Magnus Bane
Shadowhunters
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
Hello my
Little Guest
Becses nevem
Jelszavam
Jegyezz meg: 
Mi is volt a jelszóm?
Discord szerver
Shadowhunters



Utolsó posztok
Tagjaink tollaiból
Michael
Kedd Aug. 29, 2023 9:21 pm

Zoey Briggs
Csüt. Aug. 24, 2023 8:39 am

Hazel Sage Stargrace
Szer. Aug. 23, 2023 5:23 pm

Silvius S. Hildenborough
Szer. Aug. 23, 2023 5:19 pm

August A. Littlebury
Szer. Aug. 23, 2023 5:14 pm

Kimberly Storm
Szer. Aug. 23, 2023 5:09 pm

Kimberly Storm
Szer. Aug. 23, 2023 5:06 pm

Oliver Burton
Szer. Aug. 23, 2023 4:27 pm

User statisztika
Belépett tagjaink
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (138 fő) Kedd Okt. 15, 2024 8:05 pm-kor volt itt.
Lélekszámláló
Elfogadott tagjaink
Csoportok ::
Összesen ::
211110
Angyalok ::
220
Klávé tagok ::
101
Árnyvadászok ::
220
Kör tagok ::
000
Tündérek ::
101
Mondének ::
303
Félvérek ::
101
Dámpírok ::
000
Vámpírok ::
312
Vérfarkasok ::
642
Boszimesterek ::
220
Bukott angyalok ::
000
Démonok ::
000



Legaktívabbak
A hónap méhecskéi

Megosztás
 

Magnus Bane


Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Magnus Bane Empty
TémanyitásRe: Magnus Bane ↠ Szer. Júl. 12, 2017 9:33 pm

Gratulálunk, elfogadva
Huh, szóhoz sem jutok Magnus, őszintén, a lapod nagyon tartalmas volt, érdekes és persze hihetetlenül jól összeszedett. Minden sorát imádtam olvasni, mintha csak egy önéletrajzi könyvet vehettem volna kezembe a kedvenc boszorkánymesterem életéről. Szomorú ami a családi hátteredet illeti, egy gyermeknek nem szabadna ilyesmit megtapasztalnia. Életed során rengeteg minden mentél keresztül mire elértél hozzánk és megváltoztattad az életünket, értem itt Clary-t, Jace-t, Alec-et,
Izzy-t és jómagamat, az elveszett bébi vámpírt. Nélküled már nem élnénk a legtöbben. Az elkövetkezendő századaimban is remélem kíséred útjaimat Magnus nagypapi (bocs, nem hagyhattam ki XD)
Nem látom akadályát annak, hogy utadra bocsátsalak. Mágiáddal védd a hátsónkat, szükségünk van rá. Wink Foglalózz aztán ragyogd be fura öltözékeddel az Árnyvilágot. Very Happy







Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég

Anonymous
Anonymous



Magnus Bane Empty
TémanyitásMagnus Bane ↠ Szer. Júl. 12, 2017 12:33 pm


Magnus Bane
Álmodd meg a jövőt


faj: Warlock

kor: 409/19

születési idő/hely: 1607.December 02. (17. sz.) Jakarta-ban (Indonezia)
becenév: Magnus, Magnum, Magni

play by: Harry Shum Jr.

foglalkozás: High Warlock of Brooklyn




Család

Az én családom közel sem olyan idilli mint az árnyvilág túloldalán lévőknek. De azt hiszem állíthatom, hogy a boszorkánymesterek családja sosem idilli.
Apám egy bukott angyal, Asmodeus. Bűne a bujaság, amely belőlem is látható. Apámmal idős koromban találkoztam először, de jobb lett volna soha meg nem ismerni.
Anyám egy holland - indonéziai nő, korán elhunyt. Mostohaapám rám ordított, azt mondta én öltem meg. Nem tudott azzal a tudattal élni, hogy egy szörnyeteget szült. Leszúrta magát. Minden erőmet összegyűjtöttem, amelyre a haragom is segítségül volt és elégedtem mostohaapámat.
A sorom csak a későbbiek folyamán rendeződött, olyan 300 éves korom körül. Legalábbis abban az évszázadban amikor a 200-as éveimet töltöttem. Ugyanis ebben az időben ismerkedtem meg két jó barátommal, akik a családomat képezték utána. Catarina Loss és Ragnor Fell, nevük szerint. Velük bejártuk a világot, de később elváltak útjaink.
380 éves korom körül megismerkedtem egy vámpírral. Egy falánk vámpírral. Megtanítottam kontrollálni az éhségét. Az elején utált, de aztán hozzám ragadt, mint egy ragacs, úgyhogy kinyilvánítottam fogadott gyermekemnek. - Révén, hogy a boszorkánymestereknek nem lehet gyerekük.
409 évesen megismerkedtem egy befolyásos árnyvadásszal, Alexander Lightwood-al. Bár megfogadtam, és ígéretet tettem Ragnor-nak, csaptam neki a boszorkányok szelét mire Ragnor meghalt. Később összejöttem vele.

Személyiség

Vad jellemem van, ugyanakkor mégis nehéz kihozni a sodromból. Persze ez nem mindig volt így és ennek a kárát mostohaapám látta. Inkább sértődős típus vagyok mint agresszív. Imádom a kihívásokat. Ha valakit nehéz becserkészni azt meg pláne, hogy imádom. Igazából mi az amit nem imádok? Ja igen... Azokat a vadász egyedeket akik a szemeimre pályáznak, na meg a vámpírokat sem túlságosan csipázom. Bár ennek ellenére Raphael miatt kénytelen vagyok elviselni őket..Camille-al egyetemben. De mindent én sem szerethetek. Vagy mégis? Nem, dehogy. De azért azt még említésre teszem, hogy imádom fitogtatni a varázserőmet, vagy csak simán szívatni, játszadozni másokkal a varázserőm jóvoltából. No de komolyra fordítva a szót. Elég romantikus alkat vagyok, s ha valakit meg akarok kapni azért harcolok s 10 körömmel kaparok. Ilyen volt/ most is az Alec. Mikor megláttam éreztem, hogy kihagy a szívverésem, majd az első kérdésem az volt: Ki vagy?. Mégis ki az a jóképű férfi, aki első látásra rabul ejtette a szívemet. Nem más, mint Alexander Lightwood. Akinek mindene az íja és a nyilai. Így is ismertem meg. Nyíllal és íjjal a kezében. Aztán csak azon voltam, hogy valami kifogást tudjak kitalálni, hogy meglátogasson. Próbáltam leitatni is, de nem sikerült. Pedig szerintem ő is jobban járt volna ha hagyja magát leitatni. De sokszor túl felelősségtudatos és akkor csak szenvedek a jelenlététől is. Remélem majd egyszer kinövi. Hiszen én is kinőttem, rájöttem muszáj lesz ha nem kívánok beleőrülni. Elvégre már nem vagyok tinédzser.  De hogy is süllyedtem én odáig, hogy egy férfi után kajtassak? Nemes egyszerűséggel átvertek a nők, megcsaltak, s rájuk is untam. Alec-el viszont végre önmagam lehetek, boldog lehetek mellette.

Kinézet

Becses magasságom 180 cm, pont mint Alec-nek, testalkatom pedig átlagos, kissé kigyúrt. Az évszázadok alatt volt időm kondizni, s fitten tartani magamat. A hajam éjfekete, két oldalt felnyírt. Ázsiai arcom az előnyöm. Ugyanis imádom magam olykor szolidabb módon, olykor pedig vadabbul kisminkelni. De azért a fekete ott is megmarad. Mit is mondhatnék, az ázsiaiaknak valahogy jól áll a smink, s azt vettem észre, a fekete különösen kiemeli a szemeimet. Apropó szemeim. Alapjáraton barna szemeim vannak, de mikor varázsolok zöldessárgává vállnak s vágottak lesznek, olyan macskaszerűek. Mintha csak egy macska szemleírása lenne. Na igen, sok vadásznak fáj a foga a vágott, zöldessárga szemeimre. De van egy szomorú hírem, nem adom. Fontos tény az is, hogy nincs köldököm, ez talán az első számú boszorkányjegyem, de erről nem sokan tudnak. Ugyanakkor szarvaim nincsenek mint a hozzám hasonlóaknak. Ruházkodásom néha egész egyedi. Imádom a köntösöket s ezt nem félek kimutatni. Lehet párduc mintás, tereptarka, japán mintás, selyem, bármi. Ha köntös, akkor elhordom. Ám mikor kimegyek az utcára azért még sem köntösben teszem. Általában fekete csőfarmert húzok (vagy valami hasonló sötétet) és inget. Az ing megint csak a köntös esete, lehet az bármilyen, én felhúzóm. De hangsúlyozom, hogy a sötét színek a gyakrabban hordottak.

Életem lapjai

Születésem 1607-re tehető, Jakartában, Indonéziában. Egy hűvös éjszakán láttam meg a napvilágot boldog babaként, de már akkor sem stimmelt valami velem kapcsolatban. Egy farmon nevelkedtem anyámmal és mostohaapámmal. Másfél, két éves korom körül pedig elkezdtek megjelenni rajtam a boszorkánymesterek jele. Emiatt pedig a valódi apám kiléte is feltárult a szüleim előtt. Eltűnt a köldököm és egy nap a semmiből, a szemem megváltozott, borostyán lett. Anyám nagyon megrémült és a rémülete engem is aggasztott. Akkor még fogalmam sem volt mi vár rám. Ugyanis három éves koromban elkövettem az első csínyemet, felégettem egy szalmabálnát. Ezt követően nem sokkal holtan találtam anyámra, egy késsel a hasában. Nyíltan annak a jele volt, hogy bánta, hogy világra hozott. De minderre rátett az is, hogy mostohaapám ezt belém is sulykolta. Ordítozott velem az nap. Azt vágta a fejemhez, hogy én öltem meg anyát, hogy miattam lett öngyilkos. Mert képtelen volt azzal a tudattal létezni, hogy egy förtelmes szörnyeteget hozott világra. Förtelemnek nevezett és ez fájt a legjobban. Bár sosem szerettem az öreget, elviseltem és elfogadtam apámnak. Azonban akkor feldúlt voltam, szomorú és harag dúlt bennem. Minden erőmet összeszedtem és rátámadtam. Felégettem Őt. Erre mostanáig nem tudok visszaemlékezni sírás nélkül. Mert igaza volt, egy förtelem vagyok. Egy aljas szörnyeteg.
A történtek után néhány pap talált rám az üres házban, felkaroltak és magukkal vittek a Néma Testvérekhez. Így kerültem Indonéziából Spanyolországba, ahol aztán Madridba szállítottak, akár egy csomagot. Nevemet is ekkor választhattam ki és kisebb segítséggel adtam magamnak a Magnus Bane nevet. Ekkor tájt ismerkedtem meg Asmodeus-al is, aki akkor is szokásához híven élvezte az életet és különböző nőkkel feküdt ágyba. Viszont előnyömre vált a hatalma és a befolyása amit a későbbiek során is felhasználtam.
Idő közben megismerkedtem Catarina Loss-al is, akit boszorkányság vádjával készültek elégetni máglyán. Megesett rajta a szívem és felébredt bennem az összetartási ösztön, így megmentettem a máglya általi haláltól. Emiatt jó barátok lettünk és nagyon sokáig szoros barátságban éltünk. Mikor pedig külön voltak útjaink, kihasználtam az erőmet. Eddigre már erős és érett boszorkánymester voltam és pénzért mások szolgálatába álltam. Természetesen már ekkor elkezdtem hazudozni a koromról, bár Catarina jól tudta mennyi idős vagyok, de a pénz miatt jól jött, hogy olyanokkal etettem embereket, hogy olyan idős vagyok, hogy ismerem Julius Caesar-t is. Ezek a pletykák s ezek vittek előrébb, hiszen egyre több lett azok száma kiknek a szolgáltatásaimra volt szükségük és a bevétel is bővült.
Spanyolországban megszereztem életem első szerelmét, és egyben életem első mondén kapcsolatát is. Etta-t úgy megszerettem, hogy haláláig kísértem, bár tudtam a gyász nem lesz könnyű. Halálét követően még harminc éven át is gyászoltam és képtelen voltam kiverni a fejemből. A gyász legyőzése érdekében eltereltem a gondolataimat különböző kalandokkal és nyaralással, illetve bulikkal is. Peruba is eljutottam Catarina-val, azonban útközben potyautasunk lett Ragnor Fell személyében. De végül nem rontott el semmit és a nyaralás jól sikeredett így még kétszer visszatértünk Peruba.

A Peruban töltött első nyaralásom alatt új élményekkel gazdagodhattam és viccesebbnél viccesebb kalandokkal nézhettem szembe. Ilyen volt az az alkalom is, mikor Catarina a lakosztályunkban maradt, mi ketten pedig Ragnor-ral gyalogtúrára indultunk az ottani erdőben. Mint azt tudniillik a jó barátom zöld külseje nem összetévesztendő az erdő zöldjével, de mégis. Az erdőben különféle állatok és bogarak mászkáltak, amiktől kirázott a hideg, na de a majom akivel találkoztunk az megadta a végső döfést számomra.
Eléggé megtetszett a külleme ami miatt leálltam, hogy megsimogassam. Ragnor már javával előre járt, mikor kaptam egy jó nagyot a fejemre. Konkrétan kiütött a kis maki, ami hatására én szaladni indultam. De útközben beleszaladtam egy pókhálóba és mivel nem láttam semmit, teljes erővel taroltam be Ragnor-t. Aki persze fel volt háborodva, hogy miért nem nézek a szemem elé, mire csak annyi volt a válasz, hogy eltűnt az erdő zöldje közt. Persze bedurcáskodott és estig hozzám sem szólt.

Évszázadokkal később egy boszorkánymester haverom hasonlóan járt, mint én a Peruban töltött idők előtt, így jó tanácsként saját hibáimon tanulva árultam el neki, hogy az első szerelem elvesztése a legnehezebb. Ebből kifolyólag pedig Catarina-val és Ragnor-ral egyezséget kötöttünk, hogy nem randizunk 18 év alatti személlyel. Amit egész jól sikerült is betartani mindegyikünknek.
1857-ben megismerkedtem Camille Belcourt-al, egy vámpír hölggyel. Bele is szerettem hamar, de az útjaink külön váltak és csupán 1878-ban láttam ismét, mikor még mindig őrülten szerelmes voltam belé. Nem sokáig voltunk együtt, mikor végleg szétmentünk és eltávolodtunk egymástól. Ekkor néhány árnyvadásszal is barátságot kötöttem. Talán a szomorúság és a csalódottság miatt, talán mert sosem rossz ha az alvilágiak békében élnek az árnyvadászokkal.
1885-ben ismét ellátogatunk Peruba Catarina-val és Ragnor-ral, ahol megismerkedünk egy zenész társasággal. Egyikőjük, Imasu Morales iránt gyengéd érzelmeket kezdek el táplálni, de tanulva a múltamból, bezárkózom és nem engedek a kísértésnek, így hamar kudarcba torkollik ez a kapcsolat is.
Végül az 1900-as évek elején elválnak útjaink Catarina-val és Ragnor-ral akik még egy darabig együtt maradnak és New Yorkba költözök. A szolgáltatásaim művelését itt folytatom, aminek köszönhetően egy alkalommal felkeres egy ijedt hölgy is. Állítása szerint a fia eltűnt és rossz bandába keveredett. Ígéretet teszek, miszerint megtalálom és élve visszaviszem neki - ami mint később kiderül, hiba volt -. A keresése során a nyomok a vámpírokhoz vezetnek, ahol megtalálom a „bűntársait” holtan, vérük lecsapolva. A DuMort Hotel legfelső emeletén bukkanok Raphael-re, akit egyből kérdőre vonok, hogy hol találom a fiút (Raphael-t), mire kiderül Ő maga az a fiú. De már nincs életben, ugyanis vámpírrá változtatták. Voltaképpen a társait is Ő ölte meg. A vérszomjas vámpírt magammal viszem a házamba és megtanítom kezelni a vér iránti vágyát és megmutatom neki a helyes utat. De az összképbe belerondít Ragnor, aki kiruccanás szerűen úgy vélte, meglátogat. Mikor meglát minket azt hiszi járunk és bosszús lesz az egyezség megtörése miatt. Azonban miután felháborítónak találom a feltételezését és ezt Raphael is igazolja leáll a témáról és jó barátságot köt Raphael-el akivel élvezetesen beszélnek ki engem úgy, hogy jelen vagyok. Miután Ragnor távozik, Raphael továbbra is tartja vele a kapcsolatot és még egy darabig velem marad. Sok unszolásra végre eljön velem a családjához, de az eseményeket csak a távolból figyeli. Előadom az anyjának, hogy a fia meghalt és ezt követően pedig Raphael a DuMort Hotelba költözik át tőlem, hogy a társaival éljen.
A kedélyek lecsillapodását követően Ragnor után engem is felkeresett Jocelyn Fray akinek ekkorra nagy híre ment, miszerint Valentine felesége. Mondhatom nem nagyon örültem neki, de hosszas magyarázkodását követően, miután megtudtam, csak exfeleség és jelenleg Valentine elől bujkál, hajlandó voltam neki segíteni. Clary-t óhajtotta távol tartani az árnyvilágtól, bár nem nagyon helyeseltem a dolgot, hiszen ezzel csak becsapta Őt. De a kérésére minden hónap elején elvettem az emlékeit az árnyvilágról. Mihelyt feljött a Hold, Jocelyn már ott állt az ajtómba újabb szívességért.
Mikor Clary pedig felcseperedett, láttam az egyik bulimon a Pandemoniumban, ami újabb rémületet adott számomra. És ahogy akkor éreztem, nem sokkal utána megjelent az ajtóm előtt is, akárcsak az anyja. Az emlékeit követelte, de természetesen ez nem volt olyan egyszerű. Miután megidéztem az emlékdémont, a kört megszakította Alexander Lightwood, aminek köszönhetően Clary emlékei örökre elvesztek. Ekkor ismerkedtem meg ugye az ifjú árnyvadásszal. Később okot kerestem rá, hogy újra láthassam és eljöjjön hozzám és ha minimálisan manipuláltam is, azt is az Ő érdekében tettem.
Végül eljött az én időm is, hiszen Ragnor halála után tanácsot adott Alec-el kapcsolatban, amit meg is fogadtam, bár hezitáltam. Elmentem Alexander és Lydia esküvőjére, ahol a kocka megfordult és Alec-től megkaptam az első csókomat.
Ezek után a kapcsolatunk bimbózni kezdett, de Valentine keresztbe tett. Jace elment, Alec pedig megakarta találni, aminek az lett a vége, hogy kómába esett valahol Jace és a parabatai kötelékük között. Engem bíztak meg, hogy segítsek, de nem volt elég a mágiám sem. Mindenki szerencséjére Jace időben visszajutott és megmentette Alec-et.
Természetesen a kapcsolatunkban voltak hullámvölgyek, ráadásul nem is kis számmal, de sikerült megnyílnunk egymásnak annyira, amennyire kellett. Most pedig az első együtt töltött éjszakánkat követően egy ágyban kezdtünk el aludni. Már amikor Alec megengedhette magának, hogy ne az Intézetben töltse az éjszakát. Viszont attól tartok a jövő még rejteget számunkra rengeteg titkot, amik gondolatától is kiráz a hideg.


Shadowhunters FRPG:



Vissza az elejére Go down
 
Magnus Bane
   
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Magnus Bane
» Magnus Bane
» Magnus Bane
» Magnus Bane
» ... Bane

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: