Re: Sweet child of mine - Jace - Val ↠ Hétf. Jan. 02, 2017 7:55 pm
Kilian & Valentine
Aki mer, az nyer!
Elégedetten nézem a háttérből hogy minden szál, amit útjára indítottam kellemesen kibontakozóban van és a feltételezéseim is helytállóak a gyermekeimről. Clary éppen olyan gyönyörű és talpra esett mint az édesanyja, Jocelyn, akit egykor nagyon szerettem, de egyszerűen nem bocsátotta meg neki hogy elárulta a szerelmem azzal a korccsal! Egy vérfarkassal, aki mindennek a tetejében még a parabataiom is volt. Akinek én a halálát kívántam. Akkor és még most is. A város néptelen, és az az egy két ember is, aki szembejön velem nem lát meg, a rúnám miatt csak más árnyvadászok, vagy alvilágiak látnának meg de ez a terület viszonylag csendes ilyen szempontból, ezért is akartam ezt. Egy kisebb sikátorba húzódom meg hogy megvárjam az én forrófejű fiamat, mert lássuk be ezt aztán tőlem örökölte. A szabályok szeretetét és betartását. Észrevesz, és magam felé intem hogy húzódjon kicsit ő is az árnyékba. - Én vagyok személyesen. Hogy mit? Beszélgetni a fiammal. Mert az vagy Jace, és látni akarom hogy milyen emberré lettél - felelek neki ahogy nyíltan a szemébe nézek, és nem titkolom hogy kész vagyok vele megvívni ha nekem esne. Bár nem ez az elsődleges célom. - Gondolom akad pár kérdésed felém, de ha nem... elmehetek - vonom meg a vállam, és számítok rá hogy nem fogja annyiban hagyni, ahhoz ő túlságosan kíváncsi, és az én vérem.
Vendég
Vendég
Re: Sweet child of mine - Jace - Val ↠ Csüt. Dec. 15, 2016 4:39 pm
Val & Jace
Pillanatok alatt változott meg az életem. Minden, amit eddig hittem vagy minden, amiben eddig bíztam, állítólag kitaláció. Sokáig gondolkodtam, hogy mit tehetnék. Nem akartam elhinni és egyszerűen beszélni sem tudtam senkivel: még Claryt sem akartam a közelembe tudni. Talán nem is volt a többieknek ez annyira furcsa, megértették és ők sem zargattak. Alec és köztem az űr pedig már épp kezdett betöltődni újra, erre most én vagyok az, aki nem akarta ezt tovább építeni... aki hirtelen feladni készül mindent, mert az egész élete, egy hazugság. Viszont meg kell tudnom az igazságot. Erre jutottam. Valamiért, amikor megtudtam, hogy Valentine az apám, hirtelen elkezdtem gondolkodni azon, hogy biztosan olyan jó vagyok én, mint amilyennek mutatom magam? Valószínűleg sok esetben a fellépéseim szinte teljesen hasonlóak az övéhez... egyszerűen ezen nem tudtam átlépni. Egyedül indultam neki az útnak, egyszerűen nem is mondtam el senkinek, mire készülök, és ki kellett szellőztetnem a fejem. Viszont talán láthatták rajtam a napokban a bizonytalanságot. Talán majd keresni fognak, hisz nem szoktam csak úgy eltűnni, nem tudom. Lépteim gyorsak, de mégis, a hangra megtorpanok. Azonnal megfordulok, tekintetem komor, ám mégis érzelmeimet kifejező. - Valentine... mit akarsz? - Sziszegem összeszorított fogaim között. Nem tudom, mit várjak ettől...
Sweet child of mine - Jace - Val ↠ Kedd Dec. 13, 2016 12:32 am
Jace & Valentine
Aki mer, az nyer!
Nem volt egyszerű felkeltenem a hírt, hogy van a lányom mellett egy fiam is. Van is, de ő nem Jace, hanem más néven járja a világot most. Az hogy Jace az én fiam, azért van rá szükségem mert remek álcát ad nekem. Meg mondjuk az is egy fontos részlet hogy így Claryhez is közelebb kerülök. Mármint az én tervem szerint, mert szükségem van a lányomra, és ehhez... nem bánom ha a fiam is mellém állna. Jace remek harcos, és nekem kellenek az ilyenek. Éppen ezért döntöttem úgy hogy meglátogatom a fiam és beszélek vele hogy jobb belátásra térítsem. Az intézettől nem messze kockáztatom meg a találkozót egy sikátorban hogy ne lehessünk szem előtt. Az nem lenne szerencsés ha sok ember látna minket vagy más árnyvadászok jelennének meg, Jace van olyan vakmerő hogy egyedül jöjjön erre, de tudom hogy képes megtenni, még az intézetbeliek tiltására is. Tudom hogy Lightwoodék nevelték fel, de a szabályok tiszteletét és szeretetét nem tudták belé verni. Mert az én vérem. Legalábbis remek indok. Nem kell sokat várnom arra hogy az említett előkerüljön. Elég csak a falnak támaszkodnom és várnom egy közel fél órát, és meghallom a lépteit. - Jace! - szólok utána, ahogy el akar haladni a sikátor mellett, de fel kell hívnom magamra a figyelmet. Tudom hogy nem hagyná ki az alkalmat, már csak azért sem mert én vagyok az. Elvileg ki nem állhat engem, de ha megérti az indokaim talán mellém áll.