Na jó, azt hiszem hivatalosan is kijelenthető, miszerint Kath-el én nem tudok normálisan beszélgetni, ahogy ő sem tud hozzám igazán kedvesen szólni mikor felzaklatott. De tulajdonképpen beszélgetni sem nagyon tudunk, most az egyszer kéne beszélgetnünk, de most sem tudunk normálisan. Most is csak a másik idegein táncolunk, mit sem foglalkozva a másik érzéseivel, vagyis.. nekem fura az egész. Mert tudom, hogy baja van, mégis az, hogy zsarolnom kell, hogy megnyíljon, lássuk be nem nyugtat meg. Ezek szerint annyira sem volnék érdekeltje? Csak egy csitri vagyok számára akit elővehet ha szüksége van rá, majd bedobja a szennyes kosárba ha végzett? Még a gondolat is undorító. - Mintha eddig egyszer is segített volna, hogy leiszod magad a sárga földig. - Sóhajtva indulok meg a tv állványa felé, majd megfordítom azt és kinyitom a bele épített hűtőt egy kulccsal és kiveszek egy üveg rumot és egyet a legjobb whiskyből is. - Mit gondolsz? Rum, vagy whisky? - Azzal visszazárom a hűtőt és visszafordítom a lábammal az állványt így indulok vissza Kath felé és pakolom le a két üveget a konyhapultra. Mondhatnám, hogy én megmondtam, vagy tudtam, hogy a bukottak szemétládák, de tulajdonképpen kinek segítenék azzal? A saját lelkemnek? Vagy mélyen Kath lelkének? Oh hagyjuk már, igazándiból van nekünk lelkünk? Nem fogom neki azt mondani, amit igazán szeretnék, mert az nem helyes és undok dolog is lenne. - Meg kéne várnod, míg lehiggad, talán csak mérgében mondta... - Miket beszélek én? Elment az eszem? A legjobb lehetőségem volt, hogy végre magam mellett tudhassam, erre fogom és ilyeneket mondok, várnia kéne, hogy lehiggadjon, az a maflás seggarc sosem fog lehiggadni, hiszen ez a vétke.. a csalfa bukott angyal, a nagy Asmodeus. Egek, én megőrültem..
- Van elég gondom, légyszi hagy ne kelljen még a kis férfias egódat is ápolgatnom. - újabb ironikus megjegyzés tőlem, de ez már megszokható, hiszen ritkán vagyok kedves, de nem vele. Sebastiannal általában kedves és normális szoktam lenni, bár az is igaz, hogy nem nagyon szoktunk beszélgetni, ha együtt vagyunk, mert ha együtt vagyunk egy helyiségben akkor általában szex van, aközben pedig nem nagyon szoktunk beszélgetni, se előtte se utána. Mind a ketten tudjuk, hogy hogyan szereti a másik, tudjuk, hogy meddig durvulhatunk és mennyit ihatunk a másikból, bár az is tény és való, hogy én előszeretettel szoktam átlépni azt a bizonyos határt, de eddig még soha senki nem panaszkodott: mert vagy meghalt, vagy szimplán csak nem zavarta őket. - Vér és víz, palackos víz. Hah, gyorsan előadhatnád a piákat, mert le akarom inni magamat! - mondom amikor unott arccal nézem a kezemben tartott műanyag palackos vizet, majd egyszerű mozdulattal ejtem a földre, hitetlen kis darab, semmire sem megyek vele, a víz ellentéte kell nekem: az alkohol, rengeteg temérdeknyi alkohol. Részeg akarok lenni, nagyon nagyon részeg. Továbbra is a hűtőn tartva a kezemet nézek Sebastianra. - Asmodeus a bajom. - kezdem végül unott hangnemmel és egy sóhajjal, mert rohadtul nem szeretek senkivel sem lelkizni és beavatni őket a bajaimba. Sosem szoktam ilyet csinálni, ha valami bánt vagy szexbe vagy piába fontom a bánatomat, de Sebastian közölte, hogy előbb meg kell nyílnom előtte, hogy kapjak piát. - Philiben voltunk egy motelben és ott elmondta, hogy szeret, hogy úgy érez, mint én, de nem lehetünk együtt, utána kicsit veszekedtünk és azt mondta, hogy rám unt, hogy megbánta, hogy megmentett engem. Megunt! - az utolsó szót kicsit dühösebben mondom, de még is temérdeknyi fájdalommal a hangomban. - Úgy mondta, mintha egy szajha lennék... Oké, hogy sokszor váltogatom a pasikat, de sosem éreztette velem, hogy így gondolna rám, hogy a szajhája volnék... - fejezem be végül halkan.
Vendég
Vendég
Re: Sebastian & Katherine || egy kis lelkizés ↠ Vas. Dec. 18, 2016 7:42 pm
Hah? ezt most jól hallottam, vagy még az álom az, mely még a hallásomat is elhomályosítja? Most komolyan megvádolt? Persze igen, küzdhettem volna jobban, de gyenge vagyok és a gyengeségem akkor is megmutatkozott, mikor az az alattomos démon megszállt engem. De nem is értem ezen miért rágódom, hiszen ezt már meg dumáltuk nem? Vagy csak én gondolom úgy és nincs is rajta túl? Bármint miért foglalkozna vele, nem is vagyok neki fontos. Mi tagadás nem esik a legjobban, ahogy nekem "esik", de van egy olyan érzésem, hogy nem ellenem szól mind az ami csak úgy kidől belőle, ahogy a pia is tenné valószínűleg ha meginná, ezért nem is kívánok még alkoholt a kezébe adni. Hamarabb kihányja, mint lerészegedik, voltaképpen. - Képzelem - Morcosan mondom, mert morcos is vagyok, pontosan úgy, mint mikor az alvó oroszlánt felkeltik. Félreértés ne essék, nem az idővel van gondom, hanem, hogy aludtam. Sokáig fent vagyok, mert vagy nem tudok aludni, vagy nem is akarok, Sokszor csak fekszem az ágyban és gondolkodom. Elgondolkozom az élet eseményein, azon amin mind-mind keresztül mentem éveim során, és azon amit még mindenképpen szeretnék megtenni amíg az életem megadatik rá, míg élek, még ha nem is egészen. - A mini hűtőmben hiába kutatsz pia után, ott ugyanis csakis a vértasakokat tartom, nagyobbra nem tellett, a vendégeim pedig nem szoktak ott kutakodni, hogy félnem kéne, hogy bárki /illetéktelen/ meglátná. - És persze leszűrné mindezek után belőle a szebbnél szebb dolgokat amitől magam is a falra mászok. Mert normális mondénka persze nem arra gondol, hogy egy vérszívóval van dolga, hanem tolvajjal, egy aljas vértolvajjal... Annyira bosszantóak az emberek. Na de hogy ezt mi a francnak fejtettem ki ennyire bőven, szerintem jelenleg pont leszarja, hogy miért pont ott tartom a vért. Ahogy gondolom az sem érdekli túlságosan, hogy miért vértasakokból táplálkozom, miért nem másokból. Na igen, nem mintha lenne kiből, vagy akarnék emberből. Kath egész életem során az egyetlen akiből ittam és gyanítom hogy az is marad.
- Akkor nem akartál óvni, amikor kerek 1 hónapon keresztül halálra kínoztál, amikor 1 hétig ki voltam éheztetve, vagy már nem emlékszel? - mondom epés hangnemben, és végig sem gondolom azt, hogy milyen szavak hagyják el a számat. Amikor ezt felfogom csak lehunyom pár pillanatra a szememet és veszek egy mély levegőt. Nem haragszom rá és nem is miatta vagyok ideges, csak úgy az egész helyzet olyan rossz. Nem szeretem, ha megbántanak, Asmodeus pedig össze törte a szívemet, és hosszú-hosszú évszázadok óta először neki sikerült ezt elérnie, ami nagy szó. Így hát szerintem érthető, ha magam alatt vagyok és leakarom inni magamat. - Ne haragudj, nem úgy gondoltam... - mondom halkan és ránézek pár pillanatra, hogy lássam az arcát. Egyenlőre a fáradságon kívül nem látok rajta semmi mást. Amikor meglátom a konyhában a minibárt, leguggolok elé amikor kinyitom annak az ajtaját, és azon támasztom a kezemet, miközben felnézek a belépő Sebastianra. - Tudod mi a rossz a vámpírlétben? Hogy nagyon nehezen tudunk lerészegedni, mert a testünk, a szervezetünk túl gyorsan regenerálódik és nem tud a fejünkbe szállni, csak ha sok alkoholt veszünk magunkhoz. - magam is meglepődöm azon, hogy mennyit beszélek egy ilyen kis hülyeségről, mint a részegedés és a regenerálódás. - Én pedig sok alkoholt szeretnék magamba önteni, hallod? Leakarok részegedni, nagyon! - mondom majd vissza pillantok a hűtőben és vizslatom annak a tartalmát.
Vendég
Vendég
Re: Sebastian & Katherine || egy kis lelkizés ↠ Vas. Dec. 18, 2016 2:47 pm
Nevethetnékem támad Kath hangja és mondata hallatán, de visszafojtom, hogy miért is? Nos, jó barátok vagyunk és valamilyen szinten szeretők is, fontos nekem még ha ezt nem is viszonozza, én szeretem és nem szeretném megbántani. Bánatosnak látni olyan, akár egy liliom hervadása, vagy az ősz beköszönte, mikor is a fák levelei sárgulni kezdenek, majd mikor a tél elérkezik már egy szem levél sincs rajtuk, csak dér és rideg ágak. És ha még is bánatosnak kell látnom, az sose legyen miattam, ha miattam van valami az legyen öröm, romantika, vagy szenvedély, de semmiképpen sem bánat. Gyenge vagyok és Kath az aki elgyengít, mert mikor elfelejteném és tovább lépnék, újra és újra belép az életembe és felforgat mindent akár egy hurrikán. - Ez nem egészen visszautasítás, csak óva intés. - A magyarázkodás az egyetlen amely megmaradt emberi személyiségemből, mindenem a magyarázkodás. Azt is képes volnék megmagyarázni, hogy miért is magyarázkodok. Az, hogy idáig senki nem tolta el magától mikor forró ajkaival ért 'áldozataihoz', annak igen egyszerű oka van, még pedig az, hogy csodálatos nő és amilyen alattomos tud lenni, annyira gyönyörű és ellenállhatatlan is egyben. Nem véletlen tán az sem, hogy áradozok róla mikor csak tehetem, mert míg mások csinosnak vagy ínyükre valónak találják, addig én úgy szeretem ahogy van, szeretem ahogy átver másokat, mint egy szemfényvesztő, vagy ahogy kihasznál másokat a saját szórakoztatására. Tudom én is egy azon áldozatok egyike vagyok akiket kihasznál, de még ennek ellenére is úgy teszek, mintha ez nem így volna, mert nem szeretném elveszíteni, szeretném magam mellett tudni és ezt nem adta,m fel a mai napig sem. Minden egyes alkalommal mikor ide jön, tudom, összevesztek Asmodeus-al és ekkor utat engedhetek a romantikának amellyel csak még jobban megpróbálhatom magam mellett tudni. Persze tudom, hogy mindig vissza fog hozzá menni, újra meg újra, mert úgy érez iránta, mint én iránta. - Elzárva van az alkohol készletem, de amennyiben hajlandó vagy megnyílni nekem, hozok valami erőset. - Nem hazudok, de tudom, hogy kényszeríteni kell a beszédre, máskülönben leinná magát, engem is leitatna, majd ágyba vinne. Nem beszélne, mert az nem az ő színtere. Bevallom, nagyon hiányzik Kath, de nem csak az, hogy együtt legyünk az ágyban, hanem, hogy magam mellett tudhassam, mert igen is fáj, hogy Asmodeus-al van és az ő ágyát fűti, nem is csoda, hogy utálom, de ez miért is lenne az; nem csak a riválisom, de egy kicseszett bukott angyal. A fajtája rosszabb, mint az enyém, másrészről pedig Kath-el egy súlycsoportba tartozunk, efelől semmi kétségem.
Úgy voltam vele, hogy nem érdekel, hogy mi fog történni, nem fogok megtörni és ezt a csóknál is igyekeztem éreztetni a férfival, de úgy látszik ide most nem elég a csóktudásom. Nem elég az, hogy hirtelen itt teremtem, hogy lesmároltam őt, bár tény és való, hogy van benne valami igazság abban amit mond, hiszen tényleg az éjszaka kellős közepén állítottam be ide hozzá. Még is enyhe csodálkozással pillantok rá amikor eltol magától. - Wáow. - mondom meglepődött és kissé csalódott hangon. - Eddig senki nem tolt el magától, amikor megcsókoltam őt. - mondom, majd egy jó ideig nem reagálva rá hátat fordítok neki és beljebb lépek, majd félúton a vállam fölött nézek vissza rá. - Tudod, ti férfiak hihetetlenek vagytok. Sírtok, hogy nem lehet tietek a nő, aztán amikor éppen rátok vágyik, nos, akkor lökitek őt el magatoktól. - mondom epés hangnemmel, majd besétálok a konyhába. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól esett az ahogyan eltolt magától, hiszen eddig Sebastian volt az aki biztos pont volt az életemben, mondhatni, hiszen bármi volt, futhattam a karjaiba, hozzá menekültem. Amikor Asmodeus először bántott meg akkor is ösztönösen hozzá mentem, nem is tudnám megmagyarázni, hogy miért, valahogy így érzem helyesnek, mert tudom, hogy ő mellettem van és sosem hagyna cserben, nem úgy, mint ember koromban sok ember, akikben csalódtam, akik hátha szúrtak, akik bort ittak és vizet prédikáltak. Jó pofiztak a szemembe, miközben a hátam mögött kibeszéltek és elhordtak mindennek, hazudtak nekem. Azt hittem, hogy jó emberekkel sikerült körbe vennem magamat, de nem, mert csalódnom kellett bennük és ez is hozzá járult, hogy lelkileg sérült vagyok, hogy egy gyilkos, hogy úgy élem az életemet ahogyan. - Van valami piád? - kérdezem végül a konyhából kikukucskálva. Úgy érzem, hogy muszáj innom valami ütőset. Jó sokat belőle méghozzá.
Vendég
Vendég
Re: Sebastian & Katherine || egy kis lelkizés ↠ Hétf. Dec. 12, 2016 2:21 pm
Sebastian & Katherine
351 × zene
Nem mondanám, hogy az utóbbi időben szép álmaim lettek volna, hiszen rémálmok gyötörnek mióta nem láttam Kath-et, de a tudat, hogy valaki a csengővel ébreszt fel, felkelti a vérszomjas énemet, ami azt súgja csak egyre inkább, hogy nyúlj át az ajtón és fojtsd meg. De mikor rápillantok a telefonom órájára, már sejtem, hogy nem egy vandál lehet akinek nincs jobb hobbija. A mutató már rég elhagyta a 12-est, akárcsak én a pizsamanadrágomat. Ciki vagy sem, nem tudom hol bujkálhat a kis huncut, így egy szál alsógatyában nyitok ajtót. Mikor megpillantom Katherine-t elsőnek az fordul meg a fejemben, miszerint jobb lenne kitennem a kezeimet, mert most biztos részegen fog beesni az imént kinyitott faajtón. De aztán igen csak magabiztosan lép be és csukja be az ajtómat. Már szólalnék meg mikor lesmárol és hirtelen még azt sem tudom viszonozzam, vagy mit is kéne most csináljak, így csupán megfogom a vállait és elemelem magamtól, mintha csak egy felfújható, könnyű baba lennék. Nem, nem fogtam még felfújható műnőt, nem, dehogy. - Nos az éjszaka közepén nem kéne minden fűt fát csak úgy lesmárolnod. - Ügyet sem vetek a kérdéseire, ez is inkább csak egy kijelentés volt, hiszen én nem vagyok se fű, se fa, de ha azt nézem, hogy Kath több mint 10 emberrel volt már ágyban akkor sem fér a fejembe ez a viselkedés, ez még tőle sem megszokott, pláne ha rólam van szó. Igen, sajnos, vagy nem sajnos, de tudom, hogy nem érez úgy irántam, mint én sok éve ő iránta, tudom, hogy nem engem szeret és hozzám csak felejteni jár. Nagyon jól tudom és van is egy sejtésem, miszerint ezúttal is amiatt van itt. Igaz, kiismerhetetlen, de ez a szokása már-már átlátszó. - Szóval inkább ülj le és mond el mi történt. - Közlöm vele rideg tekintettel, ami tulajdonképpen leginkább csak a fáradságnak tudható be, más arcot most nem is tudnék vágni. Bár az is igaz, hogy nem is lenne szükségem az alvásra, de ha egyszer lefekszem, ugyan olyan nehéz felkelni mint egy embernek. Hiszen az emberek sem feltétlen azért kelnek fáradtan, mert keveset aludtak, hanem mondjuk mert „hozzászoktak” a nyugalmi állapotukhoz.
Fülemben hangosan szól a zene a fülhallgató segítségével. Kivételesen nem pörgős számokat hallgatok most, hanem a hangulatomhoz illőeket: szomorúakat. Nem fogom sajnáltatni magamat és sajnálni sem fogom magamat, túl fogok rajta lépni, csak... Csak időre van szükségem. Fogalmam sincs még arról, hogy még is mennyi időre, csak arra, hogy szükségem van arra, hogy elteljen valamennyi idő ahhoz, hogy Asmodeust eltudjam felejteni, vagy legalábbis túl lépni a közös múltunkon. Valahogy érzem, mélyen, hogy túllépni, teljesen túltenni magamat rajta sosem fogom tudni majd, mert egy részem örökre vele marad és azzal akivel lehetett volna, akik lehettünk volna. Mi ketten. Sok emléket éltünk meg, mai napig tisztán emlékszem mindenre; az első találkozásunkra, az első szexre, az első csókra, az érintéseire, arra, hogy a lelkemet képes volt olyan helyen megérintenie ahol eddig még senkinek sem sikert. Tudom, hogy akaratlanul csinálta, még is elérte nálam azt, hogy sikeresen beleszeressek és elkezdjek ragaszkodni hozzá, pont ezért is olyan nehéz elengednem őt. Ezért olyan nehéz elfogadnom azt, hogy többé már nincs az életemben. Nincs... Csak akkor kezdjük el érzékelni valaki vagy valami hiányát igazán, amikor már elveszítettük azt, amikor már nem az életünk részese, mert eddig magától értetődő volt az, hogy velünk van, míg a következő pillanatban nézzük távolodó alakját. Késő este van, van már vagy hajnali 1-2, amikor úgy döntök, hogy nem tudok tovább otthon maradni, felöltözök, fogom a telefont és a fülhallgatót és megyek oda ahova visz a lábam, aztán már csak arra kapom fel a fejemet, hogy egy túlságosan is ismerős személy háza előtt álldogálok. Sebastian... Mióta megkínzott, vagy is az őt megszálló démon megkínzott és Asmo megmentett, azóta nem találkoztunk. Nem tagadom, érzek valamit a férfi iránt, de nem tudom mit, nem tudom magunkat elképzelni a jövőben, nem úgy, mint Asmodeussal. Vele eltudom képzelni magamat. Megrázom a fejemet, zsebre teszem a telefonomat, majd csöngetek és amikor kinyitja az ajtót oldalra biccentett fejjel és mosolyogva nézek rá. - Hiányoztam? - kérdezem ironikus hangnemmel, míg nem várva meg reagálását belépek a házba a lábammal csukva be az ajtót magam mögött. - Tudod mit? Ah, ne válaszolj inkább semmit és ne is kérdezz! - mondom, majd hirtelen megcsókolom őt és próbálok mindenfajta érzelmet kiiktatni a csókból. Kiiktatni belőle a hatalmas fájdalmat amit érzek, hiszen igen, össze törték a szívemet.
Katherine Wright
Vámpír
❖ new york
Tartózkodási hely :
2016. Jul. 23.
Csatlakozás ideje :
Sebastian & Katherine || egy kis lelkizés ↠ Csüt. Dec. 08, 2016 7:05 pm
Kezdőlap
Re: Sebastian & Katherine || egy kis lelkizés ↠ Vas. Dec. 18, 2016 9:14 pm
