Tisztás az erdő mélyén

Iviry × Yersinia

Spooky 160 @

Nem lepett meg a megjeggyéze. Azt mondta mindent tudni akar rólam, így nem csoda, hogy ez is érdekli. További megjegyzéseire nem reagálok semmit. Nem mintha eddig is reagáltam volna bármit is. Mikor azt mondta, hogy velem fog jönni mély levegőt vettem. Miért is hagyna elsétálni? Ha már így 22 év után idejött pusztán mert kíváncsi rám az csak jobban erősíti bennem a gondolatot, hogy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem fogom tudni levakarni magamról. Ajánlatára kicsit felszökött a szemöldököm. Gondolataim azon jártak milyen helyett is ismerhet. Csak akkor eszméltem fel mikor közölte, hogy kíváncsi, hogy hol élek. Ne is álmodjon, hogy megmutatom neki hol élek.
- Nem az enyém csak 14 éves  korom óta ott húztam meg magam. - nem érdekel, ha ezzel sokat mondtam. De mielőtt választanék, hogy vállalom a kockázatot, vagy mégis megmutatom neki a házat alaposan át gondolom így egy kicsi csend van közöttünk. Végül nagyot sóhajtok.
- Legyen. Veled megyek. - nézek rá és várom válaszát és reakcióját.

Üzenet

Iviry × Yersinia

Spooky 183 @

Kérdésére nem tudtam mit válaszoljak. Nem szívesen avatnám be a múltam olyan pontjaiba amit másnak sem tártam fel. Így mikor ajkaim nyílni kezdtek, hogy mondjak valamit csak sóhaj hagyta el azokat.
- Nem lényeges. - szólalok meg végül. A múltam szokott olyan téma lenni amiről nem szívesen beszélek. Még neki sem mondanám el azokat amiket akkor tetem, hiába nagy a valószínűsége, hogy tetszene neki. Lassacskán kezdtem érezni magamon a fáradság jeleit. Ha tippelnem kéne azt mondanám elmúlt éjfél. Nem vagyok vámpír, hogy éjszakai bagolyt játsszak. Próbálom visszatartani az ásításomat ami némileg sikerült is. Nem hiába vagyok félig ember. Szükségem van az alvásra. Arról nem is beszélve, hogy szeretek aludni. Egész nap azt csinálnám mint a házban élő lény amit csak úgy hívunk, hogy kutya. Gondolataim teljesen az alvás felé irányultak mikor egyáltalán felfogtam, hogy kérdezett valamit. Nagy szemekkel néztem rá mikor felfogtam mit is kérdezett. Elmúlt éjfél semmi sincs nyitva. Hova akarna menni? Mondjuk az se érdekelne, ha haza kísérne és ott is maradna. Semmi erőm nem maradt már.
- Nos... - próbálok kiötleni valamit. Nem szeretném megbántani, de azért magamra is gondolnom kell.

Üzenet

Iviry × Yersinia

Spooky - @

Tetszik ez a kis mondókája. De ezzel sok mindent elárult. A betegség öl meg belülről. Betegség mely belül emészt fel. Egyelőre nem tudatom vele, hogy rájöttem had higgye azt, hogy még agyalok rajta.
- Ha úgy vesszük én is egy példa vagyok. - -fűzzöm hozzá. Hirtelen eszembe jutott az a nap mikor megtapasztaltam milyen ölni.
- Jó rég volt már az is. - mondom halkan, elgondolkodva. Hány éve is volt? 8? 9? Nem tartottam számon. Már rég nem szórakoztam egy jót az emberekkel. Kikél néha élnem szadista hajlamaimat. Bár erre majd csak később lesz alkalmam. Már most érzem, hogy sok dolgom lesz.

Üzenet

Iviry ×Yersinia

Spooky - @

Mondata mosolyt csal az arcomra. Valló igaz az emberek sem néznek annyinak mint vagyok. Az is rájátszott, hogy gyorsan felkellet nőnöm azután, hogy egyedül kellett túlélnem. Megkellet tanulnom, hogy nem bízhatok senkiben. Nem is áll szándékomban. Kicsit még mindig fura nekem, hogy itt van az apám előttem. Még, ha nem is úgy ahogy "kéne".
- Azt elhiszem. És gondolom ezzel felelősség is jár. - felelősség. Sosem vállaltam felelősséget semmiért. Talán ideje lenne elkezdeni. Sok dologért kellett volna felelősséget vállalnom, de nem tetem. Inkább vállat vontam és elsétáltam. És valljuk be sem barátnak, sem ismerősnek sem vagyok valami jó. Nem tudom, hogy a nevelésem miatt vagyok ilyen, vagy én csesztem el valamit. De azt tudom, hogy változtatnom kell.
- És melyik lovas is vagy? - kérdezek rá végül. - Ha jól tudom 4 van. - kicsit elgondolkodva próbálom felidézni mit mondtak a lovasokkal kapcsolatban. De olyan régen volt, hogy már nem emlékszem.

Üzenet

Iviry × Yersinia

Spooky 141 @

- Igen. Igazság szerint lassan már 23 leszek. - mondom neki kicsit gondolkodva. Azon agyalok, hogy mit mondjak. Kicsit fura nekem, hogy épp az apámmal beszélek aki épp női testben van. Nem tudom, hogy meséljek neki vagy, hogy mire kíváncsi. Amíg beszél csak nézem és pislogok. Végig hallgatom az utolsó szóig. Mikor kimondja, hogy szerinte nem érdekel, hogy most itt van. És milyen igaza van.
- Eltaláltad. Már hosszú évek óta nem érdekelsz. Ahogy sok más dolog sem. - és ez igaz. Nem azért mert anyám megpróbált ellene nevelni. Egy kicsit feltámadt bennem egy olyan érzés, hogy el kéne mondanom neki, hogy miért nem érdekel. Nagyot sóhajtok.
- Egyszer mindenkinek el kell engednie a szüleit. Én megettem. Így könnyebb volt elfogadni, hogy valószínűleg nem foglak megismerni. - hangom szelíd és őszinteséget sugároz. Próbálok úgy fogalmazni, hogy ne bántsam meg. Már ha egyáltalán meglehet bántani.

Üzenet

Iviry × Yersinia

Spooky 110 @

Közeledésére nem távolodom el nem mintha hagyná. Érintésétől nem húzódok el. Vegyes érzelmeket ébreszt bennem ahogy a bőre az enyémhez ér. Nehéz eldönteni, hogy jók vagy rosszak ezek az érzések. Az is rátesz egy lapáttal, hogy a fülembe beszél. Csak később fogom fel szavait és azoknak a súlyát. Mikor visszakaptam a szférám mély lélegzettet veszek. Még mindig őt figyelem, de még nem szólalok meg. Dühösnek kéne lennem? Vagy örülnöm kéne?
- Jó tudni. - töröm meg a csendet - Így 22 év után. - csipkelődők egy kicsit. Szeretek kicsit csipkelődni, ha olyan a hangulatom. Már rég óta nem érdekel sem ő, sem az Alvilág, se semmi hagyjanak békén! Hagyjanak élni!

Üzenet

Iviry × Yersinia

Spooky 207 @

Ugyan azzal a faarccal nézek rá. Fogalmam sincs hogy kéne reagálnom, hogy kéne éreznem, az ilyen érzelmi dolgok sosem mentek nekem. Legalább is azóta. Az, hogy ennyire elcseszett lettem az csak egy valaki hibája. Az kit mindig is utáltam és utálni is fogom míg élek. Sokszor elgondolkodtam azon mi lett volna ha..., de a múlton nem változtathatunk. Igaz nem mutatom ki mit érzek, de legbelül már már sok ideje vívok egy harcot. Egy harcot, hogy végre sikerüljön túllépnem anyám nevelésén és élni a saját életem. De eddig ez nem sikerült csak rövid ideig. Kérdésére még nem válaszolok csak nézem és pislogok. Az ilyen dolgok amúgy sem érdekeltek. Nem érdekelnek az ilyen alvilági dolgok már, ha az. Csak élni akartam az életem ez ekkora nagy kérés? Legszívesebben nem mondanék neki semmit így is többet tud mint kéne. Nem szeretem, ha sokat tudnak rólam. Végül egy sóhajjal töröm meg a csendet.
- Elárulok neked valamit. Engem nem érdekel sem az alvilági dolgok, sem holmi vér kötelékek. Szóval bökd ki mit akarsz, mert már kezdem nagyon unni, hogy egyfolytában kerülöd a forró kását. - mondom neki, igaz kicsit idegesre sikerült, de ez most nem baj. Végre rákérdeztem remélem végre egyenesen fog válaszolni. Mert, ha nem elmegyek bárhogy is próbál meg megállítani.

Üzenet

Iviry × Yersinia

Spooky 140 @

Míg gyanúmon agyalok és annak értelmén teljesen belemélyedtem gondolat menetembe. Így egy kicsit hirtelen ért a véleménye.
- Jól tudom. - szólalok meg végül. Mikor már közelebb ért ránézek az arcát végig mérve, és mélyen a szemébe nézek. Mikor választ kaptam a kérdésemre simán csak megvontam a vállam. További közeledésére nem reagálok semmit, bár kicsit feszengek, hogy megint a szférámban van most nem távolodom el. Kérdése kicsit váratlanul ért, most többet tudhatnék meg a vér szerinti apámról...ha érdekelne. De mivel nem ezért jobb is, hogy nem tudok róla semmit.
- Ömmm... ami azt illeti nem. Egyáltalán miért hinnék el bármit is amit mondasz? - kimondtam. Kimondtam, hogy nem érdekel az apám. Vagyis csak utaltam rá, de igaz, és ez nekem elég. Nehéz elhinni, hogy mennyit vártam erre, hogy elmondhassam, hogy nem érdekel már az akinek a lánya vagyok és aki által én létezem.

Üzenet

Iviry × Yersinia

Spooky - @

F  ülemet a csettintésének hangja üti meg. Ekkor hírtelen megtorpanok, nem tudok megmozdulni. Így egy kicsit kiszolgáltatottnak érzem magam. Mint egy magára hagyott kicsi őzike ki tudja, hogy valahol a ragadozó azt várja mikor csaphat le. Nagy sóhaj hagyja el a számat. Vajon mit fog csinálni, hogy nem tudok megmozdulni? Egy démon ezt kihasználná. Fejemben már gyűlnek a fantáziám állttal alkotott ötletek, hogy egy démon, hogyan is használná ki ezt a szituációt.
- Nem. Hogy őszinte legyek erre is voltam kíváncsi, hogy állítasz meg. - hangom még mindig nyugodt, de most lehet rajta érezni egy kicsit, hogy tényleg erre voltam kíváncsi és ezért is indultam el részben. Érintésére nem reagálok semmit, de legbelül elöntött egy fura érzés amit  ezelőtt még nem éreztem. Egyszerre volt jó érzés, és egyszerre volt fura. Nem éreztem eddig ezt az érzést mégis, olyan ismerős. Gyorsan megszabadultam ettől az érzéstől és inkább ráfigyeltem.
- És mond csak mi dolgod van velem? Nem hiszem, hogy csak simán kíváncsi vagy rám. - mondom kicsit szarkasztikusan. Miután eltávolodott tőlem újra éreztem, hogy megint én uralom a testem. Kicsit meglepett, hogy csak megérintette az arcom és mást nem csinált. Itt valami nem stimmel. A mennyire én tudom a démonok nem ennyire visszafogottak. Nekem ez gyanús.

Üzenet

Iviry × Yersinia

Spooky - @

Kijelentésére újra ránézek, egyik szemöldököm újra felcsúszik. Tudom, hogy jó testem van ezt már sokszor jelezték nekem, leginkább kanos férfiak kik már nem tudtam magukon uralkodni. És valahogy lekellet állítanom őket. Egy sóhajjal visszapillantok az égre, ezzel is kerülve tekintetét. Biztos vagyok benne, hogy kiakar hozni a sodromból. Sok sikert. Sok alkalmam volt már, hogy gyakoroljam a türelmem. 14 évig bírtam. Aztán elfogyott ez a türelem és kellet egy kis idő mire újra türelmesnek mondható lettem. Szóval csak próbálkozzon, de van egy olyan érzésem, hogy ez nem fog sikerülni. Legalábbis amíg olyan témát nem érint. Egy olyan téma amivel sokkal jobban kilehet hozni a sodromból mint a szüleimmel, bár mivel senki nem tud róla ezért nem is említik meg. Jól is teszik. Kérdésemre a válasz nem lepett meg. Mondhatni erre számítottam, túl régóta figyelem mások viselkedését így nem meglepő, ha néha megsejtem mit fognak mondani.
- Kár. - mondom halkan akkor nem eltudnám küldeni ezzel lerázni rólam, de nem mindig lehet az amit én akarok. Eltávolodom a fától, leengedem a kezem, majd határozottan megszólalók.
- Nos az a helyzet, hogy erre se kedvem se időm nincs. Szóval...pápá! - emelem fel a kezem elköszönés kép. Kíváncsi vagyok meddig megy el, hogy itt tartson. Vagy hagy elmenni és, majd később visszajön és tovább zaklat? Esetleg követ és nem hagy békén amíg meg nem tudja amit akar? Ki tudja? Ezért is fogom ezt tenni, megpróbálok elmenni, hogy lássam, hogy dönt. Bár nincs ínyemre élőcélpontnak lenni mégis, számomra ez olyan mint egy...kísérlet. Megfigyelem a természetét, hogy hogyan is gondolkozhat így majd kitudom számítani. Már, ha egy démont kilehet számítani. Végül elindulok egyenesen így a szemem sarkából tudom figyelni egy ideg, mást rész arra laktam. Bár nem tudom mennyire jó ötlet a házam felé menni egy próbát megér. Elvégre az ember a saját hibájából tanul a legjobban.

Üzenet

Iviry × Yersinia

Spooky - @

Válaszára még nem reagolok semmit, de érekes modon nyugodtság fog el. Sokáig állók még meredten mint aki lefagyot volna. Túl sok gondolat forog a fejemben, amik nem csillapodnak. Végül ökölbe szorítot kezemet kiengedtem kicsit már fájt amiért túl szorosan szorítotam, így a körmöm felsértete a böröm. A csendet egy hümmögéssel töröm meg, majd újrará nézek kezemet elvéve a szám elől.
- Ne hasonlítgas az anyámhoz. - hangom még mindig nyugodt, de egy kicsit azért lehet érezni rajta, hogy nincs innyemre hogy hozzá hasonlítgassanak. Irónikus. Pont akkor hallok az apámról mikor már nem érdekel. Ki mondjam ezt hangosan? Lehet, hogy jól esne, de lehet hogy nem ez lenne a legjobb ötlet. Míg ezen agyalok keresek magamnak egy fát aminek neki támaszkodhatók. Mikor megtaláltam neki dölök, kezemet karba teszem, és egy sóhajjal felnézek. Úgy döntötem inkább halgatók.
- Nincs valami dolgod? - kérdem jelezvén, hogy nincs kedvem tovább trécselni és szeretnék haza menni. Bár van egy olyan érzésem hogy nem fogja hagyni hogy elmenjek. Minél több ideje vagyok itt, annál jobban szeretnék már elmenni, főleg hogy ez lett a téma. A családom mindig is olyan téma volt amiről nem szívesen beszélek és most sincs más kép.

Üzenet

Iviry × Yersinia

Spooky - @

- Nem, ugyan is ha ennyire érdekellek nem fogsz bántani. Legalább is adig amig megnem tudod amit akarsz. - mondom el az előbbi gondolat menetemet, az már más kérdés igaz e, vagy sem.
- Amúgyis a félelem sem szerepel az érzelmi listámon. - csepegtetem neki ki ezt a kis infót, hátha megnyukszik ennyivel. Bár nem hiszem.
- Igen meglehetősen sokat. - lehet, hogy ezt nem kellet volna mondanom, mert ha ezzel csak a kíváncsiságát éltetem akkor inkább maradtam volna csendben. Közeledésére nem reagálok semmit egészen addig amig a szférámban nem lesz. Így mikor már benne van, mondhatni kislisszanok oldalra ezzel már nincs benne szférámban és tiszteségs távolág van közöttünk. Láttom nem zavarja, ha mások zónájában van. Mondjuk miért is zavarná? Halk mondatára oldalra döl a fejem, egyik szemöldököm újra felcsússzan, ezzel a gondolkodó arcalnézem őt.
- Kire? - kérdem tőle nyugodt hangomat megőrizve, hiszen legbelül tudni nem tudtam a választ. Csak sejtetem. Ősztönösen azokra a személyekre gondoltam, akikre nem akartam gondolni. Sőt! Inkább elakartam felejteni őket a puszta gondolatokkal együtt. Az egyik az akit a világon a legjobban utáltam. Az anyám. Hiszen tagadni sem tudnám, az ő lánya is vagyok hiába akarnám más kép. Nem elég hogy tönkretette az életemet még azt elkel viselnem, hogy még a mai napig nem csak összehasonlítanak minket, még össze is tévesztenek bennünket. És ez idegesít a legjobban. A másik meg az apám. Igaz anyám ellene próbált nevelni, sikertelenül. Mégsem akartam rá gondolni. Minek kellet nekem ilyenekbe belekeverednem? Olyan jól megvoltam az én kis magányomban. Minek kell ezt elrontani? Elnézek róla és a semmibe bámulok. Szemeim összeszűkülnek bal kezem ökölbe szorul míg a másikat a számhoz helyezem így vágva egyszerre kicsit ideges arcot ki szívesen kiirtaná a fél erdőt, és egyszerre gondolkodó fejet. Egy kicsit tényleg ideges lettem, ha az amivel fellehet bosszantani, azok a szüleim.

Üzenet