt voltam, akkoriban még emberekből táplálkoztam és az én szomorúságom a népszámlálás során meglátszott, és nem volt túl fényes az eredmény. Csak úgy faltam a vért és az alkoholt, volt hogy egy nap megöltem 3 nőt is. Természetesen őrült módjára azon hölgyek társaságát kerestem akikhez valami hasonlóságot köthettem Kath irányába. Haj, ékszer, szemszín, mosoly és még sorolhatnám napestig. Ha egy apró hasonlóságot láttam, elcsábítottam és nos, megöltem. Kiszívtam minden csepp vérükket, majd egy sikátor kukájába dobtam mindet egytől egyig. Aztán mikor a szokatlan haláleseteket a tévében viszont láttam és sorozatgyilkosként emlegettek ott hagytam Philadelphiát. New Yorkba vetett a sorsom, ahol is folytattam a népírtást és elkerültem nagy ívben a Dumort Hotelt amennyire csak tudtam. Éreztem azt a bűzt, a vértasakok és az éhes vámpírok bűze volt az.
Nem voltam sokat New York városában, hamar visszatértem oda ahonnan indultam, arra elég volt az idő, hogy lecsillapodjanak a kedélyek, már nem szólt minden hír a mészárlásomról így leálltam. Akkoriban szoktam át a vértasakokra és legnagyobb meglepetésemre nem volt olyan szörnyű a különbség, akkor pedig egyenest nem éreztem egyáltalán, mikor meg is melegítettem a mikroban a tasakot. Nem volt hideg, pont olyan volt mint az emberi hőmérséklet, de őszintén szólva már untam azt az ízt. Elkezdtem hát gyűjteni a különböző féle és márkájú alkoholokat és kiállítottam, majd idővel bekerültek egy páncélszekrénybe és nem nyúltam hozzájuk.
Mióta volt az az időszak most először ittam és mióta ismét láthatom Kath-et, Ő az egyetlen akiből táplálkozom. Nekem csak a tasakok vannak a mindennapjaimban így olykor nagyon kellemes rajta "élősködni".
Nem felelek a mondatára, csupán a nyakát kezdem falni - végig csókolni. Kívánom Őt ez nem is vitás, és ugyan az elején eltoltam magamtól de nem akarom, hogy elmenjen, azt szeretném ha itt maradna. Tudom Asmodeus-t szereti, de nem érdekel többé, amíg itt lehet velem addig igényt is tartok rá. Kihasználom a helyzetet amennyire csak tudom, amennyire csak lehet.
- Itt maradsz éjszakára? - Hangom búg a kiváncsiságtól úgy suttogom a szavakat a fülébe, a kérdés végét pedig különösen szépen emelem ki.

Sebastian & Katherine

A végletekig hajszolni magad, csak hogy a számodra fontos személy boldog legyen, hogy ne gondoljon legalább egy percig a gondokra, csak vesszen el valahol veled. Olyan mind ez, mint mikor dolgozunk a napi betevőnkért, csak itt a tét nem az életben maradás, hanem maga a szín tiszta szeretet. Persze a helyzet sosem könnyű, nem úgy történik minden ahogy számítunk rá és nem mindig sikerül elsőre felvidítani a másikat, de a lényeg, hogy sosem szabad feladni, mert ha feladjuk az olyan, mintha egy csata közben levennénk a vértünket és eldobnánk a kardot várva a halált.
Amint azon tűnődöm mit rontottam el, észlelem Kath közeledését, de nem igen foglalkozom vele. Valóban nem tudom hol rontottam el; talán ott volt a gond, hogy egyből ellöktem magamtól, majd még a fejére is olvastam a csókot, azt azért nem kellett volna. Nem is értem magamat miért tettem, szeretem ha megcsókol, és nem csak a csókjáért vagyok úgy oda, az egész valójáért. De mégis eltoltam magamtól és ott ronthattam el. Bár az sem kis ügy, hogy piát adtam a kezébe mikor ennyire kivan borulva, az alkohol sosem jó bánatra, szerelmi bánatra pedig egyenesen ártalmas. Tudom jól, nem lesz jobban, csak másnapra a feje is fájni fog és még az is megeshet, hogy utálni fogja magát amiért jól leitta magát a sárga földig. Talán ez az apró kis dolog az ami okot adott, hogy igyak vele; azért, hogy kevesebb alkoholt fogyasszon és ezáltal holnap kevésbé fájjon a feje. Talán nem fog segíteni, talán csak arra jó az egész, hogy én is rosszul leszek, de nem érdekel, ha megpróbálhatok jót tenni és segíteni Kath-en akkor az sem izgatna ha itt és most megölne. Bár ennek kisebb a valószínűsége, minthogy nekem holnap szét fog menni a fejem.
- Nem vettem magamra, ne aggódj, egyszerűen jobbnak láttam ha magadra hagylak, mert mégis csak neked kell eldöntened, hogy egyedül szeretnél-e lenni, vagy társaságban. - Hangom dallamosan szólaltatom meg, igazán megnyugtató ezúttal, semmi nyugtalanságot nem takar, pedig az vagyok, igen, rendkívül nyugtalan vagyok, mert most először nem tudom hogyan vigasztaljam meg, talán nem is igazán akarom, mert a legjobbat szeretném neki, azt pedig tudom, hogy nem mellettem van a legjobb helyen. Asmodeus igaz nem érdemli meg, de ő képes valamire amire én nem, az pedig a védelem. Erősebb mint én, ravaszabb mint én, így hát alapvető, hogy sokkal jobban megtudja védeni mint én.
- Teljesen megértelek, hidd el, nem tartozol. - Mondom még továbbra is a megszokott dallamossággal majd teljesen lefagyok, mikor a mondatom végét a csókja szakítja félbe. Magamban teljesen máshol vagyok, tátott szájjal ülök és bambulok, nem értem amit Kath mond csak hallgatom hangja búgását. De ebből az úgynevezett világból kizökkenve egy pillanatig azt sem tudom fiú vagyok avagy lány, nem tudom most viszonozzam vagy sem? Melyik lenne vajon a nagyobb bunkóság? Végül magabiztosan viszonzom a csókját míg közelebb húzom magamhoz és a hátán finoman simítok végig.