Szemmel követem ahogy kimegy a konyhába. Majd elkezdem keresni a ruháimat. Megtalálva egyből fel is öltözök nem szeretnék egy szál fehérneműben rohangálni a házban. - Nem kérek, köszönöm. - szólók utána fáradtan majd követem. Most nem kívánok semmit. Legfeljebb csak jobban megismerni őt, ha már erről lemaradtam az este. - Amúgy, hogy szólíthatlak? - érdeklődőm a nevéről először is. Szépen sorjában lesz még időnk nem akarom a kérdéseimmel letámadni.
Üzenet
Vendég
Vendég
Re: Elhagyatott épület ↠ Kedd Május 22, 2018 9:02 pm
Hallom, ahogy elkezd mocorogni. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon erre és eltüntetem a kezemben lévő dossziét. Olyan dolog van beleírva, amiről neki nem kell tudnia. Sokkal jobban jár, ha nem tudja. - Jó reggelt. Olyan 8 órát. - válaszolok neki miközben lerakom a poharam az asztalra és felállok. - Nem vagy éhes? Összedobhatok valamit gyorsan. - mondom neki egy mosollyal, miközben elindulok a konyha felé. Ha akar enni, akkor összedobok egy eléggé kellemes kis reggelit. Amerikai palacsinta, mindenféle öntettel, amit csak akar és igen finom alappal.
Álmomból lassan térek magamhoz. Nem tudom mennyi lehet az idő csak, hogy reggel van. Nem nyitom ki a szemem még nem szándékozok felkelni. Nem is szánnám rá magam, ha ez az én házam lenne. Lassan kinyitom szemem és a kezemmel beletúrok a hajamba. A takaró érintéséből tudom, hogy nincs rajtam sok minden és nem is zavar annyira. Oldalra nézve homályosan pillantom meg egy pohár borral. Mintha el se mozdult volna és azóta figyelne mióta lefektetett volna. Álmosan felülök arcomba hullott hajjal nem törődve azzal sem, hogy most lát először fehérneműbe. Nem mintha lenne rejtegetnivalóm. Lecsúszott melltartó pántomat visszateszem vállamra enyhén elfordítva fejemet, hogy kicsit lássam. - Mennyit aludtam? - teszem fel neki a kérdést hátha csinált mást is és nem engem bámult végig.
Üzenet
Vendég
Vendég
Re: Elhagyatott épület ↠ Kedd Május 22, 2018 5:47 pm
Ahogy őt figyelem, azt veszem észre, hogy egyre jobban nehezednek el a szemhéjai. Lágyan elmosolyodok, miközben lassan elalszik. Még egy jó ideig mozog a kezem a fején és azt nézem, ahogy nyugodtan szuszog. Annyira kellemes helyzet és annyira váratlan is egyben. Rengeteg új dologgal, amiket még sosem éreztem. Egy démon, akiben feltámadtak az anyai ösztönök. Kész röhej és eléggé kellemetlen is egyben. Ám így van, legalábbis így érzem. S tetszik ez az érzés. Tetszik, hogy itt az egyetlen olyan személy, aki tőlem ered. Végül felkapom és az ágyra fektetem őt, majd betakarom. Néhány pillanatra elgondolkozom azon, hogy levetkőztessem-e... Csettintek egyet és a fehérneműjén kívül az összes ruhája a mellette lévő fotelra kerül, összehajtogatva. Még homlokon csókolom, majd eltűnök, mivel még dolgom van és nem igazán van szükségem alvásra. Végül reggel 8 felé érkezek vissza. Még mindig az ágyban fekszik és szuszog békésen. Elmosolyodok, majd kiöntök egy üveg bort és leülök a kanapéra. Őt figyelem egy darabig, majd kinézek a régi épület ablakain. Végül előveszek egy mappát és olvasgatni kezdem. Ha netalán felébredne, akkor ezen dokumentumot eltüntetem és köszöntöm őt.
Érzem ahogy keze finoman végig simítja a fejem. Ez egy olyan dolog amiben még nem volt részem így nem meglepő számomra, hogy jól esik. Lassan behunyom a szemem és átengedem magam az érzésnek. Lassan ellazulok, nem teszek semmit, légzésem egyre lassabb, és észre veszem magamon, hogy már félig alszok. Kinyitom szemem nem tervezek még most elaludni. De olyan sokáig vagyok fent, hogy nem tudom visszatartani nehéz szemhéjam ami lassan lecsukódik. Nem is kellett sok, hogy elaludjak. Nem is zavart be, hogy nem párnán hajtom le a fejem hisz az ő lábai is elég puhák voltak ehhez a célhoz.
Vendég
Vendég
Re: Elhagyatott épület ↠ Hétf. Május 21, 2018 8:46 pm
Látom rajta, amikor lenyugszik. Amikor megtudja, hogy valóban megölte azt a gyarló anyját. Ő akarta a lányát a démon apja ellen nevelni, mikor ő sem volt több és jobb, mint egyesek. S mégis megvetette őket, majd amilyen szenny életet élt. S még én vagyok a gonosz. Néha kételkedek ebben. Igencsak kételkedek. Aztán amikor a lábamra dől, érzem, hogy mosol húzódik a számra. Nem gondoltam volna, hogy ilyen mozdulatot fog tenni. Így mire észhez kapok, már a fejét simogatom a kezemmel. Mintha csak egy átlagos anya lánya kép lenne. Ám közel sem olyan átlagos, mint amilyennek tűnik. Ám mégis melegség árad szét bennem és egyfajta nyugalom, amit még nem éreztem. Ritka békés pillanat ez. Olyan, amit nem szeretnék veszni hagyni. Vagy azt, hogy véget érjen.
Mikor teljesen meggyőződtem, hogy tényleg nincs az élők soraiban megnyugodtam és megint hátra dőltem. Nem tudnám megbocsátani magamnak, ha hagynám, hogy másokkal is azt tegye amit velem. És erre kevés esélye van. Szívem szerint eltörölném még a Pokolból is, úgy járna jól a világ. De erre csak úgy lenne esélyem, ha a Pokolba mennék... és nem szívesen mennék így ez elmarad. Hangjából árad a megbánás. Ez kicsit meglep a démonok nem szoktak semmit sem megbánni. Amennyire én tudom. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon és az ölébe dőlök. Ha zavarja akkor úgy is szól. Megvallva, ha egész életemben nem is kicsi ként végig rá vártam. Inkább lettem volna a Pokolban mint anyám mellett. De nem így alakult így nem is kell rajta agyalni.
Vendég
Vendég
Re: Elhagyatott épület ↠ Vas. Május 20, 2018 1:02 pm
- Nem mondtam egy szóval sem, hogy élt akkor. - mosolygok rá titokzatosan. A legkevésbé sem volt köze az élőkhöz. A lelke a pokol egyik részében van és ott találtam rá. Számára igen kellemetlen, számomra igen szórakoztató beszélgetésben volt részem. Kellően jól bűnhődik az végett, amit tett. S miután megtudtam, hogy van egy lányom tőle, kicsit jobban is elkezdett bűnhődni. - Így nem kell félned, hogy esetleg még élne. Akkor és ott valóban megöltem. Ami be kell valljam, nem is volt rossz ötlet. Amennyiben nem te teszed meg, akkor most én tettem volna meg. - teszem még hozzá. S be kell valljam. Jobban járt a lányával, mint velem. Ebben biztos lehet. - Sajnálom, hogy miattam ezeken kellett keresztül menned. Fogalmam sem volt róla, hogy teherbe esett. - s meglepő módon megbánás hallatszik ki a hangomból. Ami valljuk be, igen csak ritka egy démontól. Főleg egy lovastól. Ám mégis így van. Megváltoztam, nagyon is. Továbbra is az Öreg az úr, de megváltoztam.
- Találkoztál vele?! Én úgy tudom kitéptem a szívét és elástam a szeretőjével együtt! - sápadok el őt nézve. Mély levegőt veszek és újra átgondolom a dolgot. Fejemben újra és újra lejátszódik az eset az elejétől a végéig. Ha viszont tényleg él akkor újra megkel látogatnom és megismételni azt ami történt. Annak a nőnek nem szabad léteznie! És erről tenni is fogok. Érzem, hogy újra elő tör belőlem a düh. Nem értem, hogy lehet még életben azok után, hogy megfosztottam attól ami nem is volt neki. Mély levegőt veszek. Megkel nyugodnom. Ha tényleg nem tévedett akkor, ha végeztem vele és mehetek a dolgomra garantált, hogy újra vér tapad a kezemre.
Vendég
Vendég
Re: Elhagyatott épület ↠ Szomb. Május 19, 2018 8:54 pm
- Nem mondtam egy szóval sem, hogy élt akkor. - mosolygok rá titokzatosan. A legkevésbé sem volt köze az élőkhöz. A lelke a pokol egyik részében van és ott találtam rá. Számára igen kellemetlen, számomra igen szórakoztató beszélgetésben volt részem. Kellően jól bűnhődik az végett, amit tett. S miután megtudtam, hogy van egy lányom tőle, kicsit jobban is elkezdett bűnhődni. - Így nem kell félned, hogy esetleg még élne. Akkor és ott valóban megöltem. Ami be kell valljam, nem is volt rossz ötlet. Amennyiben nem te teszed meg, akkor most én tettem volna meg. - teszem még hozzá. S be kell valljam. Jobban járt a lányával, mint velem. Ebben biztos lehet. - Sajnálom, hogy miattam ezeken kellett keresztül menned. Fogalmam sem volt róla, hogy teherbe esett. - s meglepő módon megbánás hallatszik ki a hangomból. Ami valljuk be, igen csak ritka egy démontól. Főleg egy lovastól. Ám mégis így van. Megváltoztam, nagyon is. Továbbra is az Öreg az úr, de megváltoztam.
Hallom a hangjában a csalódottságot biztos részletesebben szerette volna. Semmi bajom azzal, hogy megakar ismerni csak mégsem lenne jó, ha túl sokat tudna rólam. De, hogy ne keljen csalódnia mégis megosztok vele néhány dolgot. - Nos...mivel is kezdjem? - teszem fel a kérdést. Az lenne a legjobb, ha mindent az elejétől kezdem. - Ugye tudod, hogy nem volt valami fényes gyerekkorom.Leginkább a prosti anyám miatt. - szemrebbenés nélkül szidom az anyám. A szomorú igazság, hogy tényleg az volt és ezt nem is titkolta. Elmeséltem neki a gyerekkorom. Hogy mit éltem át mellette. Hogy nem féltetem mikor a férfiakat váltogatta mert tudtam, hogy úgysem tart majd tovább pár napig. Meséltem az éjszakákról mikor nem mertem elaludni mert attól féltem, hogy álmomban egy párnát szorít a fejemre. Hogy megvert mikor full részeg volt. És az öcsémről is ejtetem pár szót. Az öcsémről kit mindennél jobban szerettem. És, hogy miért öltem 14 évesen.
Üzenet
Vendég
Vendég
Re: Elhagyatott épület ↠ Szomb. Május 19, 2018 5:04 pm
- Ez nem éppen valami bő válasz a kérdésemre. - szólalok meg csalódottan. Kicsit, nem is kicsit bővebb választ vártam tőle. Kicsit több részletet azt illetően, hogy mit csinál szabadidejében. Ám már látom, hogy ezt harapófogóval kell majd kiszednem belőle. - S nem lehetne egy kicsit részletesebben? - kérdem tőle, remélve, hogy belemegy. Mégiscsak igyekszem itt megismerni őt. Rájönni, hogy milyen is valójában. Habár láthatóan nem igazán akarja ezt velem megosztani. Amilyen infokat sikerült szereznem, nem éppen volt egyszerű gyerekkora. Vallásos anya, aki lefeküdt egy démonnal és a lányt próbálta ellene nevelni. Ezzel inkább épp ellenkező eredményt ért el.
Bár mindig is érdekelt, hogy mit szeretnek ezekben az italokban mégsem próbáltam ki. Majd talán egyszer megkóstolom, de nem most. Kérésére újra felszökik a szemöldököm. Nagyon megakarhat ismerni, ha ismét rá kérdezett. Egy sóhajjal dőlök hátra a kanapéra. - Nos...mit is mondjak? - tűnődöm kicsit majd az ő ötleteire adok választ. - A munkámat utálom, barátaim nincsenek, szeretőm meg pláne, és hobbi sem igen van. - adom neki ezeket a rövid összefoglalókat miközben a plafont nézem.
Vendég
Vendég
Re: Elhagyatott épület ↠ Szer. Május 16, 2018 10:06 pm
Kissé meglep azért, hogy mégsem kér, de ha nem, akkor nem. Nem fogok én itt és most elkezdeni vele erősködni, hogy mégis igyon. Pedig szívesen leitatnám, ezt nem is tagadom. Biztos vagyok benne, hogy előbb kidőlne, mint én. S mellé szívesen megnézném, hogy milyen lehet részegen. Mennyire őszinte, mennyire lesz más a viselkedése. Ám ahogy elnézem ez most elmarad. - Akkor mesélnél magadról? Munka, barátok, szerelem, hobbi. - kérdem tőle miközben kortyolok még egyet.
- Nem. - jelen pillanatban kedvem sincs iszogatni. Majd valamikor máskor bepótolom. Még a kérdés is alig jutott el az agyamig már egy kanapén csücsültem. Ez persze kicsit gyors volt nekem így kellet néhány másodperc mire felfogtam a dolgokat és újra figyelő képes állapotba kerültem. Visszapillantok rá és egy fejrázással jelzem felé, hogy nem bánom. Kicsit elnézegettem ahogy iszik. Legalább most tudom mi volt bennük a közös. Csak azzal a különbséggel, hogy míg ő képes mértéket tartani addig anyám erre képtelen volt. Már sejtem, hogy, hogy találkoztak anno. Mondjuk anyám pontosan tudta, hogy, hogy csavarja el a férfiak fejét. Nem csoda, hogy ő is ebbe bele esett. Sosem féltetem az anyám még, ha volt is valamilyen kapcsolata sosem tartott tovább pár napig. Vagy, ha mégis akkor több szeretőt is tartott mellette. És épp ezért volt sok nevelő apám a tudtuk nélkül.
Vendég
Vendég
Re: Elhagyatott épület ↠ Kedd Május 15, 2018 7:13 pm
Látom a szemem sarkából, ahogy közelebb lép a konyhámhoz. Gondolom alaposan felméri a helyet, hogy milyen is lehet az ízlésem. Mégiscsak a szülője volnék. - Biztos nem kérsz? Egy pohárral sem? - kérdem tőle megint, miközben iszom egy kortyot. Kellemes és zamatos. Megérte megszerezni. - Van üdítőm is, ha az kell. - teszem még hozzá végül. Talán azt azért iszik majd. Pedig szívesen innék meg vele egy pohár bort, de ezek szerint vagy nem bírja az alkoholt, vagy más oka van rá. Mindenesetre, ha kér valamit, akkor töltök neki. - Mit szolnál, ha leülnénk inkább? - teszem fel neki a kérdést és választ nem várva, egy csettintéssel már a tv előtti kanapékon ülünk mind a ketten. Egy hanyag mozdulattal meg is válok a cipőmtől és úgy húzom fel magam alá a lábamat. - Remélem nem bánod ezt a megoldást. - mondom neki egy mosollyal, miközben őt figyelem és a reakcióit.
Kiérve a konyhába fejemet forgatom, hogy jobban szemügyre vegyem a szobák egyes részeit. Próbálom összeegyeztetni, hogy mennyire hasonlít az ízlésünk. Nem szeretnék előre véleményt formálni inkább végig nézek mindent és majd csak utána. Szeretnék a közelében maradni nem azért mert nem bíznék benne minimálisan, hanem csak így is jobban megismerem, kiismerem. De nem szeretnék túlzottan a sarkában lenni van egy olyan érzésem, hogy még ő sem szereti. - Nem köszönöm. Nem iszok semmi olyat amiben alkohol van. - utasítom el ajánlatát. Remélem nem veszi zokon. Továbbra sem szeretném megbántani. Egyre jobban kezdek hozzá szokni a gondolathoz, hogy ő az apám...még így is. Azért mégis foglalkoztat a kérdés mennyire is erős, de rákérdezni nem fogok ez majd kiderül.
Vendég
Vendég
Re: Elhagyatott épület ↠ Kedd Május 15, 2018 12:04 pm
Örülök, amikor nem zavarja az ölelés. S látom rajta, hogy a teleportálásra felkapja a fejét, felkeltem vele a figyelmét. Ezek szerint nem használhatja gyakran az erejét. Legalábbis én ezt vonom le belőle. Aztán miután megérkeztünk a jelenlegi lakhelyemre akkor sem lök el magától. Ezért egy kicsit a kelleténél tovább tartom a karjaimban őt. Mi tagadás jól esik ez a kis testi kapcsolat vele. Olyan érzés ez, amiben még nem igazán volt részem. De tetszik. - Pedig igen nagy a választék. - mondom neki miközben kinyítok egy ajtót, ami mögött egy szoba van tele különféle italokkal. Boroktól kezdve az erősebb italokig, szinte minden. Keresek is egy jobb féle vörösbort, majd kijövök a helyiségből és becsukom az ajtót. - Biztos nem kérsz? Igen jó évjárat. - teszem fel a neki a kérdést, miközben töltök magamnak. - Egyébként, érezd magad otthon. - teszem még hozzá egy lágy mosollyal.
Megjegyésére felvonom a szemöldököm. Hát az a bizonyos tulaj már vagy 8-9 éve eltűnt, szóval mindegy. Jobban bele gondolva sosem beszéltem róla senkinek. Ahhoz képest, hogy leéget helyes kis házat csináltam belőle. Bár az is igaz, hogy vannak helyek melyek a tűzben nem szenvedtek kárt azokhoz hozzá sem nyúltam csak néha szétnéztem, hogy minden rendben van e. Meglátom a mosolyát és kicsit olyan érzésem van, hogy inkább nem kellett volna bele mennem. Mégis úgy döntöttem, hogy kap egy kicsit a bizalmamból. Az majd kiderül, hogy ez a bizalom melyik irányba fog haladni. Újabb érintésére kicsit megrezzen a testem. Másokkal ellentétben nálam ez normális. Sose szerettem, ha valaki hozzám ér legyen az akárki. Azt sem tagadom, hogy ehhez anyámnak is volt néhány köze. Amikor megtudtam, hogy teleportálni fogunk elsőre kíváncsi lettem. Való igaz ilyet még nem csináltam főleg, hogy annyira nem is gyakorlóm a varázslást. Szemem sarkából a füstöt figyelem. Legalább most láthatom, hogy ő, hogy csinálja. Mikor a füst eltűnt és a villanyok is felkapcsoltak erősen pislogtam, hogy szemem hozzá szokjon a fényhez. Mikor már jobban kitudtam venni a dolgokat körbenéztem. Egyáltalán nem zavart az ölelése már. Adott egy bizonyos biztonság érzettet mely legbelül nyugtatott. Ép ezért nem is taszítottam el magamtól megvártam míg ő enged el. Mikor kiment a konyhába kicsit közelebb léptem a bútorokhoz. Finoman végig simítottam az anyagát és egy apró pillantást vetettem a ruhákra így legalább megtudom milyen az ízlése. - Nem, köszönöm. - mondom, majd utána megyek.
Üzenet
Vendég
Vendég
Re: Elhagyatott épület ↠ Hétf. Május 14, 2018 11:20 am
- De gondolom már bőven mondható a sajátodnak. S biztos vagyok abban, hogy nem is zavarnak a tulajdonost illetően. - mondom sejtelmesen. S van egy olyan érzésem, hogy nem most fogom látni azt a helyet, ahol nyugovóra szokott térni. S a "meghúzom magam" kijelentést is kicsit erősnek érzem most. Biztos vagyok abban, hogy kellően otthonos, egy olyan helyen, ahol nem zargatják. Inkább tűnik olyannak, aki szereti a csöndes helyet, mint aki a város szívében él, ahol állandó a zaj és a nyüzsgés. Persze lehet, hogy ebben is tévedek. Aztán végül belemegy, hogy velem tart. Mosolyra húzódnak ajkaim, majd közelebb lépek hozzá és mielőtt még ellépne átkarolom. - Nem tudom, hogy csináltad-e már, de most teleportálunk egyet. - kacsintok rá, majd sötét füst kezd el megjelenni körülöttünk, ami lassan kúszik felfelé, míg teljesen be nem fed minket. Aztán, ahogy jött úgy távozik és máris máshol vagyunk. Egy elhagyatott épület, elsőre. Csettintek egyet és felkapcsolnak a lámpák. Nagy beltér, odébb egy emelvényen egy hatalmas ágy párnákkal és rendezett takaróval. Mellette jó pár fogas tele ruhákkal és odébb nem kevés doboz cipő. Nos, nem árt a különböző külső a különböző emberekhez. Ennek megfelelően nem kevés ruhával rendelkezem. Odébb, a másik irányba egy konyha, előtte egy nagy asztal. A túlsó falnál hatalmas tévő és előtte hasonlóan nagy fotelek és kanapék. Látni a helyen, hogy valaha raktár volt, majd mintha szórakozóhelyet varázsoltak volna belőle és most én élek itt. - Üdv nálam. - szólalok meg és egy darabig még ölelem őt, végül elengedem és a konyhám felé indulok, hogy töltsek egy kis italt magamnak. - Kérsz valamit?
Re: Elhagyatott épület ↠ Pént. Szept. 22, 2017 1:03 am
Avitus - Adrianna
Never trust a demon. He has a hundred motives for anything he does ... Ninety-nine of them, at least, are malevolent.
A sötétség, a barátságtalan, kihalt környék egy halandót talán elriasztana innen. De nem engem. Én kifejezetten élvezem is, szeretem az efféle hangulatot. Hiszen nem nekem kell félni, tőlem kell, hogy féljenek. Ez persze nem jelenti azt, hogy túlzottan elbizakodott vagy óvatlan lennék. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy rám is leselkednek veszélyek, ha nem járok nyitott szemmel. És nemcsak az angyalok, vagy az árnyvadászok képében, még a saját fajtársaimban sem bízhatok. Sőt, bennük a legkevésbé. Épp azért, mert olyanok, mint én. Most mégis az egyiküket keresem, de jó okom van ezt tenni. Nincs is nehéz dolgom, hamar a nyomára akadok az épületben. A sötétségben először nem sokat látok a földön fekvő alakból, csak sejtem a Hold fényénél, merre is lehet, de hallom a hangját és ahogy megállok, lassan fel is emelkedik úgy, hogy a fény némileg az arcát is megvilágítsa. Kérdésére nem adok választ, mintegy költőinek tekintem azt, és hagyom, hogy maga gyújtson valamivel több világosságot. Részemről teljesen kellemes így, bár nem bánom, hogy az emberi arcát is látom így már valamelyest. Nem mintha olyan sokat számítana persze. - Andariel vagyok és lenne egy ajánlatom a számodra - nem kertelek sokat, egyből a tárgyra térek. Meg sem kérdezem, az-e, akinek sejtem, mert tudom, hogy így van. Abban is biztos vagyok, hogy ő is érzi rajtam, nem vagyok mondén, egyszerűbb tehát, ha a valódi nevemet használom a bemutatkozásra, ahogy a Pokolban ismernek. Közben lazán a falnak vetem a hátamat, mivel semmilyen ülőalkalmatosságot nem tudok kivenni a gyéren megvilágított szobában és úgy függesztem rá a tekintetem, figyelve reakciót, mennyire nyitott egyáltalán arra, hogy meghallgasson és hasonlók. Biztos vagyok benne, hogy érdekelni fogja az ajánlatom (ha nem, akkor idióta), de ehhez az kell, hogy hagyja elmondanom azt. Ezt akarom elérni, álljon hozzám bárhogyan. És el is fogom, ha rajtam múlik.
Vendég
Vendég
Re: Elhagyatott épület ↠ Hétf. Szept. 04, 2017 8:34 pm
A lépések hangja egyre közelebb, és közelebb dobban füleimhez, míg végül eléri azt a szobát, amelyben én is fekszek. Egy fényforrás sem világít, leszámítva magát a Holdat, ami halványan pislákol be az elhagyatott épület egyik lyukas oldalán. A fény megvilágította hajamat, és öltönyöm felső részeit, de arcomat, és testem helyzetét továbbra is rejtve tartotta az árnyak között. Ekkor pillantottam meg a szempárt, ami a holdfényt visszaverve csillogott. - Ennyire közel elég - szólalt meg cinikusan a hangom, ahogyan lassan felemelkedtem egy ülőhelyzetbe a földről. Orrommal szipogtam a padlóról felvett port, majd arcomat tenyerembe rejtve töröltem végig azt. Ismét feltekintettem a szempárra a földről - a holdfény ekkor már az egész alakomat megvilágította, míg az arcomat vöröses-kék lánggal égő íriszeim világították meg. A sötétségben továbbra sem láttam teljesen az alakot, de a holdfényben kivettem, hogy valamiféle nőies emberi test volt. Szívesebben beszélgettem volna valamiféle fényforrás mellett, így előrántottam egy lyukas, összedörzsölt, és megtört cigarettacsikket öltönykabátom zsebéből. Ahogy számhoz emeltem, egy kevés dohány ki is esett belőle, de ettől függetlenül meggyújtottam, és a fényében próbáltam jobban kivenni a lány alakját. - Nincs valami elemlámpád, vagy valami? - kérdeztem átlagos hangnemben, mintha már vártam volna a nőre, és egy mélyet szívtam a cigarettámból, mielőtt még kifújtam volna. Elvigyorodtam, ahogy az öngyújtó, és szemeim lángjában már a nő arcát, és testének részleteit is ki tudtam venni, és hátamat egy téglakupacon támasztottam, mintha párnák lettek volna. - Ki vagy? És mit keresel itt? - mosolyom szélesebb lesz, ám ettől függetlenül hangomnak még mindig egy cinikus csengése volt. Valahogy mintha tudtam volna, hogy ki ez az idegen - éreztem volna rajta, a testén, a tartásán, az illatán -, ám egyben fogalmam sem volt, hogy ki lehet az az őrült, aki egy ilyen időben, ilyen helyen éppen megtalálhatta őt, és vajon egyáltalán hogyan? Ennyire könnyű falattá váltam volna a Nate-tel való találkozásom óta az idegenek számára? Bár ez az illat... ez a megérzés... valahogy úgy éreztem, hogy érdekes estének állok elébe.
Vendég
Vendég
Re: Elhagyatott épület ↠ Hétf. Szept. 04, 2017 12:51 am
Avitus - Adrianna
Never trust a demon. He has a hundred motives for anything he does ... Ninety-nine of them, at least, are malevolent.
Az éjszaka sötét és megannyi veszélyt rejteget. Jóval többet is, mint az átlag mondénok azt valaha gondolnák. Ami engem illet, én túlmutatok azon, ami egy sötét utcasarkon leselkedhet a gyanútlan arra járókra. Nem mondom, hogy nem esik jól esetleg egy-két ostoba, gyönge kis mondént megkínozni, vérüket venni, érezni a szenvedésüket, de ennél nagyobban gondolkozom. Én hatalmat akarok. Olyat, ami már a magasabb létformáknak, amilyenek az angyalok, is félelmetes lehet. Amivel már Fény és Árnyék ura is lehetek akár. Mert vicces persze ezekkel a gyenge is pondrókkal játszogatni, de nem valami nagy kihívás. Azért jöttem a Földre, hogy elismerést és hatalmat szerezzek. És el is fogom ezt érni. Nem ma, nem holnap, de néhány évtizeden belül. Az egy magamfajtának úgyis csak egy szempillantás. Az idő aprócska kis szelete. De ez nem jelenti azt, hogy most tétlenül, ölbe tett kézzel ülhetek. Egyáltalán nem, sőt. Most kell megalapoznom mindent. Illetve néhány hónap múlva. Addig azonban fel kell készülnöm, egy tökéletes tervvel. Mert csak egy esélyem van, egyetlen egy. Az az esély pedig egy mondén, Éva reinkarnációja méhében növekszik éppen. Bár természetesen magamnak akarom a dicsőséget és a hatalmat, azzal is tisztában vagyok, hogy jobbak az esélyeim, ha vannak mellettem szövetségesek. A tervem túl nagyszabású ahhoz, hogy ne igényeljen valamiféle segítséget. Ezért is vagyok ma este itt. Csak néhány hónapom maradt mindössze arra, hogy felkészüljek a gyermek megszerzésére, ideje hát megtennem minden előkészületet. Ahogy belépek az elhagyatott épületbe, már érzem, hogy jó nyomon járok. Akit keresek, itt van. Érzem a jelenlétét. Fel vagyok rá készülve, hogy nem fog épp kitörő örömmel fogadni, a Pokolban is az a hír járta róla, hogy nem épp az a kedves, barátságos, jámbor fajta, de ha az lenne, nem is keresném most fel. Óvatosan lépdelek hát, minden érzékemet kiélesítve, hogy érzékeljek és védeni tudjak akár egy esetleges támadást is. Mert Lusttól bármi kitelik. Legalábbis a szóbeszéd így tartja. Ez azonban engem nem rettent. Sőt. Erős szövetségekre van szükségem. És én, meglátásom szerint olyat tudok ajánlani neki, amit ostoba lenne visszautasítani. Én legalábbis meg vagyok győződve erről. Hogy valóban képesek-e leszünk egyezségre jutni, majd elválik úgyis. Én a helyében biztosan nem utasítanám vissza, amit számára tartogatok. De ez persze már az ő döntése lesz. Előbb azonban meg kell találnom és elérnem, hogy meghallgasson, mielőtt bármilyen alkuról szó lehetne egyáltalán. Ez tiszta sor."
Vendég
Vendég
Re: Elhagyatott épület ↠ Csüt. Aug. 24, 2017 11:14 pm
Adrianna & Avitus
Minden este, amikor a mondének lehunyják a szemüket, testük elhagyja világukat. A valóság határai ledőlnek, az álmok falakat döntenek le, és létrejön egy szimbiózis köztük, és valami hatalmasabb erő között, amelyről fogalmunk sem lehet. Mindeközben a fényt a sötétség váltja fel, és megkezdődik az Árnyvilág. Az Alvilág. A mi világunk. Egy olyan Föld, amelyet a világunk mocskos lényei használnak arra, hogy a valódi világból táplálkozzanak, élősködjenek. Nem ismerem én az Atyaistent, de minden teremtményének egy közös jellemzője van: mindannyian éheznek. Mindannyian éheznek hatalom, akarat, jelenlét, fegyelem, figyelem, szeretet, és gyűlölet iránt. Mindannyian vágynak erre az éhségre - mivel célt ad nekik -, és gyűlölik, mert ürességgel tölti meg őket. Mi démonok olyan lények vagyunk, amelyek formát adhatnak a Föld lényeinek mocskos vágyainak - csupán, mint ahogy ez ugyancsak jellemző egész világunkra -, ezeknek a vágyaknak azonban ára van. És ha valaki egy démonnal üzletel, akkor az ár hevesebb, és magasabb bárminél, aminél valaha is tapasztalt életében, még ha ezt először nem is tapasztalja. Ugyanez volt a helyzet a mondénekkel, akiket magam köré gyűjtöttem. Mindegyikük büszke gyalog volt, bármelyik pillanatban egész lelkét kárhozatra ítélte volna egy kis figyelemért, hatalomért, elismerésért. Én mindenkinek szolgáltattam valamit, amit szerettek, s a dupláját tudtam visszakérni anélkül, hogy elpusztítottam volna áldozataimat, vagy lebuktattam volna valódi indíttatásaimat. Ezért voltam annyira sikeres démon. Hazudtam, mint a vízfolyás, és a Sors Keze nem csapott le rám. Az az, hogy... még nem. Egy újabb fekete, koszos éjszakát kellett eltöltenem, ezúttal egy romos, elhagyatott épületben. A fák korhadtak, a padlók mocskosak, és porosak voltak - pontosan úgy, ahogy szerettem őket. Az emberek úgy tartják, hogy az angyalok a legcsábítóbb teremtmények, ám fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent a kéj. Én porban vergődhettem volna napokig, mint egy disznó, s ha egy nő rátekintett volna mocskos, sáros felsőtestemre, még mindig összefutott volna a nyála a számban. Azonban a legtöbben sohasem jutottak el odáig velem. Hosszú öltönykabátomba takaróztam, ahogy alatta apró ingemben, és vékony, rövidnadrágomban fagyoskodtam. Csak ki kellett bírnom ezt a szörnyű estét, és folytathatom a terveimet. Valahogy azonban mégsem tudtam aludni. Illatok köröztek az orrom körül. Egy másik alak illatai, aki belépett már az épületbe. És a közelemben volt...
Vendég
Vendég
Re: Elhagyatott épület ↠ Pént. Júl. 07, 2017 2:19 pm
Killin & Asmodeus
Little shadowhunter, you want to torture someone? Then, see and learn from the master.
- Csak úgy megjegyezném, hogy Lucifer sokkal magasabb nálad és szőrösebb is… - feleltem gúnyos félmosolyra húzva ajkaimat, amikor azzal jött, hogy ő maga a Fényhozó. Már csak az elképzelés nevetséges volt. Hogy pont ő legyen a főnök… nem, ennek a gondolata is olyan szürreális volt, hogy inkább kivertem a fejemből, mielőtt tényleg felfordult volna a gyomrom. Amikor arról kezdett el papolni nekem, hogy már az eddigi élete is kész pokol volt, és hogy nem hiszi, én ennél rosszabbá tudnám neki tenni, csak felvont szemöldökkel néztem rá, amolyan „Komolyan gondolod ezt?” pillantással. Mert ha én jobban belegondoltam, tényleg én voltam a legrosszabb, akivel csak találkozhatott ez az árnyvadászocska. Jó, rajtam kívül még szóba jöhettek a többi pokol hercegek, meg maga Lucifer is, de ők jelen pillanatban nem igazán számítottak. És hogy hogyan tudnám őt megkínozni még jobban? Nagyon is egyszerű. Ahogy végignéztem rajta, láttam, éreztem, hogy az elborult elméje miatt a különböző kínzásokkal járó fájdalom nem igazán hatott volna, volt egy olyan sanda gyanúm, hogy igazából még élvezte is volna, na de ha elvenném az emlékeit? Azokat, amik ilyen szörnyeteggé tették őt? Akkor már nem lenne semmilyen pajzsa ellenem, és én azt tehetnék vele, amit csak akarok… Persze amikor benne is tudatosult, hogy engem nem fog tudni megölni, akkor rögtön lehervadt az az öntelt mosoly a képéről, és egyből behúzta a farkát. Gúnyosan mosolyogtam, miközben hagytam neki, hogy elhúzza a széttört csuklóját tőlem, és meggyógyítsa azt. Utána rögtön próbálta menteni a menthetőt, mindenfélét összecsacsogott nekem, mintha meg kellett volna hatnia annak, hogy még vannak elvégzendő dolgai. Ugyan kérlek, hát kinek nézett ez engem? Úgy néztem ki, mint aki figyelemmel volt mások félbehagyott munkáira? Ha ez így lett volna, akkor nem gyilkoltam volna le mindenkit, akit kiszemeltem, sőt, úgy összességében senkihez sem nyúltam volna, elvégre mindenkinek voltak ilyen ügyei. Ő miért élvezett volna elsőbbséget emiatt? De szerencséje volt, mert ezúttal tényleg nem a halálára pályáztam. Nem tudom, miért, de hirtelen kedvem támadt ahhoz, hogy ellássam egy-két jó tanáccsal a fiúcskát, legalábbis ami a kínzást illette. Nem akartam megölni, még, ez pedig egy jó kezdet, nem? Karba tett kezekkel figyeltem, ahogy elhátrált tőlem, és a szeráfpengéjéhez nyúlt. Felvont szemöldökkel néztem az ügyködését, s habár rezzenéstelen volt az arcom, azért le lehetett róla olvasni a fenyegetést. Ezzel jeleztem a fiúcska számára, hogy meg se próbáljon megint megtámadni, mert akkor nem fog olyan jól járni, mint az előbb – az eltört csuklóhoz ugyanis lehet, hogy egy eltört nyak is csatlakozott volna… - Csak gondoltam beugrok ide, amikor éreztem az innen kiáradó fájdalmat. Kíváncsi voltam, mi folyik a falak között, de mire ideértem, ez fogadott – mutattam a hullára némileg felháborodott hangnemben. Persze nem azon akadtam fent, hogy meghalt az áldozat, hanem azon, hogy hogyan. Nem volt eléggé megkínozva, és ez sértette a szemeimet. Ilyen félkész munkát! – Úgyhogy úgy döntöttem, hogy tanítok neked egy-két dolgot, mivel látom benned a potenciált – és mindig jól jönnek azok a személyek, akik elvonhatják a Klávé figyelmét, és addig sem figyelnek ránk, pokol hercegekre, ezáltal szabad utat hagyva a számunkra a célunk megvalósítása érdekében. Persze ezt már nem mondtam ki hangosan, nem volt szükség arra, hogy az árnyvadász tudja, ki akarom használni az elborult elméjét. Mert hát, valljuk be, tényleg így volt, de ha volt is bárki, aki azt hitte, majd a nagy Asmodeus önzetlenül tesz bármit is, az egy jókora idióta lehetett. - Na gyere – intettem neki a halott vérfarkas felé, majd meg sem várva a reakcióját léptem oda a lány mellé, majd leguggolva egyből az emlékei után kaptam. Előhívtam azokat, amik a legújabbak voltak, és visszakerestem azt a pillanatot, amikor az árnyvadász elkapta a csajt. – Közben te is mondhatod, hogy mik jártak a fejedben, milyen ötleteid voltak – jegyeztem meg neki, hogy beszédre bírjam. Tényleg érdekelt, hogy mikre gondolt, és azok alapján mit valósított meg.
Kezdőlap
Re: Elhagyatott épület ↠ Kedd Május 22, 2018 9:54 pm
